Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-23 / 47. szám
névnek örvend s mi a legjobb reményekkel vagyunk I itteni működésük iránt eltelve. — Fecskendő próba. A 17-ón megejtett fecskendő próbán Jilk László helybeli iparos azon fecskendője is ki volt állítva és megpróbálva a mely a báttaszókieknek nem k ö 11 ö 11. — A megejtett próbán a fecskendő kitünően működött, — a megjelent vidéki gyárosok is elismerték a fecskendő kifogástalan munkáját, mért nem volt tehát jó Báttaszéken? — Gutaütés ért a hétfői országos vásáron a délelőtti órában egy szedresi embert, mely a szerencsétlennek rögtöni halálát okozta. A kórházba szál- ! littatott, hol fölbonczoltatván másnap eltemettetett. | — A legjobb háziszer. Vannak népszerű háziszerek, melyek oly közbecsülésre emelkedtek, miszerint az emberek kisebb bajoknál az orvosi rendelvényt is szükségtelennek tartják s ezeket veszik igénybe. Az ily általános népszerűséggel biró háziszerek kell, hogy mindenki által raéltányoltassanak, mert a közönséget nem lehet megtéveszteni, népszerűségre csakis a valóban jó szer juthat. Ez áll Brázay Kálmán sósbor szeszé re nézve is. E háziszer a legjobb hatásúnak van elismerve fejfájás, migrain, szem-, fül- és fogfájás, szakgatás, csúz és köszvény stb. stb. ellen. Van valami átalános hatás ezen egyszerű szerben, mit a sósborszesznek szerencsés vegyítése és készítése — mint az Brázay Kálmánnak sikerült — eredményezett, miként ezt a társadalom legkiválóbb tagjai számos köszönő levélben nyilvánosan is elismerték. Mint minden jó szer, Brázay készítménye is sok utánzóra talált, aki tehát valódi Brázay-féle sósborszeszt óhajt venni, az figyelje meg az üvegein levő czimkőt, mely a 45 kros kis üvegen 319. s a 90 kros nagy üvegen 320. számú védjegygyel van ismertté téve. KÖZGAZDASÁG. ____ A földbirtokos és a kőszén. A kir. pénzügy minisztérium 247. §-ból álló uj bányatörvényjavaslatot tervez, melynek kéziratába betekinteni volt alkalmunk. Hogy e törvényjavaslattal lapunk keretében foglalkozunk, annak' oka az, mikép ez nagyon is közelről érinti a földbirtokososztály érdekeit, melyet védeni első sorban tekintünk feladatunknak. A javaslat 3-ik §-a következőleg hangzik: „A kőszén minden fajára nézve a földtulajdonos rendelkezési joga a bányász által megváltandó. A megváltási összeg, egyezség hiányában, a bányahatóság által akként állapittatik meg, hogy a földtulajdonosnak a bányatelek minden hektárja után óvenkint 40 kr. tórdij és a kifejtett kőszén minden mótermázsája után: barnaszénnél egy negyed, fekete szénnél egy fél krajczár termelési dij fizetendő.“ Elegendő ez uj javaslatból ezen egy szakaszt ösmernünk, hogy teljes horderejét felfoghassuk s lássuk, mily mértékben sértené az a földbirtokos-osztály eddigi jogait. Egyedüli enyhitmónyt a 7. §. 3-ik pontja képez, mely következőleg hangzik: „Épületekben és negyven méteres kerületekben, továbbá udvarokban és kertekben tulajdonosaik beleegyezése nélkül kutatni nem szabad.“ Azon „indokról“, melyek a pénzügyminisztériumot a földbirtokosok fennálló jogainak egyszerű elvételére indítja, — mert a javaslatban megállapított Vi» írva „egy negyed“ krajczár megváltási összeg méltányos kárpótlásnak egyáltalában nem tekinthető — tudomásunk nincs. Ha a benyújtandó bányatörvónyjavaslatnak czélja nem lenne más, mint egyszerű, durva és erőszakos jogfosztás: akkor mentői többet vesznek el s mentői kevesebbet hagynak meg, mintegy gúny-alamizsnaként a jogos tulajdonuktól megfosztott birtokosoknak: annál jobban és radikálisabban felelne meg feladatának. Széles e világon talán sehol nagyobb türelemmel földbirtos-osztály vagyonát elvétetni nem hagyja, mint a „magyar.“ Az adózásban aránylag legsúlyosabban van megterhelve a földbirtokos-osztály, mely adóalapját, természeténél fogva, a kincstár fürkésző szerapi elől el nem rejtheti, mig a börzén milliókra menő könnyen szerzett nyereségek vándorolnak az üzérkedők zsebeibe minden megadóztatás nélkül. Az állam egyéb számot tevő bevételeinél is azt tapasztaljuk, hogy azok forrása a földbirtok terményeiből fakad s ha azokat egészében nem az állam igényelné, java részben mégis a földbirtokosok javára esnének. Ilyen a dohányjövedók bevétele, a szeszből folyó jövedelem, ideszámítható a sójövedelem is, mely 1 czikknek legnagyobb fogyasztói a gazdák, de nem hallgathatjuk el a regale megváltását sem, bár szé- gyeupir fut el, ha az a körül követett eljárást érdeme szerint latolgatjuk. Eddig, mi magyarok szerettünk a jogállam czí- mével dicsekedni — bizony félünk, hogy majd a jogfosztó állam czim ragad reánk — s már csak ezért is — eltekintve a felhozottaktól s a múltak tévedéseire fátyolt borítva, — feltételezhetjük tehát, hogy e törvényjavaslat tulajdonképeni czélja nem a | birtokosok egyszerű kifosztása. Keressük tehát az indokokat. Vájjon az ipar s közlekedési ős kereskedelmi vállalatok emelése lenne a czől? Talán olcsóbban fognak ezek a mozgató erő fejlesztőjéhez — a kőszénhez — jutni, ha annak mostani tulajdonosai a I jelenleg elérhető 3—5 krajczár helyett csak „egy negyed“ krajczárt, — mondhatnék „fityinget“ — kapnak ? Oly nagy különbséget tesz a kőszén beszerzési árához viszonyítva a tulajdonost megillető e néhány krajczár ? Holott a tulajdonosra nézve pedig óriási különbség az, hogyha ő értőkének mintegy 90 százalékát veszíti el, oly körülmények között, midőn az államot semmi nagy megrázkódtatás nem éri, sőt — szatíra — épen akkor, midőn ugyanazan pénzügyminisztérium nagy jubileummal, első egyensúlyba hozott budgetjét terjeszti elő! Ily áldozatot a pénzügyminisztériumnak a föld- birtokos osztálytól követelni joga nincs; s reméljük is, hogy nyomós érveinek nem fognak nála süket fülekre találni. De ha mégis; bízunk az igazság- és földmivelósügyi minisztériumok, mint a jog s föld- birtokos osztály érdekeinek képviselőiben, hogy ők is szavukat latba vetik. E törvényjavaslat czélja tehát más nem lehet, minthogy a föld gyomrában rejlő tüzanyag kincsek, némelyek irraczionablis makacssága, mások gyámoltalan tehetetlensége vagy iudolencziája következtében meddőn ne heverjenek — bár elenyésző keveseknek jelölhetjük azon földbirtokosokat, kik csak némileg megközelítő méltányos ajánlaton készséggel nem kapnának — hanem a fokozott gazdászati, kereskedelmi, közlekedési és ipari igényekhez megfelelő mérvben termeltessenek. Ezen czől elérésére pedig szükség nincs, az uj törvényjavaslat jogsértő intézkedésére, mert eddigi tapasztalatok mutatják, hogy a termelés a fogyasztással mindig lépést tartott. Midőn a fogyasztás csökkent, a termelés is kisebb mértékre szorittatott. Ellenben látjuk, hogy a fogyasztás növekedésével a termelés is emelkedik. Hivatkozhatunk példákra. így Dorogh vidékén, Esztergommegyóben csak most alakult 3 uj társulat, melyek a füzitő-esztergomi vasúttal, a világ pia- czának megnyitják az ott rejlő kőszenet. így Kassa mellett, Somodon is uj társulat keletkezik, sőt mint halljuk, Salgó-Tarján környékén is alakulaak uj társulatok. Nincs alapja tehát azon aggodalomnak, hogy a termelés a szükséglettel a közel jövőben egyenlő lépést ne tartana. De fölös, hogy e hirtelen átmenet, mely a régi állapotokat és viszonyokat gyökerében fogatná fel többet ártana, mint a mennyit használna. Nagyon okadatolt tehát, ha a földbirtokos-osztály érdekei mellett tömörül ős annak védelmére határozott lépésre szánja el magát, melyre mód ős alkalom nyujtatik az által, hogy az érdeklő földbirtokos-osztály egy értekezletre hivatik egybe, s itt alkalom adatik neki, hogy érdekei védelmében nyilatkozzék. Baranyay. IRODALOM. Könyvismertetés. * „Az aradi vértanuk emlékezete“ ily czimü könyv jelent meg legközelebb, mint a »Képes Folyóirat« 1890. évi 20. füzetének külön kiadása, Budapesten. Szerkesztette Nagy Miklós, — kiadta a I Franklin . társulat, — kapható Szegzárdon Krammer Vilmos előnyösen ismert könyvkereskedőnél. A hatvannégy lapra terjedő, igazán remek munka, tartalma: Az aradi emlékszobor. — Emlékezések. — (A vértanú tábornokok egyikének segédtisztjétől. — I. Okt. hatodika. 2. Az aradi kivégzések 1849. I okt. 6-án. 3. A tizenhárom vértanú. 4. A szabadság- harcz többi vértanúi Aradon.) Az aradi vértanuk szobrának leleplezésekor. Költemény Sántha Károlytól. Az aradi nap (1890. okt. 6.) Az aradi ünnep. Dr. Kovács Dénestől. Az aradi vértanuk. Költemény Palágyi Lajostól. Az aradi 13 vértanú emlékszobra. — Zala György. Arad. — Márki Sándortól. Arad. — Költemény Dalmadi Győzőtől. 1849. aug. 11-dike Aradon. Régi honvédtől. A világosi fegyverletétel aláírása. — Paskievits. — Hayna u. — Az aradi vértanuk albuma. E bő tartalmú, igazán kitűnő tollal irt s nagy negyedrét alakban finom ‘papíron megjelent könyv művészi remek képei (s összesen 40 kép I) minden tekintetben megfelelnek a kiváló tartalomnak. Különösen sikerült képek: »Az ébredő szabadság« (az aradi vértanuk emlékszobrának mellékcsoportozata) »Hungária« (az emlékszobor főalakja :) »Az aradi vértanuk k i v é g ez t e t é s i helye.« — »Az aradi vértanuk szobrának leleplezési ünnepélye.« — »A 13 vértanú arczképe.« — »Zala György.« — »Paskievits.« — »Hayna u.« — stb. Ediszes kiállítású emlékkönyvnek egyetlen magyar ember asztaláról sem volna szabad hiányozni! különösen nekünk, kik a nemzet nagy ünnepén sem Aradon nem voltunk, sem oda koszorút nem küldöttünk, mintegy az erkölcsi és nemzeti kötelesség némi-nemü lerovásául kínálkozik e remek mű megszerzése, mely a kiváló tartalomés feltűnően szép képekre tekintettel, hozzá még mesésen olcsó is! (Ara 30 kr.) Ajánljuk a művet igen melegen minden olvasónk becses figyelmébe. Karácsonyi ajándékul igen pompás és olcsó könyv. — Egy irodalom-barát. * A „Mátyás Diák“ czimü közkedvelt és legolcsóbb magyar élczlap — amely a bécsi »Kikerikit« van hivatva az országból kiszorítani — mindinkább tartalmasabbá és tetszetősebbé válik. Nagy előnyére történt a lapnak, hogy a Wodianer F. és Fiai hirlap- és könyvkiadó czég tulajdonába ment át, mert azóta sokkal finomabb papíron nyomják és képei versenyeznek a legelső élczlapok rajzaival. A »Mátyás Diák« az aktuális eseményeken kívül ad humoreszkeket, illusztrált adomákat, a nevettető, jóizü dolgok egész halmazát. A »Mátyás Diák«-ot Murai Károly, az ismert humorista szerkeszti, a kinek a »Huszár-szerelem« ez. vigjátéka a napokban a nemzeti színházban nagy tetszéssel került színre és aki mellé munkatársakul a legelső irók csoportosulnak. A »Mátyás Diák« előfizetési ára negyedévre csak egy forint s a lap bármely naptól kezdve megrendelhető. A kiadóhivatal (Budapest, Sarkantyus-utcza 3. sz.) ingyen és bérmentve készséggel küld mutatványszámokat. A »Mátyás Diák «-ot, a mely hézagot tölt be és a mely minden család asztalán helyet foglalhat, melegen ajánljuk. ______NYILTTÉK_______ Kávéh áz megnyitás! Tisztelettel értesítem Szegzárd és a környékbeli nagyérdemű közönséget, miszerint a Széchényi utczá- ban levő Pirnitzer József és fiai-féle házban minden kényelemnek megfelelő »Koronához« czímzett uj kávéházat megvettem, és azt folyó november hó 23-án azaz vasárnap este Garay Ferkó kedvelt zenekara mellett megnyitom. Kávéházam a legválogatottabb bel- és külföldi lapokkal bőven el van látva, és főtörekvésem leend, hogy a legjobb italok és kávéházi étkek rendes kiszolgáltatása által a nagyérdemű közönség teljes megelégedését kiérdemeljem. Becses pártfogásáért esedezik Szegzárd, 1890. november 22-én. mély tiszstelettel Hacker László. kávéház tulajdonos. HIVATALOS HIRDETÉSEK. 5156—1890. Árverési hirdetmény. A gyönki kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság részéről hözhirré tétetik, hogy Weldman Simon szegzárdi lakos végrehajtatónak Erős Mihály és neje Greifenstein Erzsi kölesdi lakos végrehajtást szenvedők ellen 475 frt tőke, ennek 1890. évi junius hó 18-tól járó 6% kamatai 36 frt 45 kr per és végrehajtási kérvényezési költségek és jár. iránt indított végrehajtási ügyében a végrehajtási árverés elrendeltetik I a kölesdi 73 sz. tjkvben A. 1. 1—3 sor 87., 104. és 3930. hrsz. alatt felvett 61. népsz. házbelteleki kert, szőlő és szántóföld az ezennel 729 frt megállapított becsár mint kikiáltási árban az 1890. évi deczember hó 24. napján délelőtt 9 órakor Kölesd község házánál megtartandó nyilvános árverésen eladatni fognak.
