Tolnai Népújság, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)
2019-10-26 / 249. szám
12 TÖRTÉNELEM 2019. OKTOBER 26., SZOMBAT Látványos eredmény volt a soproni népszavazás kikényszerítése Bátrak, hősök, sikeresek Nyugat-magyarországi felkelők 1919-ben Fotó: MW Esszékötet hazáról, Istenről, teremtésről BEMUTATÓ Szép és lélekemelő könyv, szépirodalom újságcikkekben - ezekkel a szavakkal jellemezte Kondor Katalin, a Magyar Hírlap publicistája Szerencsés Károly Vár-e az Isten? című könyvét a Polgárok Házában tartott budapesti bemutatóján. Aki rendszeresen olvas Magyar Hírlapot, hétről hétre nyomon követheti Szerencsés Károly elgondolkodtató és sokszor gyönyörködtető írásait. A Vár-e az Isten? a szerző elmúlt két és fél évben megjelent gondolatait foglalja magába, a Mindenki tudja ország című kötet folytatásaként. Szerencsés Károly történész, egyetemi tanár, író és publicista, ami jól tükröződik összetéveszthetetlenül egyedi látásmódjában. Korábbról főként történelmi munkáit ismerhetjük, írt monográfiákat, összeállított dokumentumgyűjteményeket, az elmúlt években viszont regényt, naplót és novelláskötetet is publikált. Személyes hangvételű, filozófiai kérdéseket boncolgató cikkeiben nagy hangsúlyt kap a család, a kultúra és a nemzet védelmének fontossága is. íme egy kis ízelítő a Holdfényben az arcunk című írásából: „Merre nézzünk? Hol keressük a közös ihletet? Lássuk és tegyük a dolgunk! Épp elég merészség, mert ezzel tartjuk erősen a pajzsot. Ha fát kell kivágni, mert túl nagyra nőtt vagy elkorhadt, tegyük úgy, hogy ne dőljön a házra. De vágjuk ki! Ha valaki a hazánkat fennhangon becsmérli, utasítsuk rendre. Viszont ha kiválasztottnak érezzük magunkat, nézzünk előbb csillagfényes, nyugodt víztükörbe, s ha bátornak, vegyünk részt a teremtésben és a teremtett elet megtartásában.” Találunk írást a kötetben 1956-ról, II. János Pál pápa szobrának tervezett megcsonkításáról, a falusi élet szépségeiről, az apaságról és a nagypapaságról is. A Vár-e az Isten?-nek az éjjeliszekrényünkön a helye, egy-egy cikk elolvasása egyszerre bővíti ismereteinket a világról és gyönyörködtet lírai hangnemével. Nagy Mátyás Könyvajánló SZERENCSÉS KÁROLY: VÁR-E AZ ISTEN? Kiadó: Kairosz Kiadó Budapest, 2019 Oldalszám: 411 Ára: 3500 forint 1919-ben ezekben a hónapokban egy sor felkelés tört ki a nyugati országrészben. A zömmel civil lakosokból álló hazafiak nem egy esetben sikerrel űzték el a betolakodó idegen katonákat, ennek köszönhető, hogy sok település bekebelezésük helyett Magyarországhoz tartozik. De vajon akkor mi sarkallta ellenállásra a magyarokat? - egyebek mellett erről is nyilatkozott lapunknak Botlik József történész, egyetemi tanár, a téma egyik legelismertebb kutatója. Szakács Árpád szerkesztoseg@mediaworks.hu- Száz évvel ezelőtt Nyugat-Magyarországon egy sor fegyveres felkelés tört ki a trianoni diktátum által meghúzott határok miatt. Az ellenállás érdekessége, hogy aktívan részt vett bennük a civil lakosság. Mi késztette erre a hősi önfeláldozásra a kor emberét?- Mindenekelőtt az, hogy a saját kezükbe kell venniük az életük, javaik, a szülőföldjük védelmét, mert már 1918. október végén az ún. őszirózsás forradalom napjaiban megtapasztalták, hogy Károlyi Mihály kormányára nem számíthatnak. A valójában államcsínnyel hatalomra jutott „vörös gróf” - aki méltán kapta meg ezt a jelzőt - bűnös módon nem. az akkor legfontosabb magyar sorskérdés megoldásával foglalkozott. Miközben jól tudta- hiszen a sajtó és különféle kiadványok ezt közölték -, hogy az akkor megalakult és addig soha nem létezett csehszlovák állam és délszláv királyság, illetve különösen Ó-Románia milyen hatalmas magyarlakta területekre tart igényt.- A ma is uralkodó kommunista történelemszemlélet azt igyekszik sugallni, hogy Károlyi Mihály 1918-ban már semmit nem tehetett az összeomlás ellen. Egyetért ezzel?- Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása ellen valóban nem tehetett semmit, de a történeti Magyarország területe legalább kétharmadának a megmentésére igenis volt lehetőség.- Ehelyett mit tesz Károlyi Mihály és kormánya?- Vakon bízik a pacifizmusban, az antanthatalmak békeszólamaiban, az igazságos rendezésben. Ekkor még egyetlen idegen katona sem tartózkodik a Magyar Királyság területén, sőt a Károlyiféle államcsíny napján a Monarchia balkáni hadsereg-parancsnoksága Szerbia megszállt fővárosában, Belgrádban állomásozik. Eközben az antanthatalmak és a Monarchia között már zajlanak a pa-. dovai fegyverszüneti tárgyalások, amikor 1918. november első napján a kormány utasítására Linder Béla hadügyminiszter elrendelte az olasz, az orosz és más hadszínterekről hazaérkező alakulatok lefegyverzését. Ezzel Károlyi Mihály és kormányzata történelmi bűnt, hazaárulását követett el, mert nem szervezte meg a nemzet önvédelmét.- Diplomáciai úton már semmi esély nem volt a kérdés rendezésére?- Akkor lehetett volna, ha az ország erőt mutat, keményen szembeszáll a hódítókkal, akiknek a létszáma valójában nem volt jelentős, a területrabló becsvágyuk viszont - mint fentebb mondtuk - annál nagyobb. A Károlyi-kormányzat 1918. november első napjától december végéig a harcterekről hazatérő több mint másfél millió magyarországi katonát szerelt le. A bécsi hadi levéltári adatok szerint 826 ezer (!) volt közülük a magyar. Közben 1918. november elején kb. négyezer csehszlovák, Erdélybe négy-ötezer román katona tört be, hogy elfoglalja a fent említett hatalmas területeket. Az ellenség hadereje december 10-ére kb. nyolc-, illetve 15 ezer főre emelkedett. Le kellene már számolni a kommunista történetírás ma is terjedő nagy hazugságával, miszerint a magyar katona nem akart a hazájáért, a szülőföldjéért harcolni a területrablókkal szemben. A Zala megyei Lovásziba 1919. augusztus 12-én törtek be a délszláv fegyveresek, és egészen november végéig folyamatosan fenyegették és bántalmazták a környék magyar lakosságát. A délszláv szabadcsapat olyan, horvát nemzetiségű katonaszökevényekből állt, akik a világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében teljesítettek szolgálatot, majd szökésük után a felelősségre vonás elől a környékbeli erdőkben bújtak el, hogy rablásból és fosztogatásból tartsák fenn magukat. Ők voltak az úgynevezett zöldkáderek, akiket szedett-vedett ruházatuk miatt a környékbeli magyarság gúnyosan csak „Jesszus-Marija”-huszárokként emlegetett. Velük vették fel a harcot előbb a lovásziak, akik gerilla- Milyen egyéb felkelések voltak még? Elsőként mindenképpen szólni kell a Kolozsváron 1918 decemberében felállíttítt Székely Hadosztályról, amelyet Kratochvil Károly ezredes, az Erdélyi Katonai Kerület parancsnoka szervezett meg, szinte titokban, mivel a Károlyi-kormány a seregtest felállítását kezdetben alig, később egyáltalán nem támogatta. A mintegy 13 ezer fős hadosztály az 1919. április 16-án indult általános román támadásig tartóztatta fel az ellenséges csapatokat a történeti Erdély nyugati határszakaszán. A magyar lakosság is számos helyen ellenállt, tüntetett az idegen megszállók ellen. Ennek következtében 1919 folyamán összesen több száz magyar polgárt öltek meg sortüzekkel a csehszlovák katonák Pozsonyban, Kassán, Révkomáromban, a románok Kolozsváron, vagy bosszúból Köröstárkányban, aztán Hódmezővásárhelyen, Kunhegyesen, Monoron, és sorolhatnánk tovább. Ide tartozik a harcot folytatva kiszorították őket a faluból a környező dombokra, majd a tornyiszentmiklósiakkal összefogva november utolsó napjaiban a környékről is elkergették őket. Szintén a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapataival került összetűzésbe ugyanezekben a hónapokban egy másik Kerka menti falu, Szomoróc (ma Kercaszomor) lakossága. A Vas megyei települést ugyancsak az antant által meghatározott demarkációs vonalat megsértve szállták meg a délszlávok, azonban itt is fegyveres ellenállásba ütköztek. A kercaiakkal kiegészült szomoróci csapat kezdeti sikerei után végül győzött az ellenség túlereje, miután az elfogott magyar ellenállókat fogdába zárták, megszékelyföldi Sóvidéken 1919. március 29. és április 6. között a megszállók ellen lezajlott felkelés.- Kik voltak az ellenállás hősei?- A már említett Kratochvil Károly ezredes, és vele együtt sok százan, sőt ezrek. A leglátványosabb eredmény a soproni népszavazás kikényszerítése volt, amely elsősorban a területrabló Ausztriával szemben robbant ki, a trianoni békediktátum után több mint egy évvel, 1921. augusztus 28- án bevonuló osztrák alakulatok ellen. A korabeli magyar hazafiak ugyanis az osztrák árulást végképpen nem tudták elviselni. Szeptember végére Prónay Pál, Héjjas Iván vezetésével kiverték a hódítókat. Később kikényszerítették az október 11-e és 13-a között lezajlott velencei tárgyalásokat, amelyen a két ország megegyezett a soproni népszavazás kiírásában. Ez december 14-16-án meg is történt. Sopron - „Civitas Fidelissima”, a „leghűségesebb város” - és a verték és éheztették. Tettük mégsem volt hiábavaló: a határmegállapító bizottság végül úgy döntött, Szomorócot viszsza kell adni Magyarországnak. A konfliktusnak halálos áldozatai is voltak. A hősök emlékét hűen őrzik a lovásziak, akik önkormányzatuk és a Kerka-völgye Baráti Kör Egyesület összefogásával 2014-ben emlékművet állítottak a fiatalemberek nevével. A száz éve történt eseményeket természetesen idén is megidézik: október 26-án, szombaton 14 órától megkoszorúzzák a Hűség és hazaszeretet emlékművet, amit a helyi művelődési házban kulturális és szakmai előadások követnek - tájékoztatta lapunkat Jánosi Ferenc egyesületi elnök, helytörténész, a Kerka menti felkelés kutatója. környező nyolc település ennek eredményeként Magyarország birtokában maradhatott. Még sorolhatnánk más eseteket is. Sőt az 1920. június 4-i trianoni békediktátum után két (!) évvel - a szinte ismeretlen 1922. júliusi második nyugat-magyarorszá-Botlik József Fotó: MW gi felkelésnek - ismét Prónay és harcostársainak köszönhetően további tíz, Kőszeg melletti, illetve a Pinka folyó völgyében fekvő község térhetett vissza hazánkhoz, ahová egy ezredéven át tartoztak. Sopronnal és 18 községgel összesen 370,5 négyzekilométernyi területet szereztek vissza.- A felkelők hatalmas tettek vittek végbe. Kellően ápolja emléküket az utókor?- Véleményem szerint nem. Sok évtizedes elhallgatás után a 1919. január 29-i csehkiverés után Balassagyarmat városa csak 2005-ben kapta meg a Magyar Országgyűléstől a „Civitas Fortissima”, a „legbátrabb város” címet. Kercaszomor hajdani lakosai is fegyverrel a kézben, tántoríthatatlan hősiességgel védték meg falujukat, űzték ki a hódítókat, amiért 2008-ban az Országgyűlés a „Communitas Fortissima”, a „legbátrabb közösség” címet adományozta a községnek. De például még nem kapott elismerést Lovászi község, amelynek népe szintén önfeláldozóan, fegyverrel elűzte az település elszakítására törekvő fosztogató, erőszakoskodó betolakodókat. A Kerka menti felkelés Saját kezükbe vették életük, szülőföldjük védelmét
