Tolnai Népújság, 2018. július (29. évfolyam, 151-173. szám)
2018-07-14 / 162. szám
IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET n egy nagy fiives legelőn engem akart megannyi láb Bemutatkozik a Szőrös Kő folyóirat 4 Kertész Dávid novellája Olvasóink versei /Az Alien-filmek szimbolikája és feleannyi fej A kép augusztus végétől lesz látható a Jósa András Múzeumban A kis cukortolvaj -1883 [88 * 114 cm, olaj/vászon) vezervers Juhász Gyula Munkácsy- Halála évfordulójára. Május 5.Elnézem a magasztos Ecce Homot S szívembe vág titkos tragédiád, Tövisbe mártott, nyílt fönségű homlok Mily szörnyű sors borúja várt reád: A teremtésnek lázától remegve Bénultan hull le nagyszerű kezed, Nincs álom többé, színes, fényes eszme, íme az Ember! Elvégeztetett! A bölcsődet nem ringatá szerencse, Magyar rónáknak ős borúja volt, Mely lelkedet először kiszínezte, S a melybe átfolyt a te bánatod. A mit Petőfi gyönyörű dalokban Kőben Izsó és színen Tóth Ede Megörökít: az él a színeidben: A magyar lélek mély költészete! S e méltóságos bánat és komorság Sugallta azt, mit ért egész világ: Mozart halálát, Miltont, Id vakon lát S a legnagyobb, a szent tragédiát. S mikor ujjongva látta Európa, A magyar lángész mily fönséggel ég, Akkor borult gyász büszke homlokodra, Várt már a puszta, a paraszt! Elég! Ezer tavasznak elsejét remegve Még kiszínezte lankadó kezed: A honszerzést - a messze idegenben. És hazajöttél! Elvégeztetett! Egy kivételesen nagy művész: Munkácsy Mihály Otthon az égben és a földön Gulyás Gábor Ha hihetünk Jókainak, minden egy bajusszal kezdődött. Munkácsy Mihály és Jókai Mór az 1880- as években rendszeresen kártyáztak együtt. Egy ilyen alkalommal egyszer a festő megkérdezte az írót: „Tudod-e, Móric, hogy lettem én festő? Mikor Aradon szegény asztaloslegény voltam, megláttam egyszer a Bettelheim könyvárus kirakatában egy hatalmas bajuszú hazafi életnagyságú képét. Ha én ezt a bajuszt le tudnám pingálni! Mihelyst pénzem volt rá, megvettem a képet és sikerült a bajusz, a kép is. Akiknek megmutattam, mindjárt ráösmertek: Jókai Mór volt.” Nem tudhatjuk, hogy ez az anekdota baráti csipkelődés vagy történelmi tény, de az biztos, hogy a Munkácson, a jómódú Lieb család gyermekeként született későbbi festőóriás valóban asztalosinasként kezdte. Hatéves korában elhunyt az édesanyja, majd két évvel később (a Kojssuth-kormánynak tett szolgálatai miatt bebörtönzött) az édesapja is, az árván maradt Mihály pedig Békéscsabára került, nagybátyjához, az ügyvéd Reök Istvánhoz, aki inasnak adta egy helyi, majd egy aradi asztalos mellé. Tizenhat éves volt, amikor (Szamossy Elek akadémiai képzettségű festőnél) képzőművészetet kezdett tanulni. Később tanult Pesten, Bécsben, Párizsban, Münchenben és Düsseldorfban is. Amikor 24 éves korában felvette a Munkácsy nevet, lényegében kész művész volt. Az ekkoriban festett A búsuló betyár vagy az Ásító inas már jelentős munkák. 26 éves volt, amikor megfestette a Siralomház című remekművét, amelyet az 1870-s párizsi Szalonon nagy aranyéremmel díjaztak. Ettől kezdve Munkácsy neve egyet jelentett a sikerrel. Siker a festészetben A képzőművészetben a sikernek négy alapvető fokmérője van. Az első az ismertség - az olyan alkotások, amelyek iránt a közönség nem érdeklődik, értelemszerűen nem tudnak művészi hatást sem kifejteni. A második a látogatók értékítélete, amely bár nem esik feltétlenül egybe a szakmai megítéléssel, alapvetően befolyásolja egy-egy életmű társadalmi elismertségét. A harmadik a pénzben kifejezett érték, amely, noha műkereskedelmi szempont, azoknak is egyfajta zsinórmérték, akik maguk soha nem kereskednek. A negyedik a szakmai respekt, amely a leginkább szubjektív tényező, mert nagyban függ az adott életművel foglalkozó művészettörténészek személyes preferenciáitól, elfogultságaitól és a kánont alakítók elvárásrendszerétől. Munkácsy Mihály (1844-1900) a legismertebb magyar festőművész. Nemcsak a neve ismert: a műveiből rendezett kiállítások mindig is hatalmas közönséget vonzottak, s ez ma sincs másképp. A látogatók nem pusztán sokra tartják, de jó néhányan rajonganak is érte. A képei már életében is hatalmas összegekért cseréltek gazdát. Jellemző, hogy jó ideig az egyik műve tartotta az Egyesült Államokban a legdrágábban eladott festmény rekordját, Magyarországon pedig mindig is Munkácsy számított a legértékesebb képzőművésznek. folytatás a 3. oldalon |
