Tolnai Népújság, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-27 / 149. szám

2016. JÚNIUS 27., HÉTFŐ fl MEGYEI KÖRKÉP Először tartottak Egy olasz és egy thaiföldi lány érkezett cserébe családi sportnapot Dunaszentbenedek, Pusztahencse és Ordas csapatának egy része GERJEN Halat főztek, futballoz­tak, megismerkedtek egymás művészeti csoportjaival, ba­rátkoztak, a gyerekek önfeled­ten játszottak az I. TEIT Családi sportnapon, Gerjenben. A prog­ram résztvevői a társulás tizen­három tagtelepüléséről érkez­tek, s rögtön bele is vágtak a sűrűjébe, Béres Alexandrával melegítettek be. Gerjen polgár­­mestere, Romhányi Károly kö­szöntője után Gáncs István, a szervezet alelnöke beszélt ar­ról, hogy most látták elérke­zettnek az időt arra, hogy egy ilyen jellegű programon ková­csolják össze a TEIT közössé­gét. - Tartsunk össze, legyünk büszkék arra, hogy ide tarto­zunk - hangsúlyozta. Lapunk­nak elmondta, hogy az utóbbi másfél-két évben vádak, táma­dások sora érte őket. Egyes te­lepülések szeretnének minden­áron csatlakozni, de ha ezt nem érik el, kívülről ellehetetleníte­ni a szervezetet. A TEIT viszont 1992 óta egy sor vívmányt har­colt ki az atomerőmű 12 kilo­méteres körzetében élők szá­mára, amit szeretnének meg­őrizni, mert a világ többi részé­re is igaz, hogy a nukleáris léte­sítmények környezetében az át­lagosnál jobb életkörülménye­ket biztosítanak. Gáncs István külön felhívta a résztvevők fi­gyelmét arra, hogy a települé­sek milyen jelentős fejlődésen mentek keresztül e törekvések eredményeként. Vida T. PAKS Hat, zömében a kalocsai térségben fekvő TEIT település álta­lános iskolájának kimagasló tanulmányi eredményt elért, kiváló kö­zösségi munkát végzett hetedikes diákjai vettek részt az Atomener­getikai Múzeum múlt heti jutalomtáborában. A gyerekek a progra­mok során szórakozva gyarapíthatták tudásukat. Az egész héten át tartó vetélkedés a tábor történetében először döntetlennel zárult. Multikulti família Igazi multikulturális famíliá­vá lett néhány hónapra Laczi Erzsébet családja. A paksi vállalkozó nő két gyermeke mellett egy thaiföldi és egy olasz lányról is gondoskodik. Vida Tünde vtunde67@gmail.com PAKS A két lány a nemzetközi csereprogram, az AFS kereté­ben érkezett Paksra. Erzsébet lánya, Dalida unszolására vál­lalkozott gyerekek fogadására. Niki és Noémi két hét múlva utaznak haza. Az utolsó napo­kat, heteket - különösen most a vakáció idején - igyekeznek sok élménnyel megtűzdelni. Múlt hétvégén a Balatonon vol­tak hajókázni, szerdán a Sárgö­dör téren szurkoltak együtt a magyar csapatnak teljes egyet­értésben. Noémi - teljese nevén: Noe­mi Maria di Guglielmo - termé­szetesen az olasz csapatnak is drukkol. Ez sem „veri ki a bizto­sítékot” a családban hiszen Da­lida és Romeo di Profio, azaz Er­zsébet két gyermeke apai ágon szintén olasz származású. Niki, azaz Nichathorn Sunt­­hornvon Thaifóldön él, az USA mögött második helyként jelöl­te meg hazánkat, mert - mint elmondta - sok fotót látott Buda­pestről, amit csodálatosnak ta­lált. Azt, hogy a sors nem oda, hanem egy kisvárosba juttatta el, már egyáltalán nem bánja, nagyon jól érezte magát, nagyon sok jó emberre talált, barátságo­kat kötött, sőt udvarlója is akadt, így teljesen természetes, hogy az elutazás közeledtét emleget­ve elfátyolosodik a tekintete. Az itt töltött hónapokról viszont örömmel beszél. A mondatokat magyarul kezdi, majd bocsánat­kérő mosollyal angolra vált, úgy pontosabban tud fogalmazni. Míg Niki tavaly augusztus­ban, addig Noémi egy kisebb vargabetű után decemberben csatlakozott az így népessé vált famíliához, amelyben Erzsébet - miután egyedül neveli a gye­rekeket, viszi a vállalkozást - a vendéggyerekeket is önállóság­ra szoktatta. Noémi szerint ez ki­fejezetten hasznos, hiszen olyan dolgokat tanultak, amire később szükség lesz. Neki - mint mond­ják - nem volt olyan nehéz a be­illeszkedés, mint Nikinek, aki egészen más világból, más kul­túrából érkezett. A thai emberek sokkal távolságtartóbbak, ezért furcsa volt neki az itt tapasztalt közvetlenség. Mára viszont ma­gáévá tette az itteni szokásokat, és szerves részévé vált a vidám nagy családnak. A legrégebbi diákcsere* szervezet Az AFS a világ egyik legna­gyobb, legrégebbi diákcse­re-szervezete. 1989-ben el­nyerte a Special Mention ki­tüntetést az Egyesült Nem­zetek Szervezetétől a vi­lág fiataljaiért végzett mun­ka elismeréseképpen. Nem sokkal az I. világháború kitö­rése után tizenöt Párizsban élő amerikai fiatal jelent­kezett önkéntesként a he­lyi amerikai kórháznál men­tőszolgálatra. Ez a csoport a későbbiek során az Ameri­kai Harctéri Szolgálat (Ame­rican Field Service - AFS) néven szerzett ismertséget. Az alapítók szerint ha a jövő generációja együtt tud érez­ni más nemzetekkel, meg­érti a világ kultúráinak sok­színűségét, felismeri és elfo­gadja a különbségeket, ak­kor talán a háborúk is elke­rülhetőek lesznek. A diák­csere programot 1947-ben kezdték: 51 középiskolás di­ákot vittek 10 országból az Amerikai Egyesült Államok­ba. Mára több mint negyed millióan vettek részt az AFS által szervezett interkulturá­­lis csereprogramokban. Ma­gyarország 1990-ben csatla­kozott a mozgalomhoz. Noémi itt lett felnőttkorúvá, fergeteges bulit szerveztek neki Anya, ahogy mind a négyen szó­lítják, szűkre szabott szabad­ideje ellenére figyel rájuk. Fi­gyelme arra is kiterjedt például, hogy Noéminek fergeteges bu­lit rendezzenek a 18. születés­napjára, hiszen az dukál, ami­kor az ember nagykorúvá vá­lik. Nem ritka a kerti parti, kö­zös pizza- vagy éppen lángos­­sütés sem, de sok-sok kirándu­lás is gazdagította a lányok él­ménytárát. Jártak már a Bala­tonnál, Kecskeméten, Budapes­ten, sőt Erdélyben és Prágában is, feledhetetlen kalandban volt részük a mohácsi busójáráson. Nagy kaland, komoly tapaszta­lat volt az együtt töltött időszak a befogadó családnak és a ven­dég diákoknak is. A két lány az elmúlt hónapokban a Vak Boty­­tyán Gimnáziumban tanult, amiért Erzsébet külön is köszö­netét mond. Hozzáteszi, hogy bi­zony nem lehetett egyszerű, de az iskola mindenben készsége­sen segítséget adott. Azt sem titkolja, hogy számukra is adód­tak nehézségek, problémák, de ezeken sorra úrrá lettek, és na­­gyon-nagyon sok élménnyel, ta­pasztalattal gazdagodtak mind­annyian. A búcsú ideje július 10-én érkezik el, de - mint egy­behangzóan állítják - ez nem lesz végleges, mindenképpen tartani fogják a kapcsolatot, és találkozni fognak. PROMÓCIÓ Seite der Deutsche Nationalitätenselbstverwaltung der Tolnau Hírek, információk, közlemények a Tolna Megyei Német Nemzetiségi Területi Önkormányzat háza tájáról TOLNA-MÓZS - Afféle gasztro­­diplomáciának is felfogható a Mözsön immár másodszor meg­rendezett Kerwastrudl Fesz­tivál. Erről is beszélt Krémer György, a Magyarországi Né­metek Országos Önkormányza­ta szekszárdi irodája vezetője a mözsi művelődési házban szom­baton lezajlott eseményen. Mint mondta, az ilyen rendezvények alkalmasak arra, hogy a külön­böző kultúrához tartozó embe­rek közelebb kerüljenek egy­máshoz - fehér asztal mellett. A Tolnai Német Nemzetisé­gi Önkormányzat által rende­zett eseményen Koleszár Fe­­rencné, az önkormányzat elnö­ke köszöntőjében fedte fel a Ker­wastrudl titkát. Mözsi sváb táj­szólásban a Kerwa élesztőt je­lent, a Kerwastrudl pedig élesz­tős rétest, azaz lényegében kelt­kalácsot, ami Mözsön az egyhá­zi és családi ünnepek elenged­hetetlen édessége. A Kerwast­­rudl-nak szentelt fesztivállal pedig a német hagyományok, szokások egyik szeletét, a sváb gasztronómiai kultúrát igyekez­nek megismertetni. Appelshoffer Ágnes, Tolna polgármestere megnyitójában elmondta, hogy a nemrég megje­lent Minden ízében tolnai című városi receptkönyvben a Ker­wastrudl is helyet kapott, a ren­dezvény ezen finomság megkós­­tolásához is jó alkalmat kínál. A mözsi óvoda német tánccsoportja is fellépett a fesztiválon Sokan éltek is a lehetőséggel. A művelődési házban a Mözsi Német Nemzetiségi Klub, a tol­nai Wosinsky iskola, a Zöldkert óvoda, a tolnai Karitász cso­port és a Tolnai Német Nemze­tiségi Klub által kínált kelttész­ták - a mákos kalácstól a med­­vegyhagymás kifliig - várták a közönséget. A szabadtéri szín­padon a Mözsi Zöldkert Óvoda tánccsoportja, a Tolnai Német Nemzetiségi Baráti Kör ének­kara, a Wosinsky iskola tanulói, a Szászvári Német Nemzetiségi Kórus, a Paksi Német Nemzeti­ségi Hagyományőrző Egyesület tánccsoportja és a Mözsi Német Nemzetiségi Egyesület énekka­ra adott műsort. S. K Vendégek A rendezvénynek három különle­ges vendége is volt. AII. világhá­ború után Budapestről sok hajlék nélkül maradt gyereket helyez­tek el átmenetileg vidéken az Ac­tio Catholica egyházi segélyszer­vezet közreműködésével. A Mö­zsön befogadottak között volt há­rom testvér is, akik most, het­ven év után látogattak el Mözsre, ahol elmondásuk szerint emléke­zetes, szép időt tölthettek. Vájná Csaba, Koósné dr. Vájná Ildikó és Csanádi-Vajna Mária a Kerwast­rudl Fesztivál alkalmából mond­tak köszönetét hajdani jótevőik önzetlen segítségéért. A szerző felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom