Tolnai Népújság, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

2015-04-18 / 91. szám

2 2015. ÁPRILIS 18., SZOMBAT KÖRKÉP Csepeli István népi fafaragó életművét bemutató kiállítására özönlöttek az emberek. Az alkotó szívesen beszélgetett a vendégekkel Újragondolt hagyományok csepeli 70 Nem fogja mások kezét, mégis továbbörökíti a szellemiséget JEGYZET >rX ZSOLT Üres polcok a boltokban az első néhány hét tapasz­talatával mondhatom, na­gyon kellemetlenül érintett a vasárnapi zárva tartás, mert ez volt az a nap, ami­kor elindult a család bevá­sárolni. Nem volt mit tenni, áttettük egy másik napra ezt a programot, elsőként péntek délután próbálkoz­tunk: tömeg, tülekedés és hosszas várakozás a pénz­tárak előtt. A vásárlótársak ugyan türelmesen tűrtek, de mindenkinek megvolt a véleménye a kényszervá­sárlásról. A szombat még rosszabbul sikerült. Hiába jártunk vé­gig három üzletláncot is, már mindenütt hiányos volt a pékáru, kevés volt a zöldség, a hús- és a halvá­laszték. Késő délután már nem sütnek friss pékárut, hétvégére kevesebb húst és zöldséget rendeltek, így ha elfogyott a készlet, ma­radt az üresen tátongó pult. Vasárnap nincs üzlet, egy nap alatt pedig sok minden tönkre mehet, ezért nem készleteznek. Tegyük hoz­zá, senkitől sem várható el, hogy hétfőn óriási leárazá­sokkal kezdjen. vasárnap hol kötöttünk ki? A vásártérre vettük az irányt, bevásárolni, mert itt bezzeg volt minden bőven, amihez előző nap képtele­nek voltunk hozzájutni. lehet, hogy ismét vissza­térünk a vasárnapi bevá­sárlásra, csak éppen nem az üzletekben, hanem a piacon? De akkor hova lett a honatyák eredeti akarata, miszerint a vasárnap ma­radjon meg a családnak? Pontosítsunk: elsősorban a kereskedelemben dolgo­zók családjának, mert más munkahelyeken továbbra is dolgoznak vasárnap. végül is ml kell a népnek a mai napig? Kenyér és cirkusz. A kenyeret így is, úgy is megvehetjük, az új rendszerből pedig hatalmas cirkusz van még ma is. Méltó módon szerette volna köszönteni 70. születésnap­ján a városban élő és alkotó mestert, Csepeli István népi fafaragót Dunafóldvár, ezért életmű-kiállítással tiszteleg előtte. Úgy tűnik, sikerült megtalálni az alkalomhoz illő módot: kis túlzással az egész város összesereglett a megnyitóra a Csepeli István ötlete nyomán született Fafaragó galériában. Vida Tünde dunafóldvár Csakúgy özönlöt­tek az emberek tegnap délután a várudvaron lévő Fafaragó Galéri­ába. Nemcsak az érdeklődés volt nagy, a kiállított anyag is grandi­ózus: Csepeli István népi fafaragó életműve látható a vár idei szezon­ját nyitó kiállításon, amit egyéb­ként a teljes évadban meg lehet nézni. „Meglepetés e költemény” - jegyezte meg Csepeli István ne­vetve a tárlatról. Mint mondta, na­gyon jól esik a város viszonyulá­sa, ami nemcsak a „Csepeli 70” életmű kiállításban, hanem elis­merések sorában is megmutatko­zott. A tárlatra természetesen vá­logatással készült, így helyet kap­tak a bemutatóteremben azok a tárgyak, amelyeket a maguk ne­mében korszakosnak neveztek, a mesterre ugyanis az a jellemző, hogy bármihez fog, megismeri annak alapjait, majd elvonatkoz­tatva attól valami egészen újjal áll elő. A legújabb darabok, az utol­só két hónapban született sztélék, ugyanezt a szemléletet tükrözik. Mint mondta, a sztélék korjelző kövek. Az ő fából készült korjel­zői az élet fontosságát hirdetik, az ő „történelmi korának” jelzései. A megnyitó pataki Dezső, a művelődési központ igazgatója a tárlat meg­nyitóján azt fejtegette, fontos fel­adatuk a kulturális értékek fel­kutatása, továbbadása. - Mi lenne ennek megfelelőbb módja, mint egy olyan alkotó kiállítása, aki maga is hagyományokból építkezik, azokat újra gondolva a közönségeié tárja?Mi lenne alkalmasabb helyszín, mint az a fafaragó galéria? - tette fel a kérdést. A magyarfaművesség- nek teret biztosító kiállítóhelyen többször is bemutatkozott Csepe­li István. Mindjárt a nyitókiállí­táson 1996-ban, majd 2003-ban és 2007-ben alkotótársakkal, végül 2010-ben a Kodály-díjasok között. Bár a folyamatos újítás jel­lemzi, vannak állandó dolgok is az életében, ilyen az őt minden­ben segítő felesége, a családja, a munka, a fafaragás közben érzett öröm. És ilyen az a szakmai kö­zösség, amelybe a 70-es évek ele­jén került bele. Ahol megvitat­ták, s ma is megvitatják a fafara­gó kultúra aktualitásait, segíte­nek egymásnak. Ebből egy gon­dolkodás-rendszer keletkezett, ami végigkísérte pályafutásán. csepeli istván 1945-ben - saját szavai szerint - beleszületett egy kétszáz éves asztalos-dinasztiá­ba. A Dunaföldváron élő és alko­tó fafaragó népi iparművész neve a város határain túl is jól ismert. Asztalosnak tanult, majd bele­kóstolt a kőszobrászatba. 1970- en két fontos fordulópontot ho­zott életében: házasságot kötött Varga Ilonával, akinek szülővá­rosában, Dunaföldváron telepe­dett le. Hátat fordítva a kőnek, ismét a fához nyúlt. Az Iparmű­vészeti Vállalat pályázatán első díjat nyert fafaragásaival, s Foky Ottó zsűri elnök tanácsára a nép­művészet, a népi fafaragás felé fordult, amit a sárospataki nép- művészeti iskola fafaragó táborai Például annak felismerése, hogy a magyar népművészet állandó­an mozgó, változó dolog. Csepe­li István az általa képviselt szel­lemiséget óhatatlanul továbbörö­kíti. - Senkinek nem fogtam a kezét, hogy hogyan tartsa a vé­sőt, de volt olyan, aki sokat meg­fordult nálam gyerekként, majd, amikor fiatalemberként meg­nyerte egy pályázat fődíját, azt mondta: Pista bácsi most köszö­nöm meg, amit tőled kaptam. hatására végérvényesen hivatás­nak választott. A Dunafóldvárra érkezők a város számos pontján megcsodálhatják munkáit: a vár­kaput, a városháza dísztermét, a ’48-as emlékművet. Térplasztiká­ival, emlékműveivel nemcsak la­kóhelyén, hanem Pakson, Szek- szárdon, Tatabányán, Budapes­ten is találkozhatnak. Munkás­ságát 1981-ben Dunaföldvárért plakettel, 2003-ban Kodály Zol- tán-díjjal, 2009-ben Babits-díjjal ismerték el. 2010-ben Dunaßld- vár díszpolgárává választották, s ugyanebben az évben az Emberi Erőforrások Minisztériuma Nép­művészet Mestere címet adomá­nyozott számára. Idén Dunaföld- vár Kultúrájáért díjat vehetett át. Felére csökkent a vegyes hulladék mennyisége PAKS A szelektíven gyűjtött hulladék mennyisége és ará­nya folyamatosan emelkedik, míg a lerakóba kerülő kom­munális hulladék egyre ke­vesebb az új hulladékgazdál­kodási rendszer 2013. janu­ári indulásától. A Paksi Hul­ladékgazdálkodási Nonprofit Kft. adatai szerint a rendszer indulásának első hónapjában 885 tonna vegyes hulladékot szállítottak be Paksról, az el­különítetten gyűjtött anyagok aránya 3,8 százalék volt. Mos­tanra az előbbi mennyiség a felére, 462 tonnára mérséklő­dött, míg az elkülönített anya­gok 30,4 százalékot tettek ki. Hasonló eredményeket mutat, ha az egész szolgáltatási terü­letet, azaz Paks mellett Bölcs­ke, Madocsa, Gerjen, Puszta- hencse, Györköny és Nagydo- rog adatait vetjük össze. Az eredmények ellenére vannak problémák is, amelyeket a kft. Paks város önkormányzatá­val egy újabb kampány ke­retében szeretne felszámol­ni Sárosi József ügyvezető, il­■ Akciót indítanának, ami a jó kezdeményezéseket példaként állítja, a sze- metelőket bünteti letve Süli János polgármes­ter és Teli Edit alpolgármester beszélt arról, milyen előnyei vannak annak, ha sikerül a jó gyakorlatot elültetve tovább csökkenteni a lerakott meny- nyiséget. Ez azt jelenti, hogy kevesebb lerakási járulékot kell fizetni, a telep pedig to­vább lesz fogadóképes, azaz gazdaságosabb lesz a fenntar­tása. A hulladékkezelésre vo­natkozó árképzés máig vita­tott, mondták el a város veze­tői. Egy részről van egy pályá­zatban vállalt kötelezettség, ami előírja, hogy fenntartha­tónak kell lennie a rendszer­nek, másrészt van egy rezsi­csökkentéssel kapcsolatos el­várás, amihez a bázis ada­tok nem szolgálnak megfele­lő alappal - hangzott el a vá­rosházán. Azt is elmondták, hogy egy akciót terveznek in­dítani, ami a jó kezdeménye­zéseket példaként állítja, vi­szont azokkal szemben, akik az erdőkben, mezőkön, út szé­lén szabadulnak meg a sze­metüktől keményebben fog­nak fellépni. ■ V. T. Munkái a város számos pontján megcsodálhatok Szennyezett területről mentettek „sérült” vöröskeresztest katasztrófavédelmi verseny Nyúlgátat építettek, alapvezetéket szereltek, tüzet oltottak, morzéztak a fiatalok Pörböly Kellemetlen dolog, ha az embernek gázálarcban viszket az orra, de egy katasztrófavédel­mi verseny résztvevőjének meg sem kottyan az üyesmi. Köny- nyen leküzdötték ezt a zavaró té­nyezőt a Tamási Általános Iskola „Würtz Iskola” csapatának tag­jai is, és bevetették magukat az égő házként funkcionáló füstsá­torba, ahonnan épségben kihoz­ták a sérülteket alakító PET-pa- lackokat, majd puttonyfecsken­dő segítségével eloltották a tü­zet, amelyet szintén PET-palac- kokkal szimbolizáltak a szer­vezők. A fiúk teljesítménye vé­gül győzelmet hozott, ők lettek ugyanis a Tolna Megyei Kataszt­rófavédelmi Igazgatóság által szervezett ifjúsági verseny me­gyei fordulójának első helyezett­jei az általános iskolások között. Második a Dunaszentgyörgyi Csapó Vilmos Általános Iskola, harmadik a Tüzes fiúk Bonyhá­di Általános Iskola Vörösmarty Mihály tagintézményének csa­pata lett. A középiskolásoknál a paksi Energetikai Szakközépis­kola csapata végzett az első he­lyen, második a gyönki Tolnai Lajos Gimnázium, harmadik a szekszárdi Csapó Dániel Szak- középiskola csapata lett. A pénteki verseny helyszíne a Pörbölyi Ökoturisztikai Köz­pont volt, ahol összesen hét ál­lomás várt a fiatalokra. A „tűz­oltás” mellett tesztek kitöltésével A „Würtz Iskola" csapata az országos döntőn is bizonyíthat lakosság-, tűz- és polgári védel­mi ismereteik is bizonyították, illetve a Rádiós Segélyhívó és In- fokommunikációs Segélyszolgá­lat (RSOE) viharjelző rendsze­rekkel kapcsolatos kérdéssorára is válaszoltak. Később a vízügy szakemberének segítségével ho­mokzsákokból nyúlgátat építet­tek, a Vöröskereszt sérültnek látszó tagját pedig védőruhát ölt­ve hordágyon mentették ki egy szennyezett területről, majd el­sősegélyben részesítették. A folytatásban tűzcsapról alapve­zetéket szereltek, és azt is bizo­nyították a versenyzők, hogy is­merik a veszélyes áru jelzéseket, végül pedig az újraélesztés fogá­sait kellett bemutatniuk. A győz­tes csapatok az országos döntőn képviselik majd a megyét. Mindemellett lehetőségük volt arra is a fiataloknak, hogy megismerjék a morze-abc-t és kipróbálják a morzebillentyű- ket. Ebben Weisz László tűzoltó őrnagy volta segítségükre, aki „civilben” a Szekszárd Rádió­klub elnöke és nem mellesleg többszörös világbajnok rádió­amatőr. Az RSOE munkatársai a viharjelző és hajókövető rend­szereket mutatták be a diákok­nak, míg a Paksi Atomerőmű Lé­tesítményi Tűzoltóságának kö­szönhetően drótkötélpályán al- pintechnikai eszközök haszná­latával tehették próbára magu­kat. ■ H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom