Tolnai Népújság, 2015. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-02-08 / 6. szám

2015. FEBRUAR 8., VASARNAP SZTORI Magyar siker a kisbolygókutatásban csillagászat Egy műszaki hiba miatt kellett új kutatási területet találni a Kepler-űrtávcsőnek Magyar kutatók a világon elsőként végeztek megfi­gyeléseket kisbolygókról a Kepler-űrtávcsővel. Az ered­mények hozzásegíthetnek a Naprendszer keletkezésének megértéséhez is. A kutatás érdekessége, hogy a vizsgá­lathoz a méregdrága készü­lék meghibásodása vezetett, amely az űrtörmelékként lebegő kisbolygók irányába fordította a távcsövet. Aztán a magyarok felvetették, hogy az adott helyzetben érdemes lenne a mások számára za­varó kisebb égitesteket vizs­gálni. Braunmüller Lajos Egyedülálló adatsort nyertek magyar kutatók a Kepler-űr­távcsővel, amely a Naprend­szer születéséről is fontos in­formációval szolgál majd, és finomítja a jövő exobolygó-ke- t reső küldetéseit. „A Nap körül J keringő Keplernek az volt a I feladata, hogy bolygókat ke­ressen a Naprendszeren kívü­li távoli űrben. Ebben a mun­kában nagyon sikeresnek bi­zonyult, mert a korábbiaknál jóval pontosabb fénymérésre volt képes” - mondta el la­punknak a kutatás vezető csil­lagász, Szabó Róbert. A Ma­gyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa a Vasárnap Reggelnek kifejtet­te: a közismert Hubble-űrtáv- csővel szemben a Kepler nem éles, nagyfelbontású képeket ad a világegyetemről, hanem inkább arra jó, hogy a külön­böző pontokból érkező fényt pontosan megmérje, és jelez­ze a fényerősség változásait is. Mivel a rendszer nagyon kis­mértékű fényváltozást is ké­pes kimutatni, ezért már az is észlelhető, ha egy távoli, apró­nak tűnő csillag előtt elhalad egy még apróbb bolygó.” A csillagász szerint ezért a Kepler rendkívül sok, a távoli űrben lévő bolygót fedezett fel, és ennek révén vált kimutat- hatóvá, hogy a csillagok döntő többségének vannak bolygói, amelyek közül néhány akár az életre is alkalmas lehet. „Ezt korábban senki nem tudta biztosan megmondani, A Nap körül keringő Keplernek az volt a feladata, hogy bolygókat ke ressen a távoli űrben. Meghibáso­dott, de a magyar csillagászok új szerepet találtak neki jóllehet, ez olyan kérdés, ame­lyen az emberiség évezredek óta tűnődik” - érzékeltette a kutatások filozófiai jelentősé­gét Szabó Róbert. Amikor a méregdrága ké­szülék meghibásodott, jött az ötlet, hogy ne a távoli űr boly­góit, hanem a mi Naprendsze­rünk kisbolygóit, törmelékét vizsgálják. Ez a lebegő tör­melék, ez a sok kisebb-na- gyobb szikla nagyon zavaró tud lenni a képek értelmezé­sében, egészen addig, amíg a magyarok ki nem találták, hogy vizsgálják éppen eze­ket. Szabó Róbert és kollégái az MTA Csillagászati és Föld- tudományi Kutatóközpontban ugyanis éppen arra voltak kí­váncsiak, hogy az aszteroidák jelenléte miként befolyásolja a csillagok pontos fényesség- mérésének lehetőségét. „Ami másnak zavaró tényező, ne­künk fontos asztrofizikai jel” - összegezte Sárneczky Krisz­tián, a kisbolygókutatás egyik hazai szakértője. A szakember már a következő, hasonló vizs­gálatot tervezi. A magyar kutatók által nyert egyedülálló adatsorral a kis­bolygók forgási periódusának statisztikai vizsgálatát terve­zik, ami a kis égitestek, így a Naprendszer születéséről és fejlődéséről fog fontos infor­mációt szolgáltatni. További terveik között szerepel egy másik úttörő vizsgálat: a távo­labbi, Neptunuszon túli kis égi­testek hasonló megfigyelése, amire a magyar kutatócsoport már szintén elfogadott távcső- idő-pályázattal rendelkezik. „A Kepler előkelő helyet fog­lal el intézetünk profiljában is: az új lehetőségek megmozgat­ták az exobolygókkal, a pulzáló változócsillagokkal, de a fiatal csillagokkal, csillagkeletkezés­sel és extragalaktikus objek­tumokkal foglalkozó kollégák fantáziáját is, ami számos ma­gyar vezetésű elfogadott prog­ramot eredményezett” - mond­ta el Szabó Róbert. Mostani eredményük jelentőségét mu­tatja, hogy az eddig megjelent több mint ezer Kepler-cikk kö­zül az övék az első, amely kis­bolygókkal foglalkozik. Az emberiség szeme, amely már nem irányítható tartósan egy pontra, de mégis fontos adatokat küld A KEPLER-ŰRTÁVCSÓ (l DÍSCOVe- ry-program keretében épített, mintegy egytonnás megfigyelő eszköz, amely exobolygók után kutatott. Jelentősége abban állt, hogy képes volt folyamato­san egy irányba „nézni”, ezért hiába keringett a Nap körül, segítségével hosszú ideig lehe­tett a távoli űr egy adott terüle­tét behatóan vizsgálni. Csak­hogy ez a fixáló rendszer nem­régiben elromlott, ezért a táv­cső most már Jobbára a Nap­rendszer felé néz, „tekintete” Nagyon fontos adatokat gyűjtöttek az űrtávcső segítségével a kutatók pedig nem irányítható tartó­san egy pontra. A Kepler feladata alapvetően nem változott, csak már nem lehet két-három hónapnál to­vább egy adott területre nézni vele, gyakorta nem is a külső űr felé fordul. Az űrtávcső a Nap körül kering, messzesége miatt a javítása nem lehetsé­ges, mivel azonban 600 millió dollárba került, ezért nem hagyhatták veszni, így új fel­adatokat kellett találni a szer­kezetnek. Magyarok az űrkutatásban bár gyakran azt gondoljuk, hogy az űrkutatás csak az ame­rikaiak vagy az oroszok privilé­giuma, olyan kisebb országok is sikerrel vehetnek részt az ilyen programokban, mint Magyar- ország. Az első magyar fejleszté­sű űreszköz, egy mikrometeo- rit-csapda 1970-ben jutottéi a világűrbe. 1980-ban az Inter- kozmosz program keretében szállt fel az első magyar űrha­jós, Farkas Bertalan, aki tudo­mányos kutatásokat végzett a szovjet Szaljut-6 űrállomás fe­délzetén. kiemelkedő nemzetkö­zi program eredményeként 1984-ben indult útjára a Vega-1 és Vega-2 űrszonda, mindkettő fedélzetén magyar műszerekkel. 2012-BEN indult útjára a Ma­sat-1, az első teljesen magyar építésű műhold. Az egykilós kocka formájú, úgynevezett pi- koműholdat a Budapesti Mű­szaki és Gazdaságtudományi Egyetemen fejlesztették ki. Bár a Masatot csupán háromhavi üzemidőre tervezték, jól bírta az űrbéli körülményeket, hiszen 23 hónap működés után idén janu­árban semmisült meg a Föld légkörébe zuhanva. tavaly a Rosetta űrszonda lan­dolta Csurjumov-Geraszimen- ko-üstökösön, amely tudomá­nyos és mérnöki szenzációnak számított. Az Európai Űrügynök­ség (ESA) által véghezvitt prog­ramban hazánk is részt vett, az űrszonda műszerei közül két kulcsfontosságú alkatrészt is részben magyarok fejlesztettek. József Attila és Bartók A 28492-ES és a 39971-es sorszá­mú kisbolygó 2003 óta viseli a Marik, illetve a József nevet, előbbit Marik Miklós csillagász­ról, utóbbit József Attiláról nevez­ték el. A két égitestet Sárneczky Krisztián, a mostani kisbolygó­kutatás résztvevője fedezte fel Kiss Lászlóval 1998-ban - akkor még egyetemistaként. Hozzáve­tőlegesen ötven katalogizált kis­bolygó van, amelyet Magyaror­szágon, magyar csillagász fede­zett fel, de létezik még egy tucat, amelynek magyar nevet adtak a külföldi csillagászok. Van Duna, Tisza, Dráva nevű kisbolygó, és hasonló égitest viseli Kodály Zol­tán és Bartók Béla nevét is. Állásban lenni vagy nem lenni M M » Ä9*; ! JÓ BARÁTNŐM, Z. állást ke­res. Nem most rados virág kezdte - régi motoros a szakmában. Igen, az állás- keresés a 2008-as válság óta szinte már külön szakmának számít, talán ezt is díjazni kellene tehát valamilyen mó­don. Mert e tevékenység egy­részt hosszadalmas, másrészt megvan a maga csínja-bínja, rengeteg időt vesz el, plusz lassan olyan stresszel jár, hogy a leghajtósabb munka­hely elbújhat mellette. Z. tehát megszállottan bön­gészi az álláshirdetéseket, és ahová lehet, beadja a jelentke­zését. CV-t ír, mellébiggyeszti az úgynevezett motivációs levelet (amely utóbbi jó, ha a megpályázott álláshoz illő erényeket hangoztat, és lehe­tőleg testre szabott, tehát ki­tűnik a többiek hasonló leve­lei közül), aztán lesi a választ. Ha behívják, izgul, hogy a be­szélgetés jól sikerüljön, mert akkor helyet kap a második fordulóban is, ahol egyébként ugyancsak csúcsformában kell lenni. néhány hete elragadtatva új­ságolta: megy elbeszélgetésre. Évek óta (!) először. Ez csak jelent valamit - vélekedett. Kiderült csakhamar, hogy a hirdető cég HR-esét régóta ismerem, egy időben együtt dolgoztunk, jóban is voltunk. Ezúttal én sem kételkedtem, biztosra vettem, hogy Z. most sikerrel jár. Valóban úgy tűnt, hiszen a második fordu­lóra szintén beinvitálták. Egy magyar szöveget kellett lefor­dítani angolra, és mivel Z. a közelmúltban szerezte meg a felsőfokút, az egészet kirázta a kisujjából. Repesve hívott fel: ez a forduló még jobban sikerült, mint az előző. Ütöt- te-vágta a témát, legelsőnek lett kész a feladattal. Már a zsebében érezte a vágyott ál­lást. aztán néhány nap múlva értesítették: sajnos az ál­lást másvalakivel töltötték be, de azért ne csüggedjen, bla-bla-bla. z. természetesen elcsüggedt - hol itt az igazság? Szerinte ő volt a legjobb, a legalkalma­sabb. Dolgozott a sajtóban, folyékonyan tud angolul, talp­raesett, kiváló a probléma- megoldó képessége, ráadásul jól néz ki: csinosan öltöz­ködik, ápolt, a fogai-körmei rendben vannak (állítólag az ilyesmit alaposan megszem­lélik egy állásinterjún). És ez esetben közvetett módon még ismeretsége is volt, általam. Vajon ki lehet az a csodalény, aki túltett rajta? vagy, ami még rosszabb: még­is mit ronthatott el? vigasztalni próbáltam. Köz­szájon forog, hogy az állások jó része már azelőtt elkel, hogy meghirdették volna őket. Szóval talán valamiféle csókosnak jutott a lehetőség. Z. szerint azonban máshol van a kutya elásva. Tavaly ősszel töltötte be ugyanis a negyvenötöt - miért választa­nák őt, ha akad húsz évvel fia­talabb is a kínálatban? Az per­sze rejtély, hogy sajtóanyagok angolra fordításához egy iroda magányában miért kell huszonévesnek lenni. Mint ahogy az is titok, miért nem látják be a honi munkaadók, amit külföldi társaik már rég­óta: egy negyven körüli nővel adott esetben jobban járnak, mint egy fiatal fruskával. Ereje teljében van, sőt, mivel érett ember, aki megjárt né­hány munkahelyet, rendelke­zik tapasztalattal, plusz nem fog két éven belül lelécelni, hogy gyereket szüljön. Z. fia és lánya már felnőtt, nem kell pesztrálnia őket, ha betegek, vagy ha iskolai szünet van. z. megint jelentkezett egy álláshirdetésre. Kísérleti jel­leggel ezúttal tíz évvel fiata- labbnak mondja magát, hátha ez bejön. Szerencsére valóban le is tagadhat annyit, vagy többet is, ha úgy tartja kedve. A baráti körből valaki azt ta­nácsolta: a nemét ugyancsak változtassa meg. Elképzelem, ahogy Z. az elbeszélgetésre öltönyt húz és bajuszt ra­gaszt. Vicces volna, ha így sikerülne. !

Next

/
Oldalképek
Tartalom