Tolnai Népújság, 2013. július (24. évfolyam, 151-177. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-07-14 / 26. szám
8 INTERJÚ 2013. JÚLIUS 14., VASÁRNAP farkas Bertalan Az űrkutatás már nem misztikum, naponta használjuk a vívmányait a mobiltelefontól a meteorológiai előrejelzésekig. Több mint 540 űrhajós jutott el eddig az űrbe, a magyar asztronauta a 94. volt. Álma vált valóra ezzel, és örülne, ha újabb magyar űrutazó felkészülését segíthetné. .LESZ MÉG MAGYAR ŰRHAJÓS” , ■ i * s ' - • . • Farkas Bertalan 1949. AUGUSZTUS 2-an született 1986-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán szerzett oklevelet. 1986-tól a Magyar Tudományos Akadémia Interkozmosz Tanácsának kutatócsoportjában vezetőségi tag volt és tanácstagja. 1996 ÉS 1997 között légügyi attasé volt Washingtonban. 1998-ban ment nyugdíjba. nős, három gyermeke van. hobbi: repülés, foci, tenisz. mi Gyulaházán. 1969 és 72 között végzett a Kilián György Repülőműszaki Főiskolán Szolnokon. 1970-TŐL 1972-iG a Szovjet Re- pülőműszaki Főiskola növendé- f ke volt. 1972-től 1978-ig a pápai repülőtéren szolgált. 1976-tól első osztályú vadászrepülő lett. 1978-ban jelentkezett űrhajósnak. 1980-ban a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén elindult a világűrbe. „Ha lenne még egy magyar űrhajós és a felkészítésében részt vehetnék, az csodálatos lenne. A Marsról való visszatérés után szívesen pezsgőt bontanék a Mars-utazók tiszteletére." Az első és eddig egyetlen magyar űrhajós, Farkas Bertalan szerint tudományos és gazdasági hasznot is kell hozzon, ha csatlakozunk az Európai Űrügynökséghez. Az űripar ugyanis egy gyorsan fejlődő terület, ahol mindig is volt keresnivalója a magyaroknak. Fábos Erika- Kormányhatározat jelent meg arról, hogy csatlakoznánk az Európai Űrügynökséghez. Vannak, akik egyenesen úgy értelmezték a hírt, hogy lehet újabb magyar űrhajós. Önnek is ez jutott eszébe?- Ez is eszembe jutott, mert a majdani csatlakozással okvetlenül közelebb kerülnénk ehhez és ahhoz is, hogy a hazai űripari cégek nemzetközi szintű, komoly feladatokhoz jussanak. Gazdasági haszna is lenne tehát a csatlakozásnak. Az emberes űrutazás persze nagyon drága, de pusztán ettől a ténytől még nem lehetetlen. Lesz még magyar űrhajós- hiszek ebben. A hazai űrtevékenység több mint fél évszázados múltra tekint vissza, amiben sok a dicsőség. Annak idején a Pille sugárdózismérővel, ami magyar találmány, még én végeztem el az első kísérleteket a kozmoszban és azóta is minden űrállomáson ezzel mérik az űrhajósokat érő sugárzást.- A jövő is ennyire biztató?- Az elmúlt csaknem négy évtized alatt, közel száz különböző magyar eszköz jutott ki a világűrbe. Számos magyar kísérlet folyik a Nemzetközi Űrállomáson és az elmúlt években több tucat hazai cég sikerrel kapcsolódott be a globális űripari tevékenységbe. A Magyar Űrkutatási Iroda pedig olyan elismert nemzetközi szinten, hogy például 2006- ban az Egyesült Államokkal kormányszintű együttműködést is kötött, amivel csak hat ország büszkélkedhet a világban. Másrészt a XXI. században az űrtevékenység nem valamiféle misztikum, napi realitás, ami nélkül nem lehet létezni. A mobiltelefonok, a GPS, a meteorológiai előrejelzés, a katasztrófavédelem, a környezet- és természetvédelem számos fejlesztését használja nap mint nap.- Kik az űrnagyhatalmak manapság?- Az amerikaiakon és az oroszokon kívül Kína, India, Japán, Kanada. Európában pedig a franciák, a németek és az olaszok járnak legelőrébb.- Mostanában a Mars az első számú célpont, ezzel kapcsolatosan folyik a legtöbb kutatás. Miért?- A Mars jelenleg a leginkább megközelíthető bolygó. Ráadásul a Mars és a Föld a keletkezésükkor nagyon hasonlítottak egymásra, ezért a Földünkről is sokat megtudhatnánk a Mars kutatásával. Nyerhetnénk az új technológiákkal is, amelyeket azért kell fejleszteni, hogy egy Mars körüli utazás alkalmával emberek két évet tölthessenek az űrhajó fedélzetén. Egy Mars-utazás ugyanis eddig tart.- Sokat változott az űripar, mióta Ön az űrben járt?- 1968 előtt a legnagyobb magasság, ameddig ember eljutott, az mintegy 300 kilométer volt. Negyven éve, amikor az Apollo-8 eljutott a Holdig, ez 360 ezer kilométerre nőtt. Körülbelül ezzel tudnám érzékeltetni, hogy mekkora a fejlődés. Ez érthetően egy rendkívül innovatív terület, hiszen az űripar mindig is a tudomány és a technológia csúcsán állt.- Önnek ez gyermekkori álma volt, vagy katonaként kijelölték erre a feladatra?- Nem volt parancs, jelentkezni lehetett. Kecskeméten kétszer két héten át vizsgáltak, treníroztak bennünket. A 96 jelentkezőből az első körben 35-ünket találták alkalmasnak, majd 7 főre szűkült a létszám. Csillagvárosba már csak négyen mehettünk, végül Magyari Béla és én vehettünk részt a kiképzésen, amely két kemény évig tartott.- Végül miért Ön utazhatott?- Máig sem tudom, ez hogy dőlt el, de már másfél évvel a start előtt tudtuk, hogy ki marad lent is ki megy fel.- 31 éves volt akkor és elérte, ami minden repülős álma. Nem érezte úgy, hogy ezzel el is készült az életműve?- Nem, de azért elgondolkodtató volt ez a körülmény. Másrészt viszont nagyon hittem benne, hogy felmehetek még egyszer. Ha már ennyi pénzt beleölt az ország a felkészítésembe, ésszerű lett volna, de sajnos nem sikerült. Már nincs is reális esélye, a fiataloké a jövő. Persze, eltávolodni nem szerettem volna ettől a területtől. Igaz, nehezen is menne, bárhol járok, máig úgy néznek rám, mint űrhajósra. Alapító tagja vagyok a Nemzetközi Űrhajós Szövetségnek, nagyon jó kis csapat és létrehoztam egy alapítványt is a „Világűr a Föld jövőjéért” - ezzel foglalkozom sokat, főleg mióta nyugdíjas vagyok. Magyar fiataloknak, illetve egyetemet végzett fiatal kutatóknak szeretnénk támogatást nyújtani, az oktatást, de a kutatás-fejlesztést és a nemzetközi kapcsolattartást is segítjük. Csak repült űrhajósok lehetnek a tagjai.- Ön 33 évvel ezelőtt a 94. űrhajós volt a világűrben. Azóta mennyien voltak?- 540 körül lehet. Hét milliárd- ból ez szép teljesítmény. Sok barátom van közöttük, idősebbek és fiatalok is. Az űrhajósoknak úgy hetven százalékát személyesen ismerem. A legidősebb űrhajós, aki repült 77 éves volt, aki pedig legtöbbször volt az űrben, hatszor utazott és összesen több mint két évet volt a kozmoszban.- Egy űrhajós sem fél, mielőtt elindul?- Nem tudom, én nem féltem. Vadászpilótaként és műszaki szemléletű emberként másként gondolok a repülésre. Nagyon mégbízom abban az eszközben, amivel repülök és azokban az emberekben is, akik ezeket a rendszereket kifejlesztették. Mondjuk az indulásnál azért volt egy kis gigszer, de azt csak utólag tudtuk meg, hogy néhány pillanatra megszakadt a földi kapcsolat. A másik, hogy akkori gyakorlatnak megfelelően, az állomáson űrhajót cseréltünk, és a korábban felvitt Szoljuz-35 fedélzetén tértünk vissza a földre, melynek hajtóművét csak második nekifutásra sikerült bekapcsolni. Aztán a visszatérés is kritikus volt, 50 G-vel érkeztünk meg, mert a föl- detérés sebesség csökkentésére szolgáló kis hajtóművek nem működtek. Szerencsére nem lett nagyobb bajunk.- Mondjuk laikusként azért a legboldogabb pillanat mindenképpen az lehet, amikor ki lehet szállni az űrhajóból újra a földre.- Felszabadító, ez biztos. Amikor hallottuk, hogy dörömbölnek az űrhajó ajtaján, az nagy boldogság volt. Azért nem veszélytelen egy ilyen küldetés: négy szovjet kozmonauta és 14 amerikai asztronauta vesztette eddig életét.- A súlytalanság olyan volt, ahogy elképzelte?- A kiképzés során az űrhajóban mindent előre lejátszottunk, a kilövéstől az űrrepülésen át a landolásig, de erre nem lehet felkészülni itt a földi körülmények között. Nekem nem volt problémám, de ez genetikai szerencse is lehet és nyolc nap volt, ami rövid idő. Egy hosszabb tartózkodás sokkal nehezebb.- Mondják, hogy a szervezetet nagyon megviseli az űrutazás.- Nagyon. Az izmokat, a csontokat. Ennek köszönhetően például az orvostudomány is sokat fejlődött. Csakhogy a hétköznapok szintjén beszéljünk róla, rengeteg étrend-kiegészítőt ennek köszönhetően fejlesztettek ki.- Mesét is mondott a tévémacival a világűrből, szóval egy bábfigura mindenképpen volt a táskájában, de olyat is olvastam, hogy viccből egy uborkát is magukkal vittek.- Én is olvastam, de nem volt nálunk uborka.- Egy űrhajón lehet egyáltalán ilyesmivel viccelődni?- Amennyire én tapasztalom, az űrhajósoknak egész jó a humorérzéke. Gitárt is vittek már az űrbe és nálam is volt olyasmi, ami nem szerepelt a hivatalos „leltárban”. Indulás előtt pár perccel például odajött hozzám a repülőorvosom, Ványa bácsi és azt mondta: most észre se vedd, ami történik és valamit a szkafander zsebébe tett. Kérdeztem, mi az, mire azt felelte: két zacskó aszalt szilva, jól fog esni. A start után valóban jól jött, Kubaszovot is megkínáltam, örült neki és a magyaros konyhát is nagyon szerette.- Gondolom, azért nem töltött káposztát vittek.- De bizony azt is. Volt még libamájpástétom, rakott káposzta, füstölt marhanyelv és sertéspörkölt is. Ráadásul mivel a súlytalanságból fakadó szédülés velejárója az étvágytalanság, és az ízérzékelés sem olyan, mint a földön, erőteljesebb fűszerezéssel kellett elkészíteni. Ha jól emlékszem, két évig tartott, amire ezeket a konzerveket kifejlesztették nekünk. Utána egyébként néhányat még a boltokban is árultak, jó reklám volt a világűr. Persze, én sem jártam rosszul, igazi orosz ételspecialitásokat ehettem.- Milyen onnan fentről a világmindenség?- Leírhatatlanul gyönyörű. Az embernek azonnal olyan mélyebb filozófiai összefüggések járnak az agyában, hogy menynyire kiszolgáltatott ez a bolygó, hogy vigyáznunk kell rá és hogy milyen pici porszemek is vagyunk. Elmondhatatlan élmény, olyan emlék ami 33 év után is kísért. A mai napig előfordul, hogy ezzel álmodom. Azt is gyakran, hogy vadászrepülővel repülök.- Mikor repült utoljára?- Két hete egy sportrepülővel, de vadászrepülővel is szeretnék még.- Az űrkutatással kapcsolatosan van még olyan álma, amit valóra szeretne váltani?- Ha valóban lenne még egy magyar űrhajós és a felkészítésében részt vehetnék, az csodálatos lenne. A másik, hogy a Marsról való visszatérés után szívesen pezsgőt bontanék a Mars-utazók tiszteletére. i Í
