Tolnai Népújság, 2012. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-03-04 / 9. szám

2012. MÁRCIUS 4., VASARNAP INTERJÚ 7 önkormányzatok „Csak el kell hinni, hogy lehet másként is élni” - mondja Esztergom független polgármestere, Tétényi Éva, aki csaknem két éve vívja harcát a képviselő-testülettel. 77 NEM MÁRTÍROKRA VAN SZÜKSÉG” „Tíz férfival ülök szemben a közgyűlésben, s a viták stílusa sokszor hasonló egy házastársi veszekedéshez” Építész, anya, nő, de leg­inkább Esztergom polgár- mestereként ismert Tété­nyi Éva. A modern kori Jeanne d'Arcként is emle­getett városvezető nem gondolja magát hősnek, csupán újfajta gondolko­dást hirdetett. Kun J. Viktória- Nem Esztergomban, Buda­pesten találkozunk. Lobbizni jött a városáért?- Ennél sokkal prózaibb az ok, fodrásznál voltam. Kilincselni lenne miért, de március 12-én így, vagy úgy el fog dőlni a város sorsa.- Mi ez a fordulat?- A város költségvetését kell addig elfogadnia a testületnek. Ha akkor nincs megegyezés, nincs költségvetés sem, mert a város nem bír ki még egy ilyen g évet. Én csak annyit kérek, hogy 1 a mindennapi működéshez, a | túléléshez biztosítsa a testület a ,í forrásokat. Ha nem, akkor fel £ kell, hogy oszlassák a testületet, mert működésképtelenség kö­vetkezik be.- Amit ön egyébként már többször kezdeményezett.- így van. Ha nincs kompro­misszum, új választások lesznek.- Milyen esélyekkel indulna?- A támogatottságom, úgy ér­zem, megvan, a kérdés inkább, hogy vállalnám-e? Még egyszer ilyen helyzetbe nem mennék be­le. Csak olyan feltételekkel in­dulnék, ha biztosítva lenne az együttműködés, és nem lehetet­lenítik el a város működését.- Steindl Balázs, a helyi Fi- desz-frakció vezetője szerint az ön politikai ide-oda csapó- dásai ártanak Esztergomnak. Miközben az MSZP-vel koket- tál, Esztergomban minden da­rabjaira hullik, az emberek el­veszítik a munkahelyeiket, nincsenek szociális segélyek, az intézmények egy része vagy halálra van ítélve, vagy az összevonásra várnak.- Akkor folytassuk a sort, te­gyük hozzá, hogy részt veszek a Jobbik, az LMP vagy a KDNP rendezvényein és jól megva­gyok a fideszes barátaimmal is. Miért baj az, ha felvállalom azo­kat az értékeket, amiket fontos­nak gondolok, s amelyek párt­kötődéstől függetlenek? Egyéb­ként jó, hogy Balázs szóba hoz­za az intézmények működését, hiszen a források felett csak és kizárólag ők tudnak rendelkez­ni. Nyilván minden olyan dolog, ami az emberek közérzetét ja­vítja vagy látványos, az a pol­gármestert dicsérné, ezt .pedig nem engedik meg, tehát nem szavaztak meg költségvetési ke­retet a közutak javítására vagy a közterületek fenntartására semmit sem. Tavaly inkább visszaküldték a közmunkaprog­ramra elkülönített 54 millió fo­rintot és nem foglalkoztatott a város közmunkásokat. Azért elképesztőek ezek a vádak, mert én konkrétan egyetlen fil­lér fölött nem rendelkezem.- Számított arra, amikor elin­dult köztudottan Orbán Viktor akkor egyik legerősebb embe­re ellen, hogy ilyen lehetetlen helyzetbe kerül?- Őszintén nem. Esztergom kisváros, mindenki ismer min­denkit. Túl sokáig volt itt egy­személyi hatalom, élt a cenzú­ra, folyt az emberek „kikockázá- sa”, megjelent a félelem. Ami most van, az is'inkább Meggyes Tamás személyes bosszúja a vá­rossal szemben. Hihetetlen, de még mindig élnek az emberek­ben a rossz beidegződések, a húsz éve berögzült dogmák, és elhiszik, hogy majd a politika „utánuk nyúl”. De valószínűleg én is meglepetést okoztam az­zal, hogy nem húztam be fülem- farkam. Arra számítottak, hogy majd sírva elvonulok. Nem ezt tettem.- Mikor sírt utoljára?- Tavaly január 21-én, amikor a testület elfogadta azt a válság­költségvetést, ami a város napi működését tette lehetetlenné. Akkor már pontosan láttam, mi­lyen helyzetbe kerül így Eszter­gom. Persze otthon a négy fal kö­zött, a tehetetlen düh hozta ki a könnyeket.- „Itt állok, nem tehetek mást”- ez az idézet az önéletrajzi könyvének a címe. Ez az a mondat, amit Luther Márton a wormsi birodalmi ülésen mon­dott V. Károlynak a reformáció védelmében. Ekkora a baj?- Igen. Szavainak üzenete, mi­szerint nincs akarat, amely őt meghátrálásra bírná, tökéletesen illik arra a helyzetre, ami Eszter­gomban kialakult. Van országo­san a kétharmados többség, ame­lyik nem hajlandó tárgyalni az ellenzékkel. Oyan árokásás fo­lyik, ami sehová sem vezet. Véget kell vetni a 20 éves háborúsko­dásnak. Egészen új gondolkodás­ra van szükség, s le kell számol­ni a régi beidegződésekkel.- Azt mondta magáról, hogy nem szokványos politikus, mit értett ez alatt?- Igen, azt mondanám, hogy egy új közgondolkodó vagyok. Fiatal munkatársakkal dolgo­zom. Tudomásul kell venni, hogy ez a nemzedék már egy egészen más világban nőtt fel: mindenki annyit ér, amennyit le­tesz az asztalra, és nem fogadja el a régi rossz szokásokat. Meg­döbbentő, hogy a politikai elit miként veti ki magából egy pil­lanat alatt azokat, akik a körön kívülről érkeznek. Három alap­vető dolog van, amin minden­képp változtatni kell. Az egyik az a téveszme, hogy csak párt­ban lehet politizálni; a másik, hogy ez férfidolog; a harmadik pedig annak a ténynek a tudo­másul vétele, hogy ma mindnyá­jan politizálunk.- Mi teszi nehezebbé a dolgát, az, hogy nő, vagy az, ahogy gondolkodik?- Tíz férfivel ülök szemben a közgyűlésben, s a viták stílusa sokszor hasonló egy házastársi veszekedéshez, mert nem kerül­hető ki a nő-férfi reláció. Miköz­ben nyilván, ha férfi lennék, en­nél sokkal durvább eszközöket is megengednének az ellenfele­im maguknak.- Egyes blogbejegyzésekben párhuzamot vonnak ön és Meggyes Tamás között, hogy a stílusuk ugyanolyan önkényes, nem fogadnak el beleszólást és véleményt. Van alapja?- Amikor kértek, hogy vállal­jam el a jelölést, és induljak el a posztért, azt gondolhatták, hogy majd egy bábu leszek, akit ked­vükre tehetnek ide-oda, s rajtam keresztül majd behozhatja min­denki az embereit. Most jöttek rá, hogy ez nem így van. Abban lehet igazság, hogy egy vezető­nek a döntéseit magának kell meghoznia. Széles körű konzul­táció után, de végül is neki kell határoznia. Csakis így vállalhat­ja a felelősséget. Bár hozzáte­szem, én vagyok az egyetlen pol­gármester az országban, aki nul­la forint felett rendelkezem.- Mit tud csinálni ennyire szűk mozgástérben?- A polgármesternek az a dol­ga, hogy menedzselje a várost, fejlesztési terveket készítsen. Itt működik igazán a klasszikus függetlenség, hiszen ügyek van­nak, amelyek mentén el lehet képzelni bármilyen összefogást.- Vádolták már meg azzal is, hogy el tudna képzelni koalí­ciót bármelyik oldallal, még a Jobbikot sem tartja szélsősé­gesnek.- Én nem pártokat, hanem személyeket, ügyeket látok. A la­kosság jelentős része sem párt­tag. De akár helyi, akár országos szinten is nézzük, vannak olyan ügyek, amelyek érdekében szük­ségszerű lenne az összefogás. Ma már egy egészen újfajta gon­dolkodásra van szükség. Főleg á jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor az ország konszolidálása minden más érdeket háttérbe kell, hogy szorítson. Az azonos gondolkodású emberek pedig hi­szem, hogy megtalálják egy­mást, s ha a célok jól meg vannak fogalmazva, könnyen mögé tud­nak állni az emberek.- Kívülről az látszik, hogy Ön is csak köti az ebet a karóhoz. Képes a kompromisszumra?- Nálam nyitottabb és kon- szenzuskeresőbb embert keve­set találni. Összesen 52 testüle­ti ülést vezettem le, 23 lakossá­gi fórumot tartottam tavaly, és 5 levelet írtam Orbán Viktor­nak. Egy nő egyébként egészen másként köti meg a kompro­misszumait. Elsősorban gyer­mekei, unokái lebegnek a sze­me előtt, így a szebb és bizton­ságosabb jövő az elsődleges cél. A mai politikai életben egyéb­ként a legnagyobb gond, hogy egyszerűen nem tanultunk meg kulturáltan vitatkozni, el­fogadni más véleményt. Ezt a viselkedéskultúrát nem oktat­ják az iskolákban.- Említette, hogy vannak fideszes barátai. A magánkap­csolatokban is gondot okoz ez?- Amint kiderült, hogy elin­dulok Meggyes Tamás ellen, azonnal figyelmeztettek: átlépek ezzel egy bizonyos határt, ne te­gyem, mert kiírom magam a közéletből. És el is indult a lejá­rató kampány, ami tart a mai na­pig is. A lelki hadviselés, ami az embereket kiábrándulttá, fásult- tá teszi, és megkérdőjelezi, hogy demokratikus eszközökkel mit lehet itt tenni.- Volt olyan reakció, ami meg­lepte, vagy meglepné az ellen­zék részéről?- Hát, ha Orbán Viktor elláto­gatna hozzánk. Bár előbb-utóbb biztosan erre is sor kerül.- Van azért sikerélménye is?- Van, persze. Az, ahogy a ci­vilek összefogtak a városban és a lehetetlen helyzetben is mű­ködtetik a gépezetet, ezzel meg­mutatták, hogy milyen ereje van az összefogásnak. Önkormány­zati támogatás nélkül működte­tik a piacot, növényt ültetnek, ta­karítják az utcákat, levágják a füvet, segítenek egymásnak. És az a tény, hogy több mint 30 ezer aláírást sikerült összeszedni ah­hoz a március 23-i helyi népsza­vazás kiírásához, ez mind-mind óriási siker.- És a család mit szól?- Pillanatnyilag egyedül élek. A fiam már kirepült, a házassá­gunk nem bírta ki ezt az elmúlt időszakot.- Emiatt hagyta el a férje?- Igen. Azt mondta, hogy meg­változtam, a „fényes politikai karrier” miatt. Sohasem voltam az a típus, akit irányítani lehet.- Valóban változtatott a sze­mélyiségén az elmúlt másfél év?- Talán keményebb és határo­zottabb lettem, és sokkal köze­lebb kerültem az emberekhez, a szociális problémáikhoz, sok szenvedést és sok szeretetet is látok, megtapasztalom az embe­ri gondoskodást és a döntések valódi súlyát. De alapvetően nem változtam. Igaz, eléggé fér­fias a szakmám, építész-telépü- léstervező vagyok. A VI. kerület, majd Győr-Moson-Sopron1 me­gye főépítészeként már megta­pasztaltam ezeket. Szabadidőm­ben zongorázom és ikont festek, vagyis megvan az életemben az ellensúly. Mérnökemberként én mindig célokat, feladatokat lá­tok, amiket el kell érni. A közte lévő dolgokat pedig akadályok­nak tekintem, amiket meg kell oldani. Ismerem azt az alapsza­bályt, hogy az elején, még ha a munka nagyon sziszifuszi is, az eredmény hosszú távon meg­lesz. Ehhez nyilván fontos az is, hogy a szakmai karrierem a pol­gármesterség előtt rendben volt, így ez a poszt nem az önmegva­lósításomról szól, hanem való­ban a feladatra tudok koncent­rálni.- Gondolkodott azon utólag, hogy ezt a folyamatot meg tud­ta volna állítani még az elején?- Sokat gondolkodtam a múlt eseményein, de a válaszom egy­értelműen nem.- Kiktől kapott politikai, er­kölcsi támogatást?- Az esztergomiaktól. Most is, amikor naponta 12-14 órákat dolgozom, figyelnek rám, takarí­tanak, hoznak egy tál ételt, hihe­tetlen az, amit kapok.- Sokaknak Jeanne d1 Arcot juttatja eszébe, ön melyik hőshöz hasonlítaná magát?- Én Tétényi Éva vagyok, nem szeretnék senkire sem ha­sonlítani. Pont most láttuk a Szent Johannát a Nemzeti Szín­házban, s amikor Jeanne d1 Arc­ot elsiratták, kiszólt viccesen: „Vagy visszajöjjek?” Kórusban jött a válasz: „Nem.” Nem gon­dolnám, hogy ma mártírokra van a városnak vagy az ország­nak szüksége. Csak el kell hin­ni, hogy lehet másként is élni. Névjegy Tétényi Éva (51) független po­litikus, Esztergom polgár- mestere, városépítő és város- gazdasági, illetve műemlék­védelmi szakmérnök, épí­tészmérnök. az archicon stúdió bt. veze­tő tervezője, a Nemzeti Építé­szeti Tanács (NÉT) alapító tagja, az Esztergomi Város­szépítő Alapítvány Kurató­riumának elnöke. volt a Budapesti Városvédő Egyesület ügyvezető titkára, a Magyar Építész Kamara titkára, Győr-Moson-Sopron megye főépítésze, Budapest Terézváros főépítésze, az Architects' Council of Europe vezetőségi tagja. * k i I

Next

/
Oldalképek
Tartalom