Tolnai Népújság, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-05 / 233. szám
Tolnai Népújság 2002. Október 5., szombat Hétvégi Magazin 9. OLDAL Hit, haza, hűség... Hősi halottak, Mártír. Megváltó. Magyar Messiások. Mit üzenhetnek nekünk, mai magyaroknak, mai keresztényeknek az aradi vértanúk? Egyáltalán: egymás mellé illeszthetők- e ezek a szavak? Összefüggésbe hozható-e haza- szeretet és kereszténység? Vagy. semmi közük egymáshoz - egy felszínes hasonlóságon: a vértanúság tényén túl? Egyesek mindjárt aktuálpolitikai felhangok után vadásznak az efféle „szent szövegekben”. Mások legyintenek: ugyan, kérem, mit kezdjük e poros múzeumi fogalmakkal? Mi értelme a sápadt múltidézésnek? Mi újat mondhatunk még a golgotáról, Colosseumról ... Szent Gellértről, Apor Vilmosról.... Rodostóról, Aradról, Andrássy útról, Corvin közről? Azért csak nézzünk őszintén szembe néhány „ártatlan” kérdéssel:- Meg lehet-e halni a harmadik árezred küszöbén olyan eszményekért, mint hit és haza?- Vagy még inkább: érdemes-e ezekért az eszmékért élni?- Van-e egyáltalán olyan cél a világon, amiért föl tudnám áldozni magamat? Súlyos kérdések. Szinte mellbe vágják az embert. Rádöbbentenek, mi történt velünk egy-két évtized alatt. Mintha minden érték kilúgozódott volna az életünkből, ami nem forintosítható. A hős, a szent, a vértanú: balek. Mosolyt fakaszt. Csetlő-botló, esendő figura a történelem színpadán. Korunk hőse: a kemény, az erős, a gazdag, a nyerő. Hová tűnnek céljaink, eszményeink? Hová szökik a Szép, a Jó, az Igaz? Meddig púderozzuk a sivár látszatokat? Meddig „fecseg a felszín, s hallgat a mély”? Mikor szegezzük végre magunk- nak-egymásnak a valódi kérdéseket:- Messzebbre tekintek-e a kondér meg a korsó pereménél?- Hivatásomnak élek - vagy csupán „helyezkedem”?- Küldetést teljesítek - avagy karriert csinálok?- Társat választok - vagy szabadidőpartnert?- Mi teszi vajon emberré az embert? Egyszer, ha előbb nem, a halálos ágyamon be kell majd vallanom:- Volt-e értelme az életemnek?- Ha volt: megtaláltam-e?- Ha nem leltem rá: legalább kerestem-e? Bizony, Testvér: a vértanúság súlyos üzenet. Arról beszél: van Cél előttünk. Tán még nem látod, talán nem érted: a Cél létezik. S ha létezik: neked hozzá kell nőnöd. Van hivatásod, van küldetésed, van társad: föl kell fedezned! Előtted az élet - hit, haza , hűség. Erről szól a Golgota, erre tanít Arad. A vértanúk vére súlyos üzenet. De nem csak tanítás, nem csupán üzenet: magvetés is. Magvetés - ahogy Tertullianus mondja. Belőle sarjad a remény. Belőle sarjad a jövő. Igen, a jövő. A próféta már látja. A költő már látja. Wass Albert már látja. És immár a túlsó partról „üzeni haza”: Jön ezer új Kőmíves Kelemen ki nem hamuval és nem embervérrel köti meg a békesség falát, de szentelt vízzel és búzakenyérrel és épít régi kőből új hazát. És üzenem mindenkinek, testvérnek, rokonnak, idegennek, gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak, annak, akit a fájás űz és annak, kinek kezéhez vércseppek tapadnak: vigyázzatok és imádkozzatok! Valahol fönt a magos ég alatt mozdulnak már lassan a csillagok s a víz szalad és csak a kő marad, a kő marad. Maradnak az igazak és a jók. A tiszták és a békességesek. Erdők, hegyek, tanok és emberek Jól gondolja meg, ki mit cselekszik! És lészen csillagfordulás megint és miként hirdeti a Biblia: megméretik az embernek fia s ki mint vetett, azonképpen arat. Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad. Múlt és jövő. Hit, haza, hűség, hősi halottak. Mi értelme lenne 1848-49-ről, hősökről, vértanúkról papolni, ha közöttünk nem akadna senki, aki kész meghalni hitért, hazáért, szabadságért? Ha nem akadna senki, aki ezekért az eszményekért él... Bizony, bizony: ha nincs az életemben olyan szent cél, amiért meg tudnék halni - miért is élek voltaképpen? KIRSCH JÁNOS DIAKÓNUS A népművész nem másolja az elődöket A kézművességből ha nem is jól, de tűrhetően meg lehet élni Nehéz tisztességgel megélni a népművészetből manapság, mert az olcsó, nívótlan, külföldről behozott kerámia elárasztja a magyar piacot, írtam nemrég. A jegyzet kapcsán hívott fel a Tolnán élő Verseghy Ferenc fazekas, népi iparművész és műhelyébe invitált. Habán fedeles korsó Névjegy: Hosszú parasztház Verseghy Ferenc háza a mözsi vasútállomás melletti utcában. A nemrég megvásárolt porta első, utcai, tiszta szobája alkalmi kiállító teremnek van berendezve kerámiákkal, decsi szőttesekkel. Kobaltkék mázas kancsó, finom vonalú tányér, gyönyörű váza, ét- és kávéskészlet áll az asztalon, napsárga, fűzöld világító színekkel, bágyadt rózsaszínnel.- Jobbára habán kerámiákat készítek, valamikor írókás sárközit is csináltam, de abbahagytam, mert nem lehetett eladni. Németországban vásárolom a festékeket, ott komolyabban veszik az egészségügyi előírásokat, 1500-1600 fokon égetem ki a kerámiákat, így étkezési célra jól használhatók - mutatja Verseghy Ferenc a kollekcióját, és közben kifejti ars poticáját.- Fazekasnak lenni az egy csoda, feltesz az ember egy darab agyagot a korongra, aztán elkezdi formázni míg az nem lesz belőle, amit elképzelt. A Verseghy Ferenc fazekas népi iparművész. 1950-benTolnán született, a gimnázium első két osztályát itt járta, Bonyhádon érettségizett. A fazekas mesterséget Kaposvárott tanulta, mihelyt végzett, saját műhelyt nyitott. 1973-ban Népművészet Ifjú Mestere, 1974-ben Népi Iparművész címet kapott. Kiállításai voltak az ország szinte minden nagyobb városában, külföldön Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban, Olaszországban. népművészet soha nem önmagáért van, az eleink is mindig racionálisan gondolkodtak és dolgoztak, csakis használható dolgokat gyártottak. Egy népművész soha nem másolja az elődöket, hanem továbbfejleszti azok művészetét, sajátos, egyedi formavilágot épít fel. Kultúrájában él a nemzet, de nálunk nem védik a népművészetet, szabadon behoznak minden ócskaságot, ami nagy baj. Nem országimázs kell ide, hanem a népművészet pártolása.- Elkeseredésre azért nincs ok, harminchárom éve élek a népművészetből, ezért mondom, hogy meg lehet élni ebből tisztelettel, becsülettel, de szignózni kell a munkánkat, vállalni érte a felelősséget. Úgy kell elkészíteni azt a fazekat, tányért, hogy mosogatógépben is mosható legyen, ma már ez kell. A csirkesütőre, amit gyártok, garanciát vállalok, ha elreped, visszaveszem. A kérdésre, hogy hosszú évtizedek után Kaposvár és Buzsák után miért jött vissza Tolnára, racionális választ ad.- Haza költöztem, mert visszahúzott a szívem, itt voltam gyerek, ide kötnek az emlékeim, itt vannak a gyökereim, a nővérem Szekszárdon él. Tiszta szívvel, nagy reményekkel érkeztem, de az a szakmai féltékenység, amit itt tapasztaltam, akkora pofon volt, hogy azt el sem tudom mondani. Verseghy Ferenc egy régi kancsóval FOTÓ: GOTTVALD Somogy megyében alapító tagja voltam az Országos Népművészeti Egyesületnek, itt Tolnában meg nem vettek fel, mondván, bizonyítsak előbb. Hát erre én csak azt tudom mondani, hogyha nem elég az eddigi szakmai munkám, a kiállításaim, a díjaim, akkor ne is vegyenek fel. Ettől eltekintve köszönöm, megvagyok, bár egészség- ügyi okok miatt leszázalékoltak, de azért dolgozgatok és a Táltos Művészeti Iskolában is tanítok. Hattól huszonkét éves korig vannak tanítványaim, nagy öröm számomra, hogy átadhatom nekik a tudásomat. F. KOVÁTS ÉVA Habán kerámia Kávéskészlet a Verseghy-műhelyből A habán kerámia többnyire fehér színű, színes, stilizált virágokkal, esetleg felirattal, évszámmal vagy címerekkel díszített tál és más edényforma, de található közte kék, sárga, sőt lila színű edény is, ahol a díszítmény fehér, sárga vagy zöld. A habán kerámia a XVI. század végén alakult ki Közép-Európában, a virágkorát a XVII. században élte, a XVIII. század elejéig fontos szerepet tölt be. Gyártása a porcelán elterjedése miatt indult hanyatlásnak. A fajanszedények készítésének művészetét és technikáját Magyarországra a Morvaországból emigrált német anabaptisták hozták magukkal. A kerámiaművészetben a pécsi Zsolnay Vilmostól Gorka Gézáig sokan felhasználták a habán kerámia gazdag hagyományait. A mestermunka töltött galamb volt „Minden azon múlik, hogyan bánnak az emberrel” Nem olyan túl rég voltam egy lakodalomban, s mivel a tánc leginkább egy véget nem érő heroikus küzdelem a ritmus és köztem, kénytelen voltam más szórakozási forma után nézni. Hosszú távon az ifjú pár látványa sem okozott bennem polgárháborús feszültséget, így a vendéglátó személyzet felelősségteljes és odaadó munkáját kezdtem el figyelni. Eleinte csak III/III-as rutinnal, később egyre növekvő csodálattal. Elképesztő mozgáskoordinációs rendezettségről és míves ételekről tudok tudósítani. Pedig mire a vacsorára került a sor, a vendégek egy része már nem feltétlenül volt teljes objektivitása birtokában. Magyarul akár káposztasalátát is felszolgálhattak volna nekik fő fogásként. De nem. Ugyanaz a Mesteravató ünnepség A Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara tegnap tartotta mesteravató ünnepségét Szekszárdon, a Művészetek Házában. Kilencvenen vehették át mesterlevelüket, közülük hatvankét Tolna megyei iparos. A rendezvényen a megyei kereskedelmi és iparkamara és az Alsó-Bajor Kézműves Kamara képviselői aláírásukkal hitelesítették együttműködési megállapodásuk meghosszabbítását. Ugyancsak ezen az eseményen nevezték ki a mestervizsga-bizottságok elnökeit is. tisztelet, ugyanaz a minőségi kiszolgálás. Tegnap a megyei kereskedelmi és iparkamara történetében először adtak át mesterfelszolgálói és mesterszakács címet. A szekszárdi BM Club két üzletvezetője, Horváth Mónika és Takács Attila részesült a kitüntető elismerésben. Horváth Mónikának két évtized munkáját jelenti a mesterfelszolgáló cím. Túlnyomórészt Szekszárdon dolgozott; megfordult olyan szép emlékű helyeken is, mint a Kispipa, a Garay étterem. A Krokodilt már jelenlegi társával együtt vezették öt évig. Majd egy decsi kitérő után - innen a nevük, a Görönd Bt. - '98 óta a belügyi klub gazdái. Vele beszélgetve határozottan az volt a benyomásom, hogy a hölgy azt a ma már kihalófélben lévő pincértípust testesíti meg, akin nem uralkodott el a szakma utálata közvetlenül a szakmunkásvizsga után. Olyan elhivatottsággal beszélt a vendéglátásról, hogy komolyan felötlött fel bennem a kérdés: miért nem ebédidőben jöttem? Szerintem tapintatos is, mert olyanokat mond, hogy nincs rossz vendég és hogy minden azon múlik, hogyan bánnak az emberrel. Mindig is nagy dolognak érezte, ha valakit mesternek neveztek, és számára ez sokáig elérhetetlen álomnak tűnt. Nem, nem az a jó pincér, aki nem önti le a vendéget, hárítja el abszolút szakmainak szánt kérdésemet. Az csak egy alap, ha valaki nagyjából tisztában van a tanult mesterségével. Az igazán jó felszolgálónak van egyfajta kisugárzása, akit a vendég közel enged magához és bizalmába fogad. Kvázi ez egy bizalmi állás, de ez már csak az én kombinációm. Takács Attila egyik legnagyobb mesterét úgy hívják, hogy Balaton. Ott húzott le szezonokat, és szerintem, ha Takács Attila utánanézne: előző életében a víz komoly szerepet játszhatott, ugyanis a Duna mellett, Domboriban vezetett üzletet először, egy halász- csárdát. Ő az a fajta, aki szereti látni, hogyan „reagálja le” szakácsművészetét a vendég, ezért kitanulta a felszolgáló mesterséget is. Ezzel együtt nem tűnt olyannak, aki fejünkre koppint, ha megkérdezzük: ami az asztalon gőzölög az húsleves vagy csontleves. Új kihívást jelen minden rendezvény, hiszen egy lakodalom, egy állóHorváth Mónika fotó: bakó leginkább a helyszínhez, az alkalomhoz. Vizsgamunkájának - amelyben a többi között töltött galambmell és galambcomb is szerepelt - elkészítése 72 órát vett igénybe, s jó párszor át kellett dolgozni, mire azzá vált, aminek szánta. Úton hazafelé már tudom, hogy jövőre egy átfogó, elemző riportot készítek a szakács mestervizsga értékelő, kóstoló műveleteiről. Egy élet... pardon ételszagút. ______ KRASZNAI ZOLTÁN k i foga dás, vagy éppen egy református parókiára való kitelepülés mást és mást igényel. Feladatok, amiből a legtöbbet kell kihozni. Jó főnökhöz méltóan, a koordinálást nem adja ki a kezéből, társával közösen tervezik meg az asztalt, üveg vagy tükör tál kerüljön-e rá, milyen díszítési mód passzol
