Tolnai Népújság, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-11 / 36. szám

1995. február 11., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Miben ki az erősebb? Tizenéves gyermekeink megtudhatják a könyvekből, hogy miként működik a nemi szervük, de azt nem, hogy miben különbözik a férfi és a nő lelke. Ez a könyv arra vállalkozik, hogy megmagyarázza ezt. Kiindulópontja a férfi és női agyszerkezet és azok hor­monális összetétele. Ezen felül megkísérli ezt kapcso­latba hozni a férfiak és a nők szembetűnően eltérő érték­rendjével, gondolkodás- módjával, viselkedésformá­ival, amely különbségeket már évszázadok óta lelkesen ünnepiünk, vagy éppen a pokolba kívánunk és sok mindent megteszünk azért, hogy a másikat saját ké­pünkre formáljuk. E kü­lönbségeket egészen mosta­náig mindenáron a társa­dalmi feltételek számlájára írták, mondván, hogy a gye­rek viselkedése a szülők el­várásai szerint alakul, a szü­lők elvárásai pedig a társa­dalmi, kulturális elvárások­ban öltenek alakot. Ám ma már sokkal több a biológiai jellegű bizonyíték, sem hogy belenyugodhas­sunk a kizárólagos szocio­lógiai magyarázatba. Mindaz, amit ez a könyv e különbségekről mond, né­melyeket talán feldühít, egyeseket pedig megerősít saját „felsőbbrendűségük­ről” alkotott hitükben, pedig egyikre sincs okuk. E tudo­mányos vizsgálatok sokáig hallgatásra voltak kárhoz­tatva, és maguk a kutatók is megriadtak, tartva az esetle­ges társadalmi ellenhatások­tól, amelyet következteté­seik válthatnak ki. (Pl. a szexnek más az eredete, má­sok a motívumai és más a fontossága a férfi és a nő számára; hogy - biológiai tekintetben - a házasság eredendően természetelle­nes intézmény a férfiak szempontjából stb.) E könyv azt hangsú­lyozza, hogy „ ... bölcseb­ben tennénk, ha végre elfo­gadnánk, éspedig nemcsak a tárgyalóteremben, hanem a hálószobában is, hogy a férfiak abban erősek, ami­ben a nők gyengék és a nők abban erősek, amiben a férfiak a gyengék”. Nem vé­letlen a kiegyensúlyozott­ságra, harmóniára törekvés, amelyet Karinthy Frigyes így fogalmazott meg: „A férfi a nőt akarja, a nő a fér­fit.” (Anne Moir-David Jessel: Agy szex (Női agy - férfi ész?) Bp. Gondolat Kiadó.) Rejtett értékeink Emlékeink Jókai Mórról Mindig külön izgalmat jelent nemzetünk nagy egyéniségei­nek, országhatárokon túlnövő nagyságainak sajátos szem­pontból, megyénk tekintetéből való vizsgálata. Vajon milyen érdekességeket tartogat szá­munkra mű és életrajz a nagy mesemondó, a már életében több mint száz kötetet magáé­nak valló Jókai esetében? Közismert életrajzának első adata: 170 éve, 1825. február 18-án született Komáromban, akkor még y-nal neve végén. Az ifjú jogász derekasan kive­szi részét a reformküzdelmek­ből; erről emlékezett Bodnár Istvánnak, amikor a Garay-al- bumba megírta a Kont című ballada korabeli visszhangját: „Az volt az általános hatás, az volt az országos diadal! Nem kisebb művész szavalta Garay balladáját, mint Egressy Gábor. S mi többiek, fiatalok mind utána szavaltuk. Nem volt fiatal ember, a ki Garay Kontját vala­hol el ne szavalta volna ... bi­zonyságot tehetek róla, hogy magyar költő művének soha ennél nagyobb hatása nem volt”. A szabadságharc küzdelmei és saját bujdosásai után a Sváb-hegyen vett meg egy két- holdas, elvadult telket. „Ebből a sivár helyből gyönyörű kertet, szőlőt csinált ő maga, házat épí­tett és egész kis gazdaságot rendezett be rajta” - írja róla Szinnyei József. Talán ez kel­tette föl érdeklődését, amelynek hatására a Vasárnapi Újság 1856-os évfolyamában megje­lentette Egy nevezetes gazda hónukban című nagyszabású cikkét. Szinte Móricz két embe­röltővel későbbi „munkálkodj, ne politizálj” jelmondatú moz­galmához hasonlítható, amit itt ír megyénk egyik fiáról: „Tolna megye határában, Paks és Köm­Junior Hesse doktor (Schwarzeneg­ger) kívánós. Gyanúsan sokat eszik és mindenfélét. Mégsem aggódik, hogy nő a pocakja, ugyanis ő pontosan tudja, hogy mitől. Időnként ábrándozva si­mogatja növekvő hasát és üd- vözülten mosolyog a világba. Ő lesz az első férfi, aki gyereket szül. Tudományos becsvágytól hajtva fogott a kísérletbe, de most már „anyai” érzések is fű­tik. Schwarzenegger testisége új oldaláról mutatkozik meg a filmben. E csiklandós vígjáték lényege, hogy a „halálosztó” erőgépet gyengéd lényként lát­juk. Es ki tud ellenállni egy női ruhába bújt izompacsirtának? A film 3 Arany Glóbusz-je­Jókai Mór: öreg ember nem vénember. (Homicskó Atha- náz rajza 1899-ből.) löd között terült el mintegy hu­szonhárom év előtt egy emlé­kezetes ingovány, egy éktelen széles mocsár, melly mérgező kigőzölgéseivel megvesztegette a körülfekvő táj levegőjét... Most e mocsár helyén gazdag mező terül; közepén, mint egyenes ezüst szalag foly alá egy csatornázott patak, s a ve­res ormu malom hat kereke olly vígan kelepek fölötte ... A táj, mellyből csak halál származott a vidékre, most életet ad és gyönyörűséget. Ki e nagy mű­vet végbevitte, becsesebb előt­tünk minden hadvezérnél, s méltán megérdemli, hogy pél­dául mutassuk őt fel egész nemzetünk előtt. E dicső szor­galmú hazafi neve: Petrich Mi­hály”. Több, megyénkkel kapcsola­tos téma is megragadta figyel­mét: 1868-ban rosszallóan írt Perczel Mór körútjáról (mert a tábornok Kossuthot is árulónak nevezte!), 1874-ben Sobri Jóska lápafői elfogatásáról, or­szággyűlési beszédei sorában a nyolcadikat (1870-ben) a báta­lölést kapott: Arnold Schwar­zenegger - legjobb férfi fősze­replő, vígjáték kategória; Emma Thompson - legjobb női főszereplő, vígjáték kategória; szék-dombóvár-zákányi vasút ügyében mondotta, de az előtte való évben ifjabb Emich Gusz­táv és a szekszárdi születésű Tormay Etelka menyegzőjén elmondott tósztját is helyi vo­natkozásúnak tarthatjuk. Jegy­zetei között a dunaföldvári löszpartomlásról is olvasha­tunk. Amikor 1894-ben szerte az országban mindenütt ünne­pelték, a Tolnavármegye Jó- kai-számmal tisztelgett előtte, a megye pedig üdvözlő feliratot küldött neki. Ő ezt levélben kö­szönte meg, amit Fördős Vil­moshoz, a szekszárdi kaszinó elnökéhez intézett. Öt év múlva a Tolnamegyei Közlöny 1899. július 30-án Jó­kai Apotheosis című egész új­ságoldalt betöltő versével em­lékezett meg Petőfi haláláról. Szeptember 24-én Borzsák Endre Tövisek című rovatában védte meg a nagy írót, mert or­szágos fölháborodást keltett, hogy agg kora ellenére a húsz éves Nagy Bellát vette el feleségül: „Én az elítélőre, a szánakozóra, a gúnyolódókra haragszom s azt mondom: min­denkiből az irigység beszél. Próbáld meg te is majd 74 éves - sírjelölt - korodban Jókait utánozni, ha módodban áll...” Egy héttel később a Kakas Már­ton című élclap nyomán a Tol­navármegye közölte Jókai leve­lét, amellyel elhárította, hogy a szekszárdi nőegylet zászlószen- telési ünnepélyén résztvegyen. A vérbeli romantikus levél (az Irodalmi séták Szekszárdon című kötetben olvasható) utolsó mondata így duplán is humoros: „Hja, nem is vénem­bernek való, hogy szép asszo­nyok szeméből olvasgasson”. Jókai halálakor a Tolnavárme­gye vallomásos levélrészleté­nek hasonmásával búcsúzott tőle. Dr. Töttó's Gábor Legjobb eredeti filmdal - Look What Love Has Done. (A filmet február 16-tól 20-ig láthatjuk Szekszárdon, a Pano­ráma moziban.) Hol ér véget a valóság és mikor kezdődik az álom, mi az amit tényleg átélnek és mi, amit csak elképzelnek a szereplők? Nem könnyű válaszolni ezekre a kérdésekre, a Nicolas Roeg ál­tal rendezett Rideg mennyor­szág című filmet nézve. Allan Scott forgatókönyve alapján a házasságtörés és misztikum iz­galmas mesterművét alkotta meg az amerikai rendező. Csá­bítás, megcsalatás, halál, mind egyetlen cél érdekében, egy asszony szerelméért. A történet nem nélkülözi a látványos jeleneteket. A halott­nak hitt férj életre kel, hogy mintegy élő lelkiismeretként emlékeztesse szép, szőke feleségét annak házasságtöré­sére. Hogy bonyolultabb legyen a szituáció, megjelenik a nő szeretője is. Közben az asszony a tengerparton kóborolva belső hangot hall, mely cselekvésre ösztönzi. A színes, szinkronizált film női főszerepét nem kisebb sze­mélyiség játssza, mint a Fekete özvegyből ismert Theresa Russel, aki ezúttal is férfi szíveket megdobogtató csábos pózokban tárja bájait rajongói elé. A videokazetta a Tolna me­gyei Könyvtár Videoklubjában található. /. kováts TÉVÉNÉZŐ írta: Hangyái János Részlegkérdés Lassan-lassan hozzászokik a nagyérdemű, hogy nem múlik el fesztivál kisebb-nagyobb zűr nélkül. Emlékezetes például, hogy tavaly az alkotók közül Dettre Gábor rendező ragadott tollat a filmek bemutatásának méltatlan körülményei miatt. (Ő azért til­takozott, mert idő hiányában nem vetítettek le végig néhány filmet. Dettre egyébként akkor díjat kapott A színésznő és a ha­lál című filmjéért.) Szerdán, a 26. Magyar Filmszemle díjkiosztóján nem történt ugyan botrány - de hogy nem történt, azt nem a tévéközvetítés­ből tudjuk - ám amit a tévében láttunk róla, az enyhén szólva hagyott kívánni valót maga után. A népszerű szerkesztő, Szeg­vári Katalin se sokat segíthetett a dolgon, ugyanis azzal kezdte a szűkre szabott műsoridőt, hogy ő most csak ennyit meg annyit tud mondani - az Uránia mozi aulájából -, egyébként pedig kapcsolják a nézőteret, ahol Gábor Miklós kapja az életmű-dí­jat, a többit pedig olvassuk el a holnapi újságban. Kapcsolás: Gábor Miklós meghatott. Drukkolok neki, hogy bírja cérnával, ő bírja is, de nincs még vége. Már ami a nézők molesztálását illeti. Nem akarok előhozakodni a „vidéki nézők lebecsülésével”, az ilyenekkel nemigen célszerű a fővárosi adáskészítőket bombázni, mert annyit mondták már nekik, hogy immunissá váltak az ilyenekkel szemben. Azt azonban mondom, hogy a szemlén a néző - akinek egyébként állítólag a filmeket csinálják - csak mintegy mellé­kes körülményként volt jelen. Mert: miután gratuláltak Gábor Miklósnak, és elkezdték osztogatni a különféle egyéb díjakat, hiába vártunk egy-egy részletet a zsűri által nagyra becsült al­kotásokból. Már csak azért is, hogy illusztrálták volna, mit tart érdemesnek az igen tisztelt bíráló bizottsága a díjakra. (Technikailag megoldható lett volna, hogy a helyszínen tartóz­kodók és tévénézők is láthassák, hallhassák e részleteket. Lásd még: Oscar- és egyéb díjak átadása.) Bizonyára a Magyar Televíziónak kevés pénze van egy ilyen közvetítésre, de egy ilyenre keveset költeni is sok. Mert nem derült ki belőle semmi, hacsak nem az, hogy Gábor Miklós Herskó János — az N. N. a halál angyala című film rendezője - miatt nem lett világsztár, mert a rendező - korábbi szóhaszná­lattal élve - disszidált és ezért nem mutatták be a filmet az aktu­ális nemzetközi filmfesztiválon 1970-ben. (A tévé most bemu­tatta, többet lehetett belőle érteni, mint a díjkiosztóból.) Mindezt abból a „spontán” találkozóból tudtuk meg - az Uránia aulájában - amit a tévé rendezett meg Gábor Miklósnak és Herskó Jánosnak, mialatt odabent - nem tudni miért - a Me- phisto-ból adtak egy részletet. (Úgy emlékszem, mintha koráb­ban kapott volna valami Oszkárról elnevezett aranyszobrocskát a film, valahol Amerikában, de hogy most miért látták a részle­tet belőle, nem tudni.) Gothár Péter fődíjas lett Részleg című filmjével ez azonban az eseményen „részlegkérdés” maradt. Videovilág Rideg mennyország Nem futószalag munka a festés FOTÓ: DEGRÉ E hét hétfőjén nyílt meg a bonyhádi művelődési központ­ban az a kiállítás, amin a kis­kunfélegyházi Holló László Képzőművész Kör, és a buda­pesti Mészáros László Képző­művészed Egyesület tagjainak válogatott munkáit láthatják az érdeklődők. A tárlaton zömmel az előbbi alkotó közösség tagja­inak olajfestményei, akvarell- jei, grafikái, kisplasztikái és más technikával készült alkotá­sai láthatók. A számos alkotó egyike Kiírd Lászlóné, akinek egyik olajfestménye a Kölesdi táj címet viseli, őt kérdeztük megyénkhez való kapcsolatá­ról, a kör munkájáról, illetve egyéni alkotási lehetőségeiről.- Kiskunfélegyháza igen messze van Tolna megyétől. Mégis úgy tűnik, van valami­lyen kapcsolata ezzel a vidék­kel.- Sajnos nagyon keveset voltam még Tolna megyében. Tavaly előtt egy kölesdi alkotó­táborba azért eljutottam, s az csodálatos élmény volt.- Ön elsősorban tájképeket fest?- Igen, a tájak szépsége ra­gad meg leginkább. Általában olajfestményeket, ám néha ak- varelleket is készítek.- Mióta foglalkozik képző- művészettel?- Lánykoromban is jártam alkotóközösségbe. Aztán kima­radt húsz év. Férjhez mentem, jöttek a gyerekek. Ismét 1967 körül kezdtem képzőművészet­tel foglalkozni. Ákkor már a Terecsényi Endre vezetésével működő Holló László Képző- művészeti Kör tagjaként kezd­tem ismét alkotni.- A kiállítók mindegyike amatőr képzőművész.- A vendéglátóiparban dol­goztam kilenc évig, aztán cipő­gyárba kerültem, szalag mellé. Máig is ezt a munkát végzem. Eléggé lélekölő dolog, de annál jobb, amikor festhetek.- A körön belül, hogyan fo­lyik a munka?- Sajnos, kevés idő jut az alkotó munkára, a hangulat is rosszabb, mint régen volt. Le­ginkább a nyári alkotótáborok­ban tudunk dolgozni.- A művészi féltékenység jel­lemzi az alkotóközösséget?- Természetesen vannak olyan tagok, akik jobban ráter­mettek, sikeresebbek, mint má­sok, s ez a gyengébbeket za­varja, ám ennek ellenére jó ér­zés ehhez a közösséghez tar­tozni. Nem mutatjuk ki azokat az érzéseinket, ami bomlasz­taná a csapatot. Örülünk egy­másnak, ha találkozunk, s fő­ként kiállítások előtt nagy örömmel, lelkesedéssel dolgo­zunk együtt a közös cél eléré­séért. Ha valaki válságban van, bíztatjuk, hogy ne adja fel, s el­fogadjuk egymás tanácsait is az alkotómunka közben. — Mit jelent Önnek a festés?- Ez több, mint hobbi. Nem csak kikapcsolódás, hanem majdnem a mindent jelenti számomra. A hétköznapok után nagyon jó érzés ecsetet ragadni. Egy kép a sok közül: Tiszapart A szalag melletti robot után, mintha a paradicsomban len­nék, amikor végre festhetek. A családom is elfogadja ezt a te­vékenységet, bár otthon igazán ritkán dolgozom. A festménye­imet nem tudom, de nem is sze­retném futószalagon gyártani. A kiállítást február 24-ig te­kinthetik meg az érdeklődők, hétköznapokon 10-17 óráig.- nagy -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom