Tolnai Népújság, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-08 / 211. szám

1994. szeptember 8., csütörtök KÖRNYEZET BARÁT »ÚJSÁG 7 Lelki környezetünk alakítói (6.) Szabadi Mihály visszatért Ebben a sorozatban olyan Tolna megyei illetőleg a régióhoz valami módon kötődő embereket - művészeket, lelkészeket, közéleti szerepvállalókat és magányos farkasokat - mutatunk be, akikre érdemes figyelni, mert - akarva vagy akaratlanul - jelentős környezetformálók. Szabadi Mihály nevét hallva nem csupán a népmű­velő berkekben köszönnek ismerősként rá megyénk, or­szágunk határain belül és kí­vül, de azok is, akik a néptán­cos rendezvények nézőiként tartanak emlékezetükben egy-egy alkalmat. Majoson kezdte pályáját, ahol tanító­ként állt a falu lakói elé, aztán Szekszárdon a megyei tanács munkatársaként dolgozott, majd a Babits Mihály Megyei Művelődési Központban vé­gezte azokat a feladatokat, melyek által hírt, nevet szer­zett egy fiatalokat foglalkoz­tató néptáncegyüttesnek és önmagának. Sióagárdi kötő­dése szülőkön keresztül nyú­lik messze évtizedek távolába. A leányvári pincesoron nagy­apjától örökölt tanyában be­szélgetünk vöröslő- pörkölt és aranyló rizling mellett. — Történelemkönyvek van­nak az ágyon általános iskolások részére. Mire készülsz? — Visszatértem. Óraadó­ként tanítok majd itt Sióagár- don. Az általános művelődési központ intézményvezetője vagyok, amióta megszűnt a szekszárdi Babits Mihály Mű­velődési Központ funkciója. Tulajdonképpen besegítek itt az iskolában. — Azt mondtad, „visszatér­tem". Nagyobb hangsúlyt és ki­csit tágabb értelmezést is hordoz magában. Nem jelentett törést lelki próbát, hogy egy megyei in­tézmény éléről vagy élvonalából egy nem túl nagy falu kultúrhá- zát kell irányítani? — Szívesen vállaltam és ma utólag is úgy látom hogy idő­ben történt minden lépés. Azt a felgyorsult sodrást nem lát­nám magam körül szívvel-lé- lekkel. Tudomásul kell ven­nem azt is, hogy nem járt el az idő nyomtalanul. Azokkal, akik az általam megkezdett munkát folytatják én úgy ér­zem, jónak mondható kapcso­latom van. Ha hozzám for­dulnak akármilyen kéréssel, állok rendelkezésükre. — Ez a pörkölt igencsak jóízű, magad főzted, a bort is saját keze­lésedéi kínálod? Öröm ez szá­modra? — A főzéssel sok időt tu­dok és szeretek tölteni. Itt a Leányvárban különösen jól- esően fogyasztotta még mindig mindenki. Sajnálom, hogy nem követtem Bogár Pista példáját, aki a tanyájá­ban vendégkönyvet rendsze­resített. Itt is megfordult már sok nagynevű ember a táncos szakmából. Talán elég ha Rá­bai Miklóst és társait említem. Jókat ettünk, ittunk, beszélget­tünk, így tettek elődeink is ... — Gondolom így lesz ez az utánam következő nemzedékkel is, hiszen hármasban beszélge­tünk és a társaságban helyet fog­lal Mihály fiad is. Hirtelen több kérdés is fogalmazódik, de talán kezdjük időrendben. Leányvár: milyen történetek fűződnek ehhez a névhez? — Pontos levéltári kutatá­sokat nem végeztem, de a tö­rök időkig vezettek egy-egy mesét. Például, hogy a szultán itt. őriztetett leányokat... Kedvelt helye volt és maradt a sióagárdiaknak. Ahány ház van a faluban szinte ugyan­annyi pincét lehet itt találni. Valamikor sokkal jobban vi­gyáztak a környezetre. Épp­úgy rendben kellett tartani a pincék, tanyák tájékát, mint otthon a faluban a házak előtti utcaszakaszt. Most szinte el­szégyellem magam, hogy mi­lyen gazdátlannak tűnik né­melyik. Sokkal jobban ki kel­lene használni ezt az adottsá­got az idegenforgalomnak. Minden megvan itt, amitől jól érzi magát a hazánkkal ismer­kedni akaró külföldi vagy bel­földi érdeklődő. — Pár esztendeje Sióagárdon egy régi hagyományt elevenítet­tél fel: az aratónapot. Ebben szá­momra az volt a nagyon rokon­szenves látvány, hogy a falu ap- raja-nagyja felvonult a szokásnak megfelelően. Köztük ott volt alka­lomhoz illő öltözetben a polgár- mester és sok más vezető beosz­tású ember. Összefogás jellemzi ezt a községet, vagy csak akkor az egy alkalomra sikerült így? — Ha nem is általánosít­ható - mert ugyan hol lenne arra példa, hogy egy egész falu egyet akar de jól láttad, valóban mozdultak azok, akik formálják a helyi közéletet. Vannak erjesztő, élesztő em­berek, akikhez bármikor for­dulhatok kéréssel, mindig örömmel jönnek. Most nem említek neveket, de vannak szép számmal. Gondolok itt a csoportokra, akik báboznak, hímeznek, táncolnak. Az ő közvetlen családtagjaikra, akik ha nem is támogatják, de nem gátolják az ő tevékenysé­güket, amivel a falunak sze­reznek jó hírt. így aztán sok- szorozódik az a szám, ami hullámzik, gyűrűzik, újra és újra megárad. Ebben ez a nagyszerű, hogy minden kor­osztályra hat. A gyerek öröm­teli munkáját figyeli a szülő. Amikor a nagymama veszi magára népviseleti ruháit, ak­kor az unoka láthatja annak büszkeségét. — Mit tud tenni a falu ezért a büszkeségért? — Néhány évvel ezelőtt jött létre a Sióagárdért Alapít­vány. Ez megint jelzi a meg­maradásért való igényességet. Talán a tanári karban a családi háttérben keresendő mindaz a tennivaló, ami pl. a sióagárdi ember öntudatát érleli és hatá­rozott alapokra helyezi. Vál­lalni a környezetet ahova szü­letett, feltárni annak értékeit, azokat gyarapítani és őrizni! Ha ez a népi kultúra, akkor azon belül kell a legtöbbet tenni! Ha mezőgazdasági termelés, akkor ott! Bár nem tudom, hogy pl. a mezőgaz­daságból mit lehet még ki­hozni, mert minden társa­dalmi rendszernek megadta a legtöbbet. Mindig abból pré­seltek ki mindent és az ipar nem tudott fölmutatni gazda­ságot megmentő eredménye­ket sem. Szóval az alapítvá­nyunk eszköz lehet és lesz ab­ban, hogy Sióagárd fejlesztése adott területen megoldást nyerjen. Oktatás és kulturális élet összekapcsolva jelentheti, jelenti mindazt, ami szabad úton halad, és a falu jövője szempontjából kér nagyobb figyelmet. Ennek vannak lel­kes támogatói, szorgalmazói akikkel nagyon jó együtt gon­dolkodni és dolgozni. Ilyen vonatkozásban is igaz a sze­mélyes példa, a szubjektum szerepe és annak vállalása. * Talán nem belemagyarázás, hogy mindez mennyire hat a testi lelki környezetre, nem kimondottan az egyes ember esetében, vagy a csoportoké­ban, de a tágabb közösségére, az egész községére, és ezáltal hat az érdeklődő idegenekre, akik a falu ünnepein megfor­dulnak. Sióagárdon, ahová Szabadi Mihály aktív akarás­sal visszatért, Mihály fia vá­lasztott mestersége is megha­tározó. Különösen nagy sze­rep jut így szüret táján a kádá­roknak. Az ifjú Szabadi Mi­hály még azoktól a mesterek­től tanulhatta a kádárság alap­fogásait, akik nem pusztán az ész diktálta mozdulatokat hajtják végre pontosan, de a szívnek is tárnak teret, meg­szerezve annak a maga örö­mét. Az idősebb Szabadi Mi­hály éppen a mesterségen ke­resztül jutott egy újabb kifeje­zési eszközhöz. A fafaragás művészi szinten való műve­lése ad kevésbé nyugodt lel­kének szomjat oltó kutat. Ke­vés szavakkal megérti egy­mást apa és fia. Az ifjú a tánc elevenségét örökítő gesztuso­kat kamatoztatja éppen a bo­gyiszlói együttes munkájában aktív közreműködőként is. Judit középső gyermekként tanári diplomája felhasználá­sával ugyancsak gyakorolja ezt. Itt nem zárul le a beszélge­tés, csak kis időre szakad meg. Hallhatunk még Szabadi Mi- hályról, aki szülőfaluja iskolá­jának katedrájáról is hirdet­heti környezetformáló hitét. Bizonyságot tehet meggyőző­déséről, mely elkötelezettsé­gével mások példája lehet, nem a Sió-mentén, de a Duna árterének nemzeteket össze­mosódó sodrásában is. Decsi Kiss János Fotó: Gottvald Károly A parkett közepén az ismert koreográfus Számítógépen a gólyafészkek Számítógépes nyilván­tartásba veszi Nógrád te­lepüléseinek gólyaállo­mányát a Magyar Madár­tani és Természetvédelmi Egyesület megyei cso­portja. A nyilvántartás alapja az a nemrég befeje­ződött állományfelmérés, melyet az egyesület tagjai az általános iskolás diá­kok segítségével végeztek. A számlálás szerint be­cses gázlómadarainknak jó évük az idei: nemcsak több a tavalyinál a „gyer­mekáldást" vállaló párok száma, hanem a korábbi 2-3 helyett a fészkek zö­mében négy fiókát nevel­nek a szülők. Ez arra kész­teti a madárvédőket, hogy jövő tavaszra kissé javít­sák a gólyák „lakáshelyze­tét": az egyesület - az eb­ben eddig is szerepet vál­laló Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt.-vel közösen - újabb fészek­tartó kosarakat szeretne kihelyezni a villanyoszlo­pokra. Az új fészkek épí­tésére ezzel elsősorban az Ipoly-menti falvakban kínálnak alkalmat a gó­lyáknak, ahol az élőhely a meglévőnél több költőpár eltartására alkalmas. A nyilvántartásba vétellel egyidőben az egyesület valamennyi gólyafészket táblával jelöl meg, rajta a fészek azonosító számá­val, valamint az egyesület nevével, címével, hogy a gólyacsaládok megfigye­lésében, védelmében se­gítséget vállaló helybeliek minden rendkívüli ese­ményről értesíthessék a madárvédőket. Nem túlzás a gólyákkal szembeni aprólékos gon­doskodás, hiszen számuk Európa-szerte csökkenő­ben van. Egy-egy viszony­lag kedvező évtől elte­kintve az élőhelyek csök­kenése Magyarországon is veszélyezteti e szívünk­nek különösen kedves madarat. S jóllehet fészke­lését segítik a természet- védők, igazi védelmet az élethelyek megóvása je­lent számukra. (MTI) Védett növények Olasz müge (Asperula Tavrina ssp. Levcanthera) Nálunk hegyvidéki szub- mediterrán elem, amely legé­szakibb előfordulását a Me­csekben éri el. 10-20 cm ma­gas, levelei 1-4 cm szélesek, to- jásdadok, vagy tojásdad-lán- dzsásak, pillás élűek, fonákju­kon gyengén szőrösek, négye­sével állók, erről a tulajdonsá­gáról nagyon könnyű megis­merni és megkülönböztetni a nálunk oly gyakori szagos mügétől. Apró virágai végálló csomókban helyezkednek el, vékony tölcséresek, 1,5 ' cm hosszúak. Virágzása ápri­lis-májusban figyelhető meg. Védett növény, eszmei ér­téke 2000 forint. Megyénkben csak a Váralja környéki erdőben ismert az előfordulása. Különösebben nem veszélyeztetett faj, de mivel egy érdekes déli eleme flóránknak, mindenképpen védelmet érdemel. Veszélyez­tetni csak a tarvágásos erdő-1 gazdálkodás képes. Tóth István Zsolt Fotó: Farkas Sándor „Keressük egymást!" Kedves Egyedülálló Ol­vasó! Segítséget ajánlunk ön­nek a kapcsolatteremtéshez. Jeligés bemutatkozó levele megjelenik lapunkban. He­tente sorsolással döntjük el, hogy a következő héten ki mutatkozhat be. Levelét adja fel az alábbi címre: „Őszinte Szó" Társke­reső Szolgálat, Szekszárd, Mártírok tere 10. A borítékra írja rá: „Keressük egymást!". Ugyancsak itt érdeklődhet a jeligéjére érkezett levelei iránt személyesen (munkanapokon 16.30-18 óráig) és ezidőben te­lefonon (316-722). Vidékiek­nek - név és cím közlése után, a postaköltség megtérítése mellett - elküldik a válaszo­kat. Az „Őszinte Szó" Társke­reső Szolgálat konzultációs lehetőséget ajánl fel a bemu­tatkozó levél megírásához, a válaszlevelek értelmezéséhez és a választáshoz, a kapcsolat- teremtéshez. Az egyedülálló olvasónak ajánljuk, hogy ha valaki meg­tetszik lapunkban, írjon a fenti címre, ahonnan eljuttatják le­velét a jelige tulajdonosához. Jelige: „Meglátni és megszeretni" 25 éves, csinosnak mondott, 170 cm magas lány vagyok. Egyedül nevelem 1 éves kisfi­ámat. Romantikus, hűséges, türelmes típusú vagyok. Ká­ros szenvedélyem nincs. Sze­retnék megismerkedni olyan férfival, aki őszinte, vidám, szeret kirándulni, szereti a társaságot, de azért egy lakás­ban sem érzi magát bezártam Várom annak a 30 év alatti magas férfinak a kézzel írott levelét, akinek hiányzik életé­ből a család, a gyermekzsivaj. Jelige: „Őszirózsa II." Barna hajú és szemű, 48 éves (176/80) asszony va­gyok. Falusi házban, egyedül nevelem kiskorú gyermeke­met. Szeretem a természetet, utazást, kertészkedést. Kere­sem azt a hasonló érdeklő­désű, 50-53 éves férfit, akinek életéből hiányzik az igazi társ. Jelige: „Mindennek tudok örülni" 62 éves (165/72), nyugdíjas férfi vagyok. Természetem csendes, nyugodt, szemlé­lődő. Érdekelnek a világ dol­gai, kedvenc TV-műsorom a híradó. Szeretek dolgozni a kiskertemben. Egyre nehe­zebben viselem a magányos­ságot. Hasonló adottságokkal és érdeklődéssel rendelkező asszony ismeretségét kere­sem. Pollenjelentés Lapunk meg­kapta az ÁNTSZ megyei intézetének pollen- és spóraje­lentését, melyet most közzéte- szünk. Az elmúlt héten - augusztus 29-e és szeptember 4-e között - az igen agresszív allergén parlagfű extrém csúcsot ért el, közel 1000 pollen/m3-es értékkel. Az esőzé­sek hatására aztán lecsökkent ez a mennyiség a har­madára, negye­dére. Hasonlóképpen visszaesett az Al- ternária gombas­pórák száma, míg más spóráknál a stagnálás volt jel­lemző. „Lentről" mindent látni • Űrhajósok a környezetvédelemért A Nemzetközi Űrhajósszö­vetség Moszkvában ülésező X. kongresszusának résztvevői az ENSZ-hez és az UNESCO-hoz intézett felhí­vásban szorgalmazták, hogy kezeljék kiemelt környezet­ként a világon egyedülálló természeti kincset képviselő Bajkál-tavat és találjanak megoldást a tó megőrzését célzó gazdasági háttér megte­remtésére. A kongresszuson ott volt Farkas Bertalan ma­gyar űrhajós is, aki elmondta, hogy 1985-ben, Párizsban ala­kult a 26 ország több mint 200 űrhajósát tömörítő szervezet, amely minden évben máshol ülésezik. Ö egyébként ötödik éve tagja a kongresszusok kö­zött a szervezet ügyeit intéző bizottságnak. Céljuk, hogy a jövőt tervező politikusok és szakemberek figyelmét felhívják a világ problémáira. Á mostani, oroszországi tanácskozást az első űrhajós, Jurij Gagarin szü­letésének 60. évfordulóján tar­tották, s annak jelmondata az űrkutatás és a környezetvéde­lem kapcsolata volt. A űrhajó­sok a moszkvai megnyitót kö­vetően a Bajkál-tóhoz is ellá­togattak. A világ édesvízkészleteinek 20 százalékát, Oroszország készleteinek pedig 80 százalé­kát tartalmazza az 1600 méter mély tó. A környezetszennye­zés által veszélyeztetett Baj- kál-tó megmentése nemcsak Oroszországnak fontos, ha­nem az egész világnak. A tó számtalan érdekességet rejt. Mintegy 6-7 méter a fenék üledékvastagsága, s az üledék tartalmazza mindazt, ami az evolúció során végbement. Föltérképezése sok informáci­óval szolgálhatna. A tó környékén mintegy 1800, a világon egyedülálló növény- és állatfaj él. Az el­sődleges cél a kiemelten vé­dett övezetek megőrzése - itt és a Föld más tájain - az em­beriség számára. A Bajkál-tó jövője kérdéses, a cellulóz- és vegyiüzemek víz- és levegőszennyezése mi­att. Ráadásul az elmúlt évti­zedekben épített víztározók okozta másfél méteres víz- szintingadozás veszélyezteti a halállományt. Farkas Bertalan elmondta, hogy a világűrből mindezt, mindent lehet látni. Megállapítható például, hogy Magyarországon, Paks köze­lében mennyivel magasabb a Duna vizének hőmérséklete, mint másutt. Űrhajósunk azt is elmondta, hogy őt bízta meg a kongresz- szus a globális erdőállapot­felmérés és erdővédelem programjának nemzetközi együttműködés keretén belüli összehangolásával. Szerepel ebben a programban Olaszor­szág, Svájc, Ausztria, Ma­gyarország és a volt Jugoszlá­via erdőinek állapotfelmérése, amely egyben részét képez­heti az Alpok-Adria prog­ramnak. Sajnos az űrhajósz- szövetségnek nincs pénze az egyes programok finanszíro­zására, csak a közös véle­ményformálásra és a figye­lemfelkeltésre összpontosít­hatnak. Az erdők állapotának felmérését például egy francia cég, illetve a Természetvé­delmi Világalap (WWF) szponzorálja. Szóba került az is a kong­resszuson, hogy egy olyan űrállomást kellene a világűrbe juttatni, amely kifejezetten környezetvédelmi céllal mű­ködne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom