Tolnai Népújság, 1991. december (2. évfolyam, 283-304. szám)

1991-12-20 / 298. szám

1991. december 21. PÚJSÁG 11 G ^ Kis----------4­r< eneráció fjúsági oldal «•* Törd a fejed! A múlt heti képen egy dobos keze, és benne a dobverő, lát­szott. A helyes választ bekül­dők közül Bódi Gabriella szek­szárdi olvasónk nyert műsoros kazettát. (Postán küldjük el.) Most azt kell kitalálni, hogy miről készült Ótós Réka itt kö­zölt felvétele. (Segítségül any- nyit, hogy a „téma" az íróaszta­lon hever, és a papírboltban kapható.) A Kis Generáció - mivel a hétvégi és ünnepi magazinmel­léklet részévé vált - még két­szer is megjelenik az idén, de a „Törd a fejed!" játék legköze­lebb csak januárban jelentkezik. (Az évvégi pihenés a „fejtö­rőkre" is ráfér.) Ennek megfele­lően a mostani feladványunkra a megfejtéseket január 2-ig vár­juk. Cím: Tolnai Népújság 7100, Szekszárd, Liszt F. tér 3. Törd a fejed! T T í • Heti cáfolat Nem igaz, hogy Morvái Ferenc és maroknyi lelkes csapata - régészek és kazán­kovácsok - megtalálták Ve­nezuelában Attila sírját. Zsirai László: Jön a Jön a tél, fehéredik a faház. Fúj a szél, fényes fagyot fuvoláz. T orzonborzongások (Ifjúkorom naplója, 1983-84-ből) 1984. március 29. Jött egy agronómus kinézetű manus, érdeklődött, mit dolgo­zunk. Mondtam, hogy mikor az öntöző árkot csinálták, kiszed­tek egy pontunkat, egy geodé­ziai követ, azt pótoljuk most. Beszélgettünk aztán növények­ről, talajokról, állatokról. Nem sejtette, hogy a vágott szárnyú vadkacsája, amit kirakott az egyik csatornába, hogy „meg­honosodjon" - amiről mesélt -, már az UAZ platóján van, a ponyva alatt. Csak el ne há­pogja magát! Fura szerzet ez a kacsa. (Szerzett kacsa.) Alul vannak a szemhéjai, fölfelé pis­log. Ha alszik, felhunyja két szemét. Március 30. Emlékszem, nemrég még tel­jesen csupasztestű - simatestű - ábrándozó kisdiákként tanul­tam a tanulnivalót. Aztán ki- szőrösödtem. A lábaim, a mell­kasom, az állam -, és végigél­tem a hétköznapok bosszantó, elkedvetlenítő szürkeségeit. Nem passzolt az iskola s az élet. Senki sem homályosított fel, hogyan kell bemenni a csere- bökényi kocsmába vagy a pesti operaházba, hogyan kell meg­szólítani egy egyetemi adjunk­tust vagy egy kaszáló parasztot, milyen mélyre ültetendő a bab és a fűzfavessző, hogyan laví­rozhatok a lehetőségek, a köte­lezettségek és a paragrafusok között. A pitagorasz-tételt, a Nagy Október eseményeit és a só kémiai összetételét elemez­tük inkább. Március 31. Isten létezik-e? Mindegy, mi­nek nevezzük, de hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy léte­zik egy felsőbbrendű lény, aki megalkotott bennünket, akinek fontosak vagyunk, akihez tar­tozunk, akire számíthatunk és számíthat ránk, a kedvenceire. Nem tengünk-lengünk gazdát­lanul a világban; nyájunk pász­tora ő. De mi történik, ha a nyáj megvilágosodik: magától is rá­talál a kövér legelőkre, nem kó­szál el, összefog a farkas ellen, és szürkületkor csendesen bé- getve, aklába hazatalál? Mi szükség van akkor Rá? Kétség­beejtő e kérdés, jobban, mint gondolnánk. Mert, ha ő nincs, mi szükség van akkor ránk? Kinek kellünk, ki törődik ve­lünk, kinek kedvesek jótette­ink? Parttalanul bolyongunk, nagy vízen, ráadásul éjszaka is van. Fölöttünk csillagok, ami­ket nem ismerünk, alattunk csúf mélység, amit nem isme­rünk, valahol mocorog egy csöpp részcél - a kikötő -, az ismeretlen. Éljük ki magunkat? Tartózkodók legyünk? Kutlász- szunk, akár a kapirgáló tyú­kok? Napsütést élvezve hizlal­juk hasunkat? Adjunk gyereke­ket a békés jövőnek? Ne nemz- zünk új szíveket a pusztulás­nak? Szerezz vagy adakozz? Ki igazodik el? A halál előtti álla­pot az élet. Kezünk fején kidu­dorodnak az erek. Az erekben vér áramlik, mely a sejtekhez oxigént és tápanyagokat szállít. Az áramlást a szív szabályozza, 50, 60, 70,80 évig. Oly egyszerű likvidálni e rendszert: vasda­rabbal, árammal, méreggel, nagy magasságból egy kis ug­rással - mégis mosolygunk. Mert hisszük, hogy van Valaki­vel egy jó kis közös titkunk. Is­ten, add, hogy legyél! Másképp megharagszom! Április 1. Találkoztam ejgy lánnyal a vasútállomáson. Úgy tűnt, már láttam valahol, de nem mertem megszólítani. Később esett le a tantusz, hogy egy volt katona­társam felesége, csak épp más a frizurája ... Otthon bizonyára referál majd a férjének, és rette­netesen neheztelni fog rám. Az fel sem merül benne, hogy eset­leg ő is köszönhetett volna - előre!! (Megismert, láttam a szeme villanásából!) Korunk ilyesfajta illemszabályai - ami­ket a középszerű emberek elő­szeretettel betartanak - időn­ként betartanak nekem. Április 2. Valami vén muki vezetheti ezt a buszt. Hússzal megy, és nagyokat fékez. Mindén sebvál­tása szörnyen bizonytalan, aj- tóbecsukáskor három percig csönget. Tiszajenőről hazafelé tartok. Anyám üdülni ment tegnap, egyhónapos beutalója van, Balatonfüredre. Enyém a kégli. Magas szőke és alacsony barna lányokat kell már csak felcsípni, és életre szóló szerel­meket kötni - de sokat! Mihelyt neki kezdek, értesítem maga­mat. Április 3. Érdekes a két kezem közötti munkamegosztás. S....get tö­rölni például csak ballal tudok, írni csak jobbal. Dobni csak bal­lal, pinpongozni csak jobbal. Volt egy tanárnőm szakközép­ben, aki a tábla egyik végén el­kezdte húzni bal kézzel a kré­tavonalat, aztán jobbal befejezte a másik oldalon. Volt egy lány a főiskolán, aki - ha kétszínű áb­rát kellett rajzolni - egyik kezé­ben a piros, másikban a kék tol­lat fogva ténykedett. Az ősem­ber, a koponyavizsgálatok sze­rint jobbkezes volt. A mi kopo­nyáinkról vajon mit süt ki az antropológia? Április 4. Magyarország 39 éve szaba­dult fel. Auschwitzban 400 ezer, a Don-kanyarban 150 ezer magyar halt meg, s jópáran még másutt is. Szovjet, német, olasz, francia, angol, amerikai katonák, civilek pusztultak el a frontokon s a hátországokban, összesen 55 millióan. Miért? Haragudtak egymásra, akik agyonlőtték egymást? De­hogyis, hisz azt se tudták, ki gubbaszt a túloldali géppuska­fészekben. Területet akartak? Ide nekünk Ukrajnát? Egy frászt! Haza vágyakoztak a du­nántúli dombok közé. Egysze­rűen csak szót fogadtak a haj­csároknak, mint a jámbor tehén, a vágóhíd korlátái közt. y (Folytatjuk.) LÁP PÁL Skid Row story Skid Row - varázslat. A ze­nekar második nagylemeze, a Slave tothe Grind, Amerikában azonnal a sikerlista első helyére ugrott. A heavy zene legszebbnek tartott férfi énekese, Sebastian Bach azonban nemcsak erről tud beszámolni, hanem arról is, hogy sikerült a vitás ügyeiket felfedezőjükkel, Jón Bon Jovival rendezni. (Első nagylemezük jogdíjainak egyrészét ugyanis az énekes vágta zsebre.) „Most a dolgot elrendeztük, szabá­lyoztuk, s már csak mi kapjuk a pénzt - mondta. A lemezsiker után, 1991 /92-ben, valószínűleg a koncerteken is lesz mit „ka­szálniuk". Hiszen Sebastian ez év végén és a jövő év elején az európai színpadokon is bemu­tatja tudományát. Arany Zsolt A verspályázaton nem tűnt fel nagy költőt ígérő tehetség, az viszont mindenképp vigasz­taló, hogy nem apadt el a verse- lési kedv, a fiatalokban ma is él - pedig korunk nem kedvez a költészetnek - a poézis szere- tete. Ez a tény önmagában is di­cséri a verspályázat kiírását és igazolja is. Jószerint minden írásban fel­tűnő a verstani ismeretek hiá­nya, a ritmus botladozik, a rí­mek gyakran még asszonánc- nak sem jók. Az is fontos, hogy a mondanivaló vüágos legyen, a költő tudja, mit akar közölni velünk. Jellemző tünet, való­színűleg az oktatás is felelős érte, s azt hiszem, - már amennyire ismerem - részük van ebben a ma divatos dalszö­vegeknek is, amelyek prozódia- ilag legalábbis kifogásolhatók. A másik, ami feltűnt ezekben a versekben, hogy a szerzők gyakran emlegetik a félelmet. Félni sok mindentől lehet, a sö­tétségtől, a mennydörgéstől, ez a félelem azonban testetlen, önmagáért való, nincs tárgya. Mint életérzés fiataloknál külön feltűnik, már csak azért is, mert ez nem a fiatalságra jellemző optimizmus hiánya, átmeneti rosszkedv, hanem napi való­ság. Léte költészeten kívüli kérdés, pszichológusoknak, szociológusoknak lenne érde­mes foglalkozni vele. A versek leggyakoribb té­mája a szerelem, ami természe­tes is, csak az a baj, hogy az ér­zés leegyszerűsödik az eljön - nem jön el, szeret - nem szeret képletéig. Gyakorlati kérdés, de ha nincs kellő távlata, megma­rad magánügynek. Néhány példát sorolok fel, a jobbítás szándékával, az idéze­A zsürielnök a Versversenyről Értékelés tek általánosíthatók, ezért nem jelzem a szerzők nevét. Egy helyütt „félelmetes, ha­talmas csillagok" ragyognak, de a következő sorban „és mégis nem lát engem senki sem", ahol a mégis zavaró, in­kább ellentétről lehet szó, vagyis mégsem lát senki. A folytatás tovább fokozza az éji rejtélyt: Ha elbújok a korom es­tébe, akkor villog rám végtelen sok szem. Nem akadékoskodás, ha ezt kérdezem, miért kell eh­hez elbújni a korom estébe, ami nem is lehet olyan sötét, ha így világítanak a csillagok. Másutt: Kis bárányfelhők az égen, Mint fehér galambraj szél karmai kö­zül, Menekültek a látható ve­szély fölül, Mely alul várta őket ... A helymeghatározás követ­hetetlen, az olvasó nem tudja, mi van alul, fölül. A vers értel­mileg válik zavarossá, ami per­sze nem jelenti azt, hogy a versben mindent szó szerint kell venni. Amikor Ady azt írja, „égtek lelkemben kis rőzse-da- lok" nem érezzük ennek képte­lenségét, mert olyan költői va­lóságot teremtett, aminek belső igazságában nem kételkedünk. A pegazus is valóságos, jóllehet szárnyas ló nincs, de a szárny a sebesség jelképe, s így fokozza a gyorsaság képzetét. Ma sokan próbálnak feltá­masztani egy ködös ősmagyar mítoszt, de amikor a versben ezt olvasom: Szarvasüsző s tu­rul madár nászának ivadéka­ként újra élj! - nem tudom, mire kellene gondolnom. A ritmus­zavar is gyakran kísért, amire csak egy példát: Ezer csóktól lázasan, Szárnyalnék én is gondtalan. Az első sor szabá­lyos két ütemű, mint a népdal­ban: Boldog az a pillantás ... A ráfelelő sor ritmusa más, négy jambusból áll, de a kettő keve­redéséből zavar támad. Van, amikor a drámai gondo­lat nem leli meg a formát, a költő nem érlelte magában ver­sét. Ezt olvasom: A halálát aka­rom, hogy sajnálhassam. A ha­lálomat akarom, hogy sajnál­hasson ... - valósággal megret­tent a képt, de a vers elakad, a költő nem bírja lélegzettel, már az elején kifullad. Pedig ebben a képben igazi vers rejlik. Egy másikban is. „Szárnya­kon ha jár a bitó, álmom reá fölhúzható" - tragikus látomás, de az előző sor követhetetlen: Vaksi fény zajt nem okoz ... - a fény soha nem okoz zajt, tehát nem is kelt semmiféle képzetet. Az idézett két sorban viszont igazi vers rejlik, ezt a víziót kel­lene kibontani, érthetővé tenni. Általános tanácsként azt tu­dom mondani, hogy gazdagít­sák világukat, szabadabban vá­logassanak abból, amit a való­ság kínál és ami versbe kíván­kozik. Szabó Lőrinc írja valahol, hogy a világ verssel van tele, csak meg kell hallani. Ami a formát illeti, sok a javí­tanivaló. A mesterséget min­denkinek meg kell tanulnia, s ehhez bőven van alkalom, vá­logatni lehet a kitűnő verstanok között, Arany Jánostól kezdve a mai szerzőkig. A magyar nyelv gazdag rímekben, már Balassi­nál feltűnik a nyelv hajlékony­sága, az asszonánccal kapcso­latban pedig máig érvényes, amit Arany János írt. Az ilyen szavak nem csengenek össze, mint felé - fény, felém - ve­szély, föld - felhőn stb. A latin mondás szerint forma dat esse rei, vagyis a forma adja a dolog lényegét, amit ugyan nem kell szó szerint venni, de a pongyo­laság, a laza forma a mondani­valót rövidíti meg. Az ellenke­zője is igaz, Weöres Sándor írt két sor csupa rímet, bizonyítva, hogy ezt is lehet, de ez csak já­ték, ő is annak tekintette. A szabad vers is formát követ, amit jól példáznak Füst Milán vagy Kassák Lajos versei. Sorrendet nehéz felállítani. Hozzám Fóber Rita versei áll­nak legközelebb, tetszik Mes- terházy Balázs Test című verse, a másik kettőt is érdemes lenne csiszolni. Tetszik Koloh Tamás, a Honnan, hová?, a Capriccio (így írják!), az Álom, a „Sza­vak" jeligéjű költő (Ima, Egy kisfiú halálára) és nagyon üde Molnár György nyolc sora, a Csöpp csengő. Csányi László <■ A zsűritagok véleménye ter­mészetesen nem volt minden­ben - minden pályázót illetően - azonos. Decsi Kiss János listá­ján például első helyen szere­pelt Komáromi Andrea, akit azonban sem Csányi László, sem László-Kovács Gyula nem emelt ki a „mezőnyből". Némi egyeztetés után alakult ki a nyertesek sorrendje: a már kö­zölt végeredmény. Pályázat! Sárvár vár Az írók szakszervezete, Sárvár város polgármestere, valamint a sárvári Tinódi Gimnázium pályázatot hir­det. 1992-ben ugyanis ismét megrendezik Sárváron a Di­ákírók és Diákköltők Orszá­gos Találkozóját. Ez lesz a XV. ilyen fesztivál. Középiskolások nevez­hetnek be, pályázni, műfaji és tartalmi megkötés nélkül (verssel, prózával, tanul­mánnyal, riporttal, műfordí­tással stb.) lehet. A munká­kat lehetőleg legépelve kell beküldeni 1992. január 15-ig az írók Szakszervezetéhez: 1068 Budapest, Gorkij fasor 38. A pályázaton kimagas­lóan szereplő művek szerzői meghívást nyernek a fent említett sárvári fesztiválra, melyet 1992. április 9-12 kö­zött rendeznek meg. Erről az érintetteket a zsűri külön ér­tesíti majd. A díjkiosztás és az eredményhirdetés is ott, Tinódi városában lesz. Csányi László, a bíráló bizottság elnöke üdvözli Fóber Ritát, aki megnyerte a Kis Generáció versversenyét. Rendezvénysorozat a gyermekek házában Urak az űrről 1992: nemzetközi űrév. Ennek kapcsán a szekszárdi gyer­mekek háza 4 részből álló érdekes sorozatot hirdet, indít. Ne­ves hazai személyiségeket sikerült megnyerniük az űr ügy­nek. A érdeklődők az alábbi előadókkal találkozhatnak: Január 8-án Farkas Bertalan kutató űrhajós „Az űrhajózás története" - címmel, február 5-én Döményi Gábor amatőr csil­lagász „A kozmosz" - címmel, március 4-én Aigner Szilárd meteorológus „Időjárásunk és az űr összefüggései" - címmel, és március 30-án Nemere István író „Az ufók" - címmel tart előadást, a gyermekek házában. Valamennyi rendezvény dél­után fél háromkor kezdődik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom