Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-04 / 103. szám
1991. május 4. KÉPÚJSÁG 9 „Gyönyörű gyermekkorom volt!” Beszélgetés Rákosné Ács Klára pszichografológussal A régi, tősgyökeres szekszárdiak közül is bizonyára kevesen tudják, hogy Rákosné Ács Klára, a pszichografológia legjelesebb hazai képviselője Szekszárdon született, s a városban töltötte gyermekkora egy részét. (Édesapja, Ács Li- pót az 1900-as évek elején a főgimnázium rajztanára s a Tolna Megyei Múzeum iparművészeti osztályának őre, akinek komoly szerepe volt a sárközi népművészet felfedezésében, országos és nemzetközi megismertetésében.) Ezekről az évekről, szekszárdi emlékeiről beszélgettünk a bámulatra méltó memóriájú, varázslatos egyéniségű Klára nénivel.- Szekszárdon születtem, de én nem szerettem színésznőt, mint Babits. Bár volt némi közöm a Babits-családhoz, mert Babits Mihály húga, Babits Angyalka volt a tornatanárnőm a polgári leányiskolában.- Hol laktak Klára néniék Szekszárdon?- A házunk a Széchenyi utca jobb oldalán volt, a kórház előtt, közvetlenül az óvoda mellett. Nem tudom, megvan-e még az az óvoda...- Sajnos már teljesen lebontották azt a részt. De a Mattioni- ház áll még. Ma ott található a könyvtár helytörténeti gyűjteménye.- Szóval, a mi házunk Mattio- niék mellett volt. Az édesanyjuknak volt egy óvodája, s én a két lánnyal Eszterrel és Erzsivel voltam éjjel-nappal. Az ő nagyanyjuk volt Örzse néni, az a híres Örzse, A négyökrös szekér Örzsikéje. Örzse néni pici öregasszony volt, csupa ránc. Mi, gyerekek körülültük, és elkezdett mesélni Örzse néni Örzsikéről: „Amikor mentünk azon a négyökrös szekéren, én oldalt ültem, és Petőfi Sándor átölelt engem. Akkor költötte azt a gyönyörű verset...”- Említette Klára néni, hogy a Polgári Leányiskolába járt. Mire emlékszik szívesen?- A két elemi anyagát édesapám és édesanyám otthon tanította meg nekem, mert egyetlen gyerek voltam, s elég vérszegény. Csak azután írattak be az iskolába. Úgy emlékszem, akkor még polgárinak hívták. Iskola után tánciskolába jártam. Édesapám először az asztal körül kergetett, hogy menjek, utána meg el se lehetett zavarni onnan. Nagyon szépen táncoltam, sőt a zenéhez magam komponáltam a táncokat is. Mivel szépen rajzoltam, a kosztümöket is magam terveztem. Már 4 éves koromtól zongoráztam. Dörnyei bácsi - talán vannak az öregek közül, akik még emlékeznek rá - borzasztóan szeretett és nagyon tehetségesnek tartott- Azt hiszem nem alaptalanul, hiszen később Klára néni százötven jelentkező közül az első tizenöttel került be a Zeneakadémiára Laub István tanítványaként- Valóban, de apám nem engedte, hogy csodagyerekként kezeljenek. Nem engedett elka- patni, szigorúan és okosan nevelt. Sose felejtem el... 8 éves voltam, amikor először elvitt magával Olaszországba. Csodálatos élmény volt, amikor Velencét megpillantottam. Mintha nem is éltem, hanem csak álmodtam volna!- Hány éves koráig élt Klára néni Szekszárdon?- Tizenkét éves koromig, s mondom gyönyörű gyermekkorom volt De épp az utolsó évben nagyon megbetegedtem. Akkor történt amikor egy záróünnepélyen, miután zongoráztam, éppen Babits Angyalka helyett - aki éneket is tanított - kellett volna vezetnem az egész énekkart. Egy évig halálos beteg voltam, úgyhogy voltak, akik még koszorút is hoztak, meg virágot Két hétig nem tudtam magamról, félig-meddig folyton aludtam. Tanárky főorvos és Sitzer bácsi, a háziorvosunk konzíliumot tartottak, mert nem tudták, hogy mi bajom. Végül egy Pestről hívott orvos azt mondta, hogy ez egy átmeneti állapot, s majd túl fogok esni rajta. Egy évig tartott Drága anyám enni tanított, járni tanított. Mindez közvetlen édesapám Pestre helyezése előtt történt.- A Pestre költözés után teljesen megszakadt a család kapcsolata a várossal?- Senki nem maradt ott nekünk. Minden rokonunk Pesten és külföldön volt. Egyetlen kis barátnőm maradt, az ottani bank igazgatójának, Leopold Kornélnak a lánya, Leopold Maci. Már régen nem láttam, nem tudom mi lehet vele! Vele együtt nevelkedtem. A barátnőmnek francia, angol, német kisasszonyai voltak, s azok engem is tanítottak. Együtt jártunk sétálni, úszni, teniszezni, korcsolyázni.- S azóta nem is járt Klára néni Szekszárdon?- De, igen, egyetlen egyszer, egy rövid időre, valamikor a hetvenes években. A múzeumban tartottam egy pszichografológiai előadást de. mire a kocsival Szekszárdra értünk, már besötétedett, s így a várost sajnos nem láttam. Pedig szerettem volna viszontlátni a házat, az utcát, ahol születtem...- Kedves Klára néni, jó egészséget kívánok, s köszönöm a beszélgetést! NAGY JANKA TEODÓRA Zürich^- Kaposszekcső Az evangélium üzenete megszabadít Interjú Heinrich Bolleter svájci metodista püspökkel- Milyen előzmények után alakult meg a metodista egyház Európában?- A metodista egyház mindig rendkívüli helyzetekre reagált. Angliában, az ipari forradalom idején teremtődött, hogy munkáscsaládok szociális kérdésein segítsenek. Azután az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki a metodista egyház, mert a társadalom problémái ott is nagyok voltak. A függetlenségi háború idején, a más egyházakhoz tartozó lelkészek mind visszautaztak az anyaországba. A metodista lelkészek ott maradtak és törődtek azokkal az emberekkel, akik a nehéz, háborús helyzetben voltak. A telepeseket lovon kísérték, akik kelettől egész a nyugati partvidékig kerestek új hazát. Amikor ezt elmondom, azt szeretném hangsúlyozni, hogy a metodista egyház nem hit elvi problémák miatt alakult hanem olyan mozgalom volt, amely a világ kihívásaira válaszolt Itt Európában, az Amerikából hazatérők útján jött létre a mozgalom, majd az egyház. Mert a hazai állam egyházakban nem találták meg azt a kegyességet, ami kifelé is hat Ez volt a feltétele az európai metodista misszió kialakulásának.- Tehát arról a kereszténységről van szó, amely az emberek helyzetét komolyan veszi.- Ezt abból a meggyőződésből tesszük, hogy az evangélium üzenete megszabadítja az embereket változást hoz az életükbe szociális, politikai területeken is.- Sikerül ezt mindennap megélni?- Nem mindig éljük ezt meg. Itt-ott tapasztalható az a veszély, hogy maguknak élnek csak a gyülekezetek.- Ma hasonló kihívás érheti a metodista egyházat mint megalakulása idején.- Igen. Érezzük újra, meg újra, hogy mit jelent a kereszténységet eljuttatni az emberekhez.- Itt a kaposszekcsői konferencián lelkészt is szentelt. Van-e különbség a metodista és más egyházak lelkészeinek hivatása, munkálkodása között?- Lelkészeink a misszió vezetői és nem olyan értelemben lelkészek, mint egy parókikus lelkész, aki a falu lakosságáért felelős. Feladatuk, hogy a kereszténységet komolyan megéljék, hirdessék, továbbvigyék, hogy az emberek élete megváltozzon. Ezt közösen végzik a laikusokkal, akik a gyülekezeti életben aktívan résztvesznek. A gyülekezet számukra olyan közösség, ami túlnyúlik a falu, vagy város határain. Mint kelet-és közép-európai országok püspöke jöttem, hogy lelkészt szenteljek.- A felszentelés azt is jelenti, hogy más lelki szintre érkezik valaki?- Nem! Egyszerűen annak a küldetésnek az átruházása, hogy a misszió vezetője legyen valaki. DECSI KISS JÁNOS FOTÓ: KISPÁL MÁRIA A kárászi Töpfermeister Terrakottán hogyan húzzák a cifrát? A patak fölött csodaszép korlátos fahíd ível, a régi malomépület emlékeiben sem utal már az egykori tulajdonos mesterségére. Az udvaron szálfatermetű fenyők, a kertben fóliasátrak. Az! út mellett megállító tábla hirdeti: Mezei Ottó Töpfermeister. A mesterség ősi, a név ami mögé rejtőzik, német. Szabad fordításban mi is lenne...? Tán edénymester? Igen, igen ő a kárászi fazekasmester. A szó, az elnevezés itt helytálló, mert a mesterség hites művelője a bajszos, fekete hajú köpcös fiatalember. Mezei... Mezei... ez aztán eredendően magyaros név egy sváb mesternek, de az ízes beszédű, igen víg kedélyű mesterember megnyugtat, e vidéken, Baranya-Tolna határszegélyén igen sok sváb család ma- gyarosodott el nevében is. Mindezt dédnagyapai örökségül kapta, s mondhatni büszkén is viseli. A régi gazdasági épület gyönyörűen átalakítva, a kis ház, ahol az ősök élték hétköznapjaikat, hófehér verandával, tornácoszloppal fogad. A gangot kövekkel rakták ki.- Hogyan mutatna egy ilyen jellegű épület előtt a cementlap - mutat maga elé, s egyszersmind érvel is Mezei Ottó. A kis birtokon ragyogó rend, mindenütt szorgos kezek munkájának nyoma. A napsütésben Szobasarok Csendélet Ágasfán várakozva Korongozás apró kutya játszik anyjával, az ágasfára kiaggatott köcsögök naponta megtelnek frissen fejt kecsketejjel. A míves famunka a fazekasmester apjának ügyességét dicséri.-Kerüljünk beljebb- invitál a fiatalember, s a készülő edények birodalmába vezérel bennünket Szót ejtünk mi szeles időről- amiben nagyszerűen száradnak az edények - a testvéréről akinél éppen a múlt héten járt Rádai Mihály s ő ugye forgatott a fazekasműhelyben is. A családra terelődik a szó.- Nem ritka ám az ilyen eset mint a mi családunké, hogy úgymondjam elmagyarosodtunk, mert főleg ilyen környezetben, ahol kisebbségben is élnek, ez könnyen megy. Magam sem beszélem a nyelvet tökéletesen. Igaz, a szakmai nyelv az más... ott megvan mindennek a maga neve, jelentése, de ez amolyen világnyelv. Talán a fazekasok eszperantójának is nevezhetnénk, mert ez olyan amit mindenki megért. Amit mond, azt mindjárt illusztrálja is. Anyagot gyúr, lendít egyet a korongon, vizes markából egyszer csak előbújik a forma. Magasodik, öblösödik, hol karcsúbb lesz, hol lágyabb az íve. Szép nézni ezt. A motoros hajtásra kérdezek rá, nem érné meg?- Egy hagyományos műhelyben, ahol fával fűtik a kemencét, ahol a régi mintakincset és formavilágot követem, gondolni sem szabad motoros hajtásra. Minek az ide? Mennyire igaza is van, hogy zavaromon enyhítsek, egy szobával rögtön beljebb is kéretőzöm. Ez a gyönyörűség birodalma. A tisztaszoba, ahol a sváb életmód, a régi hagyomány már magyaro- sodott nyomaival találkozunk. A csodaszép pántlikás főkötővel, a férjhezmenő lány stafirungos ládájával, a tükörrel, sarokpaddal és edények sokaságával.- Évek óta gyűjtögetjük ezeket az emlékeket, s a barátaim, ismerőseim is tudják, hogy ilyen hobbim van, hát alkalom adtán ők is segítenek. Kolléganőmön azonnal kitör a fotóriporter alkotói vágya, s kattog a gép szaporán.- Elég sokszor és sokat fényképeztek már itt. Főleg a német vendégeknek tetszik nagyon. Jönnek, nézik hogyan és mit csinálok, fényképeznek, filmeznek. Lassan már a videót is megszokom, bár nem nagyon kedvelem, ha direktben akar valaki beállítani. Munka közben nem zavar. Mezei Ottó meséli a múltját azt hogy a család rokoni szálai Himesházára kötik őket beszél arról az időszakról, amit Szekszárdon töltött a csatári kerámiaüzemben.- Ott dolgoztam majd kilenc évet. Szép időszak volt, a maga nyűgeivel együtt is. Én jó szívvel emlékezem vissza rá, hiszen ott tanultam meg a mesterség alapjait. Annyival tartozik az ember, hogy ahol kitanult arra nem hord össze tücsköt-bogarat. Kiballagunk megnézni a hagyományosra épített kemencét, ami előtt van némi visszáru (újra égetésre váró) meg nagy adag nyers edény. Kiderülnek olyan fogások is, hogyan kell a terrakotta edényre cifrát húzni... Ez az ami a domborodó edényhas szélén szalagszerűen körbefut, mi az a késelés, szivacsozás vagy bőrözés. Nagyon érdekes mesterség, kérdem kell-e ihlet hozzá?- Csudákat! Komoly mesterség ez, de ehhez nem ihlet hanem jó fenék kell. A szín- és formavilágról az óbányai mintakincsről ejtünk szót megtudjuk, hogy az agyag, ami Mezei Ottó kezei alatt formálódik Aparhantról kerül a műhelybe, és hogy Váralján van az országban az egyetlen olyan hely, ahol fehér földet bányásznak.- Egy idős bácsi él ott, úgy tudom bányász volt valamikor, akihez elmegyek, megmondom mennyi fehér föld kellene, ő kibányássza és máskor megyek érte. Mindenre példát is látunk, de mára feledtem mi is az a Breitbődeni gerhoffen.... igaz, a terrakottát tudom, hogy máztalant jelent. Külön világ ez, ahol a magamfajtának ragyogó érzés kibicelni, s ahol azt is megtudhatom, hogy aki nyolc órában akar fazekas- kodni, az jobb ha el sem kezdi. Mezei Ottónak egy nagyszerű ötlete is van, amit meg akar valósítani.- Igaz, lassan megismernek, de nem tettem ennek érdekében én semmit. Egyik látta, a másik hallotta... így kezdtek lassan megismerni. Szeretem csinálni, nem több ez. Az ötlet? A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemnek van egy programja, amely Hosszúhetény, Kisújbá- nya és Kárász háromszögre datálódik, mert ezt kiemelt üdülőkörzetnek tartják. Itt a háborút követően nagy élet folyt, nagyon sok család foglalkozott vendég- fogadással. Vendégeket akarunk fogadni, akik velünk élnek majd, ha kedvük van korongozni megpróbálják, közösen kiégetjük amit csináltak. A szülők még emlékeznek erre az időszakra. A Falusi Vendégfogadás Országos Egyesület is mocorog, a FAO pályázatának támogatásával úgy hírlik Kisújbányán egy biofalut kívánnak létesíteni... Az ötlet szimpatikus. Az óbányai stílushoz közeli Mezei Ottó munkája, amivel legutóbb a nagy szászvári vásárban találkozhattunk, annak előtte pedig Váralján a Magyar-dombi tojásvásár idején.- Váralja kedvelt helyem - szól a fazekasmester. Meghívtak a falu alapításának 700. évfordulójára rendezett ünnepre is. Hollandok voltak ott, svédek, németek, franciák meg a falubeliek is úgy láttam szívesen vitték az edényeimet Kell ennél nagyobb siker egy mesterembernek? SZABÓ SÁNDOR FOTÓ: ÓTÓS RÉKA
