Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)

1990-08-04 / 104. szám

1990. augusztus 4. KÉPÚJSÁG 3 Magyar-szovjet tárgyalások Jövőre dollárban számolunk Az idei áruforgalom alakulásáról és az 1991. évi kereskedelmi fizetési megálla­podás feltételeiről tárgyalt a héten Buda­pesten Berényi Lajos, Nemzetközi Gaz­dasági Kapcsolatok Minisztériumának államtitkár-helyettese és Jevgenyij Oszadcsuk, a szovjet külgazdasági kap­csolatok miniszterhelyettese vezetésével a két ország delegációja. Tímár László, az NGKM főosztályveze­tője ezzel kapcsolatban az MTI tudósító­jának elmondta: a tárgyalásokon megál­lapították, hogy az idei - oldalanként 3,7-3,8 milliárd rubel értékű - áruforgal­mi megállapodásban foglaltakat, a szov­jet kőolaj- és benzinszállitások kivételé­vel mindkét gazdaság időarányosan teljesítette. A mostani megbeszéléseken a szovjet partner azt ígérte, hogy szep­tember közepéig nyilatkoznak arról, mennyit tudnak az energiahordozókból az év végéig szállítani. Mivel ez a Szovjet­unió belső helyzetének alakulásától függ, számolnunk kell további lemaradá­sokkal, holott a szovjet külkereskede­lemnek is alapvető érdeke, hogy teljesít­se a szerződéseket. Hiszen ha nagyobb magyar aktívum keletkezik a dollárelszá­molásra való áttérés után, azt dollárban fogják elszámolni. Parafálták a tárgyaláson azt az egyez­ménytervezetet, amely rögzíti 1991. január 1 -jétől a teljes dollárelszámolásra való áttérést. Ez egyébként számunkra a számítások szerint az első évben 1-1,5 milliárd dollár cserearány-veszteséget jelent. A Szovjetunió ugyanis feltehetően nem vásárolja meg az általunk felajánlott áruellentételek jelentős hányadát, ugyanakkor Magyarországnak továbbra is szüksége van a szovjet olajszállítmá­nyokra. Mint már korábban, a magyar fél ezúttal is azt javasolta, hogy a Szovjet­unió mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeinkre adjon preferált árakat - hi­szen távlatokban is érdekelt e termékek im­portjában -, de elképzelhetőnek tartják a magyar szakemberek azt is, hogy hosszú lejáratú hitelt kapjunk a Szovjetuniótól. A szovjet partner egyelőre mindkét javaslatot elutasította, annál is inkább, mert a Szovjet­unió konvertibilis adósságállománya jelen­leg 40-50 milliárd dollár. A magyar aktívum, amely tavaly az év vé­gén 792 millió rubel volt, az év első felében valamelyest csökkent, július végére azon­ban ismét mintegy 800 millió rubelre emel­kedett. A partnerek megállapodtak abban, hogy 1991. január 1 -jén az akkori, rubelben szá­mított aktívumot - amely várhatóan nem lesz kisebb a jelenleginél - 0,92 szor­zóval dollárra számítják át. így tehát a jövő év várható nehézségek ellenére viszonylag kedvező pozícióval kezdhetjük a jövő évet. A tárgyaláson megállapodtak abban, hogy szeptember folyamán újabb megbe­szélésekre kerítenek sort, s legkésőbb a harmadik negyedév végén aláírják a jövő évre szóló konkrét megállapodást. Mobil telefonok Amerikából Ősztől új szolgáltatás Mobil telefonokat szállít Magyaror­szágnak az amerikai Motorolal cég egy most aláirt hárommillió font értékű szerződés értelmében. A kelet-európai piacra első ízben exportált berendezéseket a Motorolal brit részlege szállítja le a Rádiótelefon Kft-nek, amelyik a Magyar Posta utód­vállalatának és az amerikai US West International cégnek a közös vállalko­zása. A tervek szerint ősszel indul be a mobil, más néven celluláris telefon- szolgátatás rendszere Magyaror­szágon. (REUTER) rint a Ganz-MÁVAG talpra állítása politi­kai kérdés. Akkor miniszteri biztos került a bajba jutott mamutvállalat élére. 1988- ban fel kellett számolni a Ganz-MÁVAG- ot. De addig is hány milliárd Ft-ot emész­tett föl ez a „szent tehén”? Az 1970-es években zajlott le a textil­ipar rekonstrukciója. Amikor befejező­dött, kiderült, hogy munkaerő-megtaka­rítás helyett jelentősen növelni kellett a létszámot... Érdekes kérdés az ágazati rekonstruk­ció is. Fejlett nyugati országban még nem találkoztam ezzel a fogalommal. Ott a vál­lalat vagy önmaga folyamatosan és min­denfajta külön rekonstrukció nélkül megújul, vagy a schumpeteri „teremtő pusztulás” áldozatává válik. Nálunk egész ágazatok avultak el folyamatosan, azután központi erőforrásokból állították „talpra”. Ennek oka, hogy nem működtek azok a kényszerítő és ösztönző mecha­nizmusok, amelyek a vállalatot, mint a gazdaság alapegységét állandó megúju­lásra késztetnék. íme a Minisztertanács 1044/1987. (VI. 30.) sz. határozata a vaskoházati vállala­tok szerkezetátalakító fejlesztésére ad­ható állami alapjuttatás mértékéről: „...a vaskohászati vállalatok szerkezetátalakí­tását segítő fejlesztésekre 100%-os álla­mi alapjuttatás is megállapítható...” Anno 1987. azaz húsz évvel a reform után. Lassan bárki előtt világossá vált, hogy a rendszer nem reformálható, az előrelépéshez elengedhetetlen a politi­kai rendszerváltás. (Itt most csak a gaz­daság oldaláról vizsgálom a dolgot.) Itt kell néhány szót ejtenünk rögtön egy tévhitről. Eszerint „a minőségi acélgyár­tás csúcstechnológiának számít jó né­hány fejlett tőkés országban”. Való igaz. Japánban működik olyan automatizált acélmű, amelyben 600 ember állít elő 10 millió tonna acélt; Dél-Koreában nemrég átadták a világ jelenlegi legmodernebb acélgyárát. Csakhogy ezekben az orszá­gokba a minőségi acélgyártás csupán egy fajta kiegészítőágazat marad a valódi csúcságazatok mellett; mint a mikro- elektrotechnika, az elektronika, a számí­tástechnika. Mi egyszerűen fogalomzavarban szenvedünk, mint már annyiszor, ha a kohászatot csúcságazatként kezeljük Nyugaton. Inkább arra kellene figyel­nünk, hogy Belgium mért építette le szin­te nullára a miénknél jóval nagyobb múl­tú kohászatát; Svédország a világ legkor­szerűbb hajóépítő iparát? A „szürkeállomány” leértékelődése Nyilván ma is szüksége van a magyar gazdaságnak minőségi acélgyártó kapa­citásra; azonban erősen kétlem, hogy ehhez három mamutvállalatra lenne szükség. Még inkább kétlem, hogy kohá­szati exportkapacitások kiépítésével se­gítenénk elő népgazdaságunk integráló­dását a világgazdaságba. De ugyanez áll a bányászatra, az alumíniumiparra, a tex­tiliparra, a húsiparra, stb. Ugyanis a magyar gazdaság alap- problémája a rendkívül energia- és nyersanyagigényes szerkezet. Az elmúlt húsz évben töretlenül folytatódott nálunk a termelés bővülése ezen szerkezet leg­csekélyebb változása nélkül; és ez eleve determinálta importunk szerkezetét; hogy tudniillik a nyersanyagár-robbanás közepette is egyre több nyersanyagot és energiát importáltunkfejlett technika, gé­pek és berendezés helyett. így elmarad­tunk a technikai fejlődésben (mert a ren­delkezésre álló devizát nem fejlesztésre költöttük), viszont nőtt az anyagimport, tehát eleve két oldalról is biztosítottuk a külkereskedelmi cserearányok romlását, az egyensúlyi problémák „jelentkezé­sét”. Az energia- és nyersanyagigényes szerkezet fennmaradásának volt egy másik súlyos gazdasági-társadalmi ha­tása is. Az extenzív ágazatok bővülő ter­melése kielégíthetetlen keresletet tá­masztott a kétkezi munkaerő, a tanulat­lan, szakképzetlen munka iránt; és ez a keresletbővülés elmaradt a kvalifikált munkaerő, a szürkeállomány irányában, így folyamatosan leértékelődött hazánk­ban a tudás, a kreativitás. Miközben a fejlett tőkés országokban pont ellentétes folyamat ment végbe: a szürkeállomány-igényes iparágak föl­lendülése determinálta a tudás fölértéke­lődését. GAZDAG LÁSZLÓ A HIT VILÁGA „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Múzeumi évforduló Július 27-én ünnepelte fennállásá­nak tizenegyedik évfordulóját a buda­pesti Evangélikus Országos Múzeum. Dr. Pusztay László nyugalmazott evan­gélikus lelkésztől és tárlatvezetőtől megtudjuk, hogy a múzeumot az egész világból érkező közönség látogatja. A gyűjtemény megtekintőinek száma a napokban haladta meg a százezret. A hazai látogatókon kívül legöbben Euró­pából érkeznek, de sok amerikai turista is megtekini a múzeumot. A vendég­könyvben még Honoluluból érkezett lá­togató aláírására is bukkanhatunk. A gyűjtemény anyagában Tolna me­gyei adalékokat is találun: Szemicei Bárány György (1682-1757) sárszent- lőrinci evangélikus lelkész Sartorius János nemescsói prédikátorral közö­sen fordította és látta el magyarázatok­kal az Újtestamentumot, mely munká­juk 1754-ben jelent meg... Nyomára bukkanhatunk a nemeskéri evangéli­kustemplomnak (1732), azl. Lipót által kijelölt (1681) artikuláris gyülekezetek A múzeum bejárata a Deák téri evangélikus templom mellett egyikének. Azután megtekinthetjük Szegedi Kis István (1505-1572), „Tol- na-Baranya első lutheránus püspöke” arcképét. Továbblépve rátalálunk a gyönki egyházközség ajándékára: egy 18. század közepéről származó, gyö­nyörű késő-habán korsóra. Mellette őr­zik a gyönki kehelyterítőt, melyen az őskeresztényektől származó örökké­valóság-szimbólum, a pávamotivum díszeleg: szintén a 18. században ké­szült. Mind kultúrtörténeti, mind egyház­történeti szempontból ajánjuk olva­sóink figyelmébe a tizenegy évet betöl­tött Evangélikus Orszáágos Múzeumot, ahol Petőfi Sándor keresztelőmeden­céje mellett a több mint kétezer zsidót megmentett Sztehlo Gábor nevével - aki az Olajfák Hegyén, az Igazak Ösvé­nyén olajfát érdemelt ki cselekedetével -éppúgy találkozhatnak, mintáz 1838- ban a pesti zsidóság által adományo­zott hálakehellyel, mellyel köszönetét nyilvánítottak a Kálvin téri templom nyújtotta menedékért, vagy a felbecsülhetetlen történeti, vallástörténeti értéket képviselő Lut- her-végrendelettel, amelyet 1803-ban Jan- kovich Miklós római ka­tolikus műgyűjtő vásá­rolt meg a Helmstádt városában tartott árve­résen, majd 1814-ben az evangélikus egyház­nak adományozott, s mely végrendelet mellé méltó helyre került az a négy vigasztaló zsoltár, amelyet Luther Márton II. Lajos özvegyének, Mária királynénak kül­dött vigasztalásul. DOMOKOS ESZTER Egyházi hírek 450 éves Jézus Társasága A tizenhatodik század végétől mun­kálkodik a rend a magyar nép vallásos életének megőrzéséért és elmélyíté­séért. Az elmúlt negyven év alatt meg­fosztották intézményeitől, a rendtagok száma csaknem negyedére csökkent. Az alapításának 450. évfordulóját ün­neplő Jézus Társasága ma egészsé­ges, Isten országáért mindenre kész fiatalók jelentkezését várja. Levélben vagy személyesen lehet jelentkezni a Jézus Társasága Tartományfőnöksé­gén: Budapest Vili., Mária u. 25. 1085. Zenés ifjúsági klub Pakson A paksi Evangéliumi Pünkösdi Gyü­lekezet megnyitotta zenés ifjúsági klubját Pakson, a Ságvári utca 27. szám alatt. A minden szerdán és pénte­ken 18 órától működő klubban segítő­kész szeretettel, megértéssel várják a fiatalokat. Gát István: Öreg pap Munkái s évei súlya alatt elfáradt... lassan jár, haja fehér, jó szolga volt, Urához hű maradt, Istenné lesz kezében a kenyér. Évközi 18. vasárnap „Ti adjatok nekik enni...” (Máté 14,13-21) Az evangéliumi eseményekről sokszor hamis kép él bennünk. A legtöbb ember azt képzeli, hogy Jézus kenyérszaporítá­si csodája úgy történt, hogy megáldotta az öt árpakenyeret, azután ebből egy nagy „kenyérhegy” lett, így ötezer ember tudott belőle enni. Holott ha figyelmesen olvassuk el ezt az evangéliumi szakaszt, világos, hogy Jézus megtörte a kenyeret és a darab kenyeret adta oda az aposto­loknak, hogy ők is törjenek belőle és úgy adjanak mindenkinek. Óriási próba! Min­dig csak egy kis darab kenyér maradt a kezükben, és nem tudhatták, hogy a következőnek jut-e. Próba alá került az apostolok hite. Ők ugyanis nem tudták, mit akar tenni Jézus, csak azt tudták meg szavaiból, hogy nekik kell jóllakatni az ötezer éhes szájat. El tudjuk képzelni, hogy milyen szorongással telepítették le az embereket annak tudatában, hogy csak öt árpakenyerük van. Érthető aggo­dalommal, a megszégyenüléstől való fé­lelemmel és a közeledő botrány érzésé­vel hajtották végre a parancsot. És ebben a hangulatban kapták kezükbe Jézustól a darab kenyeret és indultak el osztani. Megtöri az elsőnek, de jut-e a második­nak? Minden percben ismétlődik a cso­da, de minden percben ismétlődik a felsülésnek az érzete is: jut-e a követke­zőnek, jut-e mindenkinek? Dicséretére legyen az apostoloknak: teljesítették Jézus parancsát a letelepítésben, a ke­nyérosztásban. Merjük-e teljesíteni Jézus parancsait, ha lehetetlennek látszanak, vagy megtar­tásuk a világ előtt megszégyenítő sikerte­lenséggel fenyeget? A kenyérszaporítás nemcsak csoda, de szimbólum is: szim­bóluma keresztény életünknek. PÁPAY JÓZSEF Katolikus ünnepek Parancsolt ünnepek hét közben: Karácsony - december 25; Újév - január 1; Nagyboldogasszony - augusztus 15. Tanácsolt ünnepek: Gyertyaszentelő Boldogasszony - feb­ruár 2.; Gyümölcsoltó Boldogasszony - március 25.; Szent Péter és Szent Pál apostolok - június 29.; Kisboldogasszony- szeptember 8.; Mindenszentek - novem­ber 1.; Szűz Mária szeplőtelen fogantatása- december 8. Máriagyűdi búcsúk augusztus hónapban Augusztus 5: Havasboldogasszonyi búcsú az örökélet vigasztaló és erőt adó reményéért. Augusztus 15: Nagyboldogasszonyi búcsú, hogy minden magyar szívben ki­virágozzék az élet szolgálatának áldoza­tos szeretete. Augusztus 19: Nagyboldogasszonyi főbúcsú, a pécsi egyházmegye zarán­doknapja, hogy a pápa látogatása tegye élővé és hatékonnyá hitünket. Vezeti Mayer Mihály megyéspüspök. Augusztus 20: Szentistváni búcsú a magyar egységet és összefogást szolgá­ló előkészületért. Augusztus 26: Engesztelő búcsú ke­nyéren és vizen bűnbánatot és megértést eredményező előkészületért. Rendszeres zarándokút Mariazellbe autóbusszal 750 forintért Szekszárdról Zomba, Hőgyész, Dombóvár érintésével. Érdeklődni: a 74-16-775 telefonon. (13)

Next

/
Oldalképek
Tartalom