Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-28 / 22. szám

I. évfolyam, 4. szám 1990. április 28. ► 4 Háború a Béke körül Államosított vegetáció Mára a város szégyene lett. Állaga majdhogy- . nem nincs is. Szállodai részét három éve bezárták. Az étterem még úgy-ahogy, de működik. 1952- ben államosították a bonyhádi Béke Szállót és ét­termet, mely az Erdős család tulajdona volt. Az egykor szebb napokat látott, az Arany Oroszlán­hoz címzett szálloda megszűnt létezni. A Völgység egyetlen szálláshelyét zárta be vele a Tolna Me­gyei Vendéglátó Vállalat, amely 1968-ban kapta meg - mint állami alapítású cég - a kezelői jogot. Kezelték, sőt lekezelték! Mi több, kiszipolyozták. S ha van még megfelelő jelző rá, akkor nullára lelak­ták, s a benne megteremtődött nyereségből vissza semmit nem forgattak. Az utóbbi tíz esztendőben állandóan visszatérő téma volt a Béke sorsa, mely a csendes vegetációt követő haldoklás időszakát éli ma. S ezt a haldoklást a demokrácia már nem nézi jó szemmel. Tíz év próbálkozásai, egyeztető tárgyalások so­kasága, lehetőségek kutatása, várakozás és újabb csalódás... Valahogy így jellemezhető az évtized. Nagy ál­mok is elhangzottak: nyugati tőke bevonásával új­jáépítés - ami csak újfent terv maradt, mert a nyu­gati tőke nem rohant... Időközben a Tolna Megyei Vendéglátó Vállalat a Béke épületét egyszerűen eladta Panghy László szekszárdi magánvállalko­zónak. A szerződést 1990. február 15-én írták alá. A vételár rovatban 4,2 millió forint szerepel. A szerződés szerint Panghy úr 800 ezer forintot készpénzben letett. Vállalta, hogy további 2,4 mil­liót március 31-ig kifizet, míg a fennmaradó egy­milliót december 31-ig. A tulajdoni lap másolatán a következők állnak: a magyar állam tulajdona 1952. III. 28. Egy rubriká­val lejjebb: kezelői jog átadva a Tolna Megyei Ven­déglátó Vállalatnak 1968. III. 15. Legutolsó bejegy­zés: Panghy László, vétel átírása 1990. III. 19. Úgy tűnik, a tavasz, a március az épület sorsfordulói­ban jelentős szerephez jutott. A Panghy család a pest-budai OTP-től bankkölcsönt igényelt, 29 százalékos kamattal. Magánügy - mondhatná bárki, de hogy mégsem az, a későbbiekben ki­derül. A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány ren­delkezik egy négymilliárd forintos alappal, mely éppen a vállakózásokat hivatott segíteni, ami a 16 százalékos kamatokból is kitűnik. Panghy László, ahogy tudomást szerzett a lehetőségről, jelezte is igényét. Közben közeledett a fizetés határideje (március 31.), de látható volt, hogy az új kölcsön­igény ennyi idő alatt nem fog befutni. így a bank kérte a vendéglátót a fizetési intervallum várható eltolódásának elfogadására, amit a vállalati jogász meg is értett. Az üzlet mégsem üzlet...?! Újabb s nagy léptékű fordulat következett. A ve­vő beszerezte a tulajdoni lapot, amiből kiderült, semmiféle elidegenítési korlátozást nem jeleznek az iratok. Megnyugodva konstatálta, hogy a jóhi­szemű vevő kategóriába tartozik, s a kötelező gondosság mint kritérium teljesült. De... A Bonyhá­di Városi Tanács időközben értesült az adásvétel tényéről, és követelte, hogy a vendéglátó azt tegye semmissé. Majd az új önkormányzati törvény vár­hatóan a város tulajdonának ítéli a Békét - ér­veltek. Előkerült az egykori járási végrehajtó bizottság határozata is, melyben felszólították 1968-ban a földhivatalt, hogy jegyezze be a vendéglátó kezelői jogát. A határozatban az áll még, hogy a járás hoz­zájárulása nélkül nem kezdeményezhető a Béke eladása. Ez az, amire a városi tanács vétójogát ala­pozza. Mint jogutód, az adásvételhez nem adták hozzájárulásukat, így persze kiállnak igazukért - ezúttal az épületért. A tetejébe még a Független Kisgazdapárt bonyhádi szervezete is jelezte nem­tetszését, kimondva, hogy az épületet Bonyhád város tulajdonának tekintik, értékesítésére majd csak az új önkormányzatot tartjákjogosultnak. Kö­vetelik, hogy a város vezetői kezdeményezzék a megszületett adásvételi szerződés érvénytelení­tését. Kezdeményezték. A tiltakozás hatására a vendéglátó igazgatója, Kovács Ferenc a megkötött szerződést felmondta. Indoka az volt, hogy Panghy László mint vevő nem teljesítette a szerződésben foglaltakat, hiszen március 31-ig nem fizetett. (A vendéglátó, úgy tű­nik, nem tudott arról a dokumentumról - amit mint határozatot kezelőként be kellett volna tartania?!) Az első szerződéshez hasonló kondíciókkal fel­ajánlotta a Békét a Bonyhádi Városi Tanácsnak megvételre. A szerződés felmondására és az új ajánlat megtételére a vendéglátó ugyanazt a na­pot, április 9-ét tartotta alkalmasnak. S hogy tovább bonyolódjon a kérdés, a szerző­dés felbontását a vevő nem fogadta el. Itt meg­akadt az ügy, s vélhetően a megoldást is csak pe­reskedés utáni döntés jelenti majd. Az ügyben ér­dekeltek meghallgatása talán segít az eligazí­tásban. Vevőváró vendéglátó Kovács Ferenc igazgató: - Több mint tíz éve húzódik a Béke ügyének megoldása. A vendéglá­tó berkeiben üzleti szellemről csupán 1988 januárjától beszélhetünk. Ez a vállalat az ország egyik legkisebbike, a tetejébe sosem prosperált valami kiválóan. Gyakori vezetőváltás, területén sem üdülőcentrum sem idegenforgalmi csoda, így a vállalat megítélése is ennek megfelelő. Újjá­élesztési kísérletek sora múlt el az utóbbi években eredménytelenül. A vendéglátónak saját erőből a felújításra sosem tellett volna. Mi legyen? Tőkést és partnert kell keresni? El kell adni? Ma végre van megoldás, s nem az a leglényegesebb kérdés, hogy ki a tulajdonos, hanem az, hogy felújítsák, funkcióját megtartva újra szálloda és étterem legyen. S mindez Bonyhád szolgálatában. El­képzelhető, hogy valóban a város tulajdona, mégsem követtem el törvénysértést eladásával, mert az állami vagyonvédelemről szóló törvény kimondja, hogy húszmilliós értékhatárig nem tartozom bejelentési kötelezettséggel... Várjuk az új jogszabályokat, s talán marad minden a régi­ben. Nem a lakatot kell rákattintani az épületre, hanem békét kell teremteni körülötte. (Ön)kormányzó városi tanács Ezer Mihály tanácselnök: - A vendéglátóval évente tartunk egyeztető megbeszélést, így derült fény arra, hogy eladták. Évekkel ezelőtt a vállalat azt sem fogadta el, hogy az épület felújítható. Amikor tényekkel alátámasztottuk, elismerték, de kijelentették, hogy felújítására nincs pénzük. Tanulmánytervet kell készíteni, hiszen tudni kell, mi az, amire költünk, és mennyit, ha a Béke a város tulajdonába kerül. Költségvetésünk először tavaly lélegzett föl, de ennél fontosabb ügyek megol­dására sem jut elegendő pénz. Állandóan mi próbáltuk a vendéglátót rávenni arra, hogy kezd­jenek vele valamit. Mégsem tették. Közben több­ször volt vezetőváltás, s nekünk semmi kénysze­rítő eszköz nem állt rendelkezésünkre. Végre fel­újítási szándékról hallottunk, s abba a Tolna Megyei Tervező Vállalat is beszállt volna. Készült minderre vonatkozóan egy alapelképzelés, s csak a tervek félmillióba kerültek volna. A vendéglátó a nyereségéből semmit nem fordított vissza, pedig az első garasokat a tervkészítéssel nekik kellett volna letenni. A kezelői jogot nem vonhatjuk meg, ezt csak az alapító megyei tanács teheti meg. Persze, amikor megszűntek felügyeleti szervként működni, az ő kezük is meg lett kötve. Az eladás jogsértés volt, a földhivatali bejegyzést meg­támadtuk. Legyen a kezelői jog a városé, s majd mi eladjuk. Mindezt könyvjóváirással gondoljuk megoldani. Majd az új önkormányzat döntsön, ne pedig a vendéglátó. A Béke az állam tulajdona, magánembernek mi sem értékesíthetjük. Min­denesetre meg kell várni az új törvényt! Akinek kötelessége lett volna valamit tenni a szálloda ügyében, az semmit nem tett, mi legalább kez­deményeztünk... A jóhiszemű vevő Panghy László: - A szerződésbontást nem fo­gadom el. Közöltem a fizetésmódosítás idejét, azt a vendéglátó nem kifogásolta. Ha csak a jog fog dönteni, igazam van. A tanács kéri a vendéglátótól, hogy igazolja, hogyan került a Béke a kezelésébe. Azt a járási vb adta meg... Mégis igazolást kérnek?! Banki garanciával rendelkezem, tehát pénzem már van. Itt viszont, úgy érzem, egy gazdasági ügyletbe bevonult a politika. Ha én egy városba viszek tízmillió forintot, csinálok egy kiváló ét­termet, két ütemben felújítom a szállodát, az eme­leten (mint a Garay példája mutatja) a vállalko­zókat segítő üzleteket, irodákat nyitok... akkor nem értem a fejleményeket. Jogszerűen megvásá­roltam, határozott koncepcióm van minderre, az új funkciók, melyekről beszéltem, finanszírozzák a szállodai rész újjáépítését... Komoly családi vállalkozásnak szánom, s az egyéni és közérdek itt valóban találkozik. A vá­rosban marad, felújításra kerül, újabb funkciókat kap. A jelenlegi események bizonytalan tulajdo­nosi érzést keltenek bennem. Az Ezer úrral való beszélgetés során elhangzott, ha az épületet úgy­mond visszaszerzi, érzése szerint lehet, hogy ezért fogják polgármesterré választani. Úgy érzem, a szállodával kapcsolatos ténykedését ez az alap- gondolat motiválja. A retorika szerint a jövendő önkormányzat vagyonmentőjeként láthatjuk őt viszont?! Pszichózist akar kelteni az ügy körül, s amit ő képvisel, az nem a város véleménye. Meg­kérdezte az új országgyűlési képviselőt, a tanács testületét, vagy netán a pártokat?! Semmiféle önkormányzati véleményt nem kért! Szakértői értekezletre viszont volt idejük. Jogilag tulajdonos vagyok. Ezen csak bírósági ítélet változtathat, s ha elveszik ezt a jogot tőlem, kártérítés címén az ár ér­tékéig perelni fogok. Ezer úr szerint erkölcstelen hogy a vendéglátó ebből is részesedik, miközben nem tett érte semmit. Ám a tanács is a rossz gazda szemléle­tével mindent eltűrt eddig. Akkor pedig erkölcsi különbség közte és a vendéglátó között nincs. Erkölcsökről itt legfeljebb az egykori tulajdonos beszélhetne... Ki vegye? A megye? Mátyás István elnökhelyettes: - A leglényege­sebb, hogy Bonyhád városa, az ott lakók járjanak jól. Legyen újra szállodájuk, éttermük. A Vagyon­kezelő Központ bevonása az ügybe a legitimitás miatt nem megoldható. A helyi tanács kezdemé­nyezhette volna a kezelői jog megvonását ha arra volt jogcíme. Az új törvényalkotás, az önkormány­zati rend kialakulása segít majd. Kérdőjeleim... Az épületre kiírható: „Béke poraira”. Egysze­rűen szörnyű, milyen állapotban van. Ejnye-ejnye vendéglátó, s bizony helyi tanács. Kire igaza rossz gazda kérdésköre? Adok-veszek ilyen pecsovics módon lehet? A tanács ráébredt, hogy alig két családi ház árán kelt el a Béke? Jogszerű vagy sem az üzlet? Az alapító hitt volna annak, ha kizavarják a vá­rosból a vendéglátót? Vagy abból is bírósági ügy lett volna? Vagyonvédelmi törvény és állami tu­lajdon védelme... most melyik az igaz? Tízévi türe­lem után egyszerre ilyen sürgős lett minden? Ma­rad minden a régiben? A vevő már tulajdonos is? A vendéglátó még kezelő? Közben, mindenütt elavult bútorok, szörnyű konyha. Beteg a Béke, nincs körötte béke, s Bony- hádon nincs szálloda... Új jogszabályokra várunk? S az vajon kinek ad igazat? Jöjjön haza a volt tulajdonos leszármazott­ja? Legyen a városé? Maradjon az államé? Ha van vevő - vagy tulajdonos -, zavarjuk el? Sok szép épület járt már így széles e megyében? S szép ha­zánkban? Az új tulajdonos tud adni biztosítékokat aján­latára? Az új önkormányzat szintén tud majd mindent biztosítani? Kié legyen a pénz: a vendég­látóé, a városé, az államé...? Ki jogosult itt a döntésre? SZABÓ SÁNDOR Ritzel Zoltán illusztrációja j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom