Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-05 / 54. szám

1990. március 5. tnÉPÜJSÁG 5 Marosvásárhelyi és paksi diákok randevúja Köszönet a köszönetért A paksi Energetikai Szakközépis­kola diákjai és tanárai felvették a kapcsolatot a marosvásárhelyi Bo- lyai-líceummal. Az elsők között vol­tak, akik oktatási segédeszközöket és egyéb ajándékokat küldtek Ro­mániába. A napokban egy bolyais diáklány­tól az alábbi köszönőlevelet kapták. Kedves barátaim! A Bolyai Farkas Líceum bentlakói nevében köszönöm a küldött aján­dékokat, amiket nagy örömmel fo­gadtunk. Köszönöm, hogy gondoltatok ránk, romániai testvéreitekre a forra­dalom nehéz óráiban és megpróbál­tatok segíteni a tőletek telhető mó­don. Köszönöm a biztató szókat, az ér­tünk mondott imákat, a gyertyák tü­zelnek lobogását, a harangok zúgá­sát. Köszönöm, hogy nem hagytatok cserben a nehéz órákban, nem hagytatok éhen, fázóan a gödör szé­létől a mélységbe zuhanni. Köszönöm a küldött segélycsoma­gokat, s mindazt, amit szóval megkö­szönni nem lehet. Kívánom, hogy ti ne éljétek át azt, amit mi átéltünk. Ami ma még jelen, az holnap legyen már csak történe­lem. Szívesen válaszolok kérdéseitek­re a múlttal, a jelennel (bármivel) kapcsolatban. BORBÉLY ILONA a Bolyai Farkas Líceum X. H. osztályos tanulója A paksiak köszönetét mondtak a köszönetért. Válaszlevelükben még egy kicsit mentegetőztek is .....értsd m eg, nekünk nem jár semmiféle kö­szönet. Sőt, van egy kis lelkiismeret- furdalásunk a kormányunk korábbi politikája miatt.” S hogy tovább épít­sék a hidat a két intézmény között, áprilisi kosárlabdatornájukra meg­hívták a marosvásárhelyi iskola csa­patát is. A sportesemény egyik - tiszteletbeli - rendezőjének pedig a levélírót, Borbély Ilonát kérték fel. Önéletrajz Foglalkozásomra nézve bébi va­gyok, és saját világomból szemlélem a tieteket. Múltam még nem számot­tevő, de már rajta van a kezetek nyo­ma. Jelenemet most alakítjátok. Nam panaszkodom. Nektek van családi házatok, a kamatadó már en­gem is illet. Nekem van járókám. A politika labdáit ütögetitek naphosz- szat. Én megelégszem ezzel a kéz­zelfoghatóval. Hogy nem vagyok szegény, bizo­nyítja a kocsi, elvégre nekem is .jár státusszimbólum. De ezen a szinten valaki megjavíthatná a hálót a járóká­mon. A Böbe babát egyelőre nem tudom magamhoz venni. Még nem tudom, miből nevelném fel. De gondolko­dom rajta. Gondolkodom az ő jövőjén. A ti jö­vőtökön. Mert úgy látom, azt nekem kell majd biztosítanom. DOMOKOS ESZTER Fotó: GOTTVALD KÁROLY Autózzunk, de olcsóbban! Az autózás költségei egyre emelked­nek. Nő a gépkocsik beszerzési ára, emelkednek a javítás alkatrészköltségei, munkabérei. Az üzemanyagárak elkép­zelhetetlen nagyságot értek el. Áremelkedések utáni első reakciónk fogadkozásokból áll: Ezután spórolunk. Csak akkor autózunk, ha igazán szüksé­ges. Munkába autóbusszal, vagy gyalog járunk. Kirándulni kerékpárral megyünk, az olcsóbb is, egészségesebb is... Még a régi áron tankolunk, a kocsit le­zárjuk, a kulcsot az előszoba fogasára akasztjuk. Bírjuk egy-két hétig, azután már hiány­zik, mint a friss levegő, mint a napi újság. Mert az autó is hozzátartozott az életünk­höz, annak részévé vált, így nagyon ne­héz lemondani róla. Alig várjuk az alkal­mat, felnagyítjuk az alkalom fontosságát csakhogy kocsiba ülhessünk. Magunk­nak is megmagyarázzuk amit hallani sze­retnénk és újra meg újra beleülünk. Sok másról lemondunk inkább, de az autó­zásról lemondani - az lesz az utolsó! A családi költségvetés átdolgozása során érdemes behatóan foglalkozni az autózás költségeinek a csökkentésével is. Okos beosztással, kevés anyagi ráfor­dítással, odafigyeléssel, vezetési rossz szokásaink átprogramozásával jelentős üzemanyag, kenőanyag és javítási költ­ségeket takaríthatunk meg. Karbantartá­si költségek is jelentősen csökkenthetők a szerkezeti részek károsodása nélkül. Még mindig nagyon pazarlóak vagyunk. A gépjármű motorja működése közben üzemanyagot használ fel. Ennek az üzemanyag-felhasználásnak egyetlen célja, hogy a motor - tökéletes működés mellett - az erőátviteli berendezésen ke­resztül forgassa meg a gépjármű kere­keit. Ettől halad a gépkocsi, de haladása közben a külső és belső súrlódások, a különböző menetellenállások leküzdése során jelentősen változhat az üzem­anyag-felhasználás mennyisége. Na­gyon leegyszerűsítve ez a technikai ol­dal. Változik az üzemanyag-felhasználás mennyisége, a szerkezeti részek elhasz­nálódásának gyorsasága a gépkocsi ve­zetőjének hatására is, mégpedig a kiala­kult - esetleg rossz - szokásoktól, az egyéni képességektől és a begyakorlott­ság mértékétől függően elég tág határok között. Ez a személyi feltételek oldala. Az autózásnak külső feltételei is van­nak, de ezek negatív hatásain változtatni nem sokat tudunk. Nem rajtunk múlikegy rossz minőségű útburkolat, egy sikos út, sűrű köd vagy hóesés, de még egy nagy forgalmú vagy keskeny útszakasz sem. Ezekhez a feltételekhez vagy alkalmaz­kodunk, vagy ha van rá időnk és lehető­ségünk, az ilyen útszakaszokat elkerül­jük. Természetesen ezek is járhatnak energiaveszteséggel. HORVATH GYULA 505. Sz. Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola Jókai meg a méhészet (TUDÓSÍTÓNKTÓL) 165 évvel ezelőtt, 1825. február 19-én született Jókai Mór Ko­máromban. Legnagyobb regényírónk egyike, aki a világiroda­lomba is bekerült. Édesapja ásvai Jókai József ügyvéd és árva­gyám volt, anyja Pulay Mária. így Jókai nemesi származású. Azonban nevét, demokratikus gondolkozásának bizonyítására nemesi előnév és y nélkül egyszerűen Jókai-nak kezdte írni, és ezen a néven kerülta világirodalomba is. Dr. címét sem használ­ta. A nagy álmodozó szerette a természetet. A növények, állatok, rovarok világát többnyire személyes tapasztalatból ismerte. De sok természettudományi munkát is olvasott, hogy mindezt az is­meretanyagot jókedvű, ábrándos képzeletének minden szerte­lenségével beledolgozza regényeibe. Mindent felkutató képze­lete nem hagyta ki meséiből a méheket, méhtermékeket, de még a méheseket sem. Regényeiben, elbeszéléseiben sokszor találkozunk a mézzel. A mézes-mázos kifejezést gyakran használja a simulékony em­ber jellemzésére. Hajdan, amikor még a nádcukor gyártása nem volt ismeretes, a népek édesítőszere a méz volt. Csak ami­kor a cukornádból készült nádcukorral megismerkedtek, akkor kezdett a méz veszíteni jelentőségéből. De, hogy mennyire a méz fogalma fejezte ki az édességet, mutatja az, hogy még a múlt század végefelé is nádméznek nevezték a nádcukrot. Jókai regényeiben is gyakran szerepel a nádméz a nádcukor helyett, jól lehet, hogy a méz egyeduralmi helyzetét'nem is a cukornád­ból készített nádcukor, hanem a cukorrépából gyártott, vegyileg a nádcukorral azonos répacukor döntötte meg. Az első cukor­gyárak Jókai iskolás korában létesültek hazánkban, érthető te­hát nála a méz szerepe. Jókai a méz fogalmát kontraszthatás kedvéért is használja: „az a méregpohár, amivel ma megkínálta­tok, nem volt olyan iszonytató rám nézve, mint a mézzel telt kehely, amihez hozzá kell nyúlnom.” (Dr. Benyovszky élete) A méhsör is előfordul regényeiben, ezt Jókai következetesen méhsernek írja, ez az ital Jókai fiatal korában még divatos volt hazánkban. A méhek másik terméke: a viasz mint viaszgyertya, viaszfigu­ra szerepel regényeiben. Sokszor hasonlításra használja: vi­aszsárga, viaszlágyságú. Irodalmi méltatói azt mondják, hogy íróink közül neki volt a leggazdagabb szókincse. Valóban a méhészettel kapcsolatban van érdekes szóhasználata: „a meglépesedés”. A méhek a mé­zet és a virágport lépekben gyűjtik. Bizonyára innen vette a szó értelmét, amikor az olyan emberre, aki megszedi magát, azt mondja: meglépesedik, mint például, Benyovszky életrajzában Stefánov az adószedésből. írásaiban maga a mézelő méh is előfordul, meg a méhes. A méhekről, mint a virágok rajongóiról is. Máskor meg úgy említi őket mint „alkotmányos monarchistákat”. Például Mire megvénülünk cí­mű regényében. Ugyanebben a regényben ír az „orvméhekről”. A regény főhősét, Lorándot „egyetlen tárgy érdekelte, a gyümölcsfái és méhei: „mert az állatok és a növények nem csalják meg azt, aki őket szereti”. Egy reggel méheire orvméhek ütöttek. Azokat ment pusztítani. Egy orvméh halántékába ereszté fullánkját, betántorgott szobájába, arcra bukott, majd odavánszorgott az ágyra és meghalt. Jókai elhitető képessége mint mindig, úgy itt is szinte a valószínűt­lenségig merész volt Az orvméheken bizonyára rabló méheket ér­tett A méhészek tudják hogy különleges rabló méhek nincsenek. A dolgos méhek akkor rabolnak, ha a méhész gondatlan. Az is valószínűtlen, hogy egyetlen méhcsipés megölte volna a méhész­kedő Lorándot Hiszen akkor méhészkedése kezdetén már az első méhszúrás is súlyos tüneteket váltott volna ki, ami különben vissza­tartotta volna a további méhészkedéstől. A régimódi kasos méheseket is szerepelteti Jókai regényeiben, de az újmódi kaptáros méheseket is. Bizonyára ismerte mindkét fajtát, mert a „senki szigetén” lévő méhes leírása ezt árulja el. Az a Jókai, aki írásaiban a méheket és a méhészetet oly gyakran említi vajon méhészkedett-e? Nem méhészkedett, sőt Lakatos Ká­roly, az akkori komáromi méheszegylet titkára szerint még a méhek életét sem ismerte jól. Lakatos 1897-ben irta: „Jókai, aki hazánk­nak ez idő szerint rajongásig szeretett és tisztelt büszkesége, a köl­tőkirály, a jeles szőlőmívelő, a méhek barátja, nem méhész, nem is­meri a méhek életét, természetét.” De miért írta ezt Lakatos, a ko­máromi méhésztitkár, az akkor már igen híres Jókairól, Komárom szülöttéről. Okot erre Jókai, a szőlősgazda szolgáltatott. Jókai 1896-ban a Pesti Hírlap hasábjain sorozatosan írta „Kertészgazda­sági jegyzeteit a gyümölcstermesztés, a szőlőmivelés köréből.” Ezek a jegyzetek még 1896-ban könyvalakban is megjelentek. Sőt, 1975-ben hasonmás alakban vászonkötésben, bőrkötésben és li- liput alakban is megjelent. Ezekben az írásokban amikor a szőlő el­lenségéről ír, elmondja, hogy az érett szőlőt megtámadó darazsak ellen úgy védekezik, hogy üvegbura alá mézzel bekent papírost tesz és fogdossa azokat össze. Jókai szerint nincs rá eset, hogy da­rázs helyett méhet fogjon, „mert a 20 000 tolvaj darázs és dongó között, aki ily módon kivégeztetik nincs egy odatévedt méhe. A mé­hecskének van becsületérzése: ő nem jár lopni. Tisztességesen szedi a mézet a virágok kelyhéből, s bár szomszédaimban két mé­hes létezik, a méhek sohasem jönnek a „darázsfogóba”. Erre a mé­hészek felhördültek, mert attól féltek, hogy más szőlősgazdák is hasonlóan fognak védekezni a darazsak ellen, akkor pedig sok méh fog áldozatul esni a mézes darázsfogónak. Sőt attól is tartot­tak, hogy a szőlősgazdák és a méhészek közt az ez idő tájt a'méhé- szek javára eldőlt, a szőlőben való méhészkedés pőre, újra kelle­metlenkedni fog. DR. KOPPÁN JÓZSEF Nem kell félni a grafológustól! Beszélgetés dr. Agárdi Tamással Jogász, pszichológus, grafológus, tv- riporter. Remeg a toll a kezemben, meg­próbálom úgy tartani a jegyzetfüzetet, hogy még véletlenül se lásson bele. Még csak az hiányzik, hogy már az első leírt mondatból kiolvassa - amit magam sem tudok... Egyébként ugyanolyan kedves, szerény, mosolygós és jó humorú, ahogy a tv „Kék fény” műsorából, vagy a „Grafo­lógia mindenkinek” c. könyvénekelősza­vából megismerhettem. A tanfolyam megnyitása előtt, amelyet a Babits Mihály művelődési házban mű­ködő Mentálhigiéné műhely hirdetett meg a grafológia iránt érdeklődők szá­mára, szemmel láthatóan szívesen állt rá egy kis beszélgetésre.- Az olvasó, a tv-néző önt a „Kék fény" újságíró-riportereként ismeri. Aki elolvas­ta a könyvét, egy másik Agárdi Tamást is felfedezett. Melyik volt előbb?- Amikor elvégeztem a jogot, rögtön a tv-hez kerültem. A grafológiával ugyan­úgy álltam, mint mindenki, misztikát lát­tam benne. Az emberek felé nyitottság igénye mind jobban jelentkezett, az új­ságírói, riporteri munkám a pszichológia szak elvégzésére ösztönzött, majd a kö­vetkező lépés a grafológia volt. Az érdek­lődés egyre erősödött bennem, 1984- ben írtam meg az első könyvemet, 1988- ban választottak meg az írástanulmányi Társaság elnökévé. 1985-ben rendeztük meg az első országos grafológus anké- tot, ahol az országban szétszórtan élő grafológusokat próbáltuk összefogni, hisz ez a tudományág negyven évig tiltott volt.- Könyvében - nagyon olvasmányosan - a téma iránt érdeklődő olvasót mintegy az alapszabályokra megtanítva győzi meg a grafológia létjogosultságáról. Melyek azok a területek, ahol a grafológia igen fontos, segítő tudomány életünkben?- A grafológia az élet minden területén alkalmazható. A pedagógiában, a gyó­gyászatban, a bűnüldözésben. Külföldön már régóta nagyon hasznosan alkalmaz­zák a munkaalkalmasság megállapításá­nál. Az emberi jellem megismerésének egyik legnagyobb jelentősége, hisz a vizsgált egyén tér- és időbeni jelenléte nélkül analizálhatjuk jellemét.- Kiből lesz jó grafológus, adódik a kér­dés, hisz ön itt Szekszárdon egy tíz elő­adásból álló kurzust nyit meg a tudo­mányág iránt érdeklődőknek. A szorgalmas, másokra kíváncsi em­berekből. A grafológia a másik ember megismerésének legjobb módszere. Az alapok elsajátításán túl emberismeret, intuíció, empátia, élettapasztalat szüksé­geltetik, a jó grafológus egyben pszichológus is. A tanfolyam hallgatói itt megtanulhatnak bizonyos törvénysze­rűségeket. Ez lehet olyan kohéziós erő is, amely összehozza azokat, akik önma­gukat és másokat kívánnak a grafológián keresztül megismerni, akár azért, mert ezzel munkájuk válhat teljesebbé, akár „csak” azért, mert adni és kapni kí­vánnak. Hisz az út azon keresztül vezet a másik ember megismeréséhez, hogy önmagukat megismerhessék és ez for­dítva is igaz.- A laikus szemével nézve a grafoló­giát, mindig felmerül bennem a kérdés, ha szépen írok, vagy ha csúnyán, ugyanazt az „ítéletet" fogja mondani rá a grafoló­gus?- írásunkat sok minden befolyásolja, velünk született adottságaink, szerzett tulajdonságaink, pillanatnyi hangula­tunk, a szituáció, amelyben írjuk monda­nivalónkat. Ezek természetesen mind megváltoztatják az írást. A képzett grafológus ezek mögé lát. Felfedezi azokat a jeleket, amelyek az il­lető jellemére utalnak. A grafológus - amiért sokan félnek tőlünk - nem csak a hibákat, negatív tulajdonságokat fedezi fel, hanem sokszor önmagunk által sem ismert értékeinket, adottságainkat. Vál­lalni kell magunkat, hisz minden ember lelkében vannak olyan dolgok, amelyek érdemesek arra, hogy felszínre kerülje­nek, hogy megismerjék. A grafológia az emberi lélek megismerése az íráson ke­resztül. Ha valaki tehát arra adja a fejét, hogy az izgalmat egy kézírásban keresi, nagyon szép, de nem éppen könnyű fe­ladatra vállalkozik.- Engedje meg, hogy befejezésül köny­véből idézzek: „Azt szokták mondani, hogy az olvasó­nak a sorok között is olvasni kell tudnia. Aki az írást kívánja megfejteni, annak in­kább a sorok mögé kell nézni, hiszen vala­hol ott rejtőzik a sorokat leíró ember." SAS ERZSÉBET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom