Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-08 / 159. szám

1989. július 8. "népújság 3­A pártbüntetések felülvizsgálatáról A kizárás oka: cserben hagyta a pártot, bérmálták a gyermekét... Beszélgetés Deli Istvánnal, a megyei pártbizottság politikai munkatársával- A megyei pártértekezleten, mint ismeretes, nem választottak fegyelmi bizottságot. A küldöttek úgy döntöttek, hogy a megyé­hez közvetlenül kapcsolódó városi, nagyközségi és intézményi pártbizottságok delegáljanak egy-egy képviselőt a fegyelmi bi­zottságba. Milyen lesz a viszonya a megyei pártbizottsággal en­nek a testületnek?- Már a szerveződés módja is jelzi, hogy önálló testület jön létre, amely a pártbizottsággal nincs semmiféle függőségi vi­szonyban, kizárólag a megyei pártértekezletnek tartozik fele­lősséggel. Ez azt is jelenti, hogy munkáját sem a pártbizottság, sem a tisztségviselők nem irányíthatják, csakis a mellérendelt­ség és az együttműködés jelentheti kapcsolatukat.- Az újonnan alakuló fegyelmi bizottság első jelentős feladatát is a megyei pártértekezlettől kapta, nevezetesen: azokat az 1956 óta született pártbüntetéseket kell felülvizsgálnia, amelyeket po­litikai vagy világnézeti okokból róttak ki. Bár a fegyelmi bizottság még nem tartotta meg alakuló ülését, gondolom a felülvizsgálat előkészítése megkezdődött...- Természetesen. Első lépésként a megyénél, illetve a Köz­ponti Ellenőrző Bizottságnál végződött 165 kizárás és törlés do­kumentumait néztük át. Kiemeltünk ebből 45 ügyet, amelyek­ben felfedezhető a politikai, a világnézeti indíték, a mindenkori szervezeti szabályzat vagy a párthatározatok merev értelmezé­se, az elfogult és túl szigorú ítélkezés.- Milyen indokok alapján vonták felelősségre ezeket a pártta­gokat?- Az 1956-os események során tanúsított magatartás 23 ki­zárásban szolgáltatott indítékot. Olyan megfogalmazásokkal le­het a leggyakrabban találkozni, mint „kommunistához méltatlan magatartást tanúsított”, „gyáván viselkedett”, „ingadozó maga­tartást tanúsított”, „kiszolgálta az ellenforradalmárokat”, „cser­ben hagyta a pártot”. Vannak ennél konkrétabb vádak is: fel­ajánlotta szolgálatait a nemzeti bizottságnak, tagja volt a nemze­ti bizottságnak, végrehajtotta a nemzeti bizottság utasításait, nyilvánosan kiállt az ellenforradalom mellett, elégette tagsági könyvét, az ellenforradalmi erőket támogató csoport tagja volt, Győrben járt az ellenforradalom alatt, volt ellenforradalmárnak elmondta a pártszervezetben tárgyalt ügyeket és sorolhatnám, ezeknek a kizárásoknak a többsége 1956 és 1959 között szüle­tett, de még 1970-es keltezésű kizárással is találkoztunk „az egyetemen a nemzetőrség tagja volt” indokkal.- Nem tudunk felejteni...- Úgy tűnik, nehezen. Ezt mutatja az a két kizárás is amely a II. világháborúban tanúsított magatartást rótta fel bűnül 1970-ben, figyelembe sem véve 25 év tisztességes munkáját.- Világnézeti, vagy egyéb politikai okok milyen gyakran játszot­tak szerepet a kizárásoknál, törléseknél?- A párt világnézeti követelményeinek megsértésével négy esetben találkoztunk. A kizárás okai közt ilyenek olvashatók: a paphoz jár és illetéktelennek viszi a hírt, vagy egyházi iskolába íratta a fiát, bérmálták a gyermekét, egyházi szertartások aktív közreműködője. Egy esetben frakciózás miatt zárták ki a pártta­got és egyszer szerepel a „nem értett egyet a csehszlovákiai bevonulással” indoklás. Ezenkívül kiemeltünk néhány olyan esetet is, amikor a kizárás alapja gazdasági visszaélés, törvény előtti elmarasztalás volt, de túl szigorúnak tűnt a pártbüntetés.- Most csak 45 ügyről beszéltünk, amelyeket az első menet­ben választottak ki. Végleges ez a szám?- Nem tekinthető véglegesnek és nem jelenti az ügyek minő­sítését sem, hiszen az érdemi döntéshez minden esetet egyen­ként alaposan meg kell vizsgálni. Erre pedig a fegyelmi bizott­ság hivatott. Nem végleges ez a szám azért sem, mert már most vannak olyan egyéni felülvizsgálati kérelmek, amelyeknél a pártbüntetés ugyan nem politikai, világnézeti indíttatású, de az érintettek politikai okot, koncepciós jelleget vélnek ügyük mö­gött.- A pártértekezleten kapott feladat nemcsak a kizárásokról és a törlésekről szól, hanem valamennyi pártbüntetést érinti, erköl­csi elégtételt ígérve azoknak a párttagoknak, akiknek nézeteit, magatartását elfogultan, túlzott szigorral, netán érzelmi alapon ítélték meg.- Nagyon nagy feladat ez, és talán nem is indokolt. A pártbün­tetéseket ugyanis idővel törölni kell és nagyon ritka az, hogy há­rom éven túl is érvényben maradjon egy fegyelmi. Jelenleg a megyénél és a Központi Ellenőrző Bizottságnál hozott pártbün­tetések közül 6 van érvényben, köztük nincs olyan, amelyet politikai, világnézeti követelmények megsértése miatt hoztak volna. A pártértekezlet állásfoglalása lehetőséget nyújt arra, hogy a pártbüntetések felülvizsgálatát egyénileg is kezdemé­nyezzék a párttagok vagy pártonkívüliek, mégpedig ott, ahol a döntést hozták. Ezzel is segíthetik a fegyelmi bizottság munká­ját.- Köszönöm a beszélgetést. , KAMARÁSNÉ Otthon érezni magunkat Interjú Halász Péterrel a Honismeret folyóirat szerkesztőjével A XVII. honismereti akadé­mia egyik szekcióülésén Ha lász Péter a szlovákiai és er­délyi magyarság helyzetéről beszélt.- Milyen lehetőségei van­nak a honismereti mozga­lomnak arra, hogy a határain­kon túl élő magyarok által végzett néprajzi, honismereti munkát támogassa, segítse?- kérdeztük.- Miután hivatalosan, álla­mi szinten ez a dolog elég vontatottan halad, illetve egyes szomszédos baráti országok ese­tében teljesen lehetetlen - gondolok itt Romániára -, ezért a különböző határ­menti megyékben élő néprajzosoknak kell felvállalniuk ezt a társadalmi diplo­máciát. Azt, hogy a határ túlsó oldalán élő, ugyanahhoz az etnikumhoz, népcso­porthoz tartozó emberek körében folyó munkát szintetizálják, összefogják, segít­sék, kiadási, publikálási lehetőséget te­remtsenek számukra és minél szoro­sabb, baráti kapcsolatokat alakítsanak ki.- Képes erre a honismereti mozga­lom?- Feltétlenül. Ezt mutatja az, hogy né­hány megyében jó ideje példamutatóan mennek ezek a dolgok. Nyilván kettőn áll a vásár, nemcsak a határ túlsó oldalán élők fogadókészségétől függnek a dol­gok, hanem tőlünk is. Mert valljuk be, nem minden megye vezetője vállalja fel ezeket a dolgokat szíwel-lélekkel. Per­sze, vannak példamutató megyék is, így például Vas megye, ahol kitűnő a bur­genlandi magyarokkal való kapcsolattar­tás vagy Győr-Sopron megye, ahol a csallóközi részeket koordinálják igen magas szinten. Az ő munkájuk mutatja azokat a lehetőségeket, amelyeket más megyék csak ezek után fognak majd ki­használni.- Ön az 1972 óta megjelenő Honisme­ret folyóirat szerkesztője. Hogyan segíti ez az újság a honismereti munkát itthon és határainkon túl?- A Honismeret megalakulása óta rendszeresen közöl határon kívüli ma­gyarok tollából is ilyan tanulmányokat, melyek az ott folyó kutatásokról számol­nak be. A honismereti lapnak van egy bibliográfiai melléklete, amelyik a teljes­ségre törekedve, de természetesen el nem érve azt, próbálja az egész Kárpát­medencében, sőt azon kívül is, a világ­ban szétszóródott magyar­ság körében megjelenő hon­ismereti jellegű munkákat is­mertetni.- Hol kapható az újság?- Itthon az újságárusok­nál. Külföldön, a nyugati ma­gyarság körében a Magya­rok Világszövetsége terjeszti, a csehszlovákiai magyarok pedig a CSEMADOK szerve­zetén keresztül tudják meg­kapni a lapot. Ezenkívül előfi­zetéssel és barátok, ismerő­sök közvetítésével Jugoszlá­viába és Romániába is eljut az újság.- És a kárpátaljai magyarok?- Náluk az elmúlt hónapokban terem- ' tődtek meg a feltételei annak, hogy ebbe a munkába be tudjanak kapcsolódni.- Mintha az utóbbi időben felértékelődött volna a honismereti munka szerepe...- Én mindig azt szoktam mondani, hogy a hagyományokhoz, a történelemhez való ragaszkodás az egyetlen olyan komoly do­log a mai devalválódó világban, melynek az értéke fölfelé megy. Az emberek ugyanis szeretnek az életükben bizonyos pontokat fixnek látni, annál inkább, minél több a bi­zonytalan kérdés a jelennel és a jövővel kapcsolatban. A honismereti mozgalom ezt kívánja megadni a hozzá csatlakozóknak, mint ahogy a nevében is benne van azt, hogy a HON-t minél jobban megismerjük, mert így tudjuk csak benne otthon érezni magunkat. Az, hogy a szűkebb környeze­temnek, városomnak, falumnak, népcso­portomnak a múltját minél jobban megis­merjem az rendkívül fontos, mert az ad egy olyan pontot, s talán erkölcsi alapot, ami alapján jobban el tudok igazodni a világ­ban, nagyobb felelősségérzettel tudok be­leszólni egy falu jövőjének formálásába. Úgy vélem mindezek alapján, hogy a hon­ismereti munka felértékelődött. Már csak azért is, mert ez azon kevés mozgalmak kö­zé tartozik, amely alulról szerveződik, nem pedig valakik kitalálták fölül, aztán terem­tettek hozzá anyagi bázist. Egy ilyen mozgalmat az, hogy az anyagi lehetőségek átmenetileg beszűkülnek, vagy nincs közvetlen kiadási lehetőség, vagy nincs anyagi bázis színvonalas ren­dezvények megtartására, nem vet vissza, nem veszélyeztet. Van egy kedves bará­tom, aki azt szokta mondani, hogy a honis­mereti munkát akkor is csinálnánk, ha megtiltanák nekünk. F. KOVÁTS ÉVA Fotó: GOTTVALD KÁROLY A Közgazdasági Társaság fölvállalná a menedzselést Beszélgetés a foglalkoztatásról Bár a megye munkaügyi szervei teszik a dolgukat, a foglalkoztatásban, mun­kaerő-gazdálkodásban jelentkező egy­re komolyabb nehézségek kezelésében, a megoldások menedzselésében szíve­sen vállalna szerepet a Magyar Közgaz­dasági Társaság megyei szervezete is - mondta Andrási Imre, a társaság titkára tegnap délelőtt azon a beszélgetésen, amelyet e tevékenység megkezdése első lépéséül a szekszárdi MTESZ-székház- ban tartottak. Elsőként Jendrolovits Pált, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal el­nökhelyettesét hallgatták meg a résztve­vők, aki a „másik székből” láttatva a hely­zetet, szólt arról, hogy a gazdasági és politikai modellváltás mennyire hat a kö­zeljövőben a szóban forgó területre. Nő a munkaerő árujellege, fokozódnak a fog­lalkoztatási feszültségek, politikai kér­déssé válik - mint a világon mindengtt - a munkanélküliség, fokozódnak a mun­káltatókés munkavállalók közötti harcok, s nő a piac szereplőinek autonómiája. Helyi - vállalaton belüli - megoldások­ban nem lehet gondolkodni, ezért a kor­mányzati szervek a helyi és makroszintű érdekegyeztető fórumok és intézmények sorába regionális fórumok, munkaügyi központok létrehozására törekszenek. Brebán Valéria, a megyei tanács mun­kaügyi osztályának vezetője röviden ösz- szefoglalta a megyére pillanatnyilag jel­lemző gondokat, kiemelve a bányák vár­ható bezárásából és az atomerőmű épí­tése második ütemének elmaradásából származó foglalkoztatási nehézségeket. A továbbiakban a beszélgetés több résztvevője is szót kért. A nagydorogi ta­nácselnök többek között javasolta, hogy a vezetőket tegyék anyagilag érdekeltté a foglalkoztatás - például közhasznú munkák szervezése útján történő - elő­segítésében. Központi segítséget kért a Paks környékén hamarosan jelentkező elhelyezkedési gondok megoldására, s több információt sürgetett a pálya- és új­rakezdők részére ahhoz, hogy milyen vállalkozásba érdemes fogniuk. Deli Sándor, az SZMT képviseletében az ér­dekegyeztetés növekvő szerepére hívta föl a figyelmet, s óvott attól, hogy munka­helyteremtés címén „fönt” a továbbiak­ban is csupán ipari munkahelyekben gondolkodjanak. A cigánykoordinációs bizottság vezetője olyan alapfokú képzé­si forma kidolgozását tartaná szükséges­nek, mellyel akár a nyolc osztályt el nem végzettek is szakmára lennének oktatha­tók. Szemléletváltozást sürgetett ugyan­akkor a vállalatvezetők részéről, mond­ván: azok létszámleépítés esetén mindig a cigányokat küldik el először. Vele is vi­tatkozott Horváth Endre, a műszergyár igazgatója. Nem a vezetők hozzáállásá­tól, jóakaratától és premizálásától függ a foglalkoztatási helyzet, hanem az anyagi lehetőségektől, amelyek a megyében - lévén elsősorban szocialista piacra orientáltak a gazdálkodók - romlanak. Óvott az átképző központok létrehozásá­tól, gazdasági vezetőként csak üzemek­ben tudja elképzelni a hatékony átkép­zést, ahol a szükséges feltételek adottak. Hangsúlyozta, hogy bármennyire fájdal­masak a mostani változások, ezeknek végre be kellett következniük: a szellemi munka évtizedek óta tartó leértékelésé­nek meg kell szűnnie, a kvalifikált mun­kaerőt meg kell tudni végre becsülni. Többek között az oktatás és a vállalati igények közötti hézagról szólta bonyhádi tanácselnök, s az oktatás anomáliáit em­lítette a művelődési osztály munkatársa is. Jendrolovits Pál végül úgy vélte, hogy a problémák fölismerése közelebb vihet a megoldáshoz, „össze kell ülni”, a konzul­tációkat, az érdekegyeztetést folytatni.- ri ­Ordas Iván: Őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-bői 56. Azt előre sejtettem, hogy aminek a rendőrség semmilyen fi­gyelmet se szentelt, az a jogszerűség alaki kellékeire issokat adójogászok előtt előnyömre szolgál majd. Történetesen az, hogy ostoba munkástanácsi működésem során én tartattam be a legszigorúbban a tételesen lerögzített jogszabályokat. Nem kevésbé az, hogy nálunk semmilyen túlkapás, ízlést sér­tő és gyomrot kavaró pofozkodás, vagy éppen önbíráskodás nem történt. Mindennek ellenére nem a legnyugodtabb idegállapotban vártam a három napra meghirdetett tárgyalást. A három egy­mást követő nap kitűzése arra vallott, hogy a mezősárosi ügy­ből valóban csupa nagybetűs ÜGY-et akarnak csinálni és ez a szándék semmi jóval nem biztatott. Az első tárgyalási nap 1958. február 19-e volt. Játszottak a számok. Pontosan egy esztendővel előbb invitált Mezősáro­son sebesültszállító autójába a karhatalom. Azonban már az a nap is jubileum volt számomra, mert első börtönbüntetése­met - fiatal egyetemista fejjel - szintén február 19-én töltöt­tem ki és nyolc éve ekkor szabadultam Sátoraljaújhelyről. Találkoztam „bűntársaimmal”. A féllábú Blitz Ferencet, aki annak idején az újvárosi karhatalom pincéjéből volt híradás­sal a feleségemnek, ismét láttam. Andris Ferencet a megyei börtönből állították elő és csak amikor krumplicsira színű ar­cát és összebilincselt kezeit megláttam, vált világossá előt­tem, hogy mennyire célirányos volt a gyors távozás Mezősá­rosról. Andris ugyanis valóban közbiztonsági őrizetbe került és kerek egy esztendőt raboskodott Bácskai igazgatónak az előzőkben már leírt „letartóztatásáért.” Dr. Mezei Zoltán, a tanács elnöke, széles vállú, alacsony, rendkívül erélyes hangú és élénk szellemű ember volt. Töké­letesen kézben tartotta a tárgyalás irányítását és a két népi ül­nököt is, akik közül az egyik - a P.-i Állami Gazdaság fejőgu­lyása - meglehetősen harapós természetű volt. Hatan ültünk, nem a vádlottak padján, hanem széksorában, mert pad nem volt. Az elsőrendű vádlott a címszereplő Kovács bácsi, a me­zősárosi nemzeti bizottság elnöke volt - talán két-három nap­ig. A második ugyanott titkár, a harmadik Andris, a nemze­tőrparancsnok. A negyedik rendbe sorolt jómagam, míg az ötödrendű az állami gazdaság kocsislegénye, aki részeg ál­lapotban nagykalapácsot ragadott és 1956 októberének va­lamelyik napján leverte a gazdaság központi épületéről a vörös csillagot. A hatodrendű vádlott - Blitz - bűne az volt, hogy a nemzeti bizottságot megválasztó falugyűlésen az akkor divatos „pon­tok” valamelyik sorozatát felolvasta. Az első nap a vádlottak számbavételével, életrajzi adataink feljegyzésével és az első- és másodrendű kihallgatásával telt el. Jómagam gyors beszédű és ideges természetű ember va­gyok, így joggal féltem attól, hogy kapkodásommal majd el­vesztem uralmamat egyébként jól rendszerezett gondolataim felett. Szerencsére ez még csak részleteiben se következett be. Egészen a jóval később, az utolsó szó jogán elmondott kurta beszédemig meglepő módon nyugodt maradtam és si­került helyzetemet olyasféleképpen felfogni, mint egy erőpró­bát, méghozzá kemény szellemi erőpróbát az ügyésszel szemben, szabadon maradásom érdekében. Dr. Érmes, az ügyész, fiatal és nyegle emberke volt. A me­gyebeli ügyvéd megfogadását később annál is inkább igazol­va láttam vele szemben, mert mint utóbb - ma sem csillapult, vad dühömre - kiderült, hogy a vádló és védő öt liter ürmös- ben fogadtak az én becsukatásom vagy szabadlábon hagyá­somra. Dr. Dobót bizonyára nem ez az öt liter inspirálta, de a helyi ellenfél felett aratható győzelem, vagyis a hiúság annál inkább - ami végső soron az én érdekemet szolgálta. Érmes ügyész egyébként a tárgyalás első két napján nem so­kat törődött velem és az ülnökök se sokkal többet. Az egyes napok sok részletemléke ma már egybemosódik, így csak a lényeget igyekszem összefoglalni. Elmondtam és jegyzőkönyvbe foglalták a mezősárosi napok töténetét, aho­gyan azokat az Olvasó az előző oldalakról már megismerte, noha természetesen nem ilyen részletességgel. Ezután felvo­nultak a tanúk. Viselkedésük valóságos tanulmány, örök életemre sajná­lom, hogy egy zsebmagnetofon segítségével nem tudtam megörökíteni szavaikat. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom