Tolna Megyei Népújság, 1989. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-25 / 121. szám

2^ÉPÜJSÁG 1989. május 25. Kongresszusról, választásokról, programról A kamara véleménye Egyetlen politikai tényező se taktikázzon, hanem a nemzet érdekében cselekedjen Interjú Jánosi Györggyel, az MSZMP megyei bizottságának első titkárával- A „fontos" és az „érdekes" jelző - talán mert okkal, ok nélkül használjuk - némileg devalválódott, most viszont azt hiszem, joggal minősíthetjük így azt a megbeszélést, amelyre a minap ke­rült sor Szekszárdon, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának székházában.- A városi, nagyközségi pártbizottságok első titkárait, titkárait korábban arra kérte a megyei pártvezetés, hogy az általunk megválasztott körben gyűjtsék össze a párt javasolt programjá­ra, feladataira, a helyhatósági és az országgyűlési választások időpontjára, menetrendjére vonatkozó véleményeket. Ezeket most összegeztük, és kialakítottunk egy megyei álláspontot.- Gondolom, nem véletlenül került egymás mellé a két téma.- így van, ugyanis az, ami majd a pártértekezleten vagy kong­resszuson történik, közvetlenül befolyásolja az MSZMP válasz­tási esélyeit, így ebben a kérdésben választások ütemezésé­hez, menetrendjéhez kell igazodnunk.- Tehát a választások...- Erről az a véleményünk, hogy a felső szintű pártvezetés a menetrendre vonatkozó javaslatának kialakításakor ne az MSZMP taktikai érdekeit, hanem elsősorban a nemzet, a társa­dalom javát tartsa szem előtt. Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a magyar társadalom politikai szerkezete mennyire érett a választásokra. Ha ugyanis ezeket túlságosan előrehoz­zuk, nem hagyva kellő időt a társadalomnak, magunknak és más politikai szervezeteknek a felkészülésre, akkor előfordul­hat, hogy az új parlament legitimitását folyamatosan vitatni fog­ják, s nem alakul ki nyugodt társadalmi légkör a törvényalkotói munkába. Márpedig az ország jelenlegi válságos helyzetében ez nagyon veszélyes lenne.- Mi a konkrét javaslatuk?- Alkotmányozó nemzetgyűlést kell választani, amely megal­kotja az alkotmányt, a választójogi törvényt, végigviszi a költség- vetési reformot, előkészíti a későbbi helyhatósági és képviselő- választásokat. Az alkotmányozó nemzetgyűlési választások esetében kon­szenzusra kell törekedni az Ellenzéki Kerékasztallal és minden fontosabb társadalmi, politikai erővel.'Ezért azt javasoljuk, hogy az MSZMP vezetése, az Ellenzéki Kerekasztal és minden más társadalmi szervezet, hagyjon fel a politikai, taktikai csatározá­sokkal és a nemzet, a társadalom érdekeit, vegye figyelembe.- Némi optimizmussal bízzunk abban, hogy ez megvalósul. Utána?- Ha az alkotmányozó nemzetgyűlés - széles társadalmi köz- megegyezésre alapozva - elvégzi a munkáját, akkor a jövő év elejére kellene előrehozni á választásokat: az első hónapokra a helyhatóságit, az első negyedév végére pedig a képviselőit.- És mi az álláspontjuk arra az esetre, ha nem kerül sor az al­kotmányozó nemzetgyűlés megválasztására?- Akkor szerintünk az idei esztendő végére előre kell hozni az országgyűlési képviselőválasztásokat, a helyhatóságiakat pe­dig jövőre tartsuk meg.- Az eddig elmondottakat is figyelembe véve milyen feladatai lehetnének egy országos pártértekezletnek?- Április 29-én, a megyei értekezleten úgy döntöttünk, hogy kongresszusra van szükség. Ha lesz alkotmányozó nemzetgyű­lés, akkor ennek a kongresszusnak - a tegnapelőtti tanácsko­zás résztvevői szerint - a következő kérdésekkel kellene foglal­koznia: A párt múltjának értékelése megalakulásától -1956. vé­gétől, eddigi tevékenységének elemző feltárása; A párt prog­ramnyilatkozatának kidolgozása, stratégiai jellegű koncepció­jának felvázolása; Az előbbiek figyelembe vételével új szerveze­ti és működési szabályzat kidolgozása; A személyi kérdések teljes körű tisztázása. Végül, ha nem kerül sor alkotmányozó nemzetgyűlés válasz­tására, hanem novemberben lesznek az országgyűlési képvise­lőválasztások, akkor a kongresszuson a stratégia mellett meg kell fogalmazni a párt választási programját is.- Köszönöm a beszélgetést. GYURICZA MIHÁLY Közéleti Sajtótájékoztató a MÁV-nál Megjelent az új menetrend Egy jel a menetrendben - ennyi az új­donság, amelyről a MÁV Pécsi Igazgató­ságán mint nóvumról tudtak beszámolni az újságíróknak, a május 28-án életbe lé­pő új menetrend kapcsán összehívott sajtótájékoztatón. Nem került új vasúti kocsi a Dél-Du- nántúlra, holott a MÁV ez évben vásárolt 20 darabot Jugoszláviától, darabonként 42 millióért. Jelentős erősítést tehát nem kaptak, ami pozitívum, az a teherforga­lomban jelentkezik, s a személyforgalmat nem érinti. Megjelentek az új menetrendek, s a vállalat vezetői állítják: ezekben olyan szerkezeti változások vannak, melyek az eddigi (jogos) észrevételek figyelembe­vételével készültek. E könyvecskék ada­taiból az utazni szándékozó pontosan össze tud állítani egy teljes nyugati utat, egy nyári programot. Bár ajánlották, hogy mielőtt elindulnánk, nem árt felhívni az információt, valóban akkor és onnan indul-e az a vonat, amelyikre akkor és ott szeretnénk felszállni. Megtudtuk, hogy Tamási viszonylatá­ban fejlesztés, Bikács tekintetében meg­szüntetés várható a gyér forgalom miatt. Szekszárd körzetében javították a diákok hazautazási lehetőségeit. Szekszárdról munkanapokon 13.40-kor Bátaszékre indítanak egy vonatot, mely onnan 15.50-kor érkezik vissza. A szép kivitelű, hivatalos menetrend 100 forintba kerül, a nemzetközi s a terü­leti ára 25 forint, a balatoni menetrendet 15 forintért adják. Új menetrendek, új árak... no, és egy újdonság: a jel a könyvecskében. Egy bőrönd - a poggyászkocsi egyértelmű jele. cs. j. hír A megnövekedett létszámú gyerekkor­osztályok oktatási feltételeinek alakulása megyénk középfokú oktatási intézmé­nyeiben a témája - többek között, - a Tol­na Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság mai ülésének. A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a tanácsi szervek és a középfokú oktatási intézmények hogyan készültek fel a következő tanévekben jelentkező demográfiai helyzetekből adódó felada­tok teljesítésére. A párt vonuljon ki a vállalatoktól (BUDAPESTI MUNKATÁRSUNKTÓL) Immár a Magyar Gazdasági Kamarának is van szóvivője! Igaz nem függetlenített státusban: Kelényi Gábor főtitkárhelyettes eredeti tisztsége mellett tölti be a szóvivői szerepet, ezt külön hangsúlyozta is, tegna­pi, első sajtótájékoztatóján. A magyar munkáltatók érdekvédelmi szervezete örömmel üdvözli, hogy a kor­mány új csomagterve ezúttal nem a jöve­delemtulajdonosok „megkopasztását” cé­lozza - mutatott rá Kelényi Gábor. Látszik az elgondolásokból, hogy élénkíteni igyek­szik a vállalkozásokat a mai gazdaságve­zetés. Ám ez az élénkítés egyelőre kevés - vélik a kamarában. Bátrabb adókedvezmé­nyekkel célszerű impulzust adni az új gaz­dasági kezdeményezéseknek. A mostani kedvezmények ugyanis a gyöngék támo­gatását célozzák, ebből azonban nem lesz kibontakozás. Kifejtette a szóvivő, hogy a kamara sze­rint még nem történt bérreform: a kötöttsé­gek némi lazítása ellenére még mindig „pántlikázzák” a bérköltséget. A nagyobb bértömeg-növekedésért ugyanis kiemelt adót kell fizetniük a vállalatoknak. A mun­káltatók azt szeretnék, ha a bér fedezné a munkaerő újratermelésének költségeit, s az ehhez szükséges pénzt napi nyolc óra alatt is megkereshetnék a foglalkoztatottak. Ettől azonban - tette hozzá Kelényi Gábor - még messze vagyunk. Kérdésre válaszolva a kamara főtitkár- helyettese elmondta: elő kívánják segíteni, hogy az MSZMP mint szervezet mielőbb vonuljon ki a vállalatokból. A sikeres piac- gazdaságokban ugyanis nincs példa arra, hogy bármely politikai párt a cégek költsé­gén gyárkapun belül politizáljon. Ez ugyan­is az apparátusok fenntartási költségei miatt emelné a termékek árát, egyúttal a dolgozóknak kifizethető bért csökkentené. MOLNÁR PÁL Ófaluról a tudósok szemével A növekvő energiaéhséget mindenképpen csillapítani kell Mindezeket tegnap Veszprémben ész­lelhette a megfigyelő, ahol a Pécsi és a Veszprémi Akadémiai Bizottság előadói napot rendezett „Radioaktív hulladékok el­helyezése és hosszú idejű tárolása” cím­mel. A népes hallgatóságot dr. Salánki Já­nos akadémikus, a Veszprémi Akadémiai Bizottság elnöke köszöntötte. A tudósok fe­lelősségéről szólt arról az előzményről, ami nem volt szenvedélyektől mentes a hulladéktároló ügyében. Az Akadémia el­nöksége is foglalkozott az üggyel, és dr. Nemecz Ernő akadémikus, a VEAB alelnö- ke, akadémiai bizottság elnöke közölte, hogy elfogadták az eddigi kutatási ered­ményeket, egyetértenek azzal, hogy Ófalun létrehozható a hulladéktemető. Az akadé­mikus azt is hangsúlyozta, hogy érdemes lenne elemezni a föld népességének ala­kulását, ahhoz, hogy megértsük: a világ kénytelen elfogadni alternatívként az atom­energiát, mert máskülönben képtelenek lennének kielégíteni azt az óriási ener­giaéhséget, amit mindenképpen csillapíta­ni kell. Ófaluval kapcsolatban a hibát ott kö­vették el, hogy nem az atomerőmű-beruhá­zással egy időben történt a hulladéktároló tervezése és építése. Ha akkor a helyi la­kossággal együttműködnek, ma nem len­ne ügy, nem lenne vita. A tanácskozáson minduntalan felvetődött a kérdés, hogy ak­kor miért mondtak ellent egymásnak a szakemberek. Szabad-e megalapozatla­nul befolyásolni a laikus lakosságot? A ké­sőbbiek során több előadó elemezte a ra­dioaktív hulladékok keletkezésének és ke­zelésének szükségességét, technológiá­ját. Rósa Géza, a Paksi Atomerőmű Vállalat sugárvédelmi osztályának vezetője el­mondta, hogy a közelmúltban 116 kiégett üzemanyagkazettát szállítottak vissza a Szovjetunióba. (Ez a tény azért is fontos, mert nagyon sokan úgy tudják, hogy a ki­égett üzemanyag is Ófalura kerül, több la­punkban így is jelent meg.) Egyetlen ilyen kazettában több hasadóanyag marad, mint amennyit 30 év alatt Ófalura szállítanának. Érdekfeszítő előadást tartott - többek kö­zött - dr. Fehér István kandidátus, a Köz­ponti Fizikai Kutatóintézet főosztályvezető­je, aki a radioaktív hulladékok végleges el­helyezésének sugárvédelmi követelmé­nyeiről beszélt. Nagy hangsúlyt fektetve a lakosság veszélyeztetettségére, a lehetsé­ges ártalmakra. A két akadémiai bizottság előadói napja - ahol három akadémikus és öt kandidátus tartott előadást - dr. Tigyi József akadémi­kus, a PAB alelnöke zárszavával ért véget. H. J. Csak radikális megújulás biztosíthatja a stabilitást! A reform, vagy a „rend” hozhatja-e el? A munkaügyi bíróság döntése Nem volt jogellenes a kesztyűsök sztrájkja • A vállalat fellebbez Nem ütközött jogszabályba a Hunor Pécsi Kesztyű és Bőrruházati Vállalat dombóvári gyárában megtartott május 3- i szabászsztrájk. A vállalatnak a jogelle­nesség megállapítása iránti kérelmét a Pécsi Munkaügyi Bíróság elutasította. A május 17-én keltezett végzés indok­lása szerint az ÁBMH 1989. március 25-i rendelete a kollektív szerződésekről szó­ló korábbi rendeletet hatályon kívül he­lyezte úgy, hogy az előzőleg megkötött kollektiv szerződések hatályáról nem rendelkezett. Ebből milyen következtetéseket vont le a bíróság? Hogy a munkáltatónál az 1989. március 25. előtt megkötött kollek­tív szerződés ezen időponttól már nem hatályos. „A vállalati bizalmi küldöttek ta­nácskozása, mely az 1989. évi béreme­lés mértékéről határozott, nem volt ab­ban a helyzetben, hogy a csak később - 1989. április 12-én - hatályba lépő és ezt követően kihirdetett - sztrájktörvény ren­delkezéseit figyelembe vehesse.” Így te­hát nem tudhattak arról sem, milyen jog­szabályok vonatkoznak a kollektív szer­ződésbe foglalt megállapodás megvál­toztatására irányuló sztrájkra. Végül a bíróság azt a következtetést vonta le, hogy „a sztrájk célja az alkot­mányba nem ütközik és nem egyedi munkáltatói intézkedéssel szemben folyt... nem minősül jogellenesnek azért sem, mert a kollektív szerződés hatályán túli időszakban történt”. A végzés ellen 15 napon belül felleb­bezni lehet a Baranya Megyei Munkaügyi Bíróságon.- Élnek-e ezzel a jogukkal? - kérdez­tük dr. Jancsi Gyula vezérigazgatótól.- Természetesen, mert az egész in­doklás nem állja meg a helyét. De várjuk meg az újabb bírósági döntést, majd utá­na beszélgessünk - hangzott a rövid, ka­tegorikus válasz. Paári Ferenc dombóvári gyárigazgató szerint is támadható a bíróság Ítélete, ugyanis az 1989. évi bérfejlesztésről a bi- zalmik és a vezérigazgató közösen álla­podtak meg, tehát a dolgozók a saját képviselőik által is jóváhagyott bérfej­lesztés ellen tiltakoztak. Bár a kollektív szerződés évi rendszeres módosításáról szóló javaslatot csak ma tárgyalja a bizal­mi testület, s öt képviselőjük jövő hétfőn utazik a pécsi központba, az ottani egyeztető tárgyalásra. A gyárban ennek ellenére viszonylagos nyugalom van, s mint Fürdős Ernő szabászoktatótól, a kesztyűsök egyik szószólójától hallottuk, az áprilisi szünet után újra vállaltak pluszmunkákat is. - cser ­A jelenlegi gyors változásoktól sokan féltik az ország stabilitását. Azonban lát­nunk kell, hogy éppen a Kádár-korszak utolsó másfél évtizedének változatlansá­ga, „rendje” vezetett a mai válsághoz. Lengyelországban az 1981-es decem­beri „önpuccs” sem oldott meg semmit, csupán elnyújtotta a krízist. (Más kérdés, hogy Lengyelországban az ellenzék ak­kori agresszív magatartása tett volna-e lehetővé másfajta megoldást.) Amikor egyesek visszatekintenek a „régi szép időkre”, az egyhangú határo­zatok, 99,7 százalékos szavazatok, a nagy „össznemzeti egyetértés” sosem volt korára, akkor elfelejtik, hogy éppen ez a kor készítette elő a krízist. A visszaté­rés ehhez a múlthoz, az egypártrend- szerhez, a látszatdemokráciához - még­ha súlyos katasztrófa, polgárháború nél­kül is menne végbe, ami aligha valószínű - csak konzerválná Magyarország gaz­dasági elmaradottságát, biztosítaná mil­liók elnyomorodását, lecsúszásunkat a harmadik világba. A stabilitáshoz tehát éppen a gazdasá­gi, politikai reformok radikális végigvitele vezethet .el bennünket. A stabilitás nem azonos a stagnálással, sokkal inkább egy napról napra újraképzödő egyen­súly, tehát egy dinamikus egyensúly. Ez |ll a politikai és a gazdasági szférára egyaránt. Ilyen dinamikus, változó egyensúly alakult ki a fejlett nyugati cent­rumországokban, amelyek ma már egyre kevésbé tekinthetők valamiféle „bur- zsoá”, vagy akár „polgári” demokráciá­nak. A továbbiakban tehát a „polgári de­mokrácia” a terminológiát a „nyugati” demokrácia szinonimjaként használom. A többpártrendszer sem Nyugaton, sem nálunk nem lesz destabilizáló ténye­ző. Ellenkezőleg! Ahogy ott is, így nálunk is a dinamikus stabilitás fontos eszköze, fenntartója lesz! Egy modern nemzetállamban, a XX. század végén, már megkövetelhető, hogy a különböző csoportok, rétegek, vagy a különféle ideológiák hordozói a politikai színtéren is artikulálhassák tö­rekvéseiket; erre pedig csak a politikai pártok léte adhat megfelelő garanciát és kereteket. A szocialista tulajdonviszo­nyok dominanciáját az alkotmánynak, a jogrendnek, illetve ahogy a modern pol­gári demokráciákban ez bevált, az állam­főnek vagy államfői testületnek kell bizto­sítania. Nem szabad lesöpörnünk a pol­gári demokráciák elért eredményeit az államszervezés és a népképviselet terén, valamiféle vulgármarxista halandzsával („Ahogy ők a demokráciát és az emberi jogokat értelmezik", stb.) A polgári de­mokrácia nagy eredményeket ért el az egyén sajátos jogainak; partikuláris, in­dividuális megnyilvánulásainak, azaz másságának, különösségének biztosítá­sában. Marx írja: „Egy állam polgárai annyi­ban szabadok, amennyiben korlátozzák saját államuk önmagukkal szembeni szabadságát.” E rendszerközömbös meghatározás, igaz a szocialista orszá­gokra is. Szükséges lenne végre Ma­gyarországon egy valódi jogkörrel felru­házott alkotmánybíróságra (az Alkot­mányjogi Tanácsnak nevezett sóhivatal helyett), amely kettős funkciót látna el: 1. Az államfő, vagy államfői testület mellett őrködne a szocialista viszonyok alkotmányban rögzített dominanciájának betartásán. 2. Megvédné az állampolgárt és a gaz­dálkodó szervezeteket „saját államuk bürokratikus kinövéseitől”. Csak egy megjegyzés: ha lett volna 1975-ben Alkotmánybíróság, akkor alig­ha lehetett volna bevezetni a termelőszö­vetkezetekben a törvénytelen bérszabá­lyozást, amely azóta is érvényben van! A lenini elveknek megfelelően szük­ségszerűnek látom az erős, független szakszervezetek kifejlesztését a meglevő szervezetekből. Helytelen gyakorlat volt a múltban, hogy az érdekképviseleti szervek (szakszervezet, TOT) vezetői tagjai voltak a párt politikai bizottságá­nak, azaz a hatalom részeseiként alá vol­tak vetve a pártfegyelem és az általános hatalmi-fegyelmi mechanizmus követel­ményeinek. Magyarországon már sike­rült szakítani ezzel a gyakorlattal! Mindenképpen erősíteni kell a jövőben a szakszervezetek érdekképviseleti, ér­dekérvényesítési funkcióit. Jelenleg a szakszervezet túlságosan is a hatalom része, semhogy annak kontrollját alkot­hatná. Csak egy példa: amikor az ipar­ban és más ágazatokban bevezették a 40 órás munkahetet és ebből diszkriminatív módon kihagyták a mezőgazdaságot, akkor a Medosz járt az élen ennek a „megmagyarázásában”. Holott ez durván sértette az egyenlő munkáért egyenlő bér szocialista elosztás alapelvét. (Évi 108 órával, azaz 13 nyolcórás munka­napnak megfelelő idővel kellett egy me­zőgazdasági dolgozónak többet dolgoz­nia ugyanannyi bérért, mint pl. egy ipari dolgozónak.) Végezetül nagy szerepet kell hogy kapjanak a különböző lakóhelyi illetve rétegcsoportok, egyesületek, klubok stb. Döntőnek tartom, hogy visszatérjünk a tiszta forráshoz, a klasszikusok által lera­kott eszmei alapokhoz és szakítsunk mindazzal a kolonccal, ami a sztálini struktúra kiépülésével rárakódott a szo­cializmus építményére. Mindenekelőtt a személyi függések rendszerének komor épületét kell lebontanunk, hogy meg­szűnjön a „mindenkit fortélyos félelem igazgat” állapot. A gazdasági reformfolyamat jó kiindulási alapot teremtett e társadalmi átalakulás­hoz, azonban sokkal következetesebben és sokkal nagyobb területet felölelő széles­ségben kell újraindítani á reformot. Ez a re­form megfeneklett 1973-74-ben és azóta is csupán erőtlen, vérszegény kísérletek történtek az elörelenditésére. A Szovjet­unióban megkezdődött átalakítás kedvező nemzetközi helyzetet teremtett számunkra, meg kell ragadnunk a lehetőséget. A politika és a gazdaság szétválasztása A politika és a gazdaság szétválasztá­sát végig kell vinnünk, meg kell szüntet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom