Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-16 / 64. szám
4 NÉPÚJSÁG 1989. március 16. Rügyek, riadalmak Eső esik, szél fúj, nap süt, kínlódik a tél, vajúdja a tavaszt. Belobban hirtelen a meleg, rügy pattan dermedt kérgen, s jöhet még jeges szél, lappangó fagy, fojtogató köd. Errefelé mindig ilyen a tavasz kezdete. Reményeket szökkentő, félelmeket marasztaló. Ezen a tájon az időjárás átlagolt törvénye szinte előírja: az illdomos reményhez kötelező a féltés, a félelem, s így épp a féltés és félelem táplálja a szükséges reménykedést. Hiszen a szirmos májusban is aggódni kell taroló hideg miatt, a nyár aszályok emlékével születik újjá, az őszben böjtös esők dagasztják sárrá a betakarltatlan földeket, és megjósolhatatlan a tél hoz-e óvó hóleplet őszi magnak, vagy száraz ridegségével a halálba dajkálja... Ilyen ez a táj, tudhatóan. Nem rosszabb, nem jobb, mint más tájék a földkerekségen, bár tudható: van nála jobb és rosszabb tájék is. Kiesebb és kietlenebb. Hiszen itt nincs sivatag - ami az volt, ma Nemzeti Park, vigyázott szikes puszta, bekerített futóhomok. Itt nincs ősvadon - ami megmaradt, természetvédelmi terület, költöző, átutazó, itt-honos és otthonos állatok kicsiny hona. Itt nem pusztít vulkán - évszázezredes, bazaltos kövületein szőlő terem, ízletes bort ígérve. És van itt karátos fekete föld, zsíros televény, van barnás lösz, van vézna és szikár, amit jótékonyan csak talajnak nevezünk és tüskés akác tündököl rajta. Ez a tájék nem a világ közepe - s nem a világ vége. Ország, hon; ékelten, ékelődötten is része a hatalmasan is szerény léptékű, emberlakta bolygónak, a Földnek, amely újabb ismereteink szerint szintúgy nem a világ közepe és nem is a vége. Mindenesetre a miénk, s mi az övé vagyunk. Lassan öt milliárdan. E tájékról tízegynéhány millióan. Magyarok - állam- polgárságunk, nemzetiségünk, nyelvünk, származásunk, vallásunk, örökségünk szerint. Ezt a tájat lehet szeretni - s lehet utálni is. És kell szeretni, és kell gyűlölni. Okot mindkét szélsőséges érzésre adott és ad. E helyet szélárnyékosnak nevezte a fejedelemmé lett plebejus költő, konkrét történelmi időt kicövekel- ve. Valószínűsíthetően azt értette a minősítésen, hogy a hatalmas erők találkozási pontján a feszültség közös és kölcsönös érdek miatt enyhülni kénytelen, az eltérő töltéseket biztosítandó. Praktikus emberek szigetelésnek nevezik ezt. S a szigetelés éppúgy demonstrálja az elválasztást, miként az összeköttetést. Mások hidnak mondják. Pillérei a mélyben, szilárdan - íve a levegőben. A hídnak nem a pillér a lényege. A két pillér szükséges alap. A híd az ívelés, az összeköttetés miatt létezik. Nélküle értelmetlen marad minden pillér. De a szerkesztett ív hőre tágul, hidegre zsugorodik, és tehetetlensége miatt sokszorosan átveszi a rajta vonuló élők, közlekedők „rengését”. Mégis nélkülözhetetlen. Még ha hídon élni a mindennapokban nem csupán pátoszos közszolgálat, mivel a hídon mindig huzat van. Hasztalan tudjuk, hogy a huzat, a - levegőáramlás - jótékonysága mellé statisztikáznunk kell akuttas bántalmait is. S mindezt ezer éve tudjuk. Emiatt ragaszkodtunk hozzá, emiatt akartunk menekülni tőle, ez volt a mienk. És keresni kezdtük önmagunkat. Vigyázó tekintetünket - a költőt idézve - a szélrózsa minden, innen megcélozható irányába elfordítottuk. Bizánc és Róma felé. Párizs és Bécs felé. Utóbb Moszkva felé. Ritkán esett meg velünk, hogy vigyázó tekintetünk önnön valóságunkra vetült volna. Pozsonyra, Pest-Budára. Majd Gyűrűfűre és Ófalura. Még ritkábban esett meg velünk, hogy egyidejűleg figyeltünk mindenhova, ahová figyelnünk kellett volna. Nemzeti nagyjaink panoptikumában igyekszünk számon tartani a körültekintőket. Nem mindig körültekintésük miatt. Gyakorta csak akkor és amiatt, ha aktualizálhatóan ide vagy oda is tekintettek. Petőfi azt írta: Magyar vagyok. Pedig Petrovics volt. És azt írta: Világszabadság. József Attila összebékítette önmagában a szétválasztó bánatokat - de Pistának hívták gyerekkorában. Széchenyi hidat építtetett és nagyúrként képviselt polgárosító eszméket; gróf Károlyi Mihály ezt tettre váltotta pillanatokig. Egyik is, másik is hontalan távolban, árulós bélyeggel végezte életét. Kossuth a jog valóságáért ágált, Deák Ferenc a valóság jogáért konokos- kodott. Görgei katona szakember volt, Semmelweis orvos szakember. Táncsics anyja szlovák volt, apja horvát. 1848. március 15-én őt szabadították ki a börtönből. Egyik első ténykedése az volt, hogy a fenyegetések ellenére élükre állt a forradalmat és a szabadságharcot önkéntesen szolgálni akaró zsidó ifjaknak. Lukács György zsidó volt - németül írt, miként Széchenyi, s a nagy magyarok közt a helye. Veres Péter szerelemgyerek volt Posta Péternek hívták cselédsorsú anyja teherbe ejtőjét, aki sosem vállalta és ismerte el saját fiának a későbbi írót, minisztert, politikust. De miért is a névsor? Dózsákig, Hunyadiakig, Zrínyiekig, Bemekig, Pallaviciniekig, az aradi tizenhármakig visszamenően? És hol vannak a mindenkori névtelenek? A megmaradt jegyzékek feledettjei? A közemberek és közkatonák? A hárommillió koldus? A zsellérek, napszámosok, cselédek, altisztek, bezupáltak, berukkoltattak, a továbbszolgálók és a beszolgáltatásra kényszerítettek, a recskiek, a kitelepítettek, az auschwitziek, a buchenwaldiak, a Bérkocsis-utcaiak, a Csillag-börtönösek, az Andrássy út 60-iak, a cigányok-ne- vesincs putrigettókban? Itt vannak ezen a huzatos hídon, mivel mindig is itt voltak ők is. A hidat ők építették, mert velük építtették. Ide mi mindannyian jöttünk, érkeztünk. És érkezésünk miatt azok is újraérkeztek, akik már itt voltak. így élünk mi ezen a tájon, folytonos szélárnyékban és folytonos huzatban. A hídon, amit mi építettünk magunknak, másoknak. És alattunk mindig áramlik a folyam, sodorna hordalékként magával. S mi pilléreken, folyamfenéken vetjük meg a lábunkat. És sírunk, és kiabálunk, és szolgamód hallgatunk, és derültebb időben követelünk. És káromkodásból építünk katedrálist És kövekből is. Mert félünk és reménykedünk. Várjuk a zöldecske rügyet dédelgetjük akár az Oltáriszentséget vakhittel. És közben megátkozzuk a kérges, göcsörtös ágakat Pedig a rügyek mindig azok gallyain sarjadnak. Néha ezt mintha nem is tudnánk: bármilyen kérges is, csak élő fa ágán fakadhat tavaszt ígérő rügy. Fakad - nem terem. És a rügyfakadás csupán esélye a gyümölcstermésnek. Egyszer hátha mondhatjuk a múlt miatt is a jövőnek: Ámen. Ördögh Szilveszter Mit akar a Kulturális Kamara? Térvesztett helyzetben van manapság a kultúra, a művelődés Magyarországon, a kulturális infrastruktúrának nincs érdekképviselete. Ez indokolta, hogy a Közművelődési Információs Intézet a Hazafias Népfront Országos Tanácsa támogatásával a Magyar Kulturális Kamara létrehozását kezdeményezte. A Kamara célja - ahogy ez az alapszabály tervezetében olvasható - a magyar társadalom kultúrális örökségének alkotó védelme, a kulturális értékek hiteles képviselete, a társadalom közösségi erőinek fejlesztése. A Magyar Kulturális Kamara - szándékai szerint - segíti a demokratikus kultúra és a kulturális demokrácia erősödését. A hívó szóra, a felkínált lehetőség ismeretében 178 igenlő válasz érkezett még az alakuló közgyűlés előtt, többek között kulturális vállalatoktól, egyesületektől, társulatoktól, múzeumoktól, könyvtáraktól, de a jelentkezők között találhatók gazdálkodó szervek, termelő vállalatok művészeti csoportjai is. Miközben a kultúra terén az állami mecenatúra menedzselő szerepe egyre szerényebb, a politikai, gazdasági reform szükségessége mellett méltatlanul kevés szó esik manapság arról, hogy a társadalmi fejlődésnek igenis meghatározó része a radikális kulturális reform. Ehhez viszont nélkülözhetetlen annak tisztázása, hogy mit értünk nemzeti kultúrális stratégián. Természetesen a művelődésügy reformja nem lehet pusztán a kulturális szervezetek reformja. Ebben az esetben megfeledkeznénk a közösségek, a különféle csoportok öntevékeny, önművelődési kezdeményezéseiről, amelyek újból - szerencsére - tartalmában és szervezetileg is megteremtik egy megújuló szabadműyelődési rendszer feltételeit, segítik az egyesületek, a közösségi házak, az olvasókörök, a népfőiskolák zavartalan működését. Ma már kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a gazdasági és a politikai válság elsősorban a műveletlenségből ered, ezért különösen fontos minden a kultúrában érdekelt intézmény, szervezet összefogása. A Magyar Kultúrális Kamara ma még - hisz a hivatalos létrehozás előtt áll - nem igazolhatta a kezdeményezést támogatók szándékainak igazát. Az érdekképviseleti, érdekegyeztető, a nemzetközi kulturális kapcsolatok fejlesztését elősegítő feladatokat tekintve azonban úgy tűnik, hogy a Kamara reálisan vállalhatja az érdekelt intézmények képviseletét. Ehhez szükséges, hogy folyamatosan tájékoztassa tagjait a távlati és az időszerű kulturális és gazdaságpolitikai elgondolásokról, fejlesztési célokról, döntésekről, szabályozásokról. A Kamara közreműködik a kulturális és népgazdasági tervezés fontos szakaszaiban, tehát cselekvőén részt vehet a kultúrát érintő koncepcionális elgondolások kialakításában. A Magyar Kulturális Kamara vállalt tevékenységi körét az a közgazdasági ismeretekre épülő pénzügyi magatartás jellemzi, amely nélkül a kulturális intézmények, szervezetek feladataikat a jövőben már képtelenek lesznek következetesen megvalósítani. Ehhez szükséges a piaci magatartás etikai normáinak kidolgozása, ezek érvényesítése, amelyhez a Kamara megteremti a szükséges feltételeket. A Kamarának minden olyan jogi személy tagja lehet, amely valamilyen módon érdekelt a kultúrában, vagy azok a vállalatok, amelyek szabadidős kulturális alappal rendelkeznek. Magánszemélyek csak egyesülés vagy társulás létrehozása után kezdeményezhetik a kapcsolatfelvételt. (MTI-Press) Sportnap a pécsi szabadidőparkban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A TEFI pécsi kihelyezett tagozata egyhetes szakmai gyakorlatot rendezett a dél-dunántúli sportszervező hallgatóknak. Megyénket e tanfolyamon egyedül e sorok írója képviselte. Az egyik feladat egy erdei futáson való részvétel volt a mandulási erdei tornapályán. A pálya 1971 -ben épült társadalmi ösz- szefogással a Pécsi Városi Tanács mezőgazdasági osztálya segítségével. A kis kör1450m,a nagy kör 3100 m hosszú. A tengerszint feletti magasság kb. 500 m, a szintkülönbség kb. 5 cm. A pályán 15 állomás található. Ezeken különböző sporteszközök vannak fából. A bordásfal ugyanúgy meglelhető, mint a gerenda, a nyújtó és más ügyességfejlesztő. Az első tömeges futást 1974-ben rendezték 6000 ember részvételével. Előtte a versenyzők bemelegítésként, majd célba érés után lazításként gimnasztikái gyakorlatokat végeztek szakember irányításával. Mivel e módszerről a jelenlévő Monspart Sarolta is elismerően nyilatkozott, a hagyományt azóta is ápolják, úgy itt, mint Pécs további két tornapályáján, az égervölgyin és a Tubesen.- Milyen előnyei lehetnek egy ilyen tornapályának Szekszárdon? - kérdezem a nagy kör lefutása után a gyakorlatot vezető Sági Sándortól, a PMSC ügyvezető elnökétől.- A szabadidősport célja a lakosság egészségének megőrzése, a kulturált sportolási lehetőség biztosítása. Nem az eredmény fontos, hanem a részvétel. Az intenzitás is a résztvevők képességétől függ. Az erkölcsieken túl azonban van gazdasági vonzata is. A vállalatok, intézmények egyre kevesebbet áldoznak a sportra és az egyesületeknek is egyre nehezebb szponzort találni. Manapság már mindenki kapni akar a pénzéért, szívességből senki sem támogat. Ha sportegyesület létesítene erdei tornapályát, a szponzoráló vállalatok dolgozóinak sportoltatásával viszonozható lenne a támogatás. így bizonyos mértékig a dolgozók is magukénak éreznék az egyesületet. Egy futónap megszervezése kevés embert igényel és nagyon sok résztvevő megtornáztatható. Ha terveznek ilyet Szekszárdon, szívesen segítünk a megszervezésben, az első verseny lebonyolításában. Remélem, hamarosan igényelni fogjuk segítségét! Köszönöm a beszélgetést. ZMESKÁL ZOLTÁN Videopresszó a Panoráma moziban Tavasz közepére várhatóan közel száz négyzetméterrel gyarapodik azon területek nagysága, ahol Szekszárd és környéke fiataljai hasznosan tölthetik el szabad idejüket. A megyeszékhely Panoráma mozijában ugyanis befejező szakaszához érkezett a tavaly őszszel elkezdett ifjúsági videopresszó kialakítása. A mintegy 60-70 ülőhellyel rendelkező helyiség egyaránt alkalmas lesz a televíziós, illetve a kivetítéses videózásra - ez a tevékenység lenne egyébként a kultúrált szórakoztatásra berendezkedett, italokat is árusító presz- szó fő profilja. Ez természetesen nem zárja ki egyéb rendezvények, adott esetben például diszkók megtartását sem. A Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat műszaki osztályvezetője, Kelemen József arról is tájékoztatott, hogy az átépítést követően megoldódik a régóta húzódó ruhatár kérdése is. A kabátok tárolására az eddig fel nem használt előtéri részt teszik alkalmassá. A moziüzemi vállalat saját, hozzávetőlegesen másfél millió forint értékű videopresz- szó beruházása elsősorban a 18-30 év közötti korosztályt veszi célba, s így jó kiegészítője lehet az ugyancsak hamarosan megnyíló szekszárdi alkohol- és dohányzásmentes ifjúsági szórakozóhelynek. -száRaktárból a faira kerül A 3 méter magas, 5 méter hosszú mamutborjú így nézett ki A dunaföldvári megtalálók Sárdy János balról a második Ismét kiállítják a mamutcsontvázat a múzeumban Magyarország területén az elmúlt másfél évszázadban 12 mamutcsontváz került felszínre. Közülük hármat állítottak ki az idő alatt, ma a mátragyöngyösi leletet láthatja az érdeklődő közönség. A Dunaföldváron az 1934-ben megtalált mamut- borjú-csontváz sokáig porosodott a megyei múzeum raktárában. Most Bucsányi Kálmán főrestaurátor elképzelése szerint dr. Vörös István paleozoológus irányításával látványos és érdekes megoldással tárják a nyilvánosság elé az értékes leletet. A csontokat álló helyzetben egy falfelületre rögzítve, applikálva, tehát a test körvonalait is szemléletesen jelezve helyezik el, mégpedig élethű környezetben. Fölötte ugyanis egy dél-franciaországi őskori barlangrajz mása látható majd. A szakemberek szerint 25-30 ezer éves mamutleletet májusban mutatják meg a nagyközönségnek, az őskori és népvándorláskori termek megnyitásával.-tzs-ka"1[. * magtarsAg Az 1934-ben előkerült lelet megindította a korabeli sajtó fantáziáját... Dunafüldváron iskolásgycnmckok mammutcsontokat talált ak. A csontleves és levescsont szakértők zsűrije megszemléli a leletet Mühlbeek Károly rajza
