Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-25 / 203. szám

1988. augusztus 25. mÉPÜJSÁG 5 Ruzsena Hollófekete hajában már fémes fé­nyű szálak is bújkálnak. Ötven körül jár Rózsika. így magyar barátai hívják, Bé­la, a férje „Rózsi"-nak szólítja. Otthon, a csehszlovákiai kisváros zöldségboltjá­ban, amelynek vezetője, pedig Ruzse- nának ismerik a munkatársak és a vá­sárlók. Talán nem is tudják, hogy sze­mélyi igazolványában Rozália olvasha­tó. Rózsika egy magyarok lakta telepü­lésen látta meg a napvilágot, szülei mindketten magyar származásúak. Természetes volt, hogy a kislányt és hú- gocskáját édesanyjuk magyar szavak­kal becézte, s így dúdolta a legelső alta­tódalt is. Később azonban új helyre köl­töztek, s a gyerekek cseh iskolába ke­rültek. A nagylány a kereskedő szakma kifejezéseit is hazája hivatalos nyelvén sajátította el. Azóta sok-sok év eltelt, a szülők már nem élnek, s a tizenötezres városkában ritkán hallani magyar szót. Ha hébe-hó­ba turisták érkeznek a „ déli szomszéd­ból”, az ismerősök a zöldségesboltba szaladnak:„Ruzsena, gyere segíteni! Fordíts!” Az ilyen azonban ritka alkalom, s Ró­zsika, aki semmiképpen nem akarja, hogy féltve őrzött anyanyelvének egyetlen mozaikja is kiessen az emlé­kezet rostáján, esténként, mikor a töb­biek már szunyókálnak, régi mesés­könyveket olvasgat. Nagy bánatára fér­je mindössze néhány, irodalminak nem mondható kifejezést tanult meg a kül­földi ismerősöktől, a gyerekei pedig megmosolyogták, amikor anyjuk ma­gyarra próbálta őket tanítani. Kénysze­ríteni persze nem akarta a dolgot, így szomorúan, de beletörődött, hogy nin­csenek beszélgetőtársai. Helyben. Tol­na megyei barátnőjét azonban havonta felhívja telefonon, s nincs olyan eszten­dő, hogy szabadságát családostól ne Szekszárdon töltené. Ilyenkor újra és újra végigjárják a leg­szebb épületeket, bebarangolják a kör­nyéket, s filmfelvevőjükkel megörökítik mindazt, amit itt látnak. Rózsika élén­ken figyeli a tévéműsorokat, olvassa a lapokat, s természetesen rendületlenül tolmácsol. Szókincse gazdag, kifeje­zésmódja hibátlan, csupán kiejtésén érződik némi kis felvidéki akcentus. Az idén egy hetet töltöttek megye- székhelyünkön, s ebbe az utolsó napon belefért egy pécsi kirándulás is. A terrá- rium, a székesegyház és a Széchenyi téri mecset után vásárolni indultak. Jár­ták a butikokat, s betértek a Konzum Áruházba is. Este, mielőtt becsomagoltak, meg­mutatták vendéglátóiknak azokat az ap­róságokat, amiket vettek. Béla eleme­ket a felvevőgéphez, Kamilla, a tinéd­zserlány hanglemezeket, élénk színű körömlakkokat.- Rózsika, hát te nem kaptál semmit? - kérdezte a házigazda.- Dehogynem - felelte ő, s boldog örömmel mutatta Illyés Gyula Hetven­hét magyar népmeséjét. -esi­Ma nyílik a XI. nyári művésztábor Tengelicen Már több mint egy évtizede annak, hogy a kölesdi Kossuth Művelődési Ház igazgatójának, Baranyai Lászlónak a kezdeményezésére neves, tóként Tolna megyei képzőművészeket hívtak meg a községbe. A nemes célú, a leghitelesebb ismeretterjesztést és pedagógiai törek­véseket egyaránt szolgáló vendégjárás hagyománnyá vált az évek során és „kö­lesdi vizuális kísérlet” néven többé-ke- vésbé a köztudatba is bekerült. Ma már joggal állíthatjuk, hogy Kölesd és környéke a megye képzőművészeté­nek szive tája, ami korántsem jelenti, hogy a közeli Gyönk, vagy akár Dombó­vár, Tamási, Simontornya eredményéről megfeledkezhetnénk. A Kölesdre látoga­tó, itt kiállító festők, szobrászok müveinek elemzését, diaképes rögzítését rövide­sen nyári alkotótáborok követték, majd minden év őszén „Tolnai tájak, tolnai em­berek" címmel megrendezett gyűjtemé­nyes tárlat, amely a vidék szelíd ihlető szépségéről és ihlető emlékeiről tanús­kodott. A környék és a szíves fogadtatás sok más közt Kokas Ignácot, Szent- györgyi Kornélt, Szurcsik Jánost, Vecsé- si Sándort, Schéner Mihály festőművé­szeket, Kiss István, Lesenyei Márta, Ligeti Erika szobrászművészeket is a tájék ked­ves vendégeivé tette. Ez azt is jelenti, hogy a kölesdiek mostanság már hozzá­vetőleg százhúsz képzőművész önálló vagy csoportos kiállításával büszkélked­hetnek, ha az elmúlt évtizedre visszate­kintenek és csaknem másfél száz olyan alkotás műpártoló gazdái lehetnek, amely itt, vagy az itt töltött napok hatásá­ra született. Ma, csütörtökön, a tizennegyedik alka­lommal az eddigieknél népesebb, egy­hetes tábor nyílik Tengelicen, ahol a me­gyei tanács oktatási központja a család­tagokkal együtt hozzávetőleg nyolcvan vendéget vár. Nemcsak az érdeklődés nőtt évről évre, de a korábbi évek gyakor­latától eltérően az idén először iparmű­vészek - textilesek, keramikusok -, ze­nészek, írók, is szerepelnek a meghívot­tak közt. Az idén tehát valamennyi művé­szeti ág képviselőjének erőgyüjtő kikap­csolódást vagy éppen munkára ösztön­ző, termékeny napokat szeretne kínálni a nyári tábor - kinek-kinek kedve, hajla­ma szerint. A programban természetesen a Gobe- lin-14 nevű művészcsoport kölesdi és Újvári Lajos festőművész bogyiszlói kiál­lításának megtekintése is szerepel, s bi­zonyára többen felkeresik megyénk mél­tán nevezetes irodalmi emlékhelyeit is. A tábor ünnepélyes megnyitására augusz­tus 25-én este 19 órakor kerül sor az ok­tatási központban a megyei tanács és ezúttal a megyeszékhely vezetőinek részvételével is, hiszen Szekszárd Város Tanácsa az idei profilbővüléssel maga is föliratkozott az alkotótábornak további szép jövőt jósoló mecénások közé. B. R. A Kop-Ka Áfész 1988. október 1. és 1991. december 31. közötti időszakra szerződéses üzemeltetésre hirdeti a tamási 28. sz. olcsó áruk boltját Érdeklődni: 1988. szeptember 15-től Kolláth Lajosné számviteli osztályvezetőnél lehet. (4od Jk. 7090 TAMÁSI \ A Tamási Kop-Ka Áfész felvételt hirdet a gyönki 42. sz. szabad kasszás kisvendéglőbe, egységvezető munkakör betöltésére. Bérezés a kollektív szerződés szerint. Jelentkezni lehet a Kop-Ka Áfész munkaügyi osztályán. (403) Újabb Naksol-ügy? Egy népbetegség, amely a múlté 250 millió ember boldogságára és boldogulására A pikkelysömör ismeretlen eredetű, elég gyakori bőrbetegség. Megjelenési helye a végtagok feszítő oldalán, a tér­deken, a könyökökön, valamint a hajas fejbőrön van, de előfordulhat bárhol a bőrön. Jellemző tünete a pikkely, köze­pén tapad, szélén elválik. Ha a pikkelyt leválasztják, alatta gyulladt, megvastago­dott bőr látható, a szaruréteg fénylő, vékony tetején pontszerű vérzések - mely súlyos esetekben igen kínzó fájdal­mat okoz - mutatkoznak. Mindezek a tü­netek a világ 250 millió embernél megta­lálhatók. A kezdet, mely már régen befejezés lehetett volna 1988. március 24-én Budapesten saj­tótájékoztatón hírül adták, hogy megala­kult a Psoricur Részvénytársaság, mely magyar-svéd vegyes vállalat a psoriasis, magyar nevén a pikkelysömör népbe­tegség tünetei megszüntetését elősegítő olaj gyártására jött létre. A magyar talál­mány kiötlője Horváth Ferenc pécsi bio­lógia tanár, akinek honi kísérleteit a svédországi klinikákon végzett kísérlet­sorozatok eredményesen igazolták. A magyar találmány hazai alapanyagokból készül és az előzetes piackutatás ered­ményeként jelentős határon túli értékesí­tésre lehet számítani. A Rákospalotán lé­vő üzem a legszigorúbb nemzetközi előí­rásoknak megfelelően, az úgynevezett GMP-szabványok szerint épült fel. Ha­sonlóan csúcstechnológiával dolgozik a GLP-színvonalon működő laboratórium is. A gyár vámszabadterületnek minősül, az erre vonatkozó előírások érvényesek az exportot és az importot illetően. A vegyes vállalat alapításától az üzem létrehozásáig mindössze egy év telt el. Az igazi kezdet Horváth Ferenc biológiatanárként Kar­cagon tanított 1960-ban. Édesanyját, aki akkor a Pest megyei Kóka községben élt, napjaink egyik népbetegsége, a pikkely­sömör kínozta. A már-már elviselhetetlen fájdalmak közepette fiában látta azt, aki megtalálhatja betegségének ellenszerét. S Horváth Ferenc, aki mindig is hitt a nö­vényekben, nekilátott különböző szer­kombinációk összeállításához. Egyszer hálás, köszönő válasz érkezett: „Fiam, a legutolsó szer nagyon hatásos volt, hosszabb időre elmúltak a tünetek." „Ezután már csak finomítani kellett az ösz- szetételén és kisebb tisztításokat elvé­gezni.” Ha egy beteg meggyógyul, vagy leg­alábbis tünetmentes hetek, hónapok kö­vetkeznek be nála, sokan értesülnek ró­la. Szájról szájra jár a hír és előbb-utóbb A feltaláló, Horváth Ferenc a betegek találnak rá erre az emberre, akitől gyógyulásuk utolsó reményét vár­hatják. És ez így volt Horváth Ferenc ese­tében is, de erről meséljen maga a felta­láló:- Valóban így volt. Betegek sokasága keresett fel, előfordult, hogy orvosok ajánlottak betegeiknek. Én nem tudtam senkinek sem nemet mondani. Fizetsé­gül csupán az előállítási költséget fogad­tam el. Szabadalmaztatási kísérletek- Ön már 1960-ban feltalálta korunk egyik népbetegségének, a pikkelysö­mörnek a gyógyszerét. Miért csak most, 1988-ban fogadták el hivatalosan a talál­mányt?- Igaz, hogy már közel 30 éve isme­rem az olaj összetételét. És az is nagyon fontos célom volt a betegek gyógyítása mellett, hogy minél előbb szabadalmaz­tassam a találmányomat, hogy minél több beteg ember juthasson hozzá. 1962-ben megkerestem az akkori egészségügy-minisztert, majd folyama­tosan, megállás nélkül próbálkoztam több hivatalos szervnél is. De mindhiába. A szerződéskötés előtti első kérdés min­denhol a szer összetételére vonatkozott. Ez pedig egyértelműen arra utalt, hogy sajátjukként szeretnék eladni a találmá­nyomat. 1968-ban kipróbálták a debre­ceni bőrklinikán, majd Hódmezővásár­helyen kezeltünk több beteget egy pro­fesszorral. Mindkét helyen az összetétel­re voltak kíváncsiak, tehát ki akarták sa­játítani maguknak a találmányomat. Utóbbinak még talán hálával is tartozom. 1968-ban és 1985-ben is házkutatást tartott nálunk a rendőrség, mivel kuruzs- lás miatt feljelentettek. A ’85-ös házkuta­tás után a rendőrség megvizsgálta az anyagot, hogy az nem toxikus-e. És ezek a vizsgálatok végül is megfelelő alapul szolgáltak a svéd üzleti tárgyalásoknál.- Harminc év után mi volt az ami segí­tett, hogy találmánya most már hamaro­san a betegek gyógyulását segíthesse elő?- Egy szerencsés véletlen. Ágnes lá­nyom kerámiaüzletében voltunk, egyik betegemmel beszélgettünk, mikor egy svéd üzletkötő ezt meghallotta. Rögtön felvilágosításokat kért a szerről és bele­egyezésemet, hogy tárgyalásokat kezd­hessen Magyarországon. Én nem mond­tam nemet, és ennek eredményeként alig egy év alatt létrejött a Psoricur Rt. Több­ször is lett volna alkalmam külföldre men­ni, hogy ott szabadalmaztassam a talál­mányomat. Valószínűleg már régen kap­ható is lenne. De én magyar vagyok, szerettem volna, hogy a magyar emberek jussanak legelőször a szerhez. És ezt most is próbálom elérni a svédekkel. Fel­tett célom, hogy itt Magyarországon kez­detben egy, majd több kezelűközpontot hozzunk létre, ahol főleg a magyar bete­geket fogadnánk. Az első Pécsett, a Mi­naret és a Pannónia szálloda kooperá­ciójában lenne.- Megkezdődtek a klinikai kísérletek hazánkban a pécsi a debreceni bőrklini­kákon. Gondolom, igen elfoglalt most is a feltaláló, hisz sokat segíthet.- A segítséget természetesen felaján­lottam, hisz ismerem teljesen a szert, mi­kor, hogyan reagál, de senki sem veszi igénybe, senki sem hívott. „Ehhez Horváth Ferencnek semmi köze!” Természetesen megkerestem a pécsi klinikán a kísérleteket végző orvosokat is. Egy magát megnevezni nem kívánó orvos, teljesen felháborodottan reagált érdeklődésemre, hogy milyen stádium­ban vannak jelenleg a kísérletek. Szerin­te ez egyáltalán nem tartozik még a köz­véleményre. Kérdésemre, hogy Horváth Ferencet miért nem vonják be a kísérle­tekbe, csak ennyi volt a válasza, hogy Horváth Ferencnek ehhez semmi köze, ez az ő dolguk, mivel a Magyar Gyógy­szeripari Vállalat adta ki nekik a szert vizsgálatra. Hogy ez hatásos-e vagy sem, arról még szerinte jelenleg lehetetlen nyi­latkozni. * Összegzés, avagy tanulság. Van egy feltalálónk, Horváth Ferenc, aki 63 éves. Feltalálta 30 évvel ezelőtt a pikkelysömör nevű betegség ellenszerét. Lehetett vol­na egy magyar vállalatunk, mely a gyógy­szer előállításával több százezer beteg gyógyulását segíthette volna már elő, emellett hatalmas exportot bonyolíthatott volna le. És ráadásul, mely ráadás a legeslegfontosabb dolgot jelenti, ne­künk, magyaroknak nem kellene most még éveket várnunk arra, hogy hazánk­ban a közeljövőben és elfogadható áron kapható legyen a psoriasis nevű beteg­ség gyógyszere. HERBECK ERZSÉBET Gyógyüdülés a tanévben Szeptember 4-ével megkezdődik az általános iskolások gyógyüdültetése Vajtán és Kőszegen. A Szabadsághegyi Gyermekgyógyintézet szervezésében, a SZOT támogatásával immár hetedik esz­tendeje folyik az iskolai oktatással egy­bekötött, a tanévvel párhuzamos gyógyí­tó munka. A mozgássérülteket a 140 fé­rőhelyes vajtai gyermekotthonban, ki­lenc turnusban, a légúti megbetegedés­ben szenvedőket és a túlsúlyos gyereke­ket a 150 férőhelyes kőszegi intézmény­ben, hat, illetve három - egyenként 28 napos - turnusban fogadják. A gyógyintézményekben az oktatásról főfoglalkozású tantestület gondoskodik. Mivel az általános iskola második osztá­lyától vesznek fel gyerekeket az iskola- szanatóriumba, előfordul, hogy az alsó tagozatosok összevont formában tanul­nak, a felsősök viszont a normál iskolai rendszerben folytatják tanulmányaikat. A délutáni program része a minimum há­romórás gyógytorna, aminek hatása bi­zonyítottan igen kedvező, csakúgy mint az úszásé, a kerékpározásé, a futballo- zásé. Az orvosok mellett gyógypedagó­gusok segítik a gyógykezelést. A sza­badidő kulturált eltöltésében a tantestü­let tagjai segítik a fiatalokat. A legnépsze­rűbb a fogyókúrás tábor. A Szabadság­hegyi Gyermekgyógyintézet e tábor­program összeállításába bevonta az Or­szágos Élelmezési és Táplálkozástudo­mányi Intézet és a Budai Gyermekkórház szakembereit is. Évente mintegy 450 gömbölyded gyermek „viaskodik” a fölös kilókkal, és az eredmény: átlagosan 8 százalékos testsúlycsökkenés. A Psoricur magyar-svéd gyógyszergyártó vegyes vállalat megkezdte a pikkely­sömör ellen alkalmazható szer nagyüzemi gyártását

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom