Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-07 / 82. szám

1988. április 7. NÉPÚJSÁG 3 Biobrikett Miskolcról A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság miskolci fűrésztelepén fürészpor- brikettáló üzemet építettek. A présgép, kötőanyag nélkül, 250 tonnás nyomás­sal óránként másfél tonna fűrészporpogácsát sajtol. A 4200 kalória fűtőértékű tüzelőanyag jó hatásfokkal égethető el a cserépkályhákban. (MTI PRESS - Kozma István Mezőgazdasági kistermelés a megyében Mezőgazdasági kistermeléssel Tolna megyében 59 ezer család foglalkozik, amely a megye családjainak 67%-át te­szi ki. A megyében kialakult magas szín­vonalú nagyüzemi gazdálkodás mellett a kisüzemek termelése jelentős. A bruttó termelési értékből a 3 milliárd forint ter­melési érték 28%-os részesedést jelent. Országosan ez az arány ugyan maga­sabb (33-34%), azonban a kistermelők egy főre jutó termelése a megyében 16574 forint, amely az országos 12 035 forint átlagot meghaladja. A kistermelésen belül a termelési érték egyharmadát a növénytermesztés és a kertészet, kétharmadát az állattenyész­tés adja. Az állattenyésztésen belül a sertés- ágazat a meghatározó. Jellemzője, hogy a termelési értéke meghaladja a növény- termelés és a kertészet összes termelé­sét. Folytatódik az MO-ás autópálya építése A kedvező tavaszi időjárás beköszöntő­vel ismét teljes a nagyüzem az MO-ás autó­pálya-gyűrű építésén. A kotró-, nyeső-, tö­mörítő gépekkel az idén több mint félmillió köbméter földet mozgatnak meg. Az autó­pálya nyomvonalán kitermelt talajból építe­nek töltést a kelebiai vasútvonal felett maj­dan átívelő közúti hídhoz, illetve a dunai hi­dakhoz. Nyáron már az út szerkezetépítése is megkezdődhet, több rétegben alakul ki a sima útfelület, amelyet aszfalttal borítanak. A terv szerint ősszel a régi 50-es kecske­méti út, illetve az M5-ös autópálya közötti három kilométeres szakaszt már át is ad­hatják. Ezáltal a Kecskemét felől kocsival érkezők könnyebben elérhetik az autópá­lyát, vagyis a zsúfolt Soroksári út némileg tehermentesül, felgyorsulhat itt a közleke­dés. A Dunán átívelő autópályahidak építőit hátráltatta ugyan, hogy a folyó az utóbbi napokban elöntötte a munkaterületet; az ütemterv határidőit azonban így is tartják, mivel az enyhe téli hónapokban is dolgozni tudtak, s jelentős előnyre tettek szert. A Há- rosi-híd - amely Nagytétényt köti majd ösz- sze Csepel-szigettel - pillérépítésével részben már elkészültek. Hány évesek voltak? A nagy idő tanúi Ma 140 éve nevezte ki (kényszerült kinevezni) az uralkodó az első felelős ma­gyar minisztériumot. A történelem bizonyítja, hogy azóta se sikerült ilyen nagy ne­vek viselőiből összehozni az ország vezető testületét. Ha azonban mai szemmel nézzük az egykori szakállas, bajuszos - és majdnem kivétel nélkül komor, de leg­alábbis nagyon komoly - arcokat, az a gondolatunk támad, hogy ezek bizony na­gyon éltes emberek lehettek. Az elképzelés téves. Ha a király személye körüli, és a köztudatból teljes joggal kiesett minisztert, a 62 éves Esterházy Pált leszámítjuk, akkor az első felelős ma­gyar minisztérium átlag életkora 45 év. így „legöregebb” az 57 éves Széchenyi, akit Mészáros Lázár követ a maga 52 esztendejével. Kossuth 46, Deák - akiről az a furcsa kép él, mintha soha nem lett volna fiatal - 45, Klauzál 44. A kormányel­nök gróf Batthyány se több 42-nél, Szemere pedig éppenséggel 36, sőt Eötvös 35. Igaz, a márciusi ifjakra - a 20 éves Nyárira, a 21 esztendős Vasvárira, a 23 esztendős Jókaira, vagy éppenséggel a 25-ikben járó Petőfire, vagy a 26-ikat taposó Irinyi Józsefre - az érett kor tornyából néztek le, de az tagadhatatlan, hogy például a XX. század második harmadát irányító „gerontokráciához” (Szentgyör- gyi Albert szava) mérten a legjobb korban voltak. Igaz, a maguk idején másként ítélték meg az életéveket, de azért mostani felfo­gásunk szerint mégis furcsa, hogy bő fél esztendő múltán az 54 éves Bem József­nek kijár az „apó” titulus. Sőt a közelmúltban is olvastam olyan emlékművet, mely­ben az aradi vértanúk között „öregként” emlegette a szerző Damjanich Jánost. Aki 45 évesen fejezte be hős életét. A későbbi aradi vértanúk egyébként ezen a napon még közepesnél alig maga­sabb beosztású tisztek. Legmagasabb rangú köztük a 48 éves Kiss Ernő, aki ez­redes. A legöregebb pedig Aulich Lajos, Pozsonyban szolgáló alezredes, 56 éve­sen. Pályafutásuk rövid egy év leforgása alatt tüneményessé vált. A világ minden hadseregében azóta is ritka a 29 éves tábornok, mint Leiningen, vagy mint a 35 éves osztrákból lett magyar hős, Poeltenberg. Az aradi vértanú főtisztek átlagos életkora egyébként 44 esztendő volt. A későbbi szabadságharc, minden személye körüli elkövetkezendő vita ellené­re, legnagyobb katonai alakja, Görgey Artúr ekkor még kilépett főhadnagy és tu­dományos disszertációját készíti mint vegyész a prágai egyetemen, a kókuszdió illóolajairól, Redtenbacher professzor részére. Ami a megyénkbelieket illeti, az első jobbágyfelszabaditó nemes - aki egy esz­tendő múlva már a debreceni országgyűlésen lesz - „öreg”, hiszen 53 éves. A kö­zeljövő Perczel Mór tábornoka 37, Miklós öccse, a majdani ezredes 32. Csapó Vil­mos őrnagy, néhány hónap múlva nemzetőr ezredes és ozorai győztes, pontosan 50. A katonatisztek még egész biztosan nem, a többiek azonban már valószínűleg sejtik, vagy éppenséggel tudják, hogy visszavonhatatlanul beléptek a történelem­be. ORDAS IVÁN PÁLYA­MUNKÁSOK A Vajta és Szekszárd közötti vasúti pá­lyán tavaly hatvankét sintörés történt, idén eddig tizenkettő; annak ellenére, hogy a MÁV szakemberei rendszeres ult­rahangos vizsgálatot végeznek a vona­lon. Mindezen egyáltalán nem csodál­koznak a szekszárdi főpályamesteri sza­kasz munkásai, sem pedig Újvári Károly főpályamester, hiszen az említett szaka­szon lévő síneket 1928-ban fektették le. Azóta jelentősen megnőtt a vonal terhe­lése, végső soron ezzel is magyarázható, hogy a 67 kilométer hosszúságú vágá­nyokon és az alépítményen csak tűzoltó munkára van lehetőség.- Sajnos, a pálya állapota egyre romlik - említi Újvári Károly. Ajelenlegi létszám­mal igen nagy nehézségekbe ütközik a vonal állapotának megóvása. Hiába elvá­rás tőlünk, hogy olyan embert ne ve­gyünk föl, akinek tele van a munkaköny­vé, amikor kevesen vagyunk. Csurgai Miklós, a bátai brigád vezetője fűzi tovább a főpályamester gondolatait:- Nem azon múlik az ember megítélé­se, hogy kinek hány munkahelye volt ko­rábban! Az én munkakönyvemben is vagy tiz bejegyzés van. Voltam erdőgaz­dasági munkás, dolgoztam állami gazda­ságban, a vízműnél és még sorolhatnám. Egyébként 1971-ben jöttem a vasúthoz, mert mindig azt néztem eddig, hol keres­hetek többet a családomnak. Különben a mi munkánk után egyáltalán nem kap­kodnak az érdeklődők. Sok esetben a vonaton utazók is ferde szemmel néznek ránk, a melósruha miatt. Hat hónapi ki­hordási idővel kapunk munkaruhát, de olyan gyenge anyagból készül, hogy két hét múltán nem egy esetben reped a vá­szon. A mosásról is nekünk kell gondos­kodni. Csak azt nem tudom, hogy miért veszi meg a vasút ezeket a gyenge anyagból varrt öltönyöket! A brigádvezető által felvetettek nem egyedi gondot jeleznek. Ma is csak azért hagyták előbb abba a munkát a 6-os út alatt átbújó szakaszon, mert délután termelési tanácskozásra igyekeztek, ahol Grabant József, a dunaújvárosi pft vezetője értékelte a tavalyi évet. Vele ezt követően váltottunk szót.- A Rétszilas-Bátaszék közötti pálya tavaly január óta tartozik a főnökséghez, ezzel nyolcvan kilométerrel bővült a pá­lyaszakaszunk. Sajnos az említett vonal Vajtától a Sió-hídig ugyancsak elavult, legfeljebb hatvan kilométeres sebesség­gel haladhatnak itt a szerelvények. S az sem hallgatható el, hogy igen komoly anyagellátási gondokkal küszködünk. Odáig jutottunk, hogy a használt anyago­kat - hevedert, szelvénykarókat, csava­rokat, váltókat - ismételten fel kell hasz­nálnunk, s nem egy esetben a fővonalak­ról kikerülő síneket is. A fenntartásra mindössze 75 millió forint jut, többek kö­zött ez az oka annak, hogy a frekventált vonalakról a bontott anyagot másutt még felhasználjuk. A sínellátással is gondjaink vannak, így arra kényszerülünk, hogy a kopott sín­szálakat felcseréljük. Ami a létszámot il­leti, alapvető gondjaink nincsenek, de holnap akár ötven csákányost is fel tud­nánk venni pályamunkásnak. A bruttósí­tás előtt az átlag órabér 24,80 forint volt, az új felvételesek keresete ma sem éri éri el az ötezer forintot. Grabant József mérnök, a vasúti mun­ka jó ismerőjének vallhatja magát, hiszen annak idején, több mint 23 éve Marcali­ban kezdett pályamunkásként. Ha tehet­né, minden bizonnyal többet nyújtana az embereknek, de hát az anyagiak behatá­roltak. Mint ahogy ma is általános gya­korlat, hogy a pályamunkás táskából fo­gyasztja a hazait. Ezt erősíti meg Loson- czi János, a tolnai brigád előmunkása is, aki hozzáfűzi:- Ha igényelnénk, kihoznák a meleg ételt az üzemi konyháról, de a kocsihoz kilométereket kellene gyalogolni. Inkább azt mondjuk, hazait eszünk. így aztán el­veszítjük a vállalati hozzájárulást. Leg­alábbis eddig így volt. Úgy tudom, hogy nemrég adódott arra lehetőség, hogy a főpályamesteri szakaszon dolgozók ré­szére a kiadandó étkezési jegyekre meg­vásárolható az élelem, de annyira bonyo­lult az elszámolás, hogy inkább együtte­sen lemondtunk a főnökkel erről a lehe­tőségről. A Csurgai-brigád jelenleg a tolnai sza­kaszon lévő pályán dolgozik. Elsároso- dott a töltés, ezért még napokon át kram- pácsolnak. Itt is teljes ágyazatrostálásra lenne szükség, de a Plasser géplánc még nem ért ide Jászkisérről. Addig is a hatvanhét kilométeres pá­lyaszakaszon hol itt, hol ott végzik az alá- verést, hogy a személy- és teherforgalom zavartalan legyen. De mint már szó esett róla, az elavult felépítmény miatt munkájuknak csak át­menetileg van látszata. Mindenesetre Új­vári Károly reménykedik abban, hogy ebben az esztendőben legalább Vajtától Nagydorogig végeznek a vonal átépíté­sével, s azt sem hagyja megjegyzés nél­kül, ha az anyagellátás továbbra is ilyen katasztrofális marad, a szerelvények egyes részeken még az eddiginél is las­sabban haladhatnak tovább. Szakszóval élve el kell rendelniük a lassú jelet! SALAMON GYULA Kapfinger András felvételei Fokozott közúti ellenőrzés Fokozott közúti ellenőrzést tartanak áprilisban hazánk útjain. A fővárosra és valamennyi megyére kiterjedő akcióban a rendőri erők mellett részt vesznek töb­bek között a megyei közlekedési fel­ügyeletek és a nagyobb közlekedési vál­lalatok munkatársai, illetve a rendőrség önkéntes segítői is. A fokozott közúti ellenőrzés elsődle­ges célja a közlekedési fegyelem meg­szilárdítása, a balesetek visszaszorítása. A rendőrségnek és társadalmi segítői­nek fokozott figyelmét indokolja az is, hogy az erőfeszítések ellenére tavaly 2,6 százalékkal emelkedett a közlekedési balesetek száma. Bár a halálos kimene­telű balesetek száma több mint 3 száza­lékkal csökkent, 1987-ben még így is 1573 ember vesztette életét közútjain­kon. Kedvező tendencia, hogy tovább csökkent az ittasan okozott balesetek száma, ám az összes balesethez viszo­nyított arányuk változatlanul magas, 14,3 százalék. A rendőrség adatai arra figyelmeztet­nek, hogy a közlekedési balesetek mint­egy 83 százalékát a járművezetők okoz­ták, elsősorban a sebesség helytelen megválasztásával, az elsőbbség meg nem adásával, illetve az irányváltoztatás­ra, a kanyarodásra vonatkozó szabályok megszegésével. További veszélyek for­rása, hogy sok járművezető kapcsolódik be a forgalomba műszakilag nem megfe­lelő gépjárművel. Emellett sokszor kifo­gásolható a kerékpárosok, a segédmo­tor-kerékpárosok, a fogathajtók és a gyalogosok magatartása is. Gyakran maguk a gyalogosok idéznek elő balese­tet azzal, hogy figyelmetlenül, sok eset­ben tilos jelzés ellenére mennek át az út­testen. Mindezeket a tapasztalatokat szem előtt tartva a mostani akció alkalmával fo­kozott figyelmet fordítanak a közlekedési szabálysértők, az ittas vezetők felderíté­sére, vizsgálják a vasúti átjárók, a jelző­lámpákkal ellátott útkereszteződések forgalmát, ellenőrzik a biztonsági öv használatát és a környezetvédelmi elő­írások betartását. Kiterjed az ellenőrzés a gyalogos közlekedés, a személy- és áru- szállítás szabályainak megtartására, a különböző engedélyek érvényességére, a járművek hatósági jelzésére, a világító- berendezéseire és a gumiabroncsok ál­lapotára is. Meddig bírja még az 1928-ban készült sín A bétái brigád a tolnai szakaszon

Next

/
Oldalképek
Tartalom