Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
1988. április 9. tolna''s ^ MÉPÜJSÁG9 Kertészkedés=fanatizmus + hangyaszorgalom „A Szabó Laci kertészete úgy hozzátartozik a községhez, mint a templomtorony” - mondják Nagymányokon, s a mosolygós fiatalember nem is tiltakozik, amikor ezzel kezdjük a beszélgetést. Leállítja a kistraktort, amivel éppen előkészítette az egyik melegágyat. Szívesen kalauzol végig bennünket a páradús levegőjű sátrakban, s míg elsétálunk a karcsú gerberák mellett, megtudjuk, hogy éppen húsz éve, a „Zöld utat a zöldségnek” akció idejében hagyott fel a műszaki ellenőrséggel. Az akkoriban divatba jött fóliával először 1600 négyzetnéternyi kertet borított be, ma pedig már ennek több mint négyszeresén gazdálkodik. Elsősorban a környék és Bonyhád üzleteit látja el friss zöldségfélékkel, paprikával, paradicsommal, uborkával, de húsvétkor a szekszárdi Skála vásárlói is az ő 25-30 dekagrammos salátáiból vihettek az ünnepi asztalra. A takaros kis kertészetben ezenkívül zöldség- és egynyári virágpalántákat is nevelnek Tolna, Baranya háztáji és kisegítő gazdaságai számára, s termesztenek szegfűt, kálát is. Munka tehát akad bőven, így a nagyszülők, valamint a most érettségiző Andrea és a 11 éves László is kiveszi a részét a hajnaltól estig tartó tennivalókból.- Hangyaszorgalom és fanatizmus kell ehhez - nevet az édesapa -, s nem szabad sosem elkeseredni. Mikor áramszünet miatt mindenünk elfagyott, akkor is arra gondoltam: az egy hiba, nincs áramfejlesztő... Ma már nem ijedek meg, ha kint mínusz van. Az viszont bánt, hogy az éjjel megint felhasogatták az egyik fóliát, és loptak a gerberából. De hát nem nemcsak ilyen bosszúság, szépség is van a kertészkedésben. Talán ennek, a növényekkel való mindennapos foglalkozás adta örömnek is köszönhető, hogy a nagylány a pécsi tanárképző főiskola biológia szakára jelentkezett. Nagymányok — hajdanán 1158: II. Géza oklevele először említi Manek-ot, amely feltehetőleg a mai Nagymányokot jelenti. 1228: Maneg néven fordul elő a helység, majd 1292 körül Manky néven szerepel, birtokosa a pécsi őr-, illetve éneklő kanonok. Jelentős település: Baranyához tartozik, temploma, lelkésze van, s meglehetősen népes. 1437 körül említik Nagy- és Kismányokot. 1526 után Mányok a szászvári vár uralma alá kerül, amelyet Ahmed basa 1543-ban foglal el. 1545: Mányokot a török adóösszeírás (defter) városnak nevezi, 1554-ben nagy utcája 19, kis utcája 18 házból áll. 1559-ben 12, 1564-ben 11,5 jobbágytelek található itt. 1579:14033 akcse, tehát kb. 250 magyar forint Nagymányok adója. 1618: Mányokra a bátai apát tart igényt, de az a pécsi préposté marad. 1664: Pécs ostromakor valószínűleg elpusztul a helység, amelyet 1669-ben már pusztaként jeleznek az összeírók. 1696: Mányok részben újjáépült, két jobbágycsaládja már adózik. 1711: 49 személy él a helységben, de 1722-ben már 487 lakója van. (1829-ben úgy emlékeznek rá: „1710. esztendőben kezdették Frankusok, Sohvábok, Elszászból, Pfáltzból ésTü- ringenbül az helységet megszállani”.) 1738: Bél Mátyás szerint „vegyesen svábok és magyarok művelik”, 1787: 143 házban 169 család lakik itt, 822 személy, 427 férfi, 1 pap, 7 polgár, 82 jobbágy, 107 zsellér. 1808: Források említik a nagymányoki bányát. 1828: 147 házban 1115 személy él, köztük két nemes és 23 mesterember, sőt egy seborvos is lakik itt. 1836-ban Fényes Elek írja: „Nagymányok német falu egy kies völgyben... Köszénbánya. Mészégetés. Sok patakmalom. Szőllőhegy, erdő, kövér rétek.-Földesura a pécsi káptalan custosa”, 949 lakosa van. 1870-ben 1015,1890-ben 1180 lélek lakja a községet. A kismányoki elöljáró monológja .- Amíg bírom, csinálom, igaz már nyugdíjas vagyok, de ha tudok segíteni még, akkor miért ne tenném. Itt van ez a tápbolt, ahol én árulom az embereknek, a faluban lakóknak a tápot. Közel három hónapja nyílt meg. Nagy szükség volt erre, hisz a lakosság nyolcvan száléka nyugdíjas, és Nagymányokra bejárni idős korban tápért, az nem mindegy. Örültek is az emberek. A kultúrházunk is elkészült, belülről gyönyörű, kívülről nemsokára tatarozzák. Itt a fiataloknak külön klubhelyiség lett. kialakítva. Van művelődési házunk, de nincs ember, aki rendezvényeket, műsorokat szervezzen. Úgy jártunk, hogy két éve kaptunk új székeket, de nem sokáig örülhettünk neki, mert tűzvédelmi okok miatt lezárták az épületet. Most adva van minden lehetőség, csak nincs aki kihasználja. Kismányokon sokan elmentek a pedagógusok közül. Attól félek, a kis falvak éppen attól fognak elsorvadni, hogy nem fogják tudni hagyományaikat ápolni, nem lesz élet, mozgás, a fiatalok elmennek, elöregszik a falu. Bármilyen segítséget megadnánk annak, aki vállalná itt helyben a népművelői munka végzését. A közlekedés jó Kismányokról. Igaz, hét végén kissé bonyolultabb. Az orvosi ellátásra sem panaszkodhatunk. Szorgalmas emberek laknak itt. Rendezettek a kertek, az utak szélei. A temető elhanyagoltabb részét társadalmi munkában kitakarítottuk, a temetőbe föl fogjuk vezetni a vizet. Még ezen a héten 100 facsemetét kapunk, fásítani szeretnénk és a kultúrház környékét parkosítani. A fiataloknak lesz egy teniszpályájuk. A művelődési házban lévő könyvtárunkban négyezer kötet könyv van. A tájoló szerepében Tízévesek lesznek. Nagy ünnepet terveznek június 25-én, melyre fogadnak nyugatnémet tánccsoportot is Villfratt- ból. Viszontmeghivásról van szó, hisz tavaly a Német Nemzetiségi Népi Együttes náluk szerepelt. A nagymányokiakat a mórágyi származású Forster Jakab menedzseli az NSZK-ban. Nehezen alakultak, pedig a hetvenes évektől állandó témája volt a tanácsüléseknek is egy együttes megalakítása. Aztán Krász Lőrincné pedagógus - ma szakfelügyelő is - Kretzer Józseffel közösen (a feledhetetlen Szepi bácsival) népi énekeket, játékokat tanított, és mintha ez lett volna a lavina, szinte ezzel egy időben alakult az idősebb korosztályból egy tánccsoport, a népfront segítségével, adódott egy dombóvári bemutatkozási lehetőség, amit meg is ragadtak. Gansz- ler Péter és a vele alakult 7-8 pár, a népdalkör és a gyermekcsoport Wusching Ágota vezetésével mintegy közmegelégedésre egybeolvadtak, lett belőlük a Nagymányoki Német Nemzetiségi Népi Együttes, melynek szerves része a népdalkör, akik önálló műsort is tudtak adni. Hamar felfigyeltek rájuk, előbb bronz minősítést, majd 1984-ben már az arany.., amit a 11. országos szövetkezeti néptáncfesztiválon elsöprő sikerrel meg is erősítettek. A három szövetkezeti ágazat, a Szekszárdi Húsipari Vállalat, a helyi Gábor Áron Téesz, a bonyhádi áfész, a BONY KS, a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet segíti a közel százfős csoportot. A jövő adott, mert az utánpótlás már ma tagja az együttesnek, amely a Baranya és Tolna megyei németlakta falvak esetében a tájoló szerepkörét is képes felvállalni. Nem is akármilyen színvonalon, így az NDK- és az NSZK-vendégszereplések sem a véletlen művei. Az összeállítást készítették: Cser Ildikó, Gottvald Károly, Orsós Julis, dr. Töttős Gábor és Szabó Sándor Firhangos ágy, tülkös párta, rostos keszkenyő.- Valaha egy mázsa búzáért hímeztek egy ilyet, de én még ennyiért se vállalnám, olyan aprólékos munka - mondja Schmidt Károlyné Tóth Judit, miközben szétteríti keze fején a fekete, fehérrel varrott finom főkötőket, amelyeket családja egykori nő tagjai viseltek. A ritmikusan ismétlődő virágmotívumok, gombostűfej- nyi szirmok remek ízlésről, kifinomult művészi érzékről, szorgalomról árulkodnak. Ugyanígy a slingelt pöndők, a csárdásszélű pántlikák és a fénylő flitte- rekkel díszített tülkös párta, meg a festett szekrényben egymáson rostos keszke- nyök. A Schmidték váraljai házában berendezett magyar szobába belépve az ember azt sem tudja, hova nézzen. A falon tányérok, korsók, evőeszközök, közöttük számos megsárgult, régi fénykép. Mosolygó legények, szégyenlős leánykák tekintenek ránk a múltból. Az egyik nagy, rámás szélű fotográfián fess katona feszit: Kossuth Imrő, Kossuth Lajos egykori vitéze. A sarokban a mángorlók, parazsas vasalók között ott találjuk patkóit bőrcsizmáját is. Csak az egyiket, mert a párja, sajnos elveszett az idők során. Bekerült viszont a család tíz éve elkészült gyűjteményébe egy olyan 1902-ből való firhangos ágy, amilyenben még Tóth Judit és férje is aludtak házasságuk eleSchmidt Károlyné egy gyönyörű tülkös pártával jén. A szoba nem múzeum, csupán a lakás egy része, de kis helyen széles skáláját mutatja be a váraljai magyar és sváb, valamint a sárközi népi kultúra kincseinek. A ruhákat olyan gyermeknagyságú babákon láthatjuk, amelyek elkészítéséért Schmidt Károlyné tavaly a megyei művelődési központban nívódíjat vehetett át. A szoba legszebb sarka Ahol feledték a tavaszi kölcsönöket A létrán mászni kell! A hat falu határában, közel 5000 hektáron gazdálkodó nagymányoki Gábor Áron Tsz háromszáz aktív tagjának a megélhetés 90 százalékát a két alaptevékenység által nyújtott munka szolgáltatja. A tavaly elért 15 millió 600 ezer forintos tiszta nyereség annak az immár második éve folyó stabilizációs programnak is köszönhető, melyben meghirdették - és mint a példa bizonyítja, végre is hajtották - a szigorú létszámgazdálkodást, melyben az inproduktiv tevékenységnek nem jut jövő, melyben a költségcsökkentést munkakörök összevonásával, energiamegtakarítással igyekeztek szolgálni, és ennek jelei mára már mutatkozni is látszanak. Április van, mégsem kopogtak bankhitelért, sőt - ami még nem fordult elő a fennállásuk óta - még kölcsön is adtak. Igaz, ez csak a hitelfelvétel kitolódása, de már igazi eremény. Két esztendő alatt 60-nal csökkent a taglétszámuk, mégpedig úgy, hogy a nyugdíjba vonulók és a kilépettek helyett nem vettek fel új tagokat. Mára csak minőségi cserével kerülhet a téeszbe szakember. Nem maradtak el a tavaszi munkákkal, gondjuk nincs, húsvét előtt fölbe került a borsó és jól felkészültek a tavaszi nagy kampányra, a kukorica és napraforgó vetésére. A tavasz kétezer hektár vetést „hoz” a hat falu határában. A kevés fejlesztési lehetőség ellenére is 800 ezer forintot fordítanak a műhely szerszámgépeinek felújítására, újak vételére, mert azt vallják, az öreg gépparkot csak jó szakemberek és jó szerszámok képesek biztonságosan munkára fogható állapotba hozni. Nyugodt a tavasz, szép az őszi búza is, de hozzátették, még sokat kell kint aludnia... A váraljai istálló felújítása folyik, kimondottan jól alakult a tejtermelésük, az idén már közel 20 százalék pluszt produkáltak. Eladtak 54 tenyészüszőt, ami szintén segített a likviditásukon. A szerkezetváltás bevezetésével a szárazborsó-ter- mesztést is megkezdték. Az idén már a közösben is lesz, az IKR által segített bábolnai hibridkukorica-termesztés. A 165 hektár fele megint háztáji lesz. Nem fagyott el a szőlőjük, a kiváló idő segítette a metszést is, amit befejeztek. Az idén a halászattal is sikereket kívánnak elérni, sikerült minden ivadékot időben és jó minőségben beszerezni, és erre is volt pénzük. Vetnek 1121 hektár kukoricát, 165 hektár vetőmag kukoricát, 300 hektár silót és 500 hektár napraforgót. Úgy gondolják, már a létrán állnak, és aki a létrán áll, az másszon is fel rajta, csak ne szédüljön, ha vissza kell néznie majd egyszer... Szabó László a gerberák között Falurészlet
