Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-23 / 96. szám

1988. április 23. / TOLNA > 6 KÉPÚJSÁG MÚLTUNKBÓL- Nem kezdhetjük másként ezt a beszélgetést a MOHOSZ Tolna Me­gyei Intéző Bizottsága titkárával, mint azzal, hogy ma már - vélemé­nyem szerint - nem csupán kaland­szerzésért igyekszik az ember a víz­partra. Igaz, a zsákmányszerzésnek ez az ősi vágya még munkál benne, de már mások az indítékok, mint eleinknél voltak.- Valóban így van. Napjainkban a stresszhatásnak kitett ember valahogy szeretné levezetni a benne felgyülemlett feszültséget, szeretne kikapcsolódni, és ha már ezt teszi, akkor olyan helyen, ami nyugalmas, ahol jó levegőn van és időn­ként sikerélményhez jut. Azt hiszem, mindegyik nagyon fontos tényező.- Ezzel egyetértek, hisz jó néhány­szor magam is kipróbáltam már, de ilyenkor mégis eszembe jut az, hogy a rossznyelvek szerint ha egyszer megtervezik a horgászjelvényt, ak­kor azt láthatjuk, zöld mezőben ül egy ember és hazudik. Nem lenne rossz, ha most „megrajzolnánk” azt a jelvényt, kezdve azzal, hogy bemu­tatjuk, mi is a horgászat.- Nem is olyan könnyű feladat ez, mert ha túlzottan tudományosan akarjuk kife­jezni magunkat, akkor mondhatjuk, hogy a munkaerő bővített újratermeléséhez szükséges hobbi, sport, szórakozás, já­ték, kikapcsolódás. Mert ez mind igaz. I- Tehát nyugodtan megfogalmaz­hatjuk azt is, hogy mindaz belefér a horgászat fogalmába, amit az orvos nem tud receptre felírni.- Pontosan. Úgy gondolom, a pihenés mellett mindenképpen van bizonyos re­generáló, gyógyító hatása is, hiszen jó le­vegőt ma már csak a vízpartok egyes he­lyein lehet szívni. Mi, városi emberek, tu­lajdonképpen elszoktunk az időjárás vi­szontagságaitól is. A napsütés, a szél, az eső - ha kapástól függően szidja, vagy dicséri is - jó hatással van a horgászra. Együtt él a természettel.- Kanyarodjunk vissza az ősi ösz­tönhöz, a zsákmányoláshoz, és ezzel együtt a táplálkozáshoz! Nemrégi­ben hallottam a rádióból, hogy a Szegedi Konzervgyár különféle bu­sakészítményeket hoz majd forga­lomba, jelenleg pedig két kórházban kísérleti jelleggel ki is próbálják ko­leszterincsökkentő hatását. A hal az egészséges - korszerű - táplálko­záshoz szerintem nélkülözhetetlen.- Igen. Nemcsak az őskorban, hanem ma is az étkezésben játszik jelentős sze­repet, azért megyünk ki a vízpartra, hogy halat fogjunk, és ha ez sikerül, elfogyasz- szuk. Tulajdonképpen az, amit a busáról, vagy általában a halakról írnak, nem pro­pagandafogás, nem reklám. Az egészsé­ges életmódhoz szorosan hozzátartozik a hal fogyasztása, ugyanis abban az ami- nósavaktól kezdve minden olyan megta­lálható, ami másban alig lelhető fel. Köny- nyen emészthető, magas foszfortartalmú és egyéb olyan anyagokat is tartalmaz, amelyek a betegségek megelőzését szolgálják. A hal - mondhatnám úgy is - a hosszú élet titka lehet. I- Összeszámoltam, a horgászat­nak négy alapvető feltétele van: megfelelő vízfelület, hal, felszerelés és horgász. Hogyan állunk ezekkel?- Azt hiszem, Tolna megye - már ami a vízfelületet illeti - szerencsés helyzetben van, hiszen keleti határát teljes egészé­ben a Duna zárja le, nem véletlen, hogy éppen ezen a területen alakultak ki, ugyanúgy mint országosan is, először a horgászegyesületek. Szervezett horgá­szatról közvetlenül a felszabadulást kö­vetően beszélhetünk. Ami a halat illeti, ősapáink csodálatos halbősége ma már csak álom, hiszen a Duna vizrendszabá- lyőzásával a sok-sok ívóhely megszűnt. Ma már ha halat akarunk fogni, akkor te­lepítenünk, gazdálkodnunk kell, vagyis meg kell vásárolnunk a halat. Visszatérve a vízterületre, elmondom még, megyénk­ben húsz olyan horgászegyesület van, amelyik önálló vizterülettel rendelkezik, ezek 527 hektáron gazdálkodnak. ■ - Bűvös szó: halasítás...- A fogási lehetőség biztosítása érde­kében a megyei horgászegyesületek mintegy 6 milliót fordítanak halasításra. Ha ezzel szembeállítjuk a területi jegybe­vételt, akkor az ennek csak a felét teszi ki. A többit természetesen a tartalékalapból és különböző támogatásokból tudják biztosítani. Ezt kapják a bázisszerven alapuló egyesületek a téeszéktől, az üze­mektől, de a tanácsok is adnak. A pecá- sok viszont segítenek azzal, hogy jelen­tős társadalmi munkát végeznek, nem­csak a vízpartokon, hanem a településen belül is, támogatva ezzel a helyi politikai, gazdasági feladatok megoldását. Szóval: nyugodtan lehet mondani, a horgász­egyesületek a székhelyükön társadalmi, politikai tényezővé válnak, számítanak rájuk, munkájukat elismerik. I- A halárak emelkedése - úgy tu­dom - új feladatok elé állította az egyesületeket.- Valóban. Rákényszerültek a halgaz­dálkodásra. A PAV horgászegyesülete szerencsés helyzetben van, mert az új ta­vak kialakításánál figyelembe vették ezt a lehetőséget és mintegy 20 hektáron halat termelnek, amelyet saját horgászvizükbe raknak ki. Esetenként a környező hor­gászegyesületeket is ellátják ivadékkal, vagy méretes hallal. A tamási Kossuth HE viszont azt a módszert választotta, hogy egy téesztől bérelt halastavat, és kétnya- ras pontyot belehelyezve egy év után méreteset tud kirakni. Az előállított hal így természetesen sokkal olcsóbb, mintha úgy vásárolnák. A többi egyesület is ke­res megoldást: vagy kisebb ívatást vé­gez, vagy kénytelen hozzányúlni a tarta­lékalapjához, s abból fedezi a halvásárlá­sokat. Van egy másik mód, mégpedig egy szerényebb halasítás is - bár én azt hiszem, nem politikus ez - hogy nem ki­zárólag pontyot, hanem nagymértékben más vadhalat - kárászt, keszeget - tele­pítenek, a fogási eredményük szinten tartása miatt. I- Azt tapasztaltam, az egyesületi vizekben a ponty az uralkodó halfaj.- Valóban pontycentrikusak vagyunk - ezt sokszor a szemünkre is vetik - dé ez azért van, mert Magyarországon nagy­üzemi módon más halat nem tudnak előállítani. Ehhez lehet legkönnyebben hozzájutni - igaz nem a legolcsóbb -, szállítása, életben tartása a legegysze­rűbb. Tehát kicsit kényszerűségből va­gyunk pontycentrikusak. Ettől függetle­nül, ha a fogási naplókat nézzük, a me­gyei eredményeket tekintve a zsákmány­ban a ponty 55,6 százalékot, a süllő 4,1 százalékot, az egyéb nemeshal 9,8 szá­zalékot, mig a vegyeshal, tehát a fehér­hal, vadhal 30,5 százalékot tesz ki. Ez, hogyha beletekintünk több év statisztiká­jába, akkor azonosságot mutat. Talán itt érdemes megemlíteni, hogy a horgászok számának növekedésével nem csökken­tek az egy főre eső fogási átlagok, hiszen 1984-ben 22, 1985-ben 24,8, 1986-ban 25,8, 1987-ben pedig 25,5 kiló jutott. Ha ezek után megnézzük a kifogott hal érté­két - figyelembe véve, hogy a területi jegy ára átlagban ezer forint -, akkor azt ta­pasztaljuk, az előző összeg nagyobb az utóbbinál. Félő, hogy átcsúszunk negatív irányba, vagyis jóval több halat fogunk ki, mint amennyit a területi jegy árából visz- sza tudunk helyezni. I- Az előzőekben elhangzott, növe­kedett a horgászok száma.- Igen, tíz év alatt megduplázódott. Je­lenleg 40 egyesületben 9771-en va­gyunk. Ebbe beletartoznak az ifjúsági és gyermekhorgászok is. A létszámnöveke­dés évi 4-5 százalékos, s ez országos vi­szonylatban 2-3. helyet jelent. Egyéb­ként nemcsak létszámemelkedésről van szó, hanem új egyesületek alakulásáról is, hiszen egyre több az olyan téesz, ahol a már gazdaságtalanná vált halastavai­kat jóléti tavaknak, horgásztavaknak ala­kítják, illetve adják át. Az egyesület meg­alakulásának feltétele, hogy - úgymond - hozzon magával vízterületet is, mert a szabad vizek elfogytak. I- Maradjunk a vízpartnál! Több­ször megbizonyosodtam róla, sike­resek a környezetvédelmi napok.- A horgász érdeke, hogy a vízparto­kon tisztaság és rend uralkodjon, de en­nek ellenére akadnak olyan területek - itt az élővízfolyásokra, a Dunára, Sióra gon­dolok -, amelyek kissé gazdátlanok, vagy olyanok, ahol túl sok kiránduló jön össze, ott elég sok a szemetelés. Termé­szetesen a horgászok sem angyalok. Et­től függetlenül azt mondhatom, rend van a megyében, hisz az egyesületek tagjai egész évben ügyelnek arra. I- Örvendetes, hogy ebből a mun­kából egyre több fiatal veszi ki a ré­szét és jó az utánpótlás.- Igen. A horgászoknak kötelességük, hogy a fiatalokat egészséges életmódra szoktassák, megismertessék a mesterfo­gásokat, figyelemre, fegyelemre, kitar­tásra neveljék őket, erősítsék bennük a közösségi, a baráti szellemet. I- Laci, tendencia már, hogy nem­csak a férjek mennek el a barátaik­kal, sporttársaikkal horgászni, ha­nem a feleségek és a gyerekek is „megfertőződtek”.- Valóban, egyre inkább ezt tapasztal­juk, hogy a család együtt és a barátokkal együtt találja meg a közös szórakozást. A női reflexek sok esetben jobbak a férfia­kénál, így eredményesebb a horgásza­tuk, mint a miénk. Emellett azonban egy­re szaporodik a tömegsport jellegű, üze­mek, szakszervezetek által szervezett versenyek száma is. Ez is az előzőeket segíti. Egyébként úgy érzem, hogy a kü­lönböző gátló tényezők még nem érték el a horgászmozgalmat, s annak ellenére, hogy aki ezt a sportot eredményesen akarja űzni, akkor azt olcsó felszerelés­sel nem teheti. Összegezve: a jövőt te­kintve én bizakodó vagyok. I- Sokan vitatják a horgászat sport jellegét.- Az én véleményem szerint minden­képpen sport, hiszen a horgászatnak vannak olyan válfajai, amelyek egyértel­műen biztosítják ezt a jelleget. A kereső­horgászat velejárója a séta, az akadályok leküzdése, a pergető horgászatnál a ren­geteg dobást a kar-, a hát- és a válliz- mokkal hajtja végre az ember, de itt van az evezés és még sorolhatnám. Jó sze­met, reflexet és erőt is igényel egy-egy nagyobb zsákmány kifárasztása. I- Elfogadom a választ és megkér­dezem: az IB-titkár hogy áll a horgá­szattal?- Nagyon kevés időm jut rá, hiszen szinte minden hét végére jut valamilyen ülés, verseny vagy vetélkedő. Ha mégis ráérek, akkor én nem a pontyot, hanem a keszegféléket és a csukát „aprítom”. Ez nem egy különleges jelenség, hiszen más országokban már vannak harcsára, süllőre szakosodott egyesületek. Én gyermekkoromban a Dunán tanultam meg horgászni, akkoriban az említett halak voltak jelentősek, most is dunai pe- cásnak érzem magam. A rablóhalak kö­zül a csukát tartom horgászhalnak... Most viszont javaslok valamit. Váltsunk témát, térjünk vissza zöld mezőben ülő és nagyot mondó horgászra! ■ - Rendben van, térjünk vissza.- Kétségkívül igaz, hogy mi horgászok szeretünk dicsekedni azzal, hogy mit, mekkorát és hogyan fogtunk. És ahány­szor elmeséljük, hát bizony egy pár cen­tivel, egy-két kilóval mindig nagyobb lesz. No, de az vesse ránk az első követ, aki az ilyen kegyes csalást hazugságnak veszi! I- így van, s remélem a fentiek után kevesebbet peregnek a rossznyel­vek. 1944 végének és 1945 első hónapjai­nak egyik jellemzője a nemzeti bizottsá­gok megalakítása volt. Noha a rendelet egyértelmű, a községek szintjén rendkí­vüli sokszínűséggel jelentkezett ez a poli­tikai esemény. A rendelet értelmében az öt demokratikus párt - a kommunista, a szociáldemokrata, a nemzeti parasztpárt és a kisgazdapárt, mint koalíciós pártok, valamint a polgári demokrata párt - ala­kíthatta meg a községi nemzeti bizottsá­gokat. Csakhogy ez nem volt olyan egyszerű, mint azt napjainkban gondolhatnánk. Ugyanis a legtöbb községben nem egy­idejűleg alakult meg az öt párt helyi szer­vezete. Ráadásul a polgári demokrata pártnak alig volt községi, falusi szerveze­te. De a négy koalíciós párt körül sem volt minden rendben. Általánosságban szól­va, viszonylag gyorsan jöttek létre az MKP és a kisgazdapárt helyi szervezetei, az SZDP-nek falusi szervezetei csak kés­ve alakultak meg és nem is volt minden községben ilyen szervezet, a nemzeti pa­rasztpárt szervezetei pedig még később kezdtek munkához. Az általános képen belül azonban nagyon sok a variáció. Gyakori volt, hogy az öt párt közül csak egy jött létre 1945 első néhány hónapjá­ban egy-egy községben. A helyzetet to­vább bonyolította, hogy a völgységi já­rásban a parasztpárt járási szervezete bejelentette a főispánnál: nem ért egyet saját pártja központi vezetőségének poli­tikájával, s ezért az egész járás területén feloszlatja a helyi szervezeteket. Ilyen bonyolult helyzetben került sor a zombai községi nemzeti bizottság meg­alakítására. A felvett jegyzőkönyv tanú­sága szerint az alakuló ülésre mindössze öten érkeztek. Iványi Antal, a községi elöljáróság jegyzője üdvözölte a megje­lenteket, majd közölte: a lakosság figyel­mét ismételten felhívták a Magyar Füg­getlenségi Frontba tömörült pártok helyi szervezeteinek megalakítására. A felhí­vás eredményeképpen megalakult a füg­getlen kisgazdapárt és a nemzeti pa­rasztpárt helyi szervezete. Közölte azt is a jegyző, hogy mivel a nemzeti parasztpárt a járás területén megszüntette működé­sét, ezért ennek a pártnak nem lesz kép­viselete a nemzeti bizottságban. A vonatkozó rendeletet értelmezve a jegyző kijelentette: a nemzeti bizottság­ban minden társadalmi réteg képvisele­tét biztosítani kell, ezért az elöljáróság meghívta az alakuló ülésre az Iparosok és Kereskedők Társaskörét, a zombai gazdakört, és a polgári kaszinó képvise­lőit is, hogy 2-2 taggal legyenek részesei a nemzeti bizottság megalakításának. A jegyzőkönyv rögzítette azt is, hogy az így létrejött bizottságnak kik voltak a tagjai. Az egybegyűltek határozatot fogadtak el, amely kimondotta: „A nemzeti bizottságba kiküldött tagok megállapítják, hogy a törvényes előfelté­telek betartásával történt meg a bizottság tagjainak a politikai párt és egyesületek részéről való kiküldése és ezért a zombai nemzeti bizottságot megalakulnak jelen­tik ki.” A jegyzőkönyvet valamennyien aláír­ták. Ugyanezen a napon -1945. április 18- án - újabb ülést is tartottak, amelyen for­málisan a földreformmal kapcsolatosan alakították ki álláspontjukat. A 600/1945. M.E. rendeletet vitatták meg, pontosab­ban szólva a rendeletnek a háborús bű­nösökkel foglalkozó előírásait, mert ...Zomba nagyközség lakosai közül is i gen sok egyént súlyosan érint” - állapí­totta meg a napirend előadója. Kérte a bi­zottságot, a „nem bűnös Volksbund-ta- gok mentesítése érdekében minden ren­delkezésre álló eszközt használjon fel, hogy az ártatlanok bűnhődését el lehes­sen kerülni.” Ezt követően igen hosszú vitára került sor, igyekeztek igen alapos munkát vé­gezni. Először azokról esett szó, akik ugyan „tagjai voltak a Volksbundnak, ké­sőbb azonban kiléptek, és csatlakoztak a »Hűségmozgalomhoz« és annak min­denkor rendíthetetlen hívei maradtak”. Ezek részére elrendelte a bizottság az igázolás kiadását és javasolta, hogy az internálás és a közmunkákra való igény- bevétel alól is mentesítsék őket. A következő csoportot azok alkották, akiket ugyan besoroztak a német hadse­regbe, de hogy oda ne kelljen bevonul­niuk, önként jelentkeztek a magyar had­seregbe, frontszolgálatra. „E cselekede­tükkel igazolták a hazájukhoz való hűsé­güket, és ragaszkodásukat, miért is java­soljuk az internálás és a fokozott köz­munkára való igénybevétel alóli mentesí­tésüket” - állapította meg a nemzeti bi­zottság. Tényként fogadták el azt is, hogy voltak olyanok, akik korábban a Volks­bundnak ugyan tagjai voltak, de onnan kiléptek. „Kilépésük után nézeteltéréseik voltak a volt tagtársaikkal, akiket haza­árulónak bélyegeztek és tettleg is bántal­mazták őket." Nevezetteket ezért a bony­hádi járásbíróság pénzbüntetésre ítélte. „Magatartásukkal tanújelét adták ha­zafias gondolkodásuknak, miért is őket ugyancsak mentesíteni kéri az internálás és közmunkára való igénybevétel alól" - mondotta ki határozatilag a bizottság. Több olyan személyt is talált az új nem­zeti bizottság, akiket besoroztak az SS­be, de onnan megszöktek. Ezt is mél- tánylandónak ismerte el a bizottság, mondván: „Bizonyságot tettek arról, hogy nem akarnak a német birodalom érdekében harcolni és ezzel a legszigorúbb bünte­tésnek tették ki magukat.” Érdekes a bizottságnak jegyzőkönyv­ben rögzített tapasztalata: „Nyomozás során megállapította a nemzeti bizottság, hogy a zombai Volks­bund oly módon toborzott magának ta­gokat, hogy táncmulatságokat rendezett, amelyen csak azok vehettek részt, akik kijelentették, hogy tagul belépnek. Aki ezt nem jelentette ki, azt nyomban kivezették a helyiségből. Az iákolából kimaradt 12-15 éves gyermekek ily módon kerül­tek a „Volksbund-tagok” jegyzékébe, an­nak dacára, hogy a szüleik nem adták írásbeli beleegyezésüket abba, hogy gyermekeiket az egyesületbe felvegyék.” A bizottság tudomásul vette, hogy a községi elöljáróság már 1945. január 6- án foglalkozott a volskbundisták össze­írásával. Megállapította, hogy ekkor az egyesü­let vezetőségi tagjai mindenkinek a nevét bemondták, akik akár csak egy alkalom­mal is megjelentek a Volksbund-szék- házban, vagy az egyesület valamilyen rendezvényén. Olyanokat is felvettek így a listára, akiknek esetleges tagsága teljesen bi­zonytalan volt. Ugyancsak bizonytalan volt a helyzet a Bonyhádról kapott név­jegyzékkel kapcsolatban is. Az 1945. áp­rilis 4-én újból kihallgatott Volksbund- vezetőségi tagok más névsort adtak elő, mint korábban. A községi elöljáróság azt szerette vol­na elérni, hogy teljes bizonyossággal állapíthassa meg, kik tartoztak ténylege­sen a Volksbundhoz, kik voltak azok, akik még az 1944. március 19-i német megszállás után is rendíthetetlen hívei voltak ennek a fasiszta szervezetnek. A bizottság helyesnek ítélte a községi elöljáróság erőfeszítéseit, de az említett névjegyzékeket nem fogadta el hitelt ér­demlőnek. A zombai községi nemzeti bizottság a felvett jegyzőkönyv másolatának „meg­küldése mellett kéri a bizottság a járási és a vármegyei nemzeti bizottságokat, hogy akadályozza meg azt, hogy ártatlan egyének szenvedjenek azokért a bűnö­kért, amelyek előidézésében nem hibá­sak. Inkább mentesüljön tíz bűnös a megérdemelt büntetés alól, minthogy egyetlen egy is ártatlanul bűnhődjön.” A jegyzőkönyvet a jelenlévők aláírá­sukkal hitelesítették. Ezt követően a jegy­zőkönyvre rávezették azoknak a nevét, akik a volksbundistákkal verekedtek, s ezért őket a bonyhádi járásbíróság meg­büntette. A fentebb említett összetételű nemzeti bizottság nem működhetett sokáig, mert nem felelt meg a rendeletekben előírtak­nak. Az időközben megalakult kommunista párt helyi szervezete, az újjászerveződött nemzeti parasztpárt, valamint a már ko­rábban létrejött kisgazdapárt, a viszo­nyoknak megfelelő összetételű nemzeti bizottságot alakítottak, amely kézbe vette a község ügyeinek intézését. Lehet, hogy valaki az említett nemzeti bizottság tevékenységét volksbundisták mentésének minősíti. Valóban voltak ilyen esetek szép számmal abban az idő­ben. Jelen esetben azonban elhamarko­dottnak tarthatjuk az ilyen véleményt. Megkísérelték a bonyolult viszonyok kö­zött a szinte lehetetlent: mérlegelték, ki mit vétett a haza ellen, ki miként igyeke­zett a tévedésnek minősült tettét jóváten­ni, s kik voltak azok, akik tudatosan tettek a haza, a nemzet, a nép ellen. Bátran mondottak árnyalt véleményt történel­münk egyik legbonyolultabb időszaká­ban. Nem rajtuk múlott, hogy a történe­lem hamar túlhaladta az ő értékítéletüket. Sajnos, olyanok is bűnhődtek, akik ártat­lanok voltak. * Nagyszokolyban is akadt bonyodalom Nagyszokolyban a nemzeti bizottság április 16-án alakult meg. Az alapítók között nincs a nemzeti parasztpárt, ugyanis az egy nappal később alakult meg. A nemzeti bizottságot április 18-ra hív­ták össze, ide viszont már elküldte a parasztpárt a saját képviselőit. A kommunista párt delegátusa azon­ban nem ismerte el törvényesnek az új pártot, tiltakozott annak jelenléte ellen. Amikor álláspontjának nem tudott ér­vényt szerezni, kivonult az ülésről. Ter­mészetesen azon a napon a bizottság nem tudott semmit sem végezni. A követ­kező napra prolongálták tehát az ülést, amelyre a koalíciónak mind a négy tagját meghívták. A kommunista párt képviselőjének az volt a kifogása a nemzeti parasztpárt képviselői ellen, hogy ők alig néhány hó­napja élnek a községben, a község gondjait nem ismerik, így érdemben nem is tudnak munkát kifejteni a köz érdeké­ben. Végül minden rendbejött. K. BALOG JÁNOS IllHÉWgll IMMli Szegedi Lásztó és Ékes László a horgászatról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom