Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-28 / 281. szám

1987. november 28. "NÉPÚJSÁG 3 Amiről beszélgetünk Ha megkérdezünk találomra három embert, hogy melyek ma a közvéleményt leginkább foglalkoztató témák, a legfontosabb tíz társadalmi kérdés közül legalább három-négy azonos lesz. Ilyen értelemben nem képezik közbeszéd tárgyát a pártszer­vezetekben folyó elbeszélgetések, amelyek a tagkönyvcseréhez kapcsolódnak. Az összefüggés ugyanakkor szembeötlő, mert párttagokkal és pártonkívüliekkel beszél­getve kiderül, hogy a témakörök azonosak. Röpke körkérdés után hamar kiderül, hogy a párttagokkal folytatott beszélgetések tartalmilag teljesen azonosak azzal, amilyeneket nap, mint nap folytatunk munkatár­sainkkal, barátaikkal, és amelyek családi körben is szóba kerülnek a televíziót nézve, az újságokat olvasva, vagy a reggeli hírek hallgatása közben. Természetesnek tűnik, ugyanakkor örvendetes is, hogy ezekről a mindenkit foglalkoztató kérdésekről váltanak szót ebben az időszakban a párttagsággal. Amiben eltérés van, az a munkahelyi körülményekből következik, de még ott is megfi­gyelhetők azonos vonások. Az egyik az, hogy szinte teljesen egységes vélemény - me­gint nemcsak a párttagság körében most már határozottabb intézkedésekre van szükség. Lépjenek fel, lépjünk fel egyértelműen a kötelességüket nem teljesítőkkel szemben, párttagságra és beosztásra való tekintet nélkül. Gyakran megfogalmazódik, hogy a határozatot, a határozatokat végre kellene hajtani. Az már nem ide tartozik, de az újságíró személyes tapasztalatai szerint ez nem is olyan egyszerű: az ilyen fellépésnek ugyanis személyre szóló következményei is kelle­ne, hogy legyenek. Konkrétan meg kellene mondani az illetőnek, hogy eddig volt, és nincs tovább. Esetenként gyorsan végre kellene hajtani a személycserét. De, mi törté­nik ilyenkor - biztos nem mindig, de általában. Ugyanazok, akik korábban a hibákról szóltak, jelezték, és általában kívánják is a határozott intézkedéseket, elkezdik a régi érdemeket, a szociális helyzetet emlegetni, humanizmusra hivatkoznak, és demokrati­kus döntést követelnek. Vagyis pártra, szakszervezetre, munkahelyi fórumokra hivat­kozva halogatják, esetenként akadályozzák, megakadályozzák a döntéseket. Példát mindenki tehet hozzá, a „mundér becsületét”, a derék családapát, avagy anyát vádlók akcióiról, aminek következtében nem lehet áthelyezni, leváltani, komoly fegyel­mivel sújtani azt, aki pedig megérdemelné. Mindenki beszél a létszámleépítésekről, de ha ez valahol elkezdődik, akkor futnak fűhöz-fához, és azonnal a szocializmustól idegen létbizonytalanságról, kezdenek be­szélni. A közvélemény bizonyos rétegében voltak olyan nézetek amelyektől nem volt men­tes párttagság sem, hogy sokan kilépnek majd a párt tagjainak sorából. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, a párttagság, mintegy 20-30 százalékával történt meg az el­beszélgetés. Természetesen voltak, akik kilépési szándékukat bejelentették, olyanok is akadtak a párttagok soraiban, akiknek erre a lehetőségre a vezetőségek hívták fel a figyelmét, de számottevő, vagy a szokásos mértéket meghaladó kilépésről még eddig egyetlen alapszervezettől sem érkezett hír. Az információkat a pártbizottságok minden szinten gyűjtik, összegzik. Sok kommunista sürgeti a vezető párttestületek megújítását, fiatalítását, minden szinten. Igényként jelentkezik a párt belső életének további demokratizálása, hiszen ha a munkamódszer, munkastílus nem újul meg, akkor ennek kisugárzó hatása sem érvényesülhet. Ha a párt vezető szerepét meg akarja tartani, akkor kezdeményezőként kell fellépnie minden szinten, minden döntésre érett kérdésben. Természetes jelen­ség, hogy csökken a politika iránti bizalom, akkor, amikor sok a társadalmi és gazdasági probléma, de a párt belső életének nyitottabbá tételével, a tényleges po­litikai tevékenység jobb megismertetésével e téren is lehetne eredményeket elérni. Egyes vélemények szerint nem ebben a társadalmi helyzetben kellett volna elbe­szélgetni a tagsággal, mások viszont úgy vélekednek: nagyon fontos, hogy a legfel­sőbb vezetés is megismerje a párttagság véleményét, és azokat széleskörűen felhasz­nálja a döntések során. A párttagság soraiban a türelmetlenség mellett várakozó álláspont is megfigyelhető, ami ha általában a jövő évi változások miatt van, akkor érthető, ha a helyben is elvégez­hető munka halogatását eredményezi, akkor káros. Az óvatos optimizmus mellett szól­tak a párttagok azokról a jelenségekről, amelyekről szintén mindenki beszélget, aki kicsit is tudatosan érdeklődik a világ dolgai és az ország sorsa iránt. Ezek közé tartozik a bérreform, a szociálpolitikai kérdések között most már nem is annyira az alacsony nyugdíjasok, mint inkább a fiatalok helyzete. Ennek magyarázata a lakásárakban, illetve azok várható alakulásában, a gyerekruházati cikkek és élelmi­szerek jövő évi áremelésében, és abban keresendő, hogy ezt nem követi a szociális juttatások határozott emelése. - i ­Korszerűsített vasúti pályák A korlátozott anyagi lehetőségek miatt a szükségesnél jóval kevesebbet fordít­hat a MÁV a vasúti pályák felújítására, átépítésére, karbantartására. Az idén ösz- szesen 180 kilométeren kerülhetett sor pályakorszerűsítésre, ennyire futotta a beruházási keretből. A munkákat úgy rangsorolták, hogy a legtöbb erő a leg­nagyobb forgalmat lebonyolító törzshá­lózati vonalakra jusson, még annak árán is, hogy egyes kis forgalmú mellékvona­lak állapotában esetleg további romlás következzék be. Több jelentősebb munka is befejező­dött ebben az évben, így például a Rá- kos-Pécel közötti vonal mindkét vágá­nyának átépítése. Ezen a szakaszon le­hetővé vált, hogy akár 160 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedjenek a szerelvények. Ugyancsak befejeződött a Szabadbattyán-Lepsény közötti vonal- szakasz teljes átépítése: itt a korábbi 80 helyett 120 kilométerre nőtt az elérhe­tő sebesség. Korszerűsítették a leromlott állapotú pályát Hatvan és Selyp között is: itt az idén a jobb vágány átépítésére ke­rült sor (a bal vágányt az elmúlt évben újí­tották fel). Miskolctól Felsőzsolcáig ugyancsak az idén építették át mindkét vágányt. Dinnyés és Székesfehérvár kö­zött a napokban fejezték be a jobb vá­gány átépítését, ezzel és a korábbi felújí­tásokkal lehetővé vált, hogy Tárnoktól Lepsényig azonos típusú pályán (vasbe­ton aljzatú, hézagnélküli sínen), 120 kilo­méteres sebességgel közlekedjenek a vonatok. Mezőtúr és Gyoma térségében folytatódott a békéscsabai fővonal átépí­tése, s folyamatosan végzik a lajosmizsei vonal korszerűsítését. Az év során csak­nem 100 kisebb-nagyobb vasúti hid át­építésére is sor került, ezek közül a legje­lentősebb a csongrádi Tisza-híd, a tu- nyogmatolcsi Szamos-híd és a bánrévei Sajó híd. Jó néhány állomáson is rekonstruk­ciókat végeztek az elmúlt hónapokban. Az egyik legnagyobb munkát a Ferenc­városi pályaudvar átépítése adta. Befeje­ződött a mosonmagyaróvári, a mezőtúri és a albertirsai állomás felújítása, több pályaudvaron, így például Hatvanban, Tatabánya-alsón és a Keleti pályaudva­ron még folynak a munkálatok. Az utasok kényelmének növelése érdekében több vasútállomáson - így Balatonlellén, Te- kerespusztán, Ócsán, Rákosligeten - előregyártott elemekből, magasított pe­ront építettek. Az állagmegóvási, fenntar­tási munkák sorában 4800 kilométeren szabályozták a vágányokat, 300 kilomé­teren átrostálták az ágyazatot, 100 ezer talpfát és ugyanennyi betonaljat cserél­tek ki, 300 ezer méternyi új sínt fektettek le, 20 ezer kilométeren pedig vegyszeres gyomirtást végeztek a pálya közvetlen közelében. A vasúti építmények fenntar­tására, és a hidak állagának megóvására összesen csaknem másfél milliárd forin­tot fordítottak. HÉTRŐL HÉTRE HÍRRŐL HÍRRE Szombati összefoglalásunk, valamiféle összegzése is kel­lene, hogy legyen az adott hat nap történetének. Ezért nem könnyű kiválasztani azokat a témákat, amelyek megvillantják, mi is történt a megyében az adott időszakban, mi foglalkoztat­ta az embereket. Természetesen a társadalmi folyamatok n$m is szabdalhatók napokra vagy hetekre. Vannak olyan té­mák, amelyek tartósan „napirenden” maradnak. I Mi a lényeg? A sok hír és információ közül nem könnyű kiválasztani a fontosat. Az is kérdés persze, hogy mi a lényeg. Még mindig sokat foglalkoztatja az embereket tágabb értelemben a ki­bontakozási program, szűkebben pedig az adóreform, illetve az áremelések. Jogos, ha mindenki számol, hogy mi lesz a bruttósítás után. Újabb kérdés, hogy miként tudják ezt a válla­latok megoldani. Ki jár majd jobban, az-e, akinek alacsony a fizetése és nem kell adóznia, vagy az akinek több, és ezért több adót is fizet. Az iskolákban már most gond a nyugdíja­sok foglalkoztatása, mert nem tudják, hogy megéri-e jövőre a nyugdíj mellett dolgozni. Az is kérdés, mint ahogyan egy ri­portalany fogalmazott, hogy mennyire szaporodnak meg a kontárok, akik este és hét végén sokat dolgoznak, természe­tesen adómentesen. Mindenki számára homályos még, hogy mi lesz a vagyonelszámoltatással, vagy -bevallással. Ki és mi­lyen módon fogja ellenőrizni? Mennyi munkát adnak majd az adóhivataloknak azok, akik nem fizetnek, hogyan utalják visz- sza az adót annak, aki például a második félévben megbeteg­szik és nem dolgozik? Kérdés tehát van bőven, de ebben az esetben is elsikkad­hat a lényeg az információk és a kérdések áramában. A lé­nyeg pedig nem a személyi jövedelemadó, nem is az áremel­kedés mértéke - hiszen azért éhen nem hal senki ebben az országban ezután sem, - hanem a forgalmi adó. Az emberek­nek tulajdonképpen ezt a legnehezebb megérteni, mert sen­kit nem érint közvetlenül, el is kellene magyarázni a működé­sét. A célja viszont az egésznek nyilvánvaló. Ezen a módon megélénkíthető a gazdaság. Világos képet kaphat minden gazdálkodó arról, hogy az, amit megtermelt, mennyit is ér a piacon. Szaknyelven úgy hívják, hogy hozzáadott értékadó. Az is kitűnik tehát, hogy az adott termelő a folyamatban meny­nyi új értéket adott hozzá a termékhez. Ebben az adózási for­mában a vállalat tényleges teljesítményét nem fedik el sem a sokféle adóformák, sem pedig az ugyanolyan sokféle burkolt vagy nyílt támogatások. A támogatásról végre át lehet térni a preferenciákra. A különféle pályázatok azokat a tevékenysé­geket segítik, amelyek az adott időszakban a legfontosabbak az ország számára. Régi szavak, új fogalmak Új sorozatot is kezdtünk a héten Ismerős ismeretlenek cí­men. Tele az emberek feje egy csomó régebben is létező szó­val, amelyeknek a pontos jelentését nem egészen ismerjük, nem pontosan használjuk őket. Ki tudná például kapásból precízen meghatározni, mi is a tőzsde, a vagyonadó, vagyon­jegy és a többi? A bizonytalanságon szeretnék segíteni ezek­nek a fogalmaknak a pontos magyarázatával. Tovább is gondolhatjuk a témát, mert sajnos még az ismert szavak és fogalmak esetében is előfordul, hogy mindenki másként érti azt, amiről szó van. Arról itt most még nem is be­széltünk, hogy időközben a jelentéstartalma, illetve színezete is megváltozhat. Kopnak a szavaink, ha nem kötjük hozzá­Szállítják az almát a mözsi hütöházból a boltokba Két fa Németkéren, jelképe lehetne az összetartozásnak juk az új és esetleg megváltozott tartalmakat, erről beszélt Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja egy tengelici tanácskozáson, illetve azt követően a televízióban is. Jó lenne, ha a legújabb fogalmakat nem koptatnánk el, még mielőtt egyáltalán tisztába jönnénk a tartalmával. A szavak tartalmának tisztázása a mindennapi gyakorlatban éppen olyan fontos, mint a politikai életben. Egy kedves ismerősöm például előszeretettel objektiv idealistának nevezte magát, de szó nem volt arról, hogy neta- lántán a világnézete olyan távol élna a marxizmustól. Az illető azt értette az objektív idealistán, hogy tisztában van a való­sággal, látja annak ellentmondásait, nem is tartja túlságosan szívderítőnek ezt a látványt, ámde mégis hisz nemcsak az eszmékben, hanem az emberben is, aki képes és hajlandó eme nemes eszmények szerint élni. Mégcsak nem is a filozófia, de a pontos mindennapi szó- használatban, az objektív idealista azt jelenti, hogy az illető a világban az anyagon kívül mást, egy szellemi létezőt is feltéte­lez. Természetesen nem mindig ilyen nagyok a különbségek a szavak értelmezésében, de az egységes cselekvésnek ezért mindenképpen alapja az egységes értelmezés. Legyen szó akár mindennapi családi ügyről,vagy éppen a párt és a kormány programjáról. Kis dolgok és nagyok A világbéke ügye az emberiség egyik legfontosabb kérdé­se, foglalkoztatja is a közvéleményt a szovjet-amerikai ráké- taegyezmény. Ugyanakkor minden ember személyes és ki­nyilvánított békeakarata is jelentős lehet. Egyfelől azért, mert az egyénekből tevődik össze a közvélemény, és ha senki nem akar háborút, akkor nem is lehet csinálni”, másfelől pedig azért, mert társadalmi értékként jelenik meg a béke. Talán nem is sejtjük, hogy milyen nagy társadalmi értékünk a sok kicsi sokra megy gyakorlata. Ma már a tanácsok a la­kosság munkája és az üzemek hozzájárulása nélkül nem tud­ják ellátni a feladataikat. Éppen ezért nő a szerepe és a jelen­tősége a társadalmi munkának, nemcsak anyagi, hanem az erkölcsi értékek szempontjából is. Az egyén és közösség egymástól elválaszthatatlanok. Tartalékok Szép tavaszias őszünk van, az időjárás mindig jó téma, de háta mindennapi kenyerünk, gyümölcsünk és zöldségünk az időjárás függvénye. Az őszi munkák némi túlzással szólva el­tartanak egészen a tavaszig, aztán a nyári csúcs, majd ismét az őszi betakarítás következik. Helyes, ha mindenki gondos­kodik a téli élelmiszerről, tüzelőről. A felvásárlási láz viszont már nem nagy öröm sem kereskedőnek, sem pedig a többi vásárlónak, de annyi biztató mindenesetre van benne, hogy ahol ennyi mindent felvásárolnak, ott még azért akad elkölteni való pénz... M IHAROSI IBOLYA Olvasópályázat és vetélkedő Tamásiban A tamási közművelődési intézmény MSZBT-tagcsoportja ez év márciusában olvasópályázatot hirdetett meg a város és környéke tagcsoportjai részére. A szóbeli vetélkedőt megelőző öt írás­beli fordulóra hat csapat küldte be vála­szait, melynek témái az idén évfordulóju­kat ünnepéit nagy zeneszerzőkhöz, írók­hoz, költőkhöz, valamint a legendás fő­hős, Csapajevhez kapcsolódtak. Első helyezést a tamási 2. Sz. Általá­nos Iskola, második helyezést a tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium, míg har­madik helyezést a Hőgyészi Állami Gaz­daság tagcsoportja ért el. A szóbeli vég­ső erőpróbára a tamási Úttörőházban került sor, nyolc csapat részvételével. A versenyzők az írásbeli fordulókon szer­zett pontszámok 10 százalékával indul­tak. Szerepelt a játékok között névpóker, „plakátkészítés”, tárgykeresés, totó, va­lamint politikai, irodalmi és zenei feladat. A kérdések zöme elsősorban az idén ha­zánkban megjelent szovjet folyóiratok is­meretanyagára vonatkozott. A résztvevő csapatok eredményes felkészülését bi­zonyították az elért pontszámok is. Külö­nösen becsülendő és figyelemre méltó, hogy ezek a tagcsoportok jóformán egész évben szakítottak időt arra, hogy hónapról hónapra áttanulmányozzák a feladatok megoldásához szükséges iro­dalmat. A döntő küzdelemből győztesen került ki a Tamási Állami Gazdaság, második lett a tamási 1. Sz. Általános Iskola, harmadik pedig a Hőgyészi Állami Gaz­daság csapata. A győztesek munkájuk elismeréseként értékes jutalomban ré­szesültek. Csapóné Gyarmati Irén MSZBT ügyvezető elnökségi tag, könyvtáros

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom