Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-26 / 252. szám
1987. október 26. TOLNA \ "rsrÉPÜJSÁG 3 Többlettermelés az építőanyag-hiány enyhítésére Előfizetők - házon kívül Újság a kilincsen A megyei lapterjesztésről Szekszárdon vasárnap délig nyitva tartó pavilon a hétfői napokon és a hét végén a legforgalmasabb Az épitöanyag-ipar az első félévben, 2,5, a harmadik negyedévben pedig már 3,3 százalékkal termelt többet, mint a múlt év azonos időszakában. Az építőanyagok jövő évi áremelkedésének hírére júliustól fokozódó kereslet és felvásárlás késztette az üzemek dolgozóit a többlettermelésre. így az év első kilenc hónapjában az alapvető építési anyagokból jelentősen túlteljesítették előirányzatukat. Ebben a háromnegyed évben például falazóanyagokból 6,8 százalékkal termeltek többet, mint a múlt év első kilenc hónapjában. Ezen belül téglából mintegy 60 millió darab a többlet, a keresett gázbeton falazóelemekböl pedig 18 százalékkal növelték a termelést. Tetőfedőanyagokból 20, vasbeton födémgerendákból 11 százalékkal többet termeltek az egy évvel korábbinál. A nagy keresletet azonban még így sem tudták kielégíteni falazóanyagokból, égetett tetőcserépből, vasbeton födémszerkezetekből, ajtókból és ablakokból. Szeptemberben a Tüzép-vállalatoknál értékesített építőanyagok mennyisége 23 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőttit, s így a készlet is jelentősen, több mint 40 százalékkal csökkent. A hiány további enyhítéséről a kormány is intézkedett. Biztosította a többlettermeléshez szükséges energiát, a 200 millió forintot megközelítő állami ártámogatást, a szombat-vasárnapi műszakokkal járó többletbér fedezetét, továbbá szorgalmazta újabb import építőanyag-tételek beszerzését a szocialista országokból. így az NDK mintegy 350 ezer négyzetméter azbesztcement tetö- fedőpala és 36 ezer darab ajtó, Jugoszlávia 2 millió tetőcserép, 150-200 ezer négyzetméter burkolólap és 5 ezer tonna mészhidrát, Csehszlovákia pedig tetemes tételben egészségügyi porcelánáru Egyre növekvő bámulattal adózom (no, egyelőre még nem úgy, ahogy arról mostanában mindenki beszél, hanem csak a régi értelemben véve, szóval: bámulattal adózom) az ügyes gépek tervezőinek, gyártóinak. Hogy mi mindent meg tudnak már csinálni, az valóságos csoda. Itt vannak a tartós fogyasztási cikkek. Ezek közül is az elektromos meghajtá- súak. A tévé, a hűtőgép, a mosógép. Csuda okos jószágok. Mindent tudnak. Még azt is, hogy mikor jár le a szavatosságuk. Szinte naptárt lehet némelyikhez igazítani. Nem mondom, van amelyik késik egy-két napot, esetleg hetet, de aztán akcióba lép. Akarom mondani nem lép akcióba - amikor tenni kellene a dolgát. Jöhet a szerelő - készpénzes javításra. Telefon a régi nevén sok vihart megélt szerviznek: Ugyan nézzék már meg ezt a fránya gépet. „Megnézzük, persze hogy meg, de sok a munka, kevés a szerelő, nagy a terület, rossz a közlekedés... - szóval beletelik abba egy hét is mire odajutunk.” Mit lehet tenni? Sok munka, kevés szerelő, igaz, igaz. Legfeljebb tovább nő a mosásra váró ruhahegy, de a teknőt már régen felszámoltuk, a csapban, kádban meg nemigen lehet nagymosást csinálni. Időpont: jövő kedden délután. Aztán mit ad az ég? Kedden reggel telefon: azonnal szolgálati útra kell menni. A főembert nem lehet megvárakoztatni még a mosógép miatt sem. Ha menni kell, hát menni kell, de a tisztesség miatt telefon a szervizbe: ne fáradjanak, jöjjenek szállításával nyújt segítséget a gondok enyitéséhez. A tégla- és cserépiparban a szombat-vasárnapi pótműszakon túl azzal is növelik a termelést, hogy a hagyományos gyárak nem fejezték be a nyerstégla-gyártási igényt október 15-ig, hanem folytatták a munkát, s csak a fagyok beálltával állnak le. Azzal számolnak, hogy a termelés növelésével és a készletek leépítésével megközelítően 200 millió téglával és mintegy 9 millió égetett tetőcseréppel értékesítenek többet az idén, mint tavaly. A cementgyárak várhatóan a múlt évinél 250 ezer tonnával több kötőanyagot adnak az országnak, s a beton- elemgyártó és az épületasztalos-ipar is további többlet födémgerendával, illetve ajtóval, ablakkal járul hozzá az ellátáshoz. A hiányt tehát jelentősen mérsékelik, de az év végéig hátralevő átmeneti időszakban az igények teljes kielégítésével nem számolhatnak a vásárlók. Ismeretes, hogy az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint az új lakások építőinek az adóhivatal 30 napon belül visz- szatéríti a felhasznált építőanyag forgalmi adóját, ha ennek összege a felhasznált építőanyag forgalmi adóját, ha ennek összege meghaladja a 20 ezer forintot. A forgalmi adó nélkül számított építési anyagok ára azonban a közhiedelemmel ellentétben nem mind emelkedik, hanem egyik-másik alapvető terméké csökken is a jövő évi elejétől. Az azbesztcementtermékek ára 2, a beton- és vasbetonáruké 4, a finomkerá- mia-ipari termékeké - közöttük a burkolóanyagoké is -12, az üvegárué több mint 8, az épületasztalos-ipari termékeké - ajtó és ablak - 2,5 százalékkal lesz olcsóbb a jelenleginél. így a lakásépítők számára jórészt kompenzálódnak az állami dotáció megszűnése miatt dráguló anyagok - tág- la, cserép, stb. - költségei. holnap vagy holnapután, most el kell menni.... Meg hát ugye bocsánatot kérünk... a szerelőtől is, akit ezek szerint már nem lehet értesíteni, mert elindult..., így hiába jön... igen, tudjuk, hogy disznóság most lemondani... persze, a főembernek is eszébe juthatott volna előbb is ez a felrendelés, de isten bizony nem tehetünk róla... igen, értem, hogy mind ilyenek vagyunk, csak azért van az egész város, hogy magukat bosszantsa, pedig olyan jól meglennének ügyfelek nélkül..., kérem, most az egyszer bocsássanak meg, igenis, legközelebb inkább kilépek az állásomból, vagy kinyújtom a nyelvem a főemberre, egy fityiszt neki, engem még egyszer ne szólítson magához azért a fránya hivatalos dologért ha én a drága szerelő urat is várhatom kedden délután, tán csak nem tetszenek rám haragudni? .... Tessenek megjavítani a gépet, igen tudom, a magam fajták miatt van a gazdasági baj, meg az új adórendelet is, de tessék mondani, mikor lehetne újra megcsinálni? ... hogy, másfél hét és mostantól számoljuk, nem lehetne mégis valamivel előbb? Mit kegyeskedik mondani, hogy amíg velem beszélt, már az az időpont is betelt, már csak két hét... az is nagyon jó, tessék csak gyorsan beírni... bár így egy meg kettő, az három hét, de fontos, hogy a kegyeikben tartsanak... várom, igenis, nyitottajtóval várom., és soha többet nem teszek ilyet... A kezeiket csókolom egy hónappal a garanciaidő után. (f.i.) A napilap akkor méltó a nevéhez, ha a „friss, ropogós” információk úgy kerülnek reggelenként az asztalunkra, akár a hajnalban sütött, még melegen gőzölgő kenyér. Ez terjesztésének gondja is és persze életformánké is. Az effajta tájékozódás többségünknek mindennapi, elemi igénye, egyesek szemében haszontalan láblógatás, azután vannak olyanok is, akik állítják, hogy újság nélkül a nap sem tudna előbújni a keleti horizont mögül. Arról már mindenki szabadon, saját belátása szerint dönthet, hogy előfizet-e napilapokra, folyóiratra, vagy úgy véli, a legfontosabb információk bejönnek a csukott ablakon is, ha az ajtón ki is ebrudalták azokat. Haszonkulcs - haszon nélkül? Ha csak a saját lapunk, a Tolna Megyei Népújság iránti érdeklődést vizsgáljuk, a lapterjesztés gondjai - eredményei mellett olvasottságát olyan helyi tényezők is befolyásolják, amelyekről csak hosszasabb, szociológikus oknyomozás adhatna pontosabb képet. Egyetlen alapvető tényező azonban - vizsgálat ide vagy oda - mindig perdöntő marad: ez maga a napilap tartalma, ebből adódó vonzásköre. Több mint 90 ezer család él Tolna megyében. A jelenleg vasárnap kivételével naponta megjelenő 39600 Népújságpéldányból 35 6000 az elöfieztői, a fennmaradó a pavilonokban - emellett boltokban, kórházakban, a nyári szezonban a strandokon - árusított példány. Ezt a példányszámot még az idén 40 ezerre kívánja növelni a Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat, és ez a postahivatal érdekeivel is találkozik, hiszen a lapért befolyt pénzösz- szeg 31 százalékát kapja. „Szépen is hangzik ez a 31 százalékos haszonkulcs” - mondja DőrZoltán, a Megyei Hírlaphivatal vezetője, azonban egyetlen lapszám terjesztési költsége hozzávetőleg 1 forint, amiért csak 60 fillért kapnak vissza. A siófoki tanácskozásukon elhangzott, hogy tavaly 270 millió forintot fizetett rá a Magyar Posta, amelyet csak más csatornákon befolyó ösz- szegekkel - távközlési díj, állami dotáció, egyéb bevételek - tudnak kompenzálni. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a postai ráfordítás nemcsak a napilapokra vonatkozik - itt elsősorban a szállítási és egyéb terjesztési költségekről van szó - hiszen a posta egyéb küldeményeket is szállít járatain. Megfelelő-e az érdekeltségi rendszer? Mindenesetre az olvasót elsősorban az érdekli, hogy esetenként miért nem kapja meg az újságját vagy miért érkezik késedelmesen, és miért elegendő egy- egy keményebb téli idő, hogy neve töröltessék az újságelőfizetők listájáról. Régi a per, ismertek az érvek: a postai alkalmazottak nem találják otthon az előfizetőt a díjbeszedési napokon, és sok a nehezen elérhető major, puszta is a megyében, ahová fogósabb telek idején jó ha a madár eltalál. A Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat és megyei hírlaphivatal legutóbbi, lapterjesztéssel foglalkozó ülésén már-már követelményként fogalmazódott meg, hogy a kézbesítő ne csak a díjbeszedési napokon fogadjon el új előfizetői igényeket. Ehhez azt is tudni kell, hogy a postai lapkézbesítők havi alapfizetését a vállalt körzet sajátosságai, kilométerben mért nagysága határozza meg. A kilométerenkénti, hozzávetőleg 70 forintos járandóság jelenthet havi 300-350 forintot, de 1500-at is. Ehhez járul minden kézbesített napilap után 11 fillér, hetilapok és egyéb folyóiratok után 14 fillér, valamint a forgalmazott újságok forintösszegének 9 százaléka. Akárhogy is számolgatunk, a teljesitménypótlék olyan csekély, hogy a lapkihordók nem igazán érdekeltek újabb előfizetők megnyerésében. Nem szólva arról, hogy például Szekszárdon a 19 lapkihordó közül 18 nő, és a súlyos táskát cipelni nem leányálom... Önmagában az olvasási kedvet nem, csak az alkalmát növelné, ha abba a súlyos táskába az előfizetett példányok mellé néhány árusításra szánt is beleférne. De mi ösztönözné őket erre? Néhá- nyukat megkérdeztem - válaszuk ingerültebb volt a vártnál. Hét végi „hírzárlat” A megyei hírlaphivatal vezetője tájékoztatott arról is, hogy a megyében kedvelt a Szabadföld, 11 600-an fizetik elő, a Rádió és Televízió Újságot 20 300-an, a Nők Lapját 17 300-an, a Képes Újságot 12 600-an. A szeptemberi adatok szerint 62140-en igénylik a napilapok rendszeres kézbesítését. Az összes érkezett lapból - 2322 593 napi, heti, havi és alkalmi példányból - havonta 1 206 034 példány az előfizetőké. A jelzett időszakban 40 461 maradt eladatlanul. Ugyanakkor a hivatal nem érdekelt abban, hogy a Kritikára, Világosságra, a különböző szakmai folyóiratokra előfizetőket gyűjtsön, mert a bevétel a központban, az Előfizetési és Lapellátási Irodában jelentkezik. Ami a Népújság olvasottságának területi megoszlását illeti a megyei összkép meglehetősen tarka. Kakasdon például a lelkiismeretes kézbesítői munkát, Sárszent- lőrinc, Őcsény vagy Decs olvasói szorgalmát, az utóbbi község párttitkárának ügyszeretetét dicsérik. Tolna nagyközség rap- szodikus képet mutat, Hőgyészen, Ozorán, Regszemcsén személyi változások, Si- montornyán a postai alkalmazottak megbetegedése okozott gondot a közelmúltban. Bonyhádon a Luca széke lassúságával készülő, megyénkben elsőként megnyíló hírlapbolt borzolja az érdekeltek idegeit. Az összképen belül sajátos a helyzete Dunaföldvárnak, ahonnan hozzávetőleg 800-an járnak a szomszédos Dunaújvárosba dolgozni, amely a 10500 lelkes nagyközségben lakó családok negyedét- ötödét érinti. Talán ebből is adódik, hogy itt a Tolna Megyei Népújságra csak a családok 8,2 százaléka fizet elő, sokan olvassák a Dunaújvárosi Hírlapot, a Petőfi Népét, a Fejér Megyei Hírlapot és a Dunántúli Naplót is. Hogy az arányok alakulásában milyen szerepe van a tradícióknak, a propaganda- munkának és más egyéb tényezőnek, abban nehéz lenne állást foglalni egy vázlatos áttekintést adó újságcikkben. Annyi bizonyos - ahogyan az a lapunk és általában a napilapok olvasottságát elemző ülésen elhangzott -, a helyi, községi pártbizottságok szerepét feltétlenül ki kell emelnünk az újságolvasói ambíciúk felkeltésében. Ebben az előbb taglalt érdekeltségi, illetve üzleti szempontok igazán másodlagosak. Szólhatnánk még arról is, hogy pénteken és szombaton fogy a legtöbb napilap és hogy vasárnap sok helyütt hiányolják az újságokat arról, hogy miért nincs hírlapbolt a megyeszékhelyen, ami megfelelő választékot nyújtana, hogy miért nehéz hozzájutni a sokak által kedvelt Élet és Irodalomhoz, hogy a folyóiratokról ne is szóljunk. Ami a pavilonokban történő árusítást illeti, továbbra is vitatott a lapok megfelelő elosztása, vagya Népújságban megjelenő cikkeknek az érdekelt községek számára történő előrejelzése is. BÓKA RÓBERT Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Nyilvános bocsánatkérés helyett A XX. századi magyar festészet markáns képviselőjeként tartják számon Mattioni Esztert. Műveit - Pogány Ö. Gábor szerint - az avatatlanabb szemlélő is felismeri, mert annyira egyéniek, karakteresek. „Festői hangvételükben, kompozicionális rendjükben van valami, ami Mattioni Eszter sajátja; festményeiben és hímesköveiben kolorisztikus eredetiség és fejlett szerkesztőkészség dominál”. Mattioni Eszter Szekszárdon született, a város alapításának 925. évfordulóján megye- székhelyünk díszpolgárává avatták. Állandó kiállítása a Kölcsey lakótelep 26. számú épület földszintjén látható. A festményeket és a hí- mesköveket a művésznő - annak a Sass Erzsikének az unokája, akinek borjádi találkozása Petőfivel csodálatos verssel, a négyökrös szekérrel gazdagította líránkat - szülővárosának adományozta. Sióagárdi lányok (festmény) Leány portré A kiállítóterem egyike, melyet sokan látogatnak Megérkeztek az indiai kisautók Szombaton, a budapesti Kossuth Lajos téren, a hazánkban tárgyaló Vengala Rao indiai ipari miniszter, a Magyar-Indiai Gazdasági Együttműködési Vegyes Bizottság indiai tagozatának elnöke, átadta a hazánkba szállított első Maruti gépkocsikat. Az egyik kisautó kulcsát jelképesen Marjai József miniszterelnök-helyettes vette át Medgyessy Péter pénzügyminiszter, a vegyes bizottság társelnöke társaságában, akik ezután kipróbálták a jármüveket. Ezt követően bemutatták az indiai vendégeknek a legújabb típusú luxus távolsági Ikarus buszt, amely iránt az indiaiak érdeklődnek, s a magyar külkereskedelem szeretne eladni belőlük a távoli ország piacára, részben a gépkocsikért ellentételként. Az indiai miniszter magyar vendéglátói kíséretében rövid próbautat tett az autóbusszal. A 800 köbcentis indiai autókat a japán Suzuki gyárral kötött együttműködés alapján készítik, pontosabban 70 százalékban japán alkatrészekből összeszerelik. A magyar járműipar a közelmúltban állapodott meg az indiai gyárral kooperációban, ennek értelmében komplett műszerfalakat, gyújtógyertyákat és különféle más járműipari részegységeket szállítunk Indiába a gépkocsikért. Ez évre 500 Maruti autó behozatalára született üzletkötés, valamennyi már megérkezett, s előreláthatóan november közepétől kezdi meg a Merkur értékesítésüket.
