Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-15 / 139. szám
1987. június 15. ÍníÉPÜJSÁG 3 Díszesek a lakóépületeink A két elnök Nagykónyiban Vendégünk volt Pekka Norilo Egy helyen, de nem együtt (Tudósítónktól) A Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat négy héten keresztül vendégül látta Pekka Norilót, a finn Perusyhtyma Oy építőipari konszern ex- portosztály-vezetőjét. A négyhetes tapasztalatcserére nemzetközi együttműködési szerződés alapján került sor, amely Magyarország és Finnország között jött létre a tudományosműszaki együttműködés keretén belül. Már harmadik éve egy-egy TÁÉV-es építész, illetve finn építész vesz részt tapasztalatcserén. Ez lehetőséget biztosít, hogy más gazdasági körülmények között működű vállalatok egymás tevékenységét, üzletpolitikáját, technológiáját megismerjék. Pekka Norilo 42 éves, először tartózkodott Magyarországon. Tapasztalatairól elmondta, hogy itt-tartózkodása alatt több meglepetés érte. Érdekesnek tartotta, hogy a TÁÉV vezetői milyen közvetlen kapcsolatot tartanak fenn a vállalat dolgozóival, a dolgozóknak a végzett munkáját elismerik, a munkahelyekkel közvetlen kapcsolatban állnak. Ez Finnországban nem így van. A konszern, ahol dolgozom - mondja Pekka Norilo - több lábon álló nagyvállalat. Nagyon szerteágazó munkát végzünk. Foglalkozunk bányaipari és éllemi- szeripari gépgyártással, lakóházak, köz- intézmények, gyárak, kikötők kivitelezésével, valamint földtulajdonok vásárlásával, ezek beépítésével és értékesítésével. Az ország falazóanyagának 60%-át mi gyártjuk. A Perusyhtyma Oy konszern egy részvénytársaság. Részvényeseink között vannak pénzintézetek, szakszervezetek, biztosító-társaságok, magán- személyek és saját dolgozóink. Vállalatunk működésére jellemző, hogy a legfontosabb a hatékony, nyereséges gazdálkodás. Munkatársainkkal a kapcsolataink az ittenihez viszonyítva merevebbek, célirányosabbak, a munkafegyelmünk sokkal jobb. Nálunk a dolgozóktól kikényszerítik a fegyelmezett munkavégzést. Ezt szerződéssel biztosítja a munkaadó. A kétkezi munkásnak „csak” dolgozni kell, igaz, ehhez minden feltétel biztosított. - Országaink között nagy az időjárási különbség. Ez szükségessé teszi, hogy részben más technológiát alkalmazzunk. Nálunk a lakótelepek nem úgy épülnek, mint itt. Kisebb kolóniákat alakítunk ki, amelyeket a lakók teljesen kész állapotban vesznek birtokba. Minden lakáshoz tartozik garázs és egy-egy lakótelephez játszótér, megfelelő üzlethálózat is készül. Lakóépületeinkre jellemző, hogy azok egyszerűbbek - ritkán építünk háromemeletesnél magasabb lakásokat -, a hőszigetelésük jobb. Az építkezéseink során nagyobb figyelmet fordítunk a környezet megvédésére. Már a tévékét úgy alakítjuk ki, hogy a környezetben kért ne okozzunk, az ott lévő fákat, bokrokat, csörgedező patakokat meghagyjuk, kikerüljük.- Milyen tapasztalatokat szerzett az itt eltöltött idő alatt?- Érdekes volt számomra - a TÁÉV-nél -, hogy a fürdőszoba-térelemeket betonból készítik. Figyelemre méltó, hogy a beton fürdőszobaelem lényegesen olcsóbb, mint az általunk gyártott fém műanyag térelem. Tetszett a fejlesztési osztály marketingprogramja is. Megismerkedtem a panelüzem 1987. évi rekonstrukciójának terveivel. Az új elöregyártott elemekkel jól lakható, tetszetős épületeket lehet majd készíteni. Véleményem szerint az utóbbi évek lakóépületei túldíszitettek önöknél, ami nagyon munkaigényes és az árat is túlzottan megemeli. Mi külső megjelenésben egyszerűbb lakásokat építünk. A kész épületek és a látott kivitelezések alapján kijelenthetem, hogy a TÁÉV- nak nagyon jól felkészült, magasan kvalifikált szakembergárdája van.- Mi a véleménye rólunk, magyrokról?- Sok új tapasztalattal gazdagodtam a számomra eddig ismeretlen országról és emberekről. Meglepett az önök vendégszeretete, az udvariasságuk, a vidámság az arcukon. Nem számítottam arra, hogy ilyen kellemes környezetbe kerülök. Több országban jártam, sehol sem fogadtak ilyen őszinte szeretettel, nyíltsággal. Más országokban arra sem volt példa, hogy saját lakásukra meghívjanak, vendégül lássanak. Vendéglátóim lehetővé tették, hogy az ország más tájaival is megismerkedhessek. A magyarok jókat esznek, isznak, jobban élnek mint amire számítottam. Itt még létezik a családi, baráti kapcsolat. Sajnos, mi a családon belül is egyedül vagyunk, jobban magunkba fordulunk. Mindenki magának él. Hazatérésem után sikeres útról számolhatok be a Peruseyhtyma Oy konszern vezetőinek. Ismerőseimnek ajánlani fogom, hogy keressék fel az önök országát. GYURKOVICS FERENC Az a hír járja Tamási környékén, hogy „legendás" rossz a kapcsolat Nagykónyiban a termelőszövetkezet és a helyi tanács között. Erről beszélgetünk - most még külön-külön - Molnár János té- eszelnökkel és Pete Tóth Vilmos tanácselnökkel.- Nézze - kezdi Molnár János - abból az alapállásból kell kiindulni, hogyha egy településen a helyi vezetők közötti együttműködés nem jó, vagy nem olyan eredményes, amilyen lehetne, annak az ott élő állampolgárok látják kárát. A mi esetünkben, a felhőtlennek nem nevezhető kapcsolat oda vezethető vissza, hogy amikor 1984-ben a pécsi televízió készített velem egy riportot, elmondtam és most is hangsúlyozom, hogy az együttműködést nem feltétlenül csak pénzben lehet mérni. A tanácsi vezetőket akkor nem sikerült szóra bírni.- Állítólag a tanácsválasztások idején tovább mérgesedett a helyzet.- Akkor az történt, hogy már összeállították a majdani tanácstagok névsorát, amit a községi csúcsvezetöség már jóváhagyott, ezt elhozták hozzám, hogy vegyem revízió alá, kit nem tartok alkalmasnak arra, hogy tanácstag legyen. Mondtam, ehhez nekem nincs jogom. Én úgy gondoltam, ha az előkészítésbe és a döntésbe nem vontak be, akkor nem vagyok hajlandó részt venni a végrehajtásban sem.- Ennek ellenére tesznek valamit a faluért?- A termelőszövetkezet 1976-tól Kop- pányszántón működtet ártézikutat, erre a faluban levő törpevízmű egy részét rákapcsolták. Díjtalanul biztosítjuk ezen a szakaszon a falu lakosságának a vizet. Értényben a téesz - közel egymillió forintért - fúratott kutat, kiépített egy nyomó- vezetéket a hidroglóbuszhoz, amitől a fölösleges vizet a lakosság részére bocsátjuk díjtalanul. Vagy említhetem az idei telet. A megyei tanács felhívása előtt rádiókapcsolatot létesítettünk a három település között és amikor szükséges volt, eltakarítottuk a havat. Nem sorolom hány helyen. A megyei tanács levélbenMolnár János megköszönte, de itt helyben nem jutott eszébe senkinek.- Mit tenne a tanácselnök helyében? Milyennek látja a község terveit?- Velem a község fejleztési terveit a tanács vezetői soha nem beszélték meg. Én más típusú ember vagyok, mint a Vilmos, én mindig az emberek között lennék, agitálnék.- Például mire mozgósítana?- Az egészséges életmódról csak beszélünk, lehetne egy olyan tornacsarnokot építeni, ahol megfelelő testmozgást végezhetnének idősek, fiatalok.- Lenne erre igény?- Ahogy tizenegy esztendő óta a népi együttes közel ötven tagjával jelen tudunk lenni a városkörnyék kulturális rendezvényein, gondolom megmozdulnának az emberek más célokért is. Az együttest a téesz tartja fenn, utaztatja is természetesen.- A tornacsarnok építését támogatta volna a téesz?- Én most is úgy látom, hogy minden együtt volt hozzá. Koppányszántón állt egy nagy épület, amit béreltünk, végül nem használtuk, így a tanács eladta. Ennek az anyagából meg lehetett volna építeni, mert kőműveseink vannak, egy tervezőt is meg lehetett volna nyerni az ügynek, mert falubeli. Persze ami nincs, gondot sem okoz... Tudom, velem nehéz, mert nem tudok állóvízben élni, de együtt kellene működnünk a tanáccsal a jövő tervei miatt is... Egymásra vagyunk utalva. joe- Egy helyen vagyunk - mondja Pete Tóth Vilmos tanácselnök - de nem'dolgozunk együtt. A rossz kapcsolat okát én a tanácsválasztásokra vezetem vissza. Egyszerűen arról volt szó, hogy mást akart tanácselnöknek. Demokratikus választás volt, én vagyok az elnök 1972 óta.- Mi történt ez idő alatt itt a faluban?- Meg kellett valósítani a vízmüvet. Építettünk fogorvosi és orvoslakást, 1700 méter szilárd burkolatú utat. Értényben ugyancsak út épült, amit javarészt a téesz használ. Értényben részleges vízmüvet alakítottunk ki, ami a község 40 százalékának biztosít vizet. Koppányszántón tavaly 50 köbméteres víztározó medencét létesítettünk, ilyet Értényben is akarunk. Két tanteremmel bővítettük Nagykónyiban az iskolát. A járdaépítés folyamatos. Jelenleg az idősek klubját építjük.- Ezekhez nyújtott segítséget a téesz?- Annyi támogatást adott, hogy nem számolta föl a föld elhorádását. Megkerestem a téeszt, amikor az értényi utat építettük. Kétszázezer forintra lett volna szükségünk. Elzárkóztak előle. Nem fogok könyörögni. Én az elmúlt időszakban is számtalanszor felkerestem a téeszel- nököt, mert gondom volt, ő viszont nem tudom, mikor járt a tanácson. Elzárkózott Pete Tóth Vilmos minfenféle társadalmi tevékenységtől. De azért köszönünk egymásnak.- A falu lakossága érzi ezt a konfliktust?- Mindenki tudja ezt az ellentétet, ami szerintem nem kibékíthetetlen, de én a falu lakosságának a véleményét abban látom, hogy a választásokon úgy döntött, ahogy. Lehet, hogy ez csak erre a ciklusra szól. Nem tudom meddig fogjuk húzni egymás idegeit?- Feltétlenül fontos húzni?- Nem! Nem! De én már több szem láttára kezet fogtam a téeszelnökkel. Nem változott semmi. Tudom, hogy az izgasá- got nehéz lenyelni, de kimondtam.- Mi volt az?- Nem hiszem, hogy az megírásra való, elég személyes dolog. Azt is visszamondták, hogy mit keresek én a téesz- majorban, amikor egy alkalommal ott volt dolgom és bementem. Szállítási ügyben jártam ott, de állítólag az volt a baj, hogy az elnököt nem kérdeztem meg.- Itt van például az öregek klubja. Menynyi pénz kellene a teljes befejezésig?- Hiányzik másfél millió forint, amit mondjuk a berendezésre fordítanánk.- Ha a téeszelnöktől kérne pénzt, adna?- Nem vagyok meggyőződve...- ...de megtenné ezt a lépést a községért?- A cél érdekében mindent. Nem esik le a karikagyűrű a kezemről, hogy fölmegyek a téeszelnökhöz. Legfeljebb nemleges választ ad.- Akkor jöjjön most, menjünk együtt!- Nem, most nem! Egy későbbi időpontban elmegyek magával, de előbb akarok vele beszélni, hogy mikor van ideje fogadni. Egyeztetni kell. Közös nevezőre kell jutnunk. Az értényi, a koppány- szántó terveink is sürgetik, hogy együtt dolgozzunk, ha már egy helyen élünk.- Úgy legyen! DECSI KISS JÁNOS Megkezdődik a borsó feldolgozása A Paksi Konzervgyár általában május végéig-jú- nius elejéig az előző évben tartósított félkésztermékekből „él”, majd ilyenkor jelenik meg az első, az „idei” termésű nyersanyag, a zöldborsó. Mégpedig óriási tömegben. A borsóval kezdődik az új gyártási idény. Mint mindig, most is erre az időre befejeződött a fölkészülés, kijavították a gépeket, berendezéseket, megtörtént a műszaki átvétel, a napokban fejeződött be a feldolgozóvonalak vizespróbája. Némileg bővült a feldolgozókapacitás azáltal, hogy beszereztek - importból - egy nagy teljesítményű dobozzáró gépet. Ezzel lehetővé válik, hogy azon a vonalon is, amelyiken 5 literes üvegekbe töltötték a borsót (ezt a félkészterméket használták föl télen finomfőzelékgyártáshoz) most a korábbinál kétszerte több, de dobozos konzerv készüljön. A téli finomfőzelék- gyártáshoz majd Mirelit-borsót használnak föl. Ily módon többet tudnak exportálni is a külföldön is kedvelt paksi zöldborsókonzervből. Tavaly mintegy 8400 tonna borsószemet konzerváltak, az idén kilencezer tonnára számítanak. A múlt évben június 3-án - az előző két évben 12-én, illetve 14-én - indult a zöldborsó-feldolgozás, most 16-án, holnap kezdenek. Ma már kaszálják a tsz-ekben a zöldborsót, és elindítják az.első szállítmányokat a gyárba. A várható 9000 tonna nyersanyag felét a Tolna megyei gazdaságokból várják, a másik felét Fejérből és a Duna túloldalán működő tsz-ekből. A terméskilátások biztatóak, most már csak kiegyensúlyozott időjárásra van szükség, hogy egyenletesen érkezzék a borsó a gyárba. Az új Ferrum zárógép, amely percenként 300 doboz lezárására képes. Farkasdi Sándor beállító lakatos a dobozméretet ellenőrzi.
