Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-07 / 236. szám
2 ^NÉPÚJSÁG 1986. október 7. Koszorúzás Aradon Koszorúzási ünnepséget tartottak hétfőn Aradon. Szűts Pál bukaresti magyar nagykövet, Vékás Domokos kolozsvári magyar főkonzul és Aradi Sándor alezredes, katonai és légügyi attasé hétfőn a Maros-parti városban megkoszorúzta a tizenhárom vértanú kivégzésének színhelyén álló emlékoszlopot. A szomszédos Békés megye lakosságának nevében koszorút helyezett el a szabadságharc mártírjainak emlékoszlopán a békés megyeiek küldöttsége, amelyet Szikszai Ferenc, a Hazafias Népfront Békés Megyei Bizottságának titkára vezetett. Előzőleg megkoszorúzta az emlékművet Gheorghe Burdán, az Arad Városi Néptanács első elnökhelyettese és Marian Dinulescu elnökhelyettes. A hűvös, napos időben több ezer aradi és környékbeli lakos gyűlt össze az aradi vár falaihoz közel eső emlékműnél. Sok magyarországi turista is ide látogatott. A tizenhárom vértanú kivégzésének 125. évfordulójára, 1974-ben felújított emlékműnél virágokat helyeztek el. Az emlékoszlopon tizenhárom tábornok neve olvasható, akik közül tizenegynek a földi maradványai is itt nyugszanak. Az ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget. * A vajdasági Eleméren hétfőn koszorúzási ünnepséget tartottak. Gyürke Sándor, hazánk belgrádi nagykövete október 6., az aradi vértanúk kivégzésének évfordulója alkalmából koszorút helyezett el Kiss Ernő tábornok sírján. A sírnál magyar nemzeti zászló lengett, s a jugoszláv néphadsereg katonái álltak díszőrséget. Az ünnepségen részt vettek a zrenjanini (nagybecskereki) városikörzeti, valamint a helyi községi tanács képviselői. A hős honvédtábornok földi maradványai 1872 óta nyugszanak az eleméri családi kriptában. Az emlékhely márványtábláin a magyar felirat mellett szerbhorvát nyelvű hirdeti: itt nyugszik Kiss Ernő tábornok, az osztrák önkény- uralom elleni 1848-as felkelés egyik kiemelkedő vezetője. A holland királynő életrajza Beatrix Wilhelmina Armgard, Hollandia királynője, Oránia-Nassau és Lippe-Bies- terfeld hercegnője 1938-ban született Soestdijkben, az akkori trónörökös, Juliana és Bernhard herceg első gyermekeként. Iskolai tanulmányait Kanadában kezdte, ahová Hollandia nérhet megszállása elől költözött édesanyjával. 1950-1956 között már mint a holland királyi trón örököse folytatta tanulmányait hazájában, Baarn líceumában, majd beiratkozott a leideni egyetemre, ahol szociológiát, jogot, közgazdaságtant és alkotmányjogot hallgatott. A trónörökös érdeklődése a szociális problémákra irányult, sokat foglalkozóit a testi és a szellemi fogyatékosok helyzetével. 1961-ben jogi doktorátust szerzett. Az Államtanács tagjává 1956-ban nevezték ki. Beatrix 1980-ban követte édesanyját, Julianát a trónon. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanácselnöke hétfőn fogadta Venelin Todorov Kocevet, a Bolgár Népköztársaság új magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Karl-Heinz Lugenheim, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából fogadást adott hétfőn a nagy- követségen. A fogadáson részt vett Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára, Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Kapolyi László ipari, Medve László egészségügyi miniszter, valamint politikai, gazdasági és kulturális életünk számos más vezető személyisége. MOSZKVA Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere hétfőn visszaérkezett Moszkvába. Sevardnadze az ENSZ-köz- gyűlés 41. ülésszakán vezette a szovjet küldöttséget, Washingtonban, majd Kanadában, Mexikóban és Kubában tett látogatást. ALMA-ATA Szovjet-amerikai ifjúsági szeminárium kezdődött hétfőn Alma-Atában, szovjet Kazahsztán fővárosában. A négy napig tartó találkozón tizenöt.fős ifjúsági küldöttségek vesznek részt. PEKING Hétfőn, helyi idő szerint a délutáni órákban megtartották Pekingben a szovjet-kínai államközi kapcsolatok normalizálását célzó konzultációk 9. fordulójának első ülését. A konzultáción a szovjet küldöttséget Igor Rogacsov külügyminiszter-helyettes, a kínait pedig Csien Csi-csen külügyminiszter-helyettes vezeti. MOSZKVA Hétfőn elsüllyedt a Bermuda-szigetek- től körülbelül ezer kilométerre szerencsétlenül járt szovjet atommeghajtású tengeralattjáró. A legénység életben maradt tagjait kimentették és más szovjet hajókon biztonságba helyezték. Mint arról beszámoltunk, a tengeralattjárón pénteken tűz ütött ki. A legénység három tagja meghalt, többen megsebesültek. A TASZSZ jelentése szerint újabb áldozatok nincsenek. A szabadság önkéntesei I. Kitört a vihar (50 éve, 1936. októberében, a Madridot védő harcok idején alakultak meg az első Nemzetközi Brigádok.) 1936. július 18-án Spanyolország riadalomra ébredt - írja visszaemlékezésében Dolores Ibarurri. A tábornokok - a mo- narchofasiszta erők támogatásával, Francisco Franco vezetésével - katonai puccsot kíséreltek meg a polgári kormány ellen. A hír a világsajtó első oldalára került felháborodást és aggodalmat keltve a haladás, a demokrácia minden hívében, és nem titkolt megelégedést a szélsőségesen reakciós, fesiszta körökben. A közvetlen előzmények jól ismertek. Az 1936. február 16- án megtartott parlamenti választás új helyzetet eredményezett Spanyolországban. A lármás, már előre diadalittas jobboldallal szemben győzött a népfront, a kommunisták, a szakszervezetek és a polgári baloldali köztársaságiak részvételével. A kommunista párt -, amely a baloldali tömörülés legszervezettebb ereje volt - a népfrontpolitika kidolgozásakor figyelembe vette a nemzetközi munkásmozgalom, különösképpen pedig a Francia Kommunista Párt népfrontpolitikájának tapasztalatait. Felmérte a veszélyt, amely a fasizmus megjelenésével és megerősödésével fenyegette Európát. A népfront kormánya folytatta a korábban félbeszakított polgári demokratikus célok megvalósítását: a földosztást, a különféle szociális, nemzeti, nemzetiségi, oktatási és más reformok végrehajtását. Ennek köszönhetően a választások után is tovább nőtt a népfront tömegbázisa, a baloldali pártok - különösen a kommunista párt - befolyása, a munkás-paraszt tömegek szervezettsége, és egysége, elkötelezettsége a köztársaság, a polgári demokratikus forradalom mellett. Elsősorban ez volt az, ami felbőszítette az ellenforradalmi erőket, a kiváltságaikat féltő papokat és katonatiszteket. Szervezni kezdték a lázadást, a köztársaság megdöntését, vérbe fojtását. Döntő mozzanata volt ennek a tábornokok lázadása, akik 1936. július 18-án katonai puccsot hajtottak végre. Kitört tehát a régóta fenyegető vihar, a lázadók Spanyol-Marokkóban leadott ágyúlövéseitől egész Spanyolország visszhangzott. A falvakban és városokban, írja erről az időszakról Dolores Ibarurri, tízezrek rohantak az utcára: aggódtak a hazáért, az igazságot akarták megtudni, s kifejezni készségüket, hogy a köztársaság védelmében támogatják a kormányt. A munkásszervezetek és a baloldali pártok halasztást nem tűrve megállapodtak abban, hogy mit tegyenek a rendkívül súlyos helyzetben. Csak a kormány és a köztársaság elnöke próbálta még mindig jelentéktelennek, a spanyol ép történelmében megszokott eseménynek tekinteni a lázadást, s elmulasztották megtenni a szükséges intézkedéseket a puccs kiszélesítésének megakadályozására. A kormány tehetetlensége és árulással felérő közönye ellenére a fasiszták az ország területének csak kisebbik részét tudták megszerezni; a legtöbb helyen a lakosság lefegyverezte a köztársaságra tört fegyveres erőket, meghátrálásra kényszeritette a lázadók csapatait. S ami példátlan a spanyol történelemben: a közkatonák Madridban, Valenciában, Barcelonában és másutt tisztjeik parancsa ellenére a tömeghez, a köztársaság védelmezőihez csatlakoztak. A tengeri egységek négyötödében a matrózok, altisztek kivégezték a zendülő főtiszteket, és a helyükre álltak. A nép nem alaktalan tömeg volt többé, a munkáspártok, a szakszervezetek, az ifjúsági szövetségek adták a köztársaság védelméért folyó harc legjobb kádereit. Most már csak arra volt szükség, hogy a köztársasági hatalom is támaszkodjon rájuk. A lázadók is tudták, hogy az uralmuk alatt lévő területek nem biztosíthatják a győzelemhez szükséges feltételeket, ezért a már korábban megkötött szerződéseik alapján az olasz és a német fasisztákhoz fordultak segítségért. Ettől kezdve azok a háború végéig a vezérkartól a lövészárokig mindenütt ott voltak, és meghatározó szerepet játszottak a harcokban. Hivatalos adatok szerint mintegy százötvenezer olasz katona vett részt Mussolini hadseregéből e háborúban. A hitleristák ugyan nem közöltek statisztikát a létszámról, mégis van egy árulkodó szám, amely nem hagy kétséget részvételük nagyságáról: huszonötezer német katona részesült különleges kitüntetésben a spanyol nép elleni harcban szerzett érdemeiért. Már július végén megkezdődött a német-olasz intervenció: özönlött a hadianyag és a repülőgép, megérkezett a német fasiszták úgynevezett Condor-légiója, nem is titkolva, hogy a spanyolországi harcokat egy esetleges világháború „főpróbájának” tekintik. Az ellenforradalmi lázadással szembeni népfelkelés szabadságharccá, nemzeti függetlenségi háborúvá szélesedett. A köztársaságiak kezdetben a nyugat-európai polgári demokratikus országokra, elsősorban Franciaországra és Angliára számítottak; Franciaország élén a Spanyol Köztársasággal rokonszenvező Léon Blum állt, ezen kívül Franciaországot érvényes szerződések is kötelezték, hogy fegyvert szállítson a Spanyol Köztársaságnak. A remélt segítség helyett Léon Blum már 1936. július 25-én meghirdette a be nem avat- kozási politikát, s ugyanezt javasolta más hatalmaknak is. Franciaország tehát azonnal beszüntette a fegyverek és repülőgépek szállítását Spanyolországnak, s ugyancsak Blum indítványára Londonban 1936 szeptemberében megkezdte munkáját a nemzetközi be nem avatkozási bizottság. A bizottságnak Franciaország, Nagy-Britannia, a fasiszta Németország és Olaszország mellett egy rövid ideig a Szovjetunió is tagja volt, ezen a fórumon is követelve a német-olasz fegyver- szállítások és a közvetlen katonai intervenció azonnal beszüntetését, valamint az e célra felhasznált kikötők ellenőrzését. De miután látta, hogy tiltakozásai ellenére a nyugati hatalmak „be nem avatkozási politikája” mindinkább a Spanyol Köztársaság belső és külső ellenségeinek, és a fasiszta államok intervenciójának kedvez, elhagyta a bizottságot. Magyar vezetők távirata az NDK nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke a következő táviratot küldte Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének és Willi Stophnak, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének az NDK nemzeti ünnepe alkalmából: Tisztelt Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és a magyar nép nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük Önöknek és a Német Demokratikus Köztársaság népének nemzeti ünnepük, köztársaságuk megalakulásának 37. évfordulója alkalmából. Magyarország dolgozó népe ismeri és nagyra értékeli azokat az eredményeket, amelyeket az első német munkás-paraszt állam a szocialista építő munka terén megalakulása óta elért. Meggyőződésünk, hogy a Német Szocialista Egységpárt XI. kongresszusán elfogadott határozatok valóraváltása hozzájárul a szocialista társadalom sikeres építéséhez. Örömünkre szolgál, hogy pártjaink, államaink és népeink széles körű baráti kapcsolatai a marxizmus-leninizmus és az internacionalizmus elvei alapján az együttműködés minden területén fejlődnek, összefogásunk és szövetségünk gyümölcsöző. Nemzeti ünnepükön szívből kívánjuk Önöknek és a Német Demokratikus Köztársaság baráti népének, hogy érjen el újabb kiemelkedő sikereket hazájuk felvirágoztatásában, a béke és a haladás ügyének szolgálatában. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 37. évfordulója alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Horst Sindermannt, a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája elnökét. Az évforduló alkalmából táviratban köszöntötte NDK-beli partnerszervezeteit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az Országos Béketanács, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Magyar Vöröskereszt. Iraki és iráni Iraki harci gépek hétfőn reggel több bevetésben támadtak iráni kőolajlétesítményt, mélyen behatolva iráni területre az ország dél-nyugati részén - jelentette egy iraki katonai közlemény. hadijelentés A támadásról teheráni források a helyszín pontos megjelölése nélkül annyit közöltek, hogy azok ipari létesítmények ellen irányultak, és sok polgári személy megsebesült. Pincehelyen kisiklott a gyorsvonat két utolsó kocsija- Én még ilyet az életemben nem éltem át. Óriási robajt hallottam, de olyat mint ez eddig még soha az életben. Mintha egy repülőgép szállt volna a vasúti sínekre. Az állomáson voltam, csak hallani lehetett az egészet. Mert látni' aztán semmit, akkora volt a porfelhő percekig. Aztán meg az a nagy csend... a vonat meg ott állt már kajszán, fele a sínen, a hátulsó kocsik meg a sín mellett. Derékig a kavicsban. A sínek elgörbülve, a kocsilépcsők leszaggatva, egy jelzőoszlop, a tetején a jelzőlámpával derékban meggörbítve a kifordult kerekek alatt.- A nevem? azt nem mondom meg. Nagyon megijedtem, értse meg kérem! Én nem, nem voltam a vonaton, de akkor is nagyon megijedtem. Most hallom, hogy szerencsére nem lett a balesetből tragédia. Hallatlan szerencse! Ez, az! A három utolsó kocsi összevissza, vagy háromszáz méteren elszaggatva a vasbeton talpak. Tört, zúzott az mindent amit ért, amíg meg nem állt. Tiport az mindent... Valahogy így mondogatták, mesélget- ték az emberek egymásnak azt a rendkívül szerencsés balesetet, amelyik tegnap 11 óra 24 perckor történt a pincehelyi MÁV-állomáson. A Pécs-Budapest között közlekedő gyorsvonat utolsó két kocsija a közúti átjáróban kisiklott, az utasok közül négyen könnyen megsérültek, a vasúti pálya mintegy 300 méter hosszban megrongálódott. A „nagy port vert” baleset olyannyira szerencsés kimenetelű volt, hogy a három utolsó kocsi kivételével a szerelvény 12 óra 30 perckor már folytatta is útját Budapest felé. Az utasokat Pincehely és Keszőhidegkút között vonatpótló autóbuszok szállították. A baleset körülményeinek vizsgálatát a szakértők megkezdték, valamint nekiláttak a sérült pályaszakasz felújítási munkálatainak is. A vasúti forgalom tegnap a késő délutáni órákban egy vágányon már meg is indulhatott. Az előzetes felmérések és becslések alapján az anyagi kár több mint egy millió forint. SZABÓ SÁNDOR GOTTVALD KÁROLY Sín mellett az utolsó kocsi Az anyagi kár jelentős
