Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

1986. május tolna'' _ 8 ‘NÉPÚJSÁG Léghajó nagyvárosi közlekedésre Különleges konstrukciójú léghajót ter­vezett a nagyvárosi közlekedés megköny- nyítésére Vlagyimir Andrejcsenko moszk­vai mérnök. A léghajó két szállitófülkéhez van rögzítve, amelyek két fémkötélpályán mozognak. Az ellipszoid alakú repülő szerkezet tervezett térfogata 25 ezer köb­méter, hossza 88, átmérője 24 méter. Tíz rekeszből áll, így kizárt a baleset, ha bár­mely rekeszből szökne a gáz. Teherbírása egyidejűleg 100 utas szállítását teszi lehe­tővé. Hajtóműveinek összteljesítménye 1200 lóerő, ami óránként 100 kilométeres haladási sebességet biztosit. MUNKÁBAN A „SZTYEP” A „Jaroszlavec” gabona- és burgonyabetakarító kombájnok, szénaforgatók, önjáró takarmánybetakarító gépek igen nép­szerűek a szovjet mezőgazdaságban. A jaroszlavi gyár legújabb fejlesztése az USZK-17a típusú „Sztyep” elnevezésű önjáró betakarító komplexum. Az új gép három felfüggeszthető aratóaggregátjának szélessége 17 méter. A learatott gabonaféléket egy vagy két sorban rendezi. A „Sztyep” takarmánybetakarító kombájnként is üzemelhet. Ilyen sorba ren­dezi a „Sztyep” a learatott gabonát. A legrégibb kerámia­tárgy A régészek körében nagy szenzácí keltett az a törött agyagvödör, amely egy expedíció Habarovszk közelébe Szikacsi-Aljan falu körzetében talált.- A lelet valóban páratlan - mondja ' Medvegyev, az expedíció egyik vez< tője, a történettudományok doktora. Hiszen néhány évtizeddel ezelőtt a tudc sok még úgy vélték, hogy az agyagb kézzel alkotott legrégibb égetett kéri miatárgyak kora mindössze 8-9 ez< éves. Később azonban japán régésze olyan kerámiát találtak, amely körülbeli 12 ezer éves. Most pedig az Amur-folyó menti ő: település ásatásai során az erede kőszerszámokon kívül kétméteres méh ségben olyan agyagedények darabja találták meg, amelyek 13 ezer évvel e2 előtt készültek. Olaj- és gázmező Kazahsztánban A kétnyelvűség - életforma Az SZKP XXVII. kongresszusa a kő­olaj- és földgáztermelés növelését állí­totta feladatként az iparág elé. A tizen­kettedik ötéves terv végére (a gázkon- denzátumokkal együtt) 640 millió tonna lesz a Szovjetunió kőolajtermelése és a földgáz kitermelése eléri a 850 milliárd köbmétert. Nehéz feladat lesz. A szovjet kutatók lehatolnak a szibériai tajga jóformán alig ismert területeire, lelőhelyeket tárnak fel a Sarkvidéken, lefúrnak a tenger mélyébe. Kiszámították, hogy napjainkban minden kitermelt tonna kőolaj háromszor annyiba kerül, mint tíz évvel ezelőtt. Az idén meg­kezdett ötéves tervben jelentősen megnö­vekszik majd a mélyfúrások száma, első­sorban az olyan sokat ígérő területeken, mint Nyugat-Szibéria, de napirendre kerül a Kelet-Szibériában és a Kaszpi-tenger mellékén feltárt lelőhelyek kiaknázása is. Tiz-tizenöt év múlva ezeknek kell garan­tálniuk a Szovjetunió és a szocialista közösség országainak ellátását ezzel a fontos nyersanyaggal és tüzelőanyaggal. A szocialista közösség érdekelt orszá­gai aktívan részt vesznek az új lelőhelyek kiaknázásában, a többi között a Kaszpi- tenger partvidékén. Az ezredfordulóra ez a kőolaj- és földgázlelőhely hozamát tekintve Nyugat-Szibéria után a második lesz a Szovjetunióban.- így tehát Nyugat-Szibéria, ennek a fontos nyersanyagnak a legfőbb szállí­tója komoly „erősítést” kap - mondja Nyikolaj Pravednyikov, az Állami Tervbi­zottság mellett működő tüzelőanyag­energetikai tudományos kutatóintézet helyettes igazgatója. - Szeretném nyom­ban kijelenteni: ma már nincsenek viszonylag könnyen hozzáférhető lelő­helyek. Ilyen vonatkozásban a Kaszpi- tenger melléke sem képez majd kivételt. A produktív rétegek itt 3,5-5,5 kilométer mélységben húzódnak, vagyis általában kétszer olyan mélyen, mint például a Tyumenyi területen. A Kaszpi-tenger part­vidékén az is nehezíti a kitermelést, hogy az itteni lelőhelyek többségénél hatalmas, olykor kilométer vastagságú sórétegen keresztül kell a fúrólyuknak áttörnie. Az ilyen különleges geológiai rétegződések miatt bonyolultabb gépekre és sokkal tar- tósabb anyagokra van szükség.- A szakemberek szerint a Kaszpi- tenger mellékének kőolaja és földgáza „nehéz természetű". Ez miben nyilvánul meg?- A földgáznál abban, hogy nagy a kénhidrogén tartalma. Az orenburgi lelő­hely „kék nyersanyagához” hasonlíthat­juk. Ez a lelőhely a Szojuz (Szövetség) fő gázvezeték „nulla kilométerkövétől” aránylag nem messze terül el. Annak ide­jén Orenburgban a szakemberek sokat izzadtak, amíg megoldották a gáz magas kénhidrogéntartalma miatti korróziós problémákat. Pedig ott a gáz kénhidro­géntartalma nem több, mint 2 százalék. A Kaszpi-tengernél viszont eléri a 25 száza­lékot is! Tehát a termelőfúrólyukak haté­kony kihasználásához elsősorban olyan anyagokat és berendezéseket kellett előállítani, amelyek kibírják az erős korró­zió miatti megterhelést. Meglehetősen szeszélyes természetű az itteni kőolaj is, de az eddig feltárt készletek nagyon biztatóak. A mély ter­melő rétegekben ugyanis szokatlanul nagy a nyomás: 5000 méter mélység­ben a 100-150 atmoszféra megszokott jelenség, a rétegek hőfoka pedig eléri a 90 fokot, olykor többet is. Ez a kitermelés­nél külön nehézségeket okoz.- Mekkora területen van ez az új gáz- és olajmező?- Az Ural déli részétől a Kaszpi-tenge- rig húzódik. Méreteiben Ukrajnához hasonlíthatjuk. Csakhogy itt sajnos egé­szen másféle éghajlati viszonyok van­nak. A sztyeppe és a félsivatagi zóna szélsőséges kontinentális éghajlata évszakonként és naponként is nagy hőmérséklet ingadozásokat idéz elő, nem is szólva a csapadékhiányról. Nem vélet­len, hogy az őslakosok, a kazahok, a Kaszpi-tengertől keletre húzódó félsivata­got „vizesincs országnak” nevezik. Mindezek ellenére már nagyszabású munkák kezdődtek ezen a tájon. Külön tervek készültek a terület fejlesztésére és ezek végrehajtása már elkezdődött. A többi között vasútvonalak és műutak sze­repelnek a tervekben. Asztrahány környé­kén modern, a kor követelményeinek megfelelő kikötők épülnek a Volga part­jára. Befejezéséhez közeledik az asztra- hányi gázfeldolgozó első ütemének épí­tése. Jövőre eléri a tervezett kapacitást, ez évente 6 milliárd köbméter gáz lesz. Mindenütt, ahol földgáz- és kőolajkiter­melés lesz, új városok és települések épülnek. JURIJ SPAKOV Bármerre jár az utas Jugoszlávia nemzetiséglakta vidékein, a Vajdaság­ban, Horvátországban, Szlovéniában, az első, amire felfigyel: az a következe­tesség, ahogyan a nemzetiségiek nyelv- használati jogát kezelik. Minden jelző­tábla kettőzve mutatja az utat, két nyel­ven írják a hivatalok, intézmények neveit, amelyekben kötelező a két vagy több­nyelvű írás. Eleve érződik, hogy Jugosz­lávia köztársaságaiban komolyan veszik a nemzetiségek jogait. A táblák, feliratok persze külsőségként is kezelhetők, hisz a hétköznapok gyakorlatában elsikkad­hat a törvények írott malasztja, de külö­nösen az 1974-es új alkotmány beveze­tése óta valóban betartják a nemzetisé­giekre vonatkozó, mélyreható, és igen hatékony alapelveket. A szlovén képviselőház például nem­régiben tárgyalta a magyar és olasz nemzetiség helyzetét, és egyöntetűen megállapíthatta, hogy náluk alapvetően az alkotmány szellemében kezelik a nemzetiségi kérdést, az ottani magyarok is teljes mértékben élhetnek jogaikkal. Nemcsak kulturális tekintetben, de a politikai, gazdasági élet minden terüle­tén. Szlovéniában abból indulnak ki, hogy mindenekelőtt a többségi, mond­juk így anyanemzetnek kell kezdemé­nyezőnek lenni, nekik kell többet tenni a kisebbségek jogaiért, helyzetének folyamatos javításáért. A kétnyelvűségi forma a jogok mellett mind a két fél szá­mára kötelezettségekkel is jár. A kinyi­latkoztatások, deklarációk, óhajok sem­mit sem érnek, ha nem követik folyama­tosan a tettek, amelyek a gyakorlatban is bebizonyítják, hogy a többségi nem­zet igenis jó barátságban akar együtt­élni, dolgozni a nemzetiségiekkel. Ez nyilvánvalóan nemcsak a nyelv sza­bad használatát, hanem az élet minden területén való harmonikus együttműkö­dést feltételezi a nemzetiséglakta terüle­teken. A közelgő választásokon éppen ezért az eddigieknél jobban biztosítani kívánják a nemzetiségiek startesélyeit. Azokban a társadalmi és munkaszerve­zetekben, ahol pedig már megfelelő arányban dolgoznak a nemzetiségi akti­visták, munkástanács tagok, nagyobb segítséget adnak tevékenységük hasz­nos, eredményes végzéséhez. A kádermunka fontos része maga­sabb feladatok elvégzésére alkalmas nemzetiségiek felkutatása, feladatokkal való megbízása, képzése és továbbkép­zése, hiszen enélkül a teljes jogú és megfelelő számú képviseletük megold­hatatlan. Még inkább vonatkozik ez az iskolai alapképzésre, az óvodákban, iskolák­ban, felsőfokú tanintézményekben folyó kétnyelvű oktatásra. Elsősorban a saját anyanyelv magasszintű elsajátítása alapvető, de a nemzetiségi területeken dolgozó szerb, szlovén nemzetiségű szakemberek számára is ajánlatos, és előbb-utóbb kötelező lesz annak a nyelvnek az elsajátítása, amelyen a velük együtt dolgozók, az őket körül vevő nemzetiségi lakosság beszél. A újvidéki Magyar Szó egyik márciusi szá mában arról írt, hogy a szlovént Lendva lakossága milyen jó kapcsolatc épített ki a szomszédos Zala megyénk kel. Ez mindkettőjük szempontjából fon tos, hiszen Lendva környékén elég so magyar, Zalában pedig számos szlovéi él testvéri egységben. A két terület veze tői ennek tudatában építik, építgetik má évtizedek óta gazdasági és kulturáli kapcsolataikat, a kishatármenti forgal mat. A nemrégiben megkötött négyéve kulturális egyezmény értelmében i lendvaiak vendégszereplésre hívták ; zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, i Zalai Táncegyüttes, és a Bajazzó báb együttes művészeit. Nagy érdeklődés sei várják többek között a Köszívi ember fiainak lendvai bemutatóját. Arró is szó van, hogy a nagy létszámigényes a lendvai színpad méretlehetőségei meghaladó néhány zalaegerszegi elő adásra a kishatárszéli forgalom adtí lehetőségek kihasználásával, néhán' százan többször is átruccanhatna! Zalaegerszegre. A Kaláka-együttes mindig nag; érdeklődéssel fogadott vendég Lend ván, mert valóságos kultúrmissziót telje sít azzal, hogy klasszikus és kortár: magyar költők megzenésített verseive segíti a Szlovéniában élő magyarok kul turális intézményeinek, iskoláinak mun káját. A vendéglátás viszonzásaképper zalai népművelődési intézményei magyarországi tanulmányutakat bizto sítanak a lendvai népművelők, zené szék, műkedvelők, rendezők, dramatur gok és más kulturális szakemberek szá mára. Évről évre bővül a muramenti képző művészek kapcsolata a magyar közön­séggel. Legutóbb Lentiben nyílt iger sikeres tárlat, most Zalaegerszeg, Nagy­kanizsa következik. Lendva és Zalaegerszeg kulturális kapcsolata szoros és sokoldalú. Ehhe; még hozzá kell vennünk a kishatárszél árucserét, sőt az egyre inkább kiszéle­sedő termelési kooperációkat is. A nyáron zajlott képviselő- és tanács­tagválasztásokon Zalában is számuk­nak és jelentőségüknek megfelelöer vonták be a délszláv nemzetiségieket, fi nemzetiségiek lakta területeken ké1 nyelven folyik az óvodai foglalkozás, a2 iskolai oktatás. Azokban a zalai, Bács megyei, vasi, csongrádi községekben ahol jugoszlávok (is) élnek, a nemzeti­ségi gazdasági, politikai vezetők kelló arányban, rátermettségük alapján, min­den káros megkülönböztetés nélkül foglalják el helyüket a legmagasabb vezetői posztokon is. Számos jugoszlá­viai tapasztalat ugyanezt bizonyítja a másik oldalon, Szabadkán, Eszéken, Lendván - mindenütt, ahol a kétnyelvű­ség, mint mindenre kiterjedő életforma valósul meg. „Vizesincs ország” - a Kaszpi-tengertöl keletre

Next

/
Oldalképek
Tartalom