Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-10 / 34. szám

1986. február 10. NÉPÚJSÁG 5 /////«« I Opoléba utaznak A D imaföldvári Szövetke­zeti Spartacus SE NB Il-es férfi kézilabdacsopata febru­ár 11—18. között a lengyel- országi Opoléban kézilabda nemzetközi teremtornán vesz részt. A földváriak 20 fős utazó sportdelegációját Pintér György, az egyesület ügyvezető elnöke vezeti. Hírek A falusi dolgozók szparta- kiádjának Paks és városkör­nyéki döntőjét február 16- án rendezik meg. Az asztali­teniszezők a Paksi Vak Boty- tyán Gimnázium tornatermé­ben, míg a sakkozók verse­nyét az Atomerőmű SE sakk­klubjában tartják. A Szekszárd város és kör­nyéke 1986. évi felnőtt egyé­ni asztalitenisz-bajnokságán a következők nyertek arany­érmet: Női egyéniben: Pet­iik Mónika (Tolnai VL). Női párosban : Mervező Andrea— Somogyi Gabriella (Szek­szárd, Költségvetési Üzem, Tolnai VL). Férfi egyéniben: Kocsis János (Bátaszéki SZVSE). Párosban: Kocsis János—Vicze András (Báta­széki SZVSE). Vegyespáros­ban: Heronyányi István— Merve ző Andrea (Bátaszék, Szekszárd, Költségvetési Üzem). » Tolna megye 1986. évi súly­emelő egyéni bajnokságát február 22-én és 23-án ren­dezik a Szekszárdi III. Szá­mú Általános Iskolában. Ne­vezni február 19-ig lehet, írásban. • A Magyar Természetbarát Szövetség február 10—13. között rendezi meg hagyo­mányos továbbképzését és tanfolyamát a megyei, buda­pesti szövetségek elnökei és főtitkárai számára. A tanács­kozáson megvitatják a részt­vevők a következő időszak legfontosabb feladatait és ta­lálkoznak a társszervek — SZOT, KISZ, AIB — képvi­selőivel is. A szekszárdi városi labda­rúgó-szövetség elkészítette az április 3—4-én a megye­székhelyen megrendezendő Felszabadulási Kupa kispá­lyás labdarúgó villámtorna versenykiírását. Nevezéseket március 11-ig fogad el a ren­dező szövetség. A szekszárdi városi asztali- tenisz munkahelyi olimpia csapatbajnokságban nőknél a Gyógyszertár, a férfi I. osztályban a TAÉV, míg a férfi II. osztályban a Nö­vényvédők csapata áll a táb­lázat élén. Elutazott Teheránba a ma­gyar színeket képviselő súly­emelő csapat. Az Iránban le­zajló versenyen válogatott kerettagként dobogóra lép a szekszárdiak ifjúsági bajno­ka, Bertus Gábor is, a 75 kg-os súlycsoportban. • Hartmann Lajos, a Szek­szárdi Húsipari Vállalat igazgatója, a Magyar Súly­emelő Szövetség elnökségi tagja a sportág fejlesztése, népszerűsítése érdekében ki­fejtett tevékenysége elisme­réséül emlékplakettet kapott az országos szakszövetségtől. Márkus József: „Az erőnléten nem múlhat” Bíznak a bentmaradásban Pakson Újra felfedeiik-e? A kaput ostromolja, de - ha kell - őrzi is A szilveszteri óévbúcsúz­tatónál, a pezsgőspoharak összekoccanásakor BUÉK címszó alatt Márkus József, a Paksi SE vezető edzőjének gondolatai a futball világá­ba is elkalandoztak. Egész pontosan: átvillant az agyán, vajon júniusban az évadzá­rókor, milyen érdemjegy ke­rül az együttes bizonyítvá­nyába? A jelenlegi helyzet (kieső helyen áll a csapat) edzőt, játékost próbára tevő tavaszt ígér. Az egyesületi vezetés, a paksi sportközvé­lemény egyértelmű kívánal­ma a bentmaradás ^Karco­lása. Az őszi idényben léket kapott a csapat hajója. A .ykormányosok” — túltéve magukat a pánikhangulaton — az egykori sikeredzőhöz a paksi színekért lelkesedő Márkus Józsefhez fordultak. Egyszerűen érzelmi okokból nem tudott nemet mondani, így már az őszi idény haj­rájában elfoglalta helyét a kispadon. A mester alig több mint három héttel a rajt előtt a tőle megszokott módon meg­fontolt, kimért. Igazából még nem tud mosolyogni. Egy va­lami azonban szemmel lát­hatóan nyugalmat, a kincs­tári optimizmusnál többet jelent számára. A mögöttük álló hónapban elvégzett munka mennyisége és minő­sége. — Egyértelműen kiraj­zolódott az ősz folyamán, hogy erőnléti gondokkal küzd az együttes. Ez ellent­mondást nem tűrően kije­lölte a követendő utat. Már decemberben összefogtuk a társaságot, hogy elkerüljük Kosarasteborzó A Dombóvári VMSE fér­fi kosárlabda-szakosztálya toborzót hirdet az 1969. szep­tember 1. és 1973. augusztus 31. között született fiúk ré­szére, akik kedvet és tehet­séget éreznek a kosárlabdá­zás iránt, továbbá ahhoz, hogy a DVMSE NB I-es csa­patának utánpótlás korosz­tályú együtteseiben verse­nyezzenek. Természetesen magas nö­vésű — általános iskolások­nál legalább 180—185 centi- méteres, középiskolásaknál 190—195 centiméter magas — fiatalok jelentkezését vár­ják február 10. és 19. között hétfőn, szerdán és pénteken 15.45 órától a DVMSE mun­kacsarnokában. A helyszínen Kovács Attila utánpótlás-ed­ző ad részletes felvilágosí­tást. Atlétika Budapest felnőtt bajnoksága A Tricotex Kupa után Bu­dapest nyílt felnőtt fedett- pályás atlétikai bajnokságát is a Budapest Sportcsarnok­ban rendezték meg. A min­den igényt kielégítő verseny­zési lehetőséget Tolna me­gyéből csak a Szekszárdi Dózsa szakosztálya használ­ta ki. A lila-fehérek atlétái közül két ugróversenyző sze­repeit az első hat helyezett között. Jobb eredmények: Nők: Magasugrás: 6. Szabó 170. Férfiak : 200 m síkfutás: Csirzó 23,36. 400 m síkfutás: Csirzó 51,6. Távolugrás: Horváth 675, Boldis 663. Hár­masugrás: 5. Boldis 14,67. a kondioionális szempontból a totális leépülést. Aztán ja­nuár 6-án kimondottan ala­pozó jelleggel munkához lát­tunk — avatott be a felké­szülés tematikájába a mes­ter. Ezek után úgy is fogal­mazhatunk, hogy a jó erőn­lét szükséges — különösen egy kiesés ellen küzdő együttes esetében —, de nem elégséges feltétele a bent- maradásnak. A távozások után a játékosállomány glo­bális tudásszintjét felmérve az egyesületi vezetés egyet­értett a szakvezető által fel­vázolt erősítési elképzelések­kel. Márkus József: — A mi körülményeink enyhén szól­va cseppet sem csábosak. Ha kútba esnek erősítési el­képzeléseink, akkor csorbul- tahb reménnyel várhatjuk a közelgő rajtot. Az már biz­tos, hogy a megyebajnokság meglepetéscsapatának, a Gerjennek motorja, a fiatal, tehetséges csatár Gyenis ve­lünk próbálkozik a területi­ben. Emellett azt is szeret­nénk, ha két Tóth neveze­tű játékossal nemcsak az ellenfeleknek, de az össze­állításokban történő megkü­lönböztetésekkel a tudósítók­nak Is munkát adnánk. Az egyik a Szekszárdon szabad­listára helyezett, a másik pedig a Dunaföldvárról el­származott kecskeméti lab­darúgó. Persze, ők még tár­gyalások szintjén „léteznek”. Nem álmodoznak különö­sebb taktikai variációkról, játékbeli elképzelésekről. Ahogy a vezető edző szavá­ból kiveszem: valami egy­Szekszárdon rendezték meg két versenynap keretében Tolna megye 1986. évi ösz- szevont női és férfi vívóbaj­nokságát. Eredmények: Női tőr: 1. Tamás Éva (Szekszár­di Kórház SE), 2. Czakoi Andrea, 3. Orbán Tünde, 4. Steiner Tünde, 5. Sztrida Évente mintegy félmillió­an vesznek részt a Szovjet­unióban a különböző szintű családi versenyeken. A utóbbi időiben azok a versenyek, ahol gyerekek szüleikkel, olykor nagyszü- •leikkel, együtt versenyeznek, egyre népszerűbbek. A csa­ládi „szpartakiáddk” kezde­te a 60-as évék végére nyú­lik vissza. A mozgalom egyik úttörője volt a kis litván város, Panyevezsisz, ahol 1967-iben rendezték meg a családi csapátok versenyét. Nem sokkal ezután már Le- ningrádban rendeztek ilyen versenyt, majd a szovjet tele­vízió hasznosnak és érdekes­nek találva a kezdeménye­zést, rendszeresen közvetítet­te a leningrádi családi ver­senyeket, majd később a más városokban megrendezett ha­sonló rendezvényeket. A televízió népszerűsítésé­től függetlenül ezek a verse­nyek városi szintűek és ; helyi jellegűek voltak. A városi sportbizottságok rendezték az ifjúsági szervezetek segít-v ségévël. A programokat a helyszínen állították össze, azok eltértek egymástól, bár alapelvük az volt, hogy egy­szerűek és mindenki, min­den korosztály számára telje­síthetők legyenek. Az ered­mény értékelésénél is figye­lembe vették az életkori el­téréseket. A családi versenyek hama­rosan túlnőtték a városi ke­retekét. Ebben is az élenjáró szerep a litván sportszerve. zéteké volt, akik a többiek­nél korábban felismerték a szerű — nem szükséges, hogy a nagy hírű kölni testnevelé­si főiskola tanszékének tan­tervi anyagában bent legyen — dolgot akarnak csinálni, de a végrehajtás tökélyének nevezhető nagyszerű kivite­lezésben. — Azt már most tudom: idegenben két, itthon három csatárral fogunk támadni. Különösen, ha bal oldali tá­madójátékunk, esetleg szárnyjátékunk Gyenissed, vagy még egy újonccal javul. Bizonyára lökést adhat tá­madásainknak az a variáció, hogy csapat beállós vezér- egyénisége Blatt feljönne a középpályára. — Az idegenbeli 4-4-2-es hadrend taktikai érettséget igényel. — Fején találta a szöget. Ha a középpályán nem le­szünk tudatosak, a forma tartalom nélkül marad. Ép­pen ezért itt átszervezéseket hajtunk végre. Hogy mindez miként néz ki a gyakorlatban, ez a ran­gos előkészületi tornán, a hagyományos Mezőföld Ku­pán kiderül, amelyen a Sár­bogárdi Videoton, a Mező­falva, a Dunaújvárosi Volán, valamint a helybeli ASE tár­saságában a bajnokság rajt­ján túl is mérkőznek. Itt már az is körvonalazódhat, hogy a paksi színekhez kü­lönösebb nem kötődő játé­kosokból délutáni együtt-tar- tások során, a lelki masszá­zsok hatására sikerült-e csapatot kovácsolni. Emese, 6. Szombat Tünde (valamennyi az Atomerőmű SE versenyzője). Férfi tőr: 1. Farkas László, 2. Garay Előd, 3. Csányi Miklós, 4. Tóth Róbert, 5. Barsi Péter, 6. Borbás Zoltán (valameny- nyien a Szekszárdi Kórház SE versenyzői). családi sport nevelő és gyó­gyító hatását. Litvániában rendezték meg az első köz- társasági családi szpartakiá- dot igen nagy sikerrel. A csa­patok 4 főből állnak, rend­szerint szülőkből és gyerme­kékből, de a gyermekekkel vagy egy gyerekkel a nagy­szülők, vagy nagybácsik, nagynénik is indulhatnak. A versenyeket olyan szá­mokban rendezik, amelyek senkit sem riasztanak vissza: futás, kötélhúzás (nagyon népszerű a Baltikumban), do­bás, kerékpárverseny két- és háromkerekű kerékpáron, télen síelés és különböző váltófuttások. Ez utóbbiak a legdinamikusabb, legvidá­mabb, legkiélezettebb ver­senyek, amelyek a legtöbb nézőit vonzzák és rendkívüli jó hangulatot teremtenék mind a résztvevők, mind a szurkolók 'körében. A családi szpartakiádokat ma már a többi köztárslaság­ban Is megrendezik. Legnagyobb szerepet a csa­ládi szpartiaikiádok a kisváro­sokban játsszák, ahol nagy sporteseményekre ritkán ke­rül sor, és egy-egy sportren­dezvény ünnep a lakosság többsége számára. Jó példa erre az Ukrajná­ban, Marganyecben megren­dezett hagyományos csalá­di szpartak'iád. Ez a tipikus bányászváros mindössze fél évszázados múltra tekint vissza, hiszen a háború előtt született, amikor itt egy nagy ércdúsító kombinátot építettek, ahol a lakosok többsége ma dolgozik. Az Egy parányi kis hírnek a szerző szempontjából is időn­ként hatásosabb az utóélete, mint egy nagyabb lélegzetű írásnak. Megyebajnokságban szereplő ifjúsági csapatok teremtornáját rendezték a közelmúltban Bonyhádon. A torna „leg”-jeinek kihirdeté­sekor újfent előkerült Lovász Árpád, most már a Nagy- mányoki Brikett SE 19. élet­évébe lépett labdarúgójának neve. Az eset érdekessége, hogy három évvel korábban, a szekszárdi teremtornán a legjobb kapusnak, most pe­dig illl góljával a színvonal tekintetében sem lebecsü­lendő bonyhádi teremtorna legélesebb mesterlövészének bizonyult. Még így, ezzel a kuriozi­tással sem lehet meghökken­tően rácsodálkozni eme tény­re. A megyebajnokság me- zőnyéban még több, szárnyait bontogató tehetség kergeti a pettyest, akiket a kampány- szerű tehetségkutató akciók sem tudnak, mint egy érté­kes gyémántkövet, felszínre hozni. Főszereplőnk már évekkel ezelőtt reflektorfény­be került, fennakadt a tehet­ségkutató rostáján, innét út­ja a megye serdülőváloga- tottba is elvezetett. A törté­net a logika diktátuma sze­rint úgy folytatódna, hogy szerencsét próbáló jelöltünk a lila-fehér mezt magára öl­tötte. Nem így történt. A fa­lun nevelkedett fiú egysze. rűen nem tudott beilleszkedni az öntelt. sztármítoszban szenvedő, önmagukat pengés futballistának kinevező vá­rosi fiatalok alkotta közös­ségbe. Fejlődését elősegítő sportiskolás képzés helyett a a Bonyhádi Pannónia csa­patánál tengette mindennap­jait. Már-már úgy tűnt, jelleg­telen, szürke játékosként ködbe veszik, ám a Bony­hádi Pannónia SE megszűné­sét követően a Nagymányok kapva kapott érte. Termé­szetesen a patinás gárda if­júsági csapatában jutott szó­hoz. Gólképessége és más erényei révén hamar szóba került a neve az első csapat­ban történő bemutatkozás emberek zöme egy helyen dolgozik, jól ismeri egymást. Éppen ezérit a családi szpar- ba'kiáflok ötlete nagy tetszés­nek örvendett és hamarosan hagyománnyá vált. A mairganyeci szpartakiá- dökniak már vannak hősei, kedvencei. Így például Vik­tor Uhalov exlkavátorkezeüő és családja, felesége, Anna, fiai Anatolij és Szergej. A versenyek aktív részit vevői, akik komolyan készülnek egy-egy rendezvényre. Ott­hon megteremtették az edzé­sekhez szükséges feltétele­ket. Rendszerint esténként edzenek, gyakran eljönnek hozzájuk ismerőseik, hogy részt vegyenek az edzéseken, amelyek hangulata olykor felülmúlja a versenyekét is. — Csatárként, vagy a háló őreként? — kérdeztük a fiút az edzést követően. — Azt hiszem, a posztot illetően, talán már sínen va­gyok. A góllövés tudomá­nyában történő jártasság va­lószínűleg nemcsak bennem, hanem környezetemben is maradandó nyomot hagyott. — A gólok elérésében biz­tosan segít, hogy a kapus várható reflexióit is bekalku­lálod a kapu ostromlása kö­zepette. — Valóban, a különböző szituációkban ez is átvillant az agyamon, mikor befejezek egy akciót. Sokszor fel sem nézek, de mégis valahogy ráérzek, hogy a kapus kint van, vagy éppen hosszú, Il­letve rövid oldalra helyezke­dik, és óképpen fejezem be az akciót. A Brikett SE csapatának is egyfajta megnyugvást köl­csönöz, hogy az első csapat kapuját mezőnyjátékosként döngető futballista a hfüó őreként is teljes értékű cse.. réjátékosként is hadra fog. ható. De már a szakvezetés és szurkolók a jövő góllövő csatárának reményében für­készik tevékenykedését. Csep­pet sem a véletlen műve, hogy a bajnokság zárófor­dulójában megtörtént a de- bütálás a Tevel ellen. Körü­löttünk, a látogatásunk ide­jén éppen fellelhető szurko­lók elismerő fejbiccentése a bemutatkozás értékítéleté­nek is felfogható. Jó képes­ségű együttes ellen bizonyí­totta tehetségét, az összjá- tékhoz való érzékét, a mos­tanság ritkaságszámba menő — különösen fiatalok köré­ben — jő fejjábékát. — Csak a fránya gól nem jött össze. Pedig két na­gyobb lehetőségem is volt — adja ki magából kissé ke­serűen. Sebaj! Erre még számta­lanszor lehetősége kínálko­zik. Miképpen a megye na­gyobb egyesületeinél dolgo­zó edzőknek is, hogy újra felfedezzék, és ne szaporítsa az elkallódó tehetségek nem csekély számát. Az ilyen családi vetélkedők elsősorban a gyermekek szá­mára hasznosak. Növeli látó­körüket, egészségüket, fel­kelti érdeklődésüket új dol­gok iránt, megtanítja őkett arra, hogy komolyan vegyék a tanulásit, az időbeosztást, stb. Mindezt figyelembe véve a Szovjetunió Sportbizottsága 1980-ban meghirdette a vá­rosok évenkénti versenyét „Az egész család a rajthoz'’ jelszóval. A verseny győzte­sei azok a városok lesznek, ahol a családi versenyeket a legjobban szervezik, ahol a legtöbb a résztvevő, vagyis ahol a legnagyobb hasznot hajtják a lakosoknak. Éven­te több mint százezer család versenyez a díjaikért, az or­szág több mint 2 ezer váro­sából és településéről. B. Gy. Vívás kapcsán. — begyé — ■Maerar Versenyez a család 1 Családi szpartakiád a kaunaszi műselyemgyárban

Next

/
Oldalképek
Tartalom