Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-05 / 234. szám
2 NÉPÜJSÁG 1985. október 5 Ezt hozta a hét a külpolitikában Héttő: Kádár János baráti munkalátogatása Prágában — Losonczi Pál angolai tárgyalásai után Zimbabwéba érkezett — Reagan a Fehér Házban fogadta Husz- szein jordán királyt. Kedd: Várkonyi Péter felszólalása az ENSZ-közgyűlésen — A szovjet küldöttség Genfben letette a tárgyalóasztalra az új javaslatokat — Szovjet diplomatákat raboltak el Bejrútiban. Szerda: Mihail Gorbacsov Párizsba érkezett és nyomban megkezdte eszmecseréjét Mitterrand elnökkel — A TASZSZ nyilatkozíatban ítélte el az izraeli légierő tuniszi támadását — A francia államfő elutasította Reagan meghívását az október végi „hetes csúcstalálkozóra”. Csütörtök: Mihail Gorbacsov a párizsi parlamentben ismertette az új szovjet kezdeményezéseket — Reagan elnök védte az izraeli akciót, Shultz külügyminiszter elítélte — Elindult útjára az új amerikai űrrepülőgép, az Atlantis, amelynek legénysége titkos katonai feladatokat hajt végre. Péntek: Lord Carrington NATO-főtitkár Washingtonban a kisebb atlanti tagországok rosszallását juttatja kifejezésre — Az OPEC BécSben az olajtermelés új szabályozását eredménytelenül vitatta meg — Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a tuniszi panasz tárgyalását elnapolta — Erich Ho- necker befejezte jugoszláviai látogatását. A hét 3 kérdése 1. Miként összegezhetők Gorbacsov párizsi útjának eredményei? A világ rendkívüli érdeklődéssel figyel. te-fogadta a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának franciaországi útját. A hírmagyarázók mindenekelőtt arra hívták fel a figyelmet, hogy Gorbacsov első nyugati útja — pártfőtitkárrá történt megválasztása óta — Párizsba vezetett. Ebben egyrészt a De Gaulle óta hagyományosan jó kétoldalú kapcsolatok bővítésének szándékát látták, másrészt azt jósolták, hogy Gorbacsov számára megfelelő alkalom kínálkozik ott a szovjet leszerelési kezdeményezések ismertetésére. Utaltak a kommentátorok arra is, hogy Mitterrand elnök és Gorbacsov között egyetértés mutatkozik az amerikai űrfegyverkezési tervek megítélésében. Az Elysée-palota ura mindenesetre még a szovjet vendég érkezése előtt értésére adta Reagan elnöknek, hogy nem hajlandó részt venni a New Yorkba tervezett „nyugati csúcstalálkozón”, amelynek témája az amerikai űrfegyverkezés lenne. A hét elején a genfi tárgyalásokon a szov. jet küldöttség részletesen ismertette az amerikaiakkal a Szovjetunió új leszerelési javaslatait. Julij Kvicinszkij és Viktor Karpov a szovjet, Max Kampelman az amerikai tárgyalóküldöttség vezetője. Mihail Gorbacsov először vendéglátójának mondotta el, milyen javaslatokkal készül a Szovjetunió a novemberi szovjet—amerikai csúcstalálkozóra és Mitterrand elé tárta azt az indítványt, hogy az európai közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek dolgában külön szovjet—francia tárgyalásokra is kerüljön sor. Ezt követően a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságában nyilvánosan adta elő a szovjet elképzeléseket, ami rendkívüli visszhangot váltott ki. A világ most tudhatta meg, immár hiteles formában, hogy a Szovjetunió valóban valamennyi támadó űrfegyver betiltását javasolja, hadászati és közepes hatótávolságú rakétáinak a felét pedig kész leszerelni! Külön figyelmet érdemel, ulhogy Gorbacsov hangsúlyozta: a Szovjetunió hajlandó közvetlen tárgyalásokra is Franciaországgal, illetve Nagy- Britanniával. Ez változást mutat abban az álláspontban, hogy az USA-val folytatandó, az európai rakétafegyvereket érintő tárgyalásokon az amerikai fegyverekhez hozzá kellene számítani a francia és a brit fegyverekt is. .. Gorbacsov nyíltsága, amely például megmutatkozott a párizsi televíziónak adott interjújában is, nagy hatással volt a franciákra, de a világsajtó jóvoltából másutt ugyanúgy a széles tömegekre. Valószínű, hogy Washingtonban újabb „propaganda- pontvesztést” kénytelenek elkönyvelni másfél hónappal a genfi csúcstalálkozó előtt. 2. Miért váltak újra véressé a közel- keleti események? Az idei tavaszon és nyáron megsokasodtak a diplomáciai puhatolózások a Közel-Keleten, hogyan lehetne mégis tárgyalóasztal mellé ültetni arabokat és izraelieket? S a próbálkozások egyik fő iránya az volt, hogy „szalonképessé” akarták tenni a Palesztinái Felszábadítási Szervezetet. Főleg Jordánia királya, Husszein tett erőfeszítéseket ez irányban. Nem minden eredmény nélkül, mert például Thatcher brit miniszterelnök kilátásba helyezte, hogy a Downing street 10. alatti hivatalában hajlandó lesz fogadni a PFSZ küldöttségét. S bár cáfolták, nincs kizárva, hogy Robert Murphy amerikai elnöki küldött jordániai útja során érintkezésbe lépett a palesztinok képviselőivel is. Egyedül Izrael szélsőséges körei tiltakoztak az ellen, hogy valaha is tárgyaljanak „a terrorista PFSZ”-szel. A hét közepén Izrael barbár bombatámadást intézett a PFSZ tuniszi központja ellen. Jasszer Arafat életben maradt, azonban sokan — köztük tunéziaiak is — meghaltak. Tel A vívnak kapóra jött a larnacai hármas gyilkosság. Egy jachton három izraelit megölt egy titokzatos kommandó, amelynek három tagja közül. — a Daily Mail szerint — az egyik angol volt. A véres eset után az izraeli kormány bejelentette, hogy visszavágásra készül. Ez néhány nap múlva meg is történt, amikor izraeli harci gépek Tunisz mellett a PFSZ központját szétbombázták. A több tucat halott között azonban nem volt ott Arafat... Jogos a kérdés: hogyan jutottak el 2460 kilométer távolságra az izraeli bombázók? Egy NATO-ország repülőterén szánhatták le, egy repülőgép-anyahajón töltötték fel őket üzemanyaggal vagy a levegőben egy másik ország — ki lehet ta- láláni: melyik — gépei? Mindenesetre Washingtonban helyeselték az izraeli megtorlást, mondván, terroristákkal így kell bánni. De már Shultz külügyminiszter is sajnálkozását fejezte ki. S a nyugati világ legtöbb országában azt mondják: a közel-keleti békediplomáciának a lehetőségét bombázták szét valójában az izraeli gépek. Aligha van ezzel összefüggésben szovjet diplomaták bejrúti elrablása, bár nincs kizárva, hogy bizonyos titkosszolgálatok is felbújtóként szerepeltek a szélsőségesen reakciós mohamedán szervezet terrorakciója mögött. 3. Hozhat-e eredményt a szovjet—kínai tárgyalások újabb fordulója? Most már teljes rendszerességgel kerül sor tavasszal és ősszel, felváltva a két fővárosban a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság külügyminiszter-helyetteséinek vezetésével a küldöttségek tárgyalására. Hogy mi hangzik el ott, arra vonatkozóan csak szűkszavú tájékoztatást nyújtanak a kommünikék. Így egyelőre csak maga a tárgyalássorozat ténye jelent pozitívumot. Most Pekingben tárgyalnak ... Mindenesetre Kínának az utóbbi időben észrevehetően javultak az államközi kapcsolatai a Szovjetunióval, s a többi szocialista országgal is. Természetesen nem elegendő, ha csak tudósok és művészek, sportolók és diákok cseréje lesz több és több, s még az sem döntő jelentőségű, hogy fokozatosan növekszik az árucsere a két ország gazdasága között. Szükséges lenne, hogy a világpolitikában is közeledjenek Moszkva és Peking nézetei, szándékai. Egyelőre különösen az ázsiai kérdésekben helyezkedik más álláspontra Kína, s itt még aligha várható közeledés. PÁLFY JÓZSEF Mai kommentárunk Emlékezzünk A magyar nemzet függetlenségéért, és a forradalmi vívmányok védelmében az 1848/49-es szabadságharcban több mint ötvenezer honvéd áldozta életét. Rájuk is emlékezünk október hatodikén, az aradi vértanúk napján. A magyar honvédsereg tizenhárom parancsnokát — Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Desseivffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lázár Vilmost, Lahner Györgyöt, gr. Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagy-Sándor Józsefet, Pöltenberg Ernőt, Schwei- del Józsefet, Török Ignácot, és gr. Vécsey Károlyt — egyszerre végezték ki Aradon, Pesten pedig október hatodikén hajnalban Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt lőtték agyon. A mártírok társa a korábban kivégzett Ormai Norbert; Csányi László közlekedésügyi miniszter, Perényi Zsigmond, a felsőház másodelnöke, Szacsvay Imre, a képviselőház jegyzője, Kazinczy Lajos honvédtábornok, nemzeti kultúránk megújítójának fia; a fogságban elmebetegként elpusztult Lenkey János tábornok, a külföldi segélycsapatok vezetői, és folytathatnánk még sokáig a felsorolást. A mártírok között, akiknek nevét megőrizte a nemzet emlékezete, arisztokrata és polgári származású, magyar és nem magyar egyaránt volt, a megtorlás nem tett különbséget közöttük. A hősök, akiket összefogott a szabadság ügye, így együtt lettek szimbólumává az önkényuralom áldozatainak. Sorsuk még a Habsburg- ház szövetségeseit is felháborította. A fegyverletétel után kivégezni a teljes vezérkart, ez a nemzetközi jog súlyos megsértése volt. A maguk rendjét, nyugalmát és békességét akarták a Habsburgok egy évszázadra biztosítani a kegyetlen megtorlással, ám ez nem sikerült, a történelem vihara lesöpörte őket a császári és királyi trónról. De a lassan másfél évszázadnyi idő sem halványította el a hősök emlékét, akik a csatatéren példát adtak bátorságból, hazaszeretetből, és végül életüket áldozták a nemzet ügyéért. Példát mutattak azok is, akik palotájukat cserélték fel a harcmezővel, de azok a névtelen ezrek is, akiknek a haza alig adott annyit, hogy fönntartsák magukat és családjukat, mégis első szóra fegyvert ragadtak érte. A kegyetlen megtorlást az a düh és rettegés sugallta a császárnak és hóhérjainak, amely a magyar honvédseregben együtt harcoló különböző nemzetiségű és társadalmi rangú katonák láttán ébredt bennük. Ki akarták irtani az eszmét; amely összefogta a volt császári hadsereg tisztjeit a nép tanulatlan fiaival, a monarchia különböző országaiból érkezett önkéntesekkel, akik a magyar nemzet ügyén keresztül saját szabadságukért is harcoltak. A tisztelettel emlékező utókor számára a halálig vállalt emberi tisztességen túl ez az összefogás a ma is aktuális tanulság. Európa-szerte vereséget szenvedtek a forradalmak, amikor a magyar szabadságharc győzelmeket aratott, és csak a segítségül hívott túlerő tiporta el. De ez az idegen csapatok által kivívott győzelem szégyenére vált Haynaunak és császárának, a haladó világ a magyar nép harcának adózott tisztelettel. Számukra pedig a hazaszeretet és a nemzetközi ösz- szefogás példáját jelentik a hősök, akikre október hatodikán emlékezünk. — imre — Várkonyi Péter találkozott az ENSZ főtitkárával PANORÁMA BUDAPEST Óváari Miklósnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével pénteken hazaérkezett Madridból a magyar pártküldöttség, amely a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) meghívására szeptember 30. és október 4. között látogatást tett Spanyolországban. * Az OKISZ elnöksége pénteki ülésén, Rév Lajos elnök vezetésével megvitatta a VII. ötéves népgazdasági tervja- vadlatot. Az ülésen részt vett Kapolyi László ipari miniszter is. Az OKISZ elnöksége a tervjavaslattal kapcsolatos észrevételeit megküldi a kormánynak. BELGRAD Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke, befejezte jugoszláviai hivatalos, baráti látogatását és pénteken a Belgráditól Titográd- ba, Crna Gora székvárosába utazott. GENF Az atom- és űrfegyverzetről Genfben folyó szovjet—amerikai tárgyalásokon pénteken ülést tartott a közepes hatótávolságú atomfegyverekkel foglalkozó csoport. NEW YORK A Biztonsági Tanács csütörtöki ülésének felszólalói is sorra elítélték Izraelt, a PFSZ tuniszi központja ellen kedden elkövetett légitámadása miatt, határozatot azonban egyelőre nem hozott a testület. Ugyancsak megvitatta a Biztonsági Tanács az Angola ellen elkövetett dél^afrikai ágressziós cselekmények ügyét. A BT ebben a kérdésben is folytatja a vitát. RÓMA Csütörtökön Rómában Giulio Andreotti olasz külügyminiszter megbeszélést folytatott Shane Korbeci albán külkereskedelmi miniszterrel. A két ország bővülő gazdasági kapcsolatait vitatták meg, különös figyelmet •fordítottak az albán ásványkincsek kiaknázásában való együttműködés lehetőségeire. FREETOWN Joseph Momoh tábornok lett Sierra Leone új elnöke, miután a hét elején tartott elnökválasztás szavazatainak többségét a tábornok nyerte el a nyugat-afrikai államban. Joseph Momohot a közelmúltban választották meg a Népi Kongresszus, az ország egyetlen politikai pártja elnökévé. Az ENSZ közgyűlésének 40. ülésszakán New Yorkban tartózkodó Várkonyi Péter külügyminiszter találkozott Javier Pérez de Guallar- ral, az ENSZ főtitkárával és Jaime de Pinies- szel, a közgyűlés ülésszakának elnökével, akikkel eszmecserét folytatott hazánk és az ENSZ együttműködésének kérdéseiről. A találkozón áttekintették az ülésszak napirendjén szereplő legfontosabb kérdéseket is. Gorbacsov és Mitterrand közös sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) tárgyaláson „nem lenne alkudozási tere”. Arról mindenképpen meggyőződhettünk, hogy a Szov. jetunióhoz hasonlóan Franciaország is hatalmas felelősséget érez a békéért, ez pedig megfelelő alapot biztosíthat a nemzetközi helyzet javítását szolgáló közös, párhuzamos, vagy éppen egyéni akciók kidolgozásához — szögezte le a főtitkár. A párizsi tárgyalásokon sok szó esett, éspedig nem csupán a múlt felidézéseként, az enyhülési korszakról — mondotta Gorbacsov. Szovjet részről most úgy érzik — tette hozzá —, hogy más országokban is megvan a tényleges igény a visszatérésre a korábbi rendezettebb nemzetközi kapcsolatokhoz. Az ennek elősegítésére irányuló szándék diktálta a fegyverkezési hajsza megfékezésére irányuló legújabb szovjet javaslatokat. Éreztük az utóbbi három napon folytatott tárgyalásokon, hogy a francia vezetés és személyesen Mitterrand elnök átérzi ezeknek az indítványoknak a fontosságát és alkotó jellegét. Az SZKP KB főtitkára egyebek közt röviden érintette a novemberi genfi szovjet—amerikai csúcs- találkozó esélyeit is. A korábbiakhoz képest bizonyos mértékig biztatónak bizonyos mértékig biztatónak nevezte azt az amerikai magatartást, amely Sevardnad- ze szovjet külügyminiszternek a múlt hónapban Reagan elnökkel és Shultz amerikai külügyminiszterrel megtartott találkozóján volt tapasztalható. Az amerikai vezetők ezúttal nem utasították el azonnal, és nem minősítették rögtön propagandafogásnak az új szovjet javaslatokat. Anélkül, hogy a csúcstalálkozó eredménye, it illetően jóslásokba bocsátkozott volna. Mihail Gorbacsov leszögezte: „A magunk részéről reméljük, hogy komoly, számottevő eredményeket tudunk elérni Genfben". Befejeződött a brit Munkáspárt Kongresszusa A brit Munkáspárt kongresszusa pénteken külpolitikai határozatokkal fejezte be ötnapos munkáját. A párt határozatban követelte a Dél-afrikai Köztársasággal fenntartott diplomáciai kapcsolatok megszakítását és gazdasági szankciók érvényesítését mindaddig, amíg ott az apartheidrendszert fel nem számolják. A kongreszusi vitában részt vett Oliver Tambo, az Afrikai Nemzeti Kongresszus elnöke is. A kongresszus Larry Whitty főtitkárnak a párt „kormányképességét” méltató felszólalásával zárult. Ezt a képességet a pártvezér, Neil Kinnock azzal domborította ki az elmúlt négy napban, hogy évtizedek óta nem tapasztalt hevességgel kelt ki a Munkáspárt szélső baloldala és a szakszervezeti mozgalom olyan elemei, mint a Bányászszakszervezet ellen. Határozott kísérletet tett arra, hogy a vezetés nevében maga mellé állítsa azokat a szavazórétegeket, amelyet hagyományosan riasztanak a Thatcher-kormánnyal vívott politikai harc „parlamenten kívüli" formái.
