Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-10 / 83. szám

1985. április 10. 'népújság 3 Új vállalatvezetési formák — szakszervezeti tennivalók Beszélgetés Bukta Lászlóval» a SZOT titkárával Valóra vált óhaj Villamossági szerelőből lett energetikus A tanuláshoz mindenkinek joga van, mi több, egy bi­zonyos szintig kötelessége is mindenkinek a tanulás. Az­tán ki-ki saját belátása, képessége és igénye szerint vá­lasztja meg a további életútját. Sokaknak már eleve előny a családi háttér, mások viszont az élet megannyi nehézségét leküzdve juthatnak csak „feljebb”. Fontos változások történ­nek az állami vállalatok je­lentős részének irányításá­ban. Sok üzem általános irá­nyítását vállalati tanács, köz­gyűlés illetve küldöttgyűlés veszi át. Az új jogszabályok végrehajtása jelentős felada­tokat ró a vállalati kollektí­vákra, vezetőkre, a társadal­mi szervezetekre és az irá­nyító szervekre egyaránt. Bukta Lászlóval, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa titkárával arról beszélget­tünk, hogy mindebből milyen tennivalók hárulnak a szak- szervezetekre. A szákszervezetek már az előkészítés szakaszában is részt vettek a gazdaságirá­nyítás korszerűsítésével ösz- szefüggő munkálatokban, és fontos szerepet vállaltak a vállalatvezetés új formáinak kialakításában — mondta a SZOT titkára. — A végrehaj­tásban pedig különösen nagy felelősség hárul rájuk, hi­szen — mint ezt a Minisz­tertanács és a SZOT-elnökség együttes irányelve kimond­ja — a szakszervezeteknek kezdeményező, szervező ten­nivalói is vannak. Mindenek­előtt alaposan tájékoztatni kell a dolgozókat a gazdaság- irányítási rendszer tovább­fejlesztéséről, a vállalatveze­tésben bekövetkező változá­sokról, és esetenként a vál­lalatok belső szervezeti kor­szerűsítéséről. Fel kell ké­szíteni a kollektívákat az új formák bevezetésére. és átsorolás előkészítésében kép­viselni a dolgozók véleményét. A vállalati tanács dolgozói küldötteinek, az igazgató, a vezetőség, vagy a küldött- gyűlés és az ellenőrző bi­zottság tagjainak első alka­lommal történő megválasztá­sát is a szakszervezetek vál­lalati szervei készítik elő. — Mi dolga van a szak- szervezetnek a vállalatok besorolásával? Hiszen az az alapító szerv feladata. — Igen, de a szakszerve­zet folyamatos közreműkö­désével. A szakszervezetek már az alapító szervek javas- lattevő munkájában is részt vettek, amikor azok abban foglaltak állást, hogy az adott vállalat melyik vezetési for­mára, mikor és milyen szer­vezeti keretekben térjen át. Amikor pedig a vállalatok az előzetes besorolási állásfog­lalást megkapták vagy meg­kapják, a szakszervezet elő­készítő bizottságot hoz létre, melynek vezetője az szb-tit- kár, illetve az szb képviselője, tagjait pedig a bizalmi test- tület —, vagy az összevont szakszervezeti taggyűlés — választja. A bizottság felada­ta tájékoztatni a dolgozókat a várható változásokról, olyan részletességgel, hogy annak alapján a kollektíva érdemi véleményt mondhasson: egyetért-e a javasolt vállalat- vezetési formával, a szer­vezeti korszerűsítéssel és az időponttal. A munkahelyi de­mokratikus fórumokon ki­bontakozó vita után nyílt szavazással szükséges dönteni a többségi álláspontról, majd a döntést természetesen is­mertetni kell az egész kollek­tívával. Az alapító szerv ez­után adja ki a létesítő hatá­rozatot. — Ezután kerül sor az új szervezeti és működést szabályzat elkészítésére? — Igen, a tervezet össze­állításával az alapító egy háromtagú bizottságot bíz meg, figyelembe véve a vál­lalati párt-, KISZ- és a szak- szervezet javaslatát. Az új szervezeti és működési sza­bályzat vállalati tanács által irányított üzem esetében pél­dául meghatározza a tanács tagjainak számát, az igazgató által delegált tagok számát, megjelöli azokat a belső szer­vezeteket, amelyeknek a ve­zetői automatikusan a válla­lati tanács tagjai lesznek; rögzíti a dolgozók küldöttei­nek számát, és választásuk módját, valamint a tanács működésének szabályait. Meg kell határozni a vezető szer­vek, az igazgató és a szak- szervezet együttműködésének szabályait is. — Hogyan biztosítják, hogy a szervezeti és mű­ködési szabályzat demok­ratikusan készüljön, vagy­is beleépüljenek a, dolgo­zók javaslatai, vélemé­nyük? — A tervezet elkészítése során a háromtagú bizottság­nak szorosan együtt kell mű­ködnie a szakszervezet által választott előkészítő bizott­sággal. Ez elsősorban azért szükséges, hogy javaslatai már a tervezetben helyet kap­janak. A tervezetről vé­leményt mond a vállalati pártszervezet, a KISZ- és a szakszervezet, még mielőtt nyilvánosságra hoznák, s a végleges szöveget az új vezető szerv —, tehát a vállalati ta­nács, a közgyűlés, vagy a küldöttgyűlés fogadja el, melyben természetesen meg­felelő arányban részt vesz­nek a dolgozók képviselői is. — Említette, hogy a ve­zető testületben megfe­lelő arányban részt vesz­nek a dolgozók képviselői is. Mit kell érteni „megfe­lelő arány” alatt? — Ez a kérdés azt hiszem, elsősorban a vállalati tanács­nál lényeges, mert a közgyű­lés által irányított egységek­nél eleve mindenki részese a döntéseknek. A jogszabály tehát előírja, hogy a vállalati tanácsban legalább ötven szá­zalékban kell jelen lenniük a dolgozók küldötteinek. Ez már eleve biztosítékot ad arra, hogy a dolgozók akara­tával ellenkező döntés ne születhessen. — Ez a tény önmagá­ban is kiemeli a jelölés, a kiválasztás felelősségét. — Pontosan, és ez isimét elsősorban szákszervezeti fel­adatokat jelent. A szakszer­vezet a küldöttek jelölésével megbízhatja a már említett előkészítő bizottságot, vagy ha a vállalat nagysága ta­goltsága szükségessé teszi, jelölő bizottságokat hozhat létre. — Kik közül lehet kül­döttet választani? Van-e valamilyen megkötés? — Erről az új szervezeti és működési szabályzat rendel­kezhet, de ha nem szab meg egyéb kritériumot, akkor mindenki lehet küldött aki a vállalattal legalább fél éve munkaviszonyban áll. A párt-, szakszervezeti és KISZ-titkár tanácskozási jog­gal részt vesz a vállalati ta­nács ülésein, ezért őket nem célszerű küldöttnek válasz­tani. Egyébként viszont az az álláspontunk, hogy a jó szakszervezeti tisztségviselő­ket nem szabad „sajnálni” a vállalati tanácstól, hiszen ebben az új testületben a dolgozó kollektíva tulajdono­si jogait gyakorolják, ame­lyek legalább olyan fonto­sak, mint a munkavállalói érdekek. Azt azonban szá­mításba kell venni, hogy a jelöltnek esetleg le kell mon­dania szakszervezeti tisztsé­géről. — Egyes vélemények szerint a változások meg­nyirbálják a szakszerveze­tek jogait. Igaz ez? — Nem. A szakszervezet jog- és hatásköre változatlan marad, tehát ugyanazokban a kérdésekben dönt, véle­ményez, segít és ellenőriz, mint eddig. Sőt, feladata és felelőssége több lesz. Hiszen segítenie kell a dolgozók kép­viselőinek kiválasztását, fel­készítését, később a vezető testületek rendszeres és ren­deltetésszerű működését, el­lenőrizni, hogy a munkálta­tói döntéseket előzetesen egyeztetik-e a dolgozókkal, és így tovább. Ügy is fogal­mazhatok : a szakszervezet feladata biztosítani, hogy a vezetőknek érdemi partne­rei legyenek a vállalati ta­nács választott tagjai. — Napjainkig meddig jutottak az előkészületek és mik a tapasztalatok? — Az alapítók már kiad­ták az előzetes besoroláso­kat, és sok vállalatnál meg­kezdődött a javasolt formák megvitatása a dolgozókkal. Figyelemre méltó, hogy ezek az előzetes javaslatok elég széles körben együtt járnak a szervezeti rendszert korsze­rűsítő elgondolásokkal, egyes gyáregységek önállóvá válá­sával, illetve önállóságának növekedésével. A folyama­tok leginkább az élelmiszer- iparban és a mezőgazdaság­ban haladtak előre, ahol a szövetkezeti tapasztalatok se­gítik a megvalósulást. Az iparági-ágazati és a válla­lati szakszervezeti szervek folyamatosan eleget tettek ez irányú kötelezettségeiknek, s minden'bizonnyal ígv lesz ez az év második felében is, amikor az események fel­gyorsulnak — mondotta Buk­ta László, a SZOT titkára. TŐTH JENŐ Az utóbbi, nehezebb utat járta végig Varga Sándor, a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát energetikusa. A harmincat felváltotta évei számában ez a mokány, csendes, megfontolt beszédű fiatalember, aki agrárszak­munkásból lett diplomás, megbecsült, vezető beosztású szakember. Munkájáról így vall: — A kombinát összes ener­giafelhasználásának gondja és öröme a munkaköri köte­lességeim közé tartozik. A villamos energia, az üzem­anyag, kenőanyag, tüzelő­olaj optimális kihasználásán fáradozunk a kolléganőmmel közösen. A tervkészítéstől a költségcsökkentésig igen sok­féle munka a miénk, igyek­szünk optimális időben és szezonális áron vásárolni. Erkölcsi és anyagi megbe­csülésünk egyaránt ennek a függvénye. Varga Sándor igazít egyet tömött bajuszán, kortyol az üdítőből, miközben önmagá­ról és a családjáról beszél. — Nős vágyóik, a kislá­nyunk negyedik osztályba jár és jó tanuló, ami külön öröm. Most várjuk a máso­dik gyermekünket, a felesé­gem a kocsolai iskolában napközis nevelő. Szolgálati lakásban lakunk, egy szoba, két félszoba és előnye, hogy közéi van a munkahelyhez. — Beszéljünk most konk­rétan önről, a továbbtanulás körülményéiről, az örömök­ről, gondokról — kértem az energetikust. — Az általános iskola el­végzése után Dombóváron tanultam tovább gépjármű- villamossági szakon. A gya­korlati időmet már Dalman- don töltöttem, és ha jól szá­molok, akkor ezzel együtt tulajdonképpen már husza­dik évem lesz itt a követ­kező. A szakmai elméleti ok­tatásokon — ami havonta egyszer Szekszárdon volt — óriási szerencsénk volt, mert Halász Bálint oktatónk iga­zi pedagógus. Rengeteget ta­nultunk tőle, szakmaszerete­tét és munkaigényességet egyaránt. Akkor talán eről- tetettnek tűnt az egész de később láthatóvá vált ennek a szemléletnek a haszna. 1969-ben tettem le a szak­munkásvizsgát. — Ott folytatta a munkát, ahol a gyakorlati időt is töl­tötte? — Igen. A munkahelyem már ismerős volt, a munka sem változott. Egy év múl­va bevonultam katonának, közben megszereztem a hi­vatásos jogosítványt is, és le­szerelésem után visszavár­tak, én pedig vissza is jöt­tem. Varga Sándor: a szakmun­kások előkészítő tanfolya­ma, a SZÉT adott nekem lehetőséget a tanulásra — Ekkor egyfajta fordu­latot vett az élete? — így is mondhatjuk, mert beiratkoztam a dolgozók le­velező tagozatú szákközépis­kolájába, ahol három évet el is végeztem. — Miért nem négyet? — Azért, mert a munka­helyi vezetőim — a főmér­nök és a személyzetis — hí­vattak és közölték velem, adott a lehetőség — tovább­tanulhatok. Az agrárszak­munkások egyetemi főisko­lai előkészítő tanfolyamára a SZET-re hárman jelent­keztünk. Akkor azt mond­tam magamban: ha más nem is, én akkor is jelentkezem. — Miért volt ez a kishitű­sége? — Bennem volt a drukk, hogyha talán nem bírom a tanulást, és abba kell hagy­nom, akkor elvettem a lehe­tőséget egy olyan elől, aki­nek erre nagyobb szüksége lett volna. — Mégsem így lett, amit bizonyít ez a beszélgetésünk is. — Szerencsére. Nekem si­került. A SZÉT egyéves elő­készítő tanfolyam záróvizs­gája egyben egyetemi felvé­teli is volt. Felvettek a gö­döllői agrártudományi egye­tem gépészmérnöki karára. 1976. szeptemberében kezd­tem meg a kollégiumi élete­met és az egyetemi éveket Gödöllőn. — Térjünk vissza arra a bizonytalanságra, ami akko­riban kialakult önben. — Mi hatan vagyunk test­vérek, és bátran mondha­tom, jó testvérek. A szüle­im már idősek voltak. Előbb is módom lett volna a ta­nulásra, mert állítólag „jó fejem” volt, de én nem mer­tem nekivágni. Féltem az esetleges kudarctól, és akkor mertem csak elvállalni, ami­kor már biztos hátteret éreztem mamam mögött. Ez a háttér a szakmám és a gazdaság volt... A fizetésem nyolcvan százalékát kaptam mint ösztöndíjat. így is vé­gig volt bennem egy drukk, hogy vajon el tudom-e vé­gezni az egyetemet. — Elvégezte! — Már vártak vissza a gazdaságba. A fogadtatás, a beilleszkedés, a bizalom olyan volt, amire bátran le­hetett és könnyű is volt épí­teni. Soha nem volt olyan érzésem, hogy azt mondják: „ez munkás volt, most meg mit akar?” Ilyen fel sem merült. — Most hogy áll önmagá­val? — öt évet adtam magam­nak arra, hogy felmérjem — megérte-e. Négy ebből már­eltelt, hiszen 1981. július 1- től dolgozom új beosztásban, fél év gyakornokoskodás után most elmondhatom, hogy én vagyok a gazdaság energetikusa. Nem volt csa­ládi hátterem a diploma- szerzéshez, az első diplomás ember vagyok a családban. Érettségi nélkül, bizony ne­héz volt a versenyfutás a többiekkel, sok pluszt kellett az asztalra tennem. — Mi jelent önnek meg­becsülést itt a 'gazdaságban? — Tíz évvel ezelőtt a Me­zőgazdaság Kiváló Dolgozó­ja lettem, tavaly pedig a Vállalat Kiváló Dolgozója címet vehettem át. Kilenc éve vagyok tagja a pártnak, és a legutóbbi választás után alapszervezeti vezetőségi tag lettem, az üzemi pártbizott­ság tagja vagyok. A megbe­csülést jelenti ez is. A válla­lati tanács most alakult, és öt évig bizalmat kaptam itt is, a dolgozók érdekeit kép­viselhetem. — Említette, hogy maxi­mális segítséget kapott a gazdaságtól, a munkatársak­tól, a kollektívától. Hosszú, de járható úton bizonyított azoknak, akik ezután pró­bálkoznak majd. — Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de nem vagyok benne biztos, hogy újra neki mernék vágni ennek az út­nak. Varga Sándor szerencsére megtette, és talán szíve mé­lyén újra megtenné, végig­csinálná, végigküszködné az egyetem öt évének minden előadását, vizsgáját, sikerét és kudarcát. Neki már nem kell kétel­kednie önmagában, hiszen számítanak rá, bíznak ben­ne az emberek. — szs — Szövetkezeti eszperantófelelősök konferenciája A Tolna megyei szövetke­zetek koordinációs bizottsá­gának felkérésére vettem részt a közelmúltban Pék Jánosnéval a hat évvel ez­előtt megalakult szövetkezeti eszperantómozgalom Buda­pesten tartott soros konfe­renciáján. A tanácskozáson részt vet­tek dr. Pethes Imrét, a MESZ alelnöke, az Eszperantó Vi­lágbéke Mozgalom elnöke, a Békevilágtanács tagja, And­rej Pettin a Rádió Polonia szerkesztő riportere, dr. Já- ki Ferenc, az Állami Nyelv­vizsga Bizottság tagja, esz- perantológus, dr. Pál József, az OSZT elnöke, továbbá a megyék küldöttei. A 38 jelenlevő közül 18-an szólaltak fel, tartottak elő­adást elért eredményeikről, tettek javaslatokat a jövő feladatainak megoldása érde­kében, mindezt eszperantóul, nemzetközi nyelven. Dr. Pál József, a mozgalom elnöke beszámolójából össze­foglaló képet kaptunk az 1983-as Budapesti Világ­kongresszus óta végzett mun­káról. Ezen időszak alatt leg­jobb munkát Békése Pest és Vas megye szövetkezeti esz- perantistái végezték. Néhány megyében már kialakulóban van a megyei szövetkezeti eszperantó bizottság. Fontos, hogy minden megyében le­gyen néhány aktív személy, aki kapcsolatot tud tartani a megyei eszperantó bizott­ságokkal és a szövetkezetek­kel. Eddig 12 szövetkezeti eszperantó csoport alakult aktív nyelvtanulási program­mal és külföldi eszperantó kapcsolatokkal. Ilyenek: Vár­palota—Kubrat (Bulgária), Kardoskút Rákóczi Mg. Tsz. —Vracov (Csehszlovákia), Gödöllő—Kremikovci (Cseh­szlovákia). Kapcsolataik gaz­dasági jellegűek is a csere­üdültetéseken és a közös folklórprogramokon kívül. A Békéscsabán 5 éve megjele­nő Koperativa Stolo idősza­kos szövetkezeti eszperantó lap nehéz anyagi helyzetén kíván segíteni a központilag biztosított pénzügyi alap. Ed­dig mintegy 150 példány kerül külföldre ezekből az újságok­ból. A tervekben van a nem­zetközi Szövetkezeti Eszpe­rantó Liga megalakítása 1987-ben Varsóban, jelentős magyar segítséggel. Az idén két nemzetközi konferencia lesz a szövetkezeti eszperan- tistáknak, egyik Augsburgban az UEA kongresszusom a má­sik Plovdivban. Mindkettőn részt vesznek a magyar kül­döttek is. Az országos szö­vetkezeti nap Zalaegerszegen lesz, ahol a szövetkezeti esz- perantisták is képviseltetik magukat. Szabó Imre a moz­galom titkára további kiegé­szítéseket tett, ecsetelte a turizmusban rejlő lehetősége­ket. A lengyel rádió riporte­re pedig meghatattan üdvö­zölte a konferenciát a legna­gyobb elismerés hangján szól­va annak színvonaláról. Jáki Ferenc professzor meghatóan szép beszédet mondott az eszperantó nyelv méltatására. Demeter Anikó az OSZT munkatársa a leve­lező nyelvtanfolyamok Pest megyei sikeréről számolt be. Majd minden megye konkrét javaslatokat tett az együtt­működés fejlesztésére, az anyagi és szellemi erőforrá­sok kibontakoztatására. így mi Tolna megyeiek is részt vállalunk az augsburgi világ- kongresszuson egy előadás megtartásával annak szövet­kezeti konferenciáján. Az eszperantó mozgalom száza­dik évfordulójára (1987) vál­laljuk legalább két szövetke­zeti csoport megalakítását, továbbá a megye minden vá­rosában egy szövetkezeti vendéglátó egységnél eszpe- rantó-tolmácsszolgálat bizto­sítását. Szó volt még a ta­nácskozáson a szövetkezetek ez új forma — mely jelentő­sen tovább javíthatja a szö- jogi eszperantó tagságáról — vetkezetek és az eszperantó mozgalom kapcsolatát. CSURGÓ SÁNDOR Tolna megyei Eszperantó Bizottsági tag

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom