Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
1985. március 9. / TOLNA \ NÉPÚJSÁG 11 Hőgyészen és Csicsóban alkotó festőművész kiállítása (TUDÓSÍTÓNKTÓL) „Boldog örömmel, szeretettel és megbecsüléssel köszöntjük kiállításunk alkotó művészét, a 60 éves Ujváry Lajos barátunkat, aki Hő- gyészhez, Tolna megyéhez, hozzánk szeretettel kötődik, hisz itt töltötte gyermek- és ifjúéveit, alkotó munkájának nagy részét. Mi tanúi voltunk élete folyásának, s jóleső érzéssel nyugtázzuk elért szép eredményeit, szemléljük értékes alkotásainak gyöngyszemeit, élményeinek és érzéseinek színekben kifejezett harmóniáját. Hőgyész és Csicsó az a táj, ahová most is hazajön megpihenni, új erőt gyűjteni, vagy éppen azért, hogy itt is nekünk alkosson maradandót. Az élet teljességét mutatja meg a természet, a táj változó arcában, a hétköznapi és családi témákban, az emberi sors, a környezet, a munkás napok és ünnepek tökéletességét tárja elénk. Hozzánk tartozik ö, bár sok művén messzi erdélyi tájak hangulata tükröződik, de képeinek ihletője a Dunakanyar, a Balaton, és a körülöttünk levő táj is, melyek élményeit és életének tükrét adják. Emberi magatartása, kedélye, a Dunántúl és az emberek szeretete azonosul képei témáival. Festményeiben, seccóiban, rajzaiban ugyanazt az élményt adja át nekünk, melynek hangulati, lírai, emberi szépségét maga is mélyen átélte. Találjuk meg a tájak, az emberek és színek harmóniájában azt az örömet, melyet Ujváry Lajos juttat nekünk most és életének későbbi időszakában is. Ehhez kívánunk neki hosz- szú boldog életet és továbbra is gazdag alkotó kedvet. Hőgyészi barátai és tisztelői” Ezzel az idézett bevezetővel kezdődik az a kiállítás alkalmából nyomtatott prospektus, amelyben Fábián Gyula méltatja Ujváry Lajos munkásságát. Ujváry Lajos festőművész kiállítását, melyen 66 festménye, és 50 rézkarca látható, 1985. február 22-én a festő és családja, a szűkebb és tágasabb baráti kör és számos érdeklődő jelenlétében bensőséges ünnepség keretében nyitották meg a művelődési házban. Az ünnepség keretében a tisztelet és a köszönet jeléül átadták Ujváry Lajosnak a Babits-emlékérmet, és mint a város egykori diákjának Dombóvár város díszes címerét és a Hőgyészért emlékplakettet. A kiállítás március 22-ig tekinthető meg. Fölszáll a köd Csicsóban Bárdos Lászlóné Fotó: Mártonfai Dénesné- * ^ Ljpg i 1 44 * «rr* FŰ * Ji Ljí Múltunk tárgyai A Petőfi Irodalmi Múzeum Országos hatáskörű múzeum, a magyar irodalomé. Irodalmi emlékeket (kéziratokat, könyveket, portrékat, személyi tárgyakat, úgyszólván az írók életével kapcsolatos mindenféle relikviát, újabban irodalomtörténeti értékű hangfelvételeket) gyűjt, őriz, ezeket tudományosan feldolgozza és széles körben ismerteti meg. Köz- művelődési tevékenysége is számottevő. Irányítja az országos múzeumi hálózat keretében folytatott irodalmi- muzeológiai munkát, Budapesten a központi kiállításon kívül még négy emlékszobája — múzeuma — van, de felügyeletet gyakorol azon irodalmi emlékhelyek fölött is, amelyek többsége az írók szülőházában, egykori lakóhelyén található, s a területileg illetékes megyei múzeum Budapest belvárosában, a Károlyi utcában, (a 16. szám alatt) a klasszicista stílusban átépített és kibővített barokk Károlyi-palotában foglal helyet. Falai közt egykor megfordult Mária Terézia, 1849 janárjában itt fogták el az első magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost, egy időre itt rendezkedett be Haynau. Itt született az első magyar köztársasági elnök, Károlyi Mihály. özvegye, Andrássy Katinka itt szokott megszállni napjainkban is a számára fenntartott részben. Ám a múzeum története más szálon indult el. A Petőfi Társaság az 1904-ben elhunyt Jókai Mór Bajza utcai házában 1909-ben helyezte el Petőfi életének összegyűjtött és óvott dokumentumait, s egyúttal Jókai irodalmi hagyatékának egy részét is gondjaiba vette. A felszabadulás után, a Petőfi Társaság megszűntével, a Budapesti Történeti Múzeum vigyázta az anyagot, s munkatársai többek között József Attila — kéziratokkal, relikviákkal, más modern írók műveivel, leveleivel, dokumentumaival gazdagították a gyűjteményt. 1954-ben alakult meg a Petőfi Irodalmi Múzeum, amely 1957 óta a Károlyi-palotában szolgálja a kultúra ügyét. — A gyűjtőmunka az, ami egy múzeumot múzeummá tesz — vallja Botka Ferenc főigazgató. — Feladatunk tehát gyűjteni, válogatni és bemutatni. De nemcsak a látványos formákon át tartunk kapcsolatot a valósággal. Munkánkat úgy foglalhatom össze, hogy kiállításokat rendezünk, tudományos kutatómunkát folytatunk, természetesen rendelkezésére állunk a különféle közművelődési és oktatási fórumoknak, könyvkiadóknak, tömegtájékoztatási szerveknek, dokumentációs szolgáltatásokat nyújtunk. Tárlatvezetéseket, irodalmizenei műsorokat, klubfoglalkozásokat rendezünk. Külföldi kapcsolatokat ápolunk. Állandó együttműködésben vagyunk külföldi testvérintézményeinkkel, a moszkvai, a berlini, a martini (túrócszentmártoni), a prágai, a szófiai, a varsói, a weimari és a zágrábi irodalmi múzeummal. No és nem utolsósorban kiadványokat jelentetünk meg. Sok vonatkozásban ezek talán még többre is becsülendők, mint egy-egy kiállítás, hiszen az írott anyag még hosszú évtizedek múltán is megfogható segítséget nyújt olvasójának. Ilyen népszerű például Kézirattár sorozatunk, amelyben a múzeum legértékesebb kéziratainak hasonmás kiadását jelentetjük meg a kézirat keletkezéséről szóló tanulmány és gazdag dokumentum-, illetve képanyag kíséretében. Eddig többek között Ady, Kossuth, Petőfi, Krúdy, Móricz, Szabó Lőrinc, József Attila egy-egy írását adtuk ki az Európa Könyvkiadóval közösen. Most készült el Eötvös József Dessewffy Józsefhez írott levelének kiadása. Irodalmi Múzeum sorozatunk érdekes darabja lesz a Kosztolányi születésének százéves évfordulójára ez évben megjelenő Kosztolányi-napló, amelyet az tesz lehetővé, hogy gyorsírással készült naplójegyzeteit megfejtették. Emlékezetes megjelenések ebből a sorozatból például Babits Mihály és Szilasi Vilmos levelezése, Mácza Jánosnak addig csak orosz nyelven olvasható tanulmányai, irodalomtörténeti viták a Nyugatról, a Korunkról, emlékezések Kassákról, Szabó Lőrincről. Nemsokára megjelentetjük Móricz Zsigmond és húga, Móricz Ida levelezését. Bibliográfiai füzeteinkben — ezek most az Est-lapok anyagának gyűjteményével a negyvenkettedik kiadványnál tartanak — nemzeti kincseinknek valóságos rejtett tárházát nyitottuk meg. Van egy születőben lévő sorozatunk is, amelyhez nagy reményeket fűzünk, ez a Relikvia-tár lesz, amelynek az a célja, hogy íróink, költőink személyes tárgyait fényképekkel könyvekben mutassuk be, s ezek hazánk legtávolabbi tájain, kis településeken is felhasználhatók legyenek például az iskolai oktatásban. Múzeumunk az egyetlen, amely írók személyes tárgyait gyűjti, de mint mondtam, be is akarjuk mutatni mindazt, amihez hozzájutunk ajándékozás vagy vásárlás útján. Idén megjelenik eme vállalkozásunk két érdekes kiadványa: Ady illetve Petőfi relikviái. — Beszélnünk kell hangtárunkról is, amely mintegy kétszázezer méter magnófelvételen írói vallomásokat, emlékezéseket őriz. Képző- művészeti tárunk figyelme kiterjedt az íróportrékra, de az esetleg festő, rajzoló írók vagy költők önarcképeire is. Megnéztem a tavaly október óta nyitva tartó „Petőfi és kora 1823—1849” című, koncepciózusán rendezett kiállítást, amely nagy költőnk személyét a reformkor szellemi mozgalmának összefüggéseibe ágyazva mutatja be, s igazolja azt a mitizálással vitatkozó koncepciót is, hogy „sem irodalmi vonatkozás, sem pedig társadalmi értelemben nem érkezett, Petőfi Sándor: A helység kalapácsa című hőskölte- ményének első kiadása a múzeum gyűjteményéből nem érkezhetett a semmiből.” Érvelő rendezés ez, bemutatja a művelt, a világ- irodalmi eszményekkel táplálkozó költő-forradalmárt. Sokszínű, hatásos a kiállítás. Több személyes használati tárggyal találkozunk, Petőfi utazóládájától pipájáig, vagy például Júlia terhes- mamaruhájától addig a bizonyos székig, amelyik Or- lai Petrich Soma egyik festményéről ismerős. Jó a Petőfi-kor fővárosának bemutatása is. íz idő szerint még Jókai- kiállítás, az eredetivel egyezően Déry-szoba, Móricz-ki- állítás, rendkívül kevés tárgyi anyag birtokában is hatásos Radnóti-kiállítás, és egy sikerületlen József Attila- rendezés látható a Gábor Andor-szobával együtt. Már előkészítették a Kosztolányi- évfordulóra kialakítandó bemutató helyét. Január 31-én nyitották meg a Jaschik Álmos grafikus, könyvtervező születésének századik évfordulójára készített kiállítást. Ez a század első évtizedeiben működött könyvművész, aki 1920-ban grafikai magániskolát nyitott, többek között a színpadi díszletezés első hazai atyja. Elsősorban magángyűjteményekből összeválogatott anyagát mutatják be. KONCZEK JÓZSEF Kongresszusok, kulturális rendezvények otthona - világszínvonalon A főbejárat Aki Dél- vagy Nyugat-Ma- gyarországról érkezik a fővárosba, elkerülhetetlenül megpillantja a tizenkétezer négyzetméteres parkban álló kilencemeletes Novotel szállodát. Ennek tőszomszédságában épült fel a Budapest Kongresszusi Központ, amely adottságainál fogva az európai kongresszusi turizmus egyik legrangosabb célállomása lehet. A megnyitását megelőző sajtótájékoztatón résztvevő újságírók a világhírű Finn- landia Palotához hasonlították. Mint akkor elmondották, a külföldi érdeklődés máris jelentős és várhatóan nem lesznek rendezvények szűkében, hiszen tavaly a világon kétszázezer kongresz- szust rendeztek — harmincötmillió résztvevővel. Akiket egyébként a szaknyelv kongresszusi turistának nevez és átlagosan háromszor annyi bevételt jelentenek a fogadó- rendezőknek, mint amennyit a kiránduló, üdülő turista. A Jagelló út elején, ott ahol Budapest egyetlen vadgesztenyefasorát eddig tégla- kerítés takarta, Finta József állami díjas építész tervei nyomán az osztrák—magyar hitelkonstrukció keretében tizenhat hónap alatt épült fel az öszesen 10 756 négyzetméter alapterületű, 844 millió forint értékű palota, úgy, hogy az átadáskor nem volt szétcsurgott festéknyom, a víz onnan és olyan folyt, ahonnét és amilyennek folyni kellett, nem volt sehol dugulás, lógó vezeték, törött kapcsoló, minden ajtó pontosan illeszkedett és mindegyiknek megvolt a kulcsa. A teljes beruházás értékének hatvan százalékát a beépített technikai berendezések teszik ki. Ennek megfelelően gyakorlatilag minden olyat fűd ez az épület, amit akár a legkényesebb igényű kongresszusszervező megkívánhat. Addig is, amíg a Kedves Olvasónak alkalma lesz megtekinteni, néhány dolgot elmondanánk az érett cseresznyefa színét idéző alaptónusú berendezéssel ellátott elegáns, cseppet sem hivalkodó miliőről. A legnagyobb terem, a Pátria, 1750 személy befogadására képes. A székeket lehajtható írólappal szerelték fel. A berendezése egy óriási lift segítségével az alagsorba szállítható és helyére asztalok, bankettszékek állíthatók, tehát gombnyomásra kész a bálterem. Ezenkívül még öt, különböző célra berendezhető terem van, ahol kívánság szerint húsztól kétszázhetvenig helyzehetik el a résztvevőket az adott terem befogadóképességétől függően. A teljes vendégtér légkondicionált. A ház valamennyi helyiségében követhetők az előadás eseményei a beépített kamerák és a színes tévémonitorok segítségével. Egyidejűleg nyolc nyelven lehet tolmácsolni olyan infravörös berendezéssel, amelynél a fejhallgatóhoz nem vezetéken érkezik a tolmács hangja. Háromszáz kilómét« vezetéket építettek be, amelyek már az első próbánál rendeltetésszerűen üzemeltek. Az előadások szüneteiben videofilmeket vetíthetnek, akik pedig a nem mellékes helyiségekbe igyekszenek, aligha kényszerülnek sorban állásra, hisz ezek befogadó- képessége kereken száz személy. Úgymond környezetkímélő beruházásnak minősül, ugyanis annak ellenére, hogy egyszerre háromszáz gépkocsi számára parkoló is létesült, egyetlen fát sem vágtak ki. Azt az egyet, amelyik útban volt — körbeépítették. (0
