Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-07 / 262. szám
1984. november 7. NÉPÚJSÁG 7 töztették fehérbe a falakat. Akkor már szerelték a konyhai berendezéseket is, és a kazánházat. De ... a Sió-part és a vár között elhelyezkedő épület környezete olyan volt még, mintha a tatárdúlásból felejtődött volna itt. Ugrattuk is kicsikét az öregeket, hogy aligha lesz költözködés november elején, mert áz nem elég, hogy megjött, helyére került a beépítésre is szánt berendezés. Nem „vették a lapot”. Mint megtudtuk azért, mert naprakészen jói értesültek mindenről, ami leendő otthonunkban történik. „Ha meg nem kínálkozik megbízható hírforrás, el-elsétálga- tunk arra” — mondták. Legutóbbi látogatásunk óta gyökeresen megváltozott a komplex szociális intézmény képe és nemcsak belül. A tereprendezés nagyja munkáját elvégezték a termelőszövetkezetiek gépi erővel. Ami pedig a két bejárattal hívogató, takaros épület előkert- jét illeti, földbe került a fűmag, elkészült a terület kellős közepén az a kerek ágyás is, amibe a kialakítói rózsát terveznek ültetni. Lesz persze lomb is, meg díszcserjék. Meg vannak már rendelve a padok. „Tavaszra még szebb lesz az, ami most is szép.” Sándor József tanácselnök és Tóth Gyuláné konyhavezető társaságában szemlézzük az ozoraiak büszkeségét. Ám itt van az öregek napközijének a vezetője, Katona Istvánné is, negyedmagával. A kíséretét alkotók ma később ebédelnek, pedig nincs az ötven napfköziláto- gató között megállapodás arról, hogy ki, mikor tart szemlét. Csepregi néni azt mondja, most vannak utoljára a Cinca-parti házban. Bezár az öregek napközije, hogy a megválogatott dolgok össze- pakolódjamak. „Több lesz az új, mint a régi” — bizonygatják a társnői lelkesen és várják, hogy a látogató is dicsérje amit ők naponta dicsérnek — áldanak. — Ugye nincs is ilyen az egész megyében se? — kérdi egyikük. Pedig tudja a választ. Nincs. A 40 öregek napközije közül az övéké az első, amit napközinek terveztek. Az érdekeltek különben azt is tudni vélik, hogy „többe van” a létesítmény, mint 10 millió forint. Akkor is többe, ha számba vesszük azt a rengeteg sok társadalmi munkát, amit itt a munkásőrök, a falu népe, a termelőszövetkezetiek végeztek. Tudtukra adják azt is, hogy tisztes fölhasználást nyert az a 400 ezer forint, amit a megyei tanács az induláshoz adott, de az az 1 millió is, amit a berendezésre kaptak a megyétől. Szabó Jánosné mondja, hogy jó lesz már itt lenni végleg, mert igencsak fúrja az oldalukat, hogy itt milyen lesz a koszt. — Ügy sejtem jó — jegyzi meg Szabó néni, aki inkább szereti a kacsacombot, mint a szalonnát —, mert tegnap is elújságolta a szomszédja, hogy háromféle rétes volt az ebédhez... Tóth Gyuláné konyhavezető mosolyogva könyveli el a dicséretet. Október 22-től próbálják már, hogy mit „tud” a jól fölszerelt konyha és a húszesztendős főszakács, Hadobás József, akinek a keze alá öt asszony dolgozik. Jókedvűen. Egyik-mási- \ kuk a Józsii fiú édesanyjával lehet egyidős. De „tud a für- gedi fiú”, nem hiába tanulta Székesfehérváron a Ve- lence-szállóban a mesterséget. A mai menü: zöldbableves és brassói aprópecsenye. A harmonikaajtóval elválasztható, 163 négyzetméteres ebédlőben az ablak mellett a próbaüzem első napjától harminc személyre terítenek. A termelőszövetkezet irodistái javában meóz- zák tehát a osillogó-villogó, tágas konyha főztjét. Jó étvággyal. A napközi nagyobb, a nőknek szánt társalgójában még mezítelenek a falak, de helyén a berendezés. Jutott figyelem arra is, hogy beszerezzenek hajiszárítóbúrát a női mosdóba. De arra is, hogy a cigaretta- és pipafüstöt kedvelő férfinép „dohányzó szakaszt” alkotva sziesztázhasson a bejárattól balra lévő szobában. — Majd november 9 után jöjjenek — hangzik a szíves búcsúszó. Jövünk. Hát persze, hogy eljövünk osztozni, gyönyörködni a tulajdonosok örömében! LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Kapf inger András Ez év februárjában írtuk, hogy az ozorai Egyetértés Tsz cselekvő egyetértésben a községi tanáccsal javában építi azt az úgynevezett komplex szociális létesítményt a vár mögötti Hunyadi utcában, amely a községi öregek napközijének itt otthona lesz. Ma arról adhatunk hírt, hogy november 9-én lesz az, a nagy nap, amit jogos türelmetlenséggel várnak Ozorán. Elkészült, rendeltetésszerű használatra vár a termelőszövetkezet 400 adagos konyhája, étterme és az épület jobb szárnyán a megye első öregek napközi otthonának tervezett napközije is avatásra vár. Négy hete, amikor ott jártunk még, nehéz volt elképzelni, hogy a tervezett időre sikerül befejezni azt a nagy művet, melynek létrehozásáért a tsz, a tanács és lakosság a közös hasznosítás boldogító tuda* tában illesztett vállat a vállhoz. Bent az épület napközis szárnyán aznap éppen a tanács nődolgozói végezték aprólékos gonddal az ajtók mázolását. Korábban a napközi otthon meszeléshez különösen értő asszonylátogatói ölBejárat a Hu nyadi utca felől A próbaüzem jó étvágyú ebédelő! Meglátni már, milyen szép lesz ... A főszakács birodalmának egy pontja Avatás előtti szemle Magiizlet a Hungaroseed Formabontó mag kereskedelem Csupán egy kis tasak vetőmag, s az ember úgy találja, lehetne éppen olcsóbb. Nemigen gondolunk ilyenkor arra, hogy a nemesítő több éves aprólékos munkáján kívül milyen rengeteg dologgal jár a szaporítóanyag előállítása is. Az értékes vetőmagra a faj és a fajta tulajdonságain, nemesítési fokán kívül jellemző a csírázóképessége, egészségi állapota, víztartalma, ezermag- és térfogatsúlya, és az, hogy mennyi benne az idegen mag. A vetőmagtermő táblákat „szemlézik”, a magot „megmintázzák”, fémzárolják és kiszámítják a használati értékét. Magyarországon első alkalommal a vetőmagtermelésnél alakult olyan külkereskedelmi egyesülés, amely több üzemet fog össze úgy, hogy minden gazdaságnak megvan az önálló külkereskedelmi joga. A cég neve Hungaroseed, az elnöke pedig Vas István, a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója. — Magyarországon a vetőmagtermelésnek hagyományai vannak, mégpedig azért, mert ennek természet- földrajzi elhelyezkedésünk kedvez. Ahogy a magtermesztéssel foglalkozó szakemberek mondják: a Kárpát-medence klímája: „luxus klíma”, szinte minden növénynél sikeres a magfogás, jó minőségű a mag. — Valóban, a hagyományaink évszázadosak, gondoljunk csak arra, hogy határainkon túl is milyen elismert volt a Monori mag és a Mauthner mag, mindkét vetőmagtermeltető cég kiterjedt külkereskedelmet folytatott. A magtermesztés amellett, hogy nálunk eredményes, gazdaságos is, hisz egységnyi területről magasabb jövedelmet ad, mint a tömegáru. A vetőmagpiac is biztos, hisz Nyugat-Európá- ban egészen az Északi-tengerig termelnek például kukoricát, viszont ezen a területen idén nyáron egyáltalán nem sikerült vetőimagot termelni. — A vetőmagra tehát állandóan van vevő. ■*- Különösen a kukoricaexport növekedett jelentősen a II. világháború óta. A szocialista országokkal államközi, a tőkés országokkal pedig magánjogi szerződést kötünk meghatározott időre. Nyugat-Európa több cége termeltet nálunk vetőmagot, és a Pioneerrel is találkozhatunk. — Miért hozták létre a Hungaroseedet ? — Hazánkban a reformcélkitűzések kialakították az érdekeltségi láncolatokat. A csak állami külkereskedelmi megoldások helyett olyan újabb formákra is szükség lett, ami rugalmasan alkalmazkodik a piachoz, s ahol a termelő közvetlen kapcsolatban van a vevővel. Így aztán a különleges kívánságokat is gyorsan ki tudjuk elégíteni, azt például, hogy a zsákban ne 25 kiló, hanem százezer mag legyen. A magkereskedelemben is kínálati piac van, lépést kell tartanunk a cégekkel, ami rendkívül precíz, pontos munkát igényel. A kormányzati szervek úgy döntöttek, hogy néhány magtermesztési gazdálkodó szervezet — köztük Dalmand is — önálló külkereskedelmi jogot kap. Ennek a gyakorlására jött létre a Hungaroseed gazdasági társaság három évvel ezelőtt. Huszonkét téesz, állami gazdaság, kereskedelmi termeltető és forgalmazó vállalat hozta létre a közös szervezetet, amely az exportot és importot intézi. Az irányítás az igazgató tanács dolga, évenként választunk elnököt, immár második éve rám esett a választás. — Ez az első olyan külkereskedelmi vállalkozás, ami nem a Külkereskedelmi Minisztérium, hanem a MÉM hatáskörébe tartozik. — Ami formabontást jelent, s különösen az első évben sok gondot. Az elmúlt időszakban sikerült megszilárdítani a Hungaroseedet, kialakítani az önálló mérleget készítő szervezetet, amely biztosítja az exportérdekeltséget. Ez a forma jónak bizonyult, hisz mióta a Hungaroseed létezik, megduplázódott a vetőmagvak külkereskedelmi forgalma. — Nagyon nehéz versenyben maradni? — Hát nem éppen a legkönnyebb, még akkor sem, ha az a minőség, amely Magyarországon terem, nem áll rendelkezésre külföldön. Van ahol nem nézik jó szemmel a magyar vetőmagot, de sikerült megegyezésre jutnunk. A verseny kiéleződött, éppen ezért fokozott gondot kell fordítanunk a műszaki fejlesztésre, a minőségre, és nem utolsósorban a tetszetős csomagolásra. — Melyek a Hungaroseed tagságának feltételei? — Ezek rendkívül szigorúak, hisz vigyázni kell a magyar vetőmag jó hírére. A minőségi követelményeken túl meghatározó a forgalom is: az az üzem, amely két éven át legalább az 50 millió forintos forgalmat nem bonyolítja le, elveszti a tagságát. A Hungaroseed hároméves fennállása óta erre már volt precedens. — Ehhez persze állandóan biztosítani kell a jó piacot. — Méghozzá úgy, olyan tömegben, hogy minden gazdaság annyi vetőmagot termeljen, amennyit csak bír. Az újfajta piac egyik eleme, hogy a külföldi cég azt is megmondhatja, hogy melyik termelő vetőmagját kívánja megvenni, mert azzal elégedett, nálunk bevált. Ez természetes igény és így van rendjén. A Hungaroseed már túl van a csecsemőkoron, megszilárdult, áz exportot bővítjük. Igen jó a kapcsolatunk a két testvérmegyével, Karl-Marx-Stadttal és Tambovval. Vetőmagot szállítunk, szaktanácsot adunk. A Szovjetunióban, Altáj megyében voltak idén kukoricatermesztési kísérleteink, augusztus 29-én már silóérett volt a kukorica, és jó termést adott. — Milyen szaporítóanyag- féleségek előállításával, külkereskedelmével foglalkoznak? — Virágmagvak, zöldségfélék, gyógynövények, takarmányféleségek, pillangósok, kalászosok, repce, olaj retek, kukorica-vetőmagvak, aztán szőlő- és gyümölcsszaporító anyag előállítására vállalkozunk. A tagszervezetek önállóan döntik el, hogy mit termelnek, ha egy gazdaságnak van tőkéje, berendezkedhet például virágmagter- mesztésre, amibe természetesen a speciális gépvásárláson és munkaerőképzésen túl rengeteg dolog tartozik még. Mód van arra, hogy fajtát állítsunk elő — itt Dalmandon nemesítettük például a Pro—TC—260-as kukoricát, amely kiváló silókukorica-hibrid. — Milyen növények mag- vai a legkeresettebbek? — Nagyon keresik a pillangós növények magvait, idén kurrens dolog a hibrid- kukorica-, a hibridparadicsom- az olajretekmag exportjában pedig korlátlanok a lehetőségeink. • Végezetül álljon itt csupán egyetlen adat: a Hungaroseed 1983-as forgalma 3,4 milliárd forint volt. D. VARGA MÁRTA
