Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-13 / 137. szám
1984. június 13. 'KÉPÚJSÁG 3 Ólom helyett lézer Csepeli robotok és szerszámgépek A Csepeli Szerszámgép- gyárban olyan korszerű berendezéseket állítanak elő. amelyekhez újabban robotokat is szerelnek, s így a munkadarabokat teljesen automatikusan, nagy pontossággal képesek megmunkálni. Ehhez az esztergához a magyar Hunor típusú vezérlést alkalmazzák, a robotegységet a gyár bolgár partnervállalata készíti és szállítja Csepelre. A robotok beprogramozott ütemben es módon adogatják a munkadarabokat az esztergapadra, forgatják azokat a megmunkáló szerszámok körül, majd a kész egységeket ráhelyezik a szállítószalagra úgy, hogy az egész megmunkálás során emberi kéz nem érinti az alkatrészeket. A csepeli szerszámgépek és megmunkáló központok nagy részében már a Vila- tiban és az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában kifejlesztett mikroszámítógé- pes vezérléseket építik be. A robottechnika alkalmazásával — bolgár együttműködéssel — * lehetőség nyílik olyan komplett, nagy termelékenységű gyártórendszerek kialakítására, amelyet né- hányfős kezelőszemélyzetre lehet bízni. A szovjet külkereskedelem már hatot rendelt ezekből a géprendszerekből, s további húsz gépsor vásárlásáról tárgyalnak, amelyeket a csepeliek jövőre szállítanának, egy részüket a Moszkvics és a ZIL Autógyárba. Az új csepeli szerszámgépek' más szocialista országbeli partnerek érdeklődését is felkeltették, az NDK-beli cégek hét, román vállalatok pedig négy, roboŰj víztározót építenek a Borsod megyei Ostoros-patak völgyében egy új, rendkívül gazdaságosnak ígérkező öntözési módszer hasznosítására. A munka megkezdődött. Az Ostoros-patakot elzáró gát körülbelül 1,5 millió köbméter vizet fog majd fel, s ez mintegy 500 hektárnyi szőlő rendszeres öntözését oldja meg. Az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság és a Budapesti Műszaki Egyetem tokkal felszerelt esztergát és megmunkáló központot rendeltek a magyar vállalattól, idei szállításra. A csepeli vállalat immár több mint ötven éve gyárt különféle szerszámgépeket, termékeik 70—80 százalékát exportálják a Technoim- pex közvetítésével. Gyártmányszerkezetüket igyekeznek vevőkörük igényeihez igazítani, s a gyorsabb ütemű fejlesztések nyomán évről évre újdonságokkal jelennek meg a piacon. Legutóbb a vállalat egyik gazdasági munkaközössége rövid idő alatt kialakított egy, a műszeriparban • előnyösen használható törpe megmunkáló központot, amely nagyobb berendezésekhez is csatlakoztatható, s azokkal komplett gyártórendszerré alakítható. Ez a fajta gépcsalád eddig hiányzott a piacon, így a gyártók nagy reményeket fűznek exportlehetőségeikhez. Ugyancsak a közelmúltban magyar—lengyel kooperációban elkészítették az első NC-vezérlésű kis szerszám-marógépet, sorozatgyártása rövidesen megkezdődik. Ezekhez is csatlakoztathatók a kiszolgáló robotok. Az új gépekből mind többet gyártanak, a vállalat te1; es termelése összességében évi 8—10 százalékkal nő. A csepeliek azt tervezik, hogy a szerszámgépeken kívül más, keresett berendezések gyártását is megkezdik, köztük robotokkal felszerelt automata fékpadokét és motorvizsgáló berendezéseket elsősorban a szovjet igények kielégítésére és különféle csomagológépekét a hazai csomagolás-kultúra javítása érdekében. Vízgazdálkodási Tanszéke által kidolgozott eljárással két klönböző öntözési módszert — az altalaj-öntözést és a csepegtetési — kombinálják. A tőkékhez, illetve közvetlenül azok gyökérzetéhez perforált csöveken jut el a víz, a levélzet pedig permetszerű elosztásban csepegtetéssel kapja az éltető nedvességet. Az új mesterséges >tó, a tervek szerint, jövőre készül el. (MTI) Két nagy teljesítményű számítógépet állítottak üzembe a Nyomdaipari Fényszedő Üzemben. Ezek segítségével lehetővé vált a fényszedés, a szövegfeldolgozás további korszerűsítése. A fényszedés, a lézer alkalmazása folyamatosan tért hódít a korszerű nyomda- technikában, s mind nagyobb arányt foglal el a hagyományos ólomszedés mellett. Az OMFB támogatásával vásárolt Szatellit számítógépek alkalmazása e folyamatot gyorsítja meg, lehetővé téve több fényszedőrendszer egybekapcsolását. A nyomdákban az oldalak, illetve a sorok megjelenésének módját és formáját képernyőn, úgynevezett display rendszeren alakítják ki. A számítógép nyelvére kódolt kéziratot a fényszedőközpontba a hagyományos telefonkábelen továbbítják a Magyar Posta digitális központján keresztül. Eddig az Alföldi és a Kossuth Nyomda csatlakozott a főrendszerhez, lényegesen lerövidítve ezzel a szövegfeldolgozás idejét, hiszen ily módon napi többmillió betű küldése lehetséges, vagyis ami eddig két vagy több napig tartott, az most egy óra alatt elvégezhető. A néhány hónapja üzemelő rendszer tapasztalatai olyan kedvezőek, hogy rövidesen a Nyomdaipari Fényszedő Üzem többi tagvállalata is bekapcsolódik a rendszerbe, amely lényeges beruházást nem igényel, hiszen éppen a meglévő kapacitás jobb kihasználása érdekében építették ki az egyelőre két partnerrel működő hálózatot. A fényszedés e korszerű alkalmazása most a könyv előállítását teszi a korábbinál gyorsabbá, ám megvannak a technikai feltételei annak is, hogy a terminál, vagyis a számítógéphez kapcsolt képernyős munkahely meghonosodjék a folyóiratok, sőt a napilapok előállításánál is. E technológia széles körű elterjedésének most még gátat vet a szakemberhiány, hiszen a fényszedés a nyomdász és a számítástechnikai mérnök együttes munkáját igényli. A fényszedőüzem a nyomdák ilyen jellegű szakemberigényét folyamatos tovább- és átképzéssel, tanfolyam szervezésével igyekszik kielégíteni. Ezenkívül módszertani segítséget nyújt a fényszedőrendszer üzembe állításánál, előmozdítva ezzel a célt, miszerint: a nyomdák önálló fényszedést alakítának ki. Javítás - feszültség alatt Az OVIT albertirsai üzemegységében ér véget az a 750 kilovoltos távvezeték, amely a Szovjetunióból szálítja a villamos energiát. Összesen 748 kilométer hosszúságú távvezetéken érkezik hazánk villamosenergia-felhaszná- lásának mintegy egynegyed' része. A szakembereknek nagy gondot okozott a távvezetéken történt üzemzavarok elhárítása, a karbantartások elvégzése, minthogy az áramtalaní- tás nagy energiaveszteséggel járt. Dr. Csikós Béla műszaki igazgató szabadalma alapján olyan fémszállal átszőtt védőruhát és új technológiát dolgoztak ki, amelyek segitségével a szerelők veszély nélkül, az áram alatt lévő vezeték érintésével végezhetik munkájukat. Ezzel jelentős energiamegtakarítást érnek el. <KS) Egy kérdés nyomában Természetjárók között Gyárfás Csongor, Papp Ágnes és Koncsek Eva a váraljai parkerdővel ismerkedik — Miért szeretjük a természetet? E kérdés nyomában indultunk természetjárók közé néhány ismert kirándulóhelyre. Eredeti elképzelés az volt, hogy kérdésünkre a természetbarát szövetség egy szervezett programjának útvonalán keressünk választ. Ám a programok lefutottak, az a megoldás, hogy két hétvégén két különböző helyre kirándultunk, hogy az impressziókból szűrjük ki a választ. Az említett két lehetőség is tanúsítja, hogy a természetet járókat két csoportban kell szemlélni. Egyik, amelyben e tevékenységet sportnak tekintik, ők a „hivatá-. sós” turisták. Másikban pedig az alkalmi; a hét végi kirándulók társaságát. Megyénk adottságai többé kevésbé megfelelnek a természetjárás feltételeinek. Látnivalókban nem marad el a szomszédos, főleg az alföldi jellegű megyéktől. Sajnos azonban nem tartalmazza azt a vonzerőt, melyet az átlag turisták igényelnek. Jellemző példa erre, hogy a természetbarát szakosztályok kezelésében megyén belül nem működik turistaház. A tolnai természetjáró szervezetek közül a Szekszárdi Spartacusnak és a KISZ megyei bizottságának Óbányán, a Dombóvári VMSC- nek Abaligeten, Bátaapáti- ban a szekszárdi tanítóképző főiskolának van egy turistaház jellegű pihenőháza, s jelenleg épül Mórágyon egy közforgalmú turistaház, étteremmel. Úttörőtáborok működnek Váralján, Fadd-Dom- boriban, Magyaregregyen — szomszéd megyében —, Sötétvölgyben, melyek igénybevételére az ODK-k számára és a felnőtt turistáknak is — szezonon kívül — van lehetőség. Jelzett turistaútnak a gazdája a Tolna megyei Természetbarát Szövetség. Mi tehát nem az ismert „Kék”, „Sárga” és „Zöld” jelzést köCsóti család pihenője vettük ezúttal, hanem Gemenc, Szálka, Váralja kirándulóhelyeit kerestük meg. A Sió torkolati műnél, a zsilip melletti parkolóban három autóbusz váltotta egy-, mást. Utasai Nyíregyházáról, Szolnokról, Mosonmagyaróvárról érkeztek. Az idegen- vezetők öt percben elmondták a tudnivalókat. Akik kiszálltak az autóbuszokból és a kapukig sétáltak, ők a Sión úszó nagy testű halak pusztulásán sajnálkoztak, kutatva annak okát. Szekszárd felé haladva az erdei kisvasút kereszteződésében éppen egy általános iskolai csoport apró embereit szállították le, utazásuk befejeztével. Az őket kísérő felnőttek kissé csalódottan mesélték vasúti élményüket. Ugyanis amikor a kisvasút közlekedik, a vadak nemhogy előjönnének, de inkább megbújnak valahol. A fáktól pedig nem látni az erdőt. Marad végül turizmus, természetjárás címén a vonat csattogásának, zöty- kölésének élménye. A leszállított gyerekek persze újjong- va gurultak a töltésoldalból alkalmi táborhelyükre, ahonnan kolbászos paprikás- krumpli nyálképző illatát lebbentette a ritkán mozduló szél. Más hétvége, más kirándulóhely. A májusi eső értékében aligha kételkedik bárki, de amikor június is gyakran nyittat velünk esernyőt, akkor a kirándulást szervezők — nem kis bosz- szúsággal — programmódosításra kényszerülnek. Erős szél, kevés napsütés volt, amikor a szálkai víztározóhoz értünk. A tó mellett kanyargó út padkáján gépkocsik tarkultak. Gazdáik esőköpenybe burkolva, borzolt hajjal, vagy sapkában kuporogtak a parton, mélyen előre figyelve. Horgászok. Külön világ az övéké, külön lélektannal, ami külön „misét” is érdemel. Nem zavarva képzelt nyugalmukat, továbbmentünk Bonyhád irányába. Testet-lelket csábított a táj. Váralján, a parkerdőben egy fiatal család látszatát keltő három emberrel beszélgettünk, segítséget kérve úticélunkhoz. Gyárfás Csongor, a Budapesti Spartacus vízilabdázója, rokonlátogatóba érkezett Bonyhádra, a társaságában levő Papp Ágnes, harmadik osztályos pajtásékhoz. Aki elkísérte, Koncsek Éva testnevelő tanár és a ferencvárosi természetbarát sportkör Delfin búvárszakosztályának tagja. Most hallottak először Váraljáról, de amikor körülnéztek, a tanárnő belebor- zongott a szépségbe. Ezt amolyan megfogalmazatlan válasznak is tekinthetjük eredeti kérdésünkre. — Szívesen ajánlanám középiskolásaimnak ezt a vidéket — így a tanárnő —, csak kár, hogy messze van. A szülők pedig nem szívesen engedik a gyerekeket. Anyagi okok miatt. Egy hétvégi két nap, ha eddig utaznának, több mint ötszáz forintba kerülne. Ezt pedig már meggondolják.». Nekünk ott vannak a budai hegyek, a közelben. Itt feltűnő az erdő tisztasága. Emberek nyomát sehol nem látni. Valóban alig akadt kiránduló ezen a napon. Kivéve az úttörőtábor területét, ahol szocialista brigádok gyülekeztek építők napi juniális- ra. Mi az tehát ami ütünk végén a beszélgetések rostájában maradt? — Részben azért szeretjük a természetet, mert a hegyek, völgyek, erdők, mezők, folyók, tavak különböző napszakokban, különböző sajátos hangulatukkal nyugalmat, felüdülést, békességet árasztanak ... — Részben pedig azért szeretjük a természetet — álljon itt egy fiatalon elhunyt, a század elején élt japán elbeszélő, Akutagava Rjunoszuke vallomása; azért szeretjük a természetet, mert nem gyűlöl bennünket Kötélhúzók Gemencben és nem is féltékeny ránk. DECSI KISS JÁNOS Öntözés új módszerrel
