Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-12 / 110. szám
1984. május 12. Képújság 3 A paksi városi párt-vb tárgyalta Az agitációs munka helyzete, feladatai Az agitációs munka ■111 ■■ — ma nehezebb körülmények között folyik, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. A pártszervek-párt- szervezetek azonban ebben a helyzetben is eredményesen végzik ezt a tevékenységet — állapította meg legutóbbi ülésén a paksi városi párt-végrehajtó bizottság. Viszonylag könnyebb volt meggyőzni, mozgósítani akkor, amikor évről évre nőtt a termelés, a nemzeti jövedelem, az életszínvonal. Ma azonban szembe kell nézni a megváltozott körülményekkel. Gazdasági építőmunkánkat nehezíti a tőkés világ- gazdasági válság begyűrűzése, az életszínvonalnál a megvédés ezekben az években a fő cél. Szükségszerűen változnak a gazdasági szabályozók. A világpolitikában a tíz év előtti enyhülést felváltotta a nemzetközi feszültség fokozódása. Előfordul, hogy az agitációs munka során nem csak érdeklődés nyilvánul meg, hanem a párt politikájától kisebb-na- gyobb mértékben eltérő vélemények is. Mindez a tartalmat és a módszert tekintve is, az agitációs munka fejlesztését igényli. Az irányító pártbizottságok és az alapszervezetek erőteljesen munkálkodnak azon, hogy az agitációs munka kellőképpen alkalmazkodjék a politikai munka bonyolultabb, nehezebb feltételeihez. A legfontosabb feladat, hogy a politikával való általános egyetértés talaján a konkrét kérdésekben is nap mint nap meg kell szervezni a tömegek támogatását és mozgósítani a soron lévő feladatok végrehajtására. A városi pártbizottság működési területén a fórumok számtalan lehetőségét használják fel a társadalmi és gazdasági viszonyok valósághű bemutatására, a döntéseket befolyásoló tényezők ismertetésére és ez segít abban, hogy az emberek támogassák politikánkat, megértéssel fogadják a szükséges intézkedéseket. Az agitációs munka főbb fórumai és formái a politikai, gazdasági rendezvények. Mint például a párttaggyűlések, pártcso- port-értekezletek, pártnapok, előadások, tömegszervezetek értekezletei, politikai vitakörök, maga a politikai oktatás, propagandisták klubja, politikai ünnepségek, vezetői értekezletek, termelési tanácskozások, munkásgyűlések, brigádértekezletek. Vannak egyéb eszközök is, mint az üzemi lapok, faliújságok, a sajtó, a vezetők látogatásai. A párttaggyűléseken napirendre kerülő témáknál a legtöbb esetben egyben agitációs feladatokat is meghatároznak. Az alapszervezetek igyekszenek alkalmazkodni az új követelményekhez. Ez azonban még nem általános jelenség, vannak pártszervezetek, ahol az agitációt csak „kifelé” tekintik feladatnak, azt, hogy a pártonkívüliek meggyőzésére van szükség. A párton belüli meggyőzésnek nem tulajdonítanak fontosságot, noha ez esetben az előbbi feladat sem valósítható meg, hiszen a párttagok az agitációban adni, érvelésük erőtlen. Éppen ezért a jövőben nagyobb súlyt kell helyezni a párton belüli meggyőző munkára, több „beavató” jellegű információt adni a párttagságnak, elérni, hogy a bizonytalankodó, vagy eltérő nézetek pártfórumon nyilvánuljanak meg, keltsenek vitát és kialakulhasson az egységes álláspont, amit „kifelé” már minden párttag meggyőződéssel képviselhet. A munkahelyeken folyó agitációnak — a pártrendezvényeken kívül — fontos eszközei a különböző tanácskozások, valamint a pártnapok) ez utóbbiakon évente 2000—2500 fő vesz részt). Jó módszer, amit egyes munkahelyen — többek közt az atomerőmű beruházás néhány területén — kialakult, hogy a termelési tanácskozás beszámolóját az alapszervezet vezetősége előzőleg megvitatja és agitációs érvekkel egészítteti ki azt. A pártszervek és-szervezetek agitációt irányító tevékenysége célirányosabbá vált a politikai vitakörök rendszerének kiépítésével. Kedvező, hogy aktuális témákkal foglalkoztak, differenciálnak a témaválasztásnál. Elsősorban a belpolitikai kérdések iránt nagy az érdeklődés, ezen belül is a gazdaságpolitikai kérdések a legnépszerűbbek. A legnagyobb érdeklődést az ötéves terv teljesítésének helyzete, feladatai, a népgazdaság külső körülményei, az üzemi demokrácia továbbfejlesztésének kérdései váltották ki. Nőtt az érdeklődés a nemzetközi kérdések iránt, a megnyilvánulások tükrözik az emberek békevágyát és azt is, hogy ennek realizálásáért nap mint nap tenni kell. Az ifjúság körében végzett agitációs munka arra irányul, hogy nyitott és őszinte eszmecserékben ütköztessék a véleményeket — a diákakadémiákon, politikai vitakörökben, politikai oktatásban, KlSZ-taggyűlé- seken. A szakszervezeti szervek a szocialista brigádértekezletek és az agitációs munka üzemi fórumait használják fel a feladatok egységes értelmezésére és végrehajtására. A propagandisták klubfoglalkozásain megfelelő érvanyagot kapnak az aktivisták. Segítik az agitációt az üzemi lapok, faliújságok. A Paksi Konzervgyárban minden üzemegységben van tájékoztatótábla, melyekről a dolgozók tájékozódhatnak az üzemben folyó munkáról, az elért eredményekről, a következő időszak feladatairól. Az agitációs munka irányítási rendszere kialakult, a legtöbb helyen tervszerű, céltudatos, konkrét, azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek leginkább érdeklik, érintik a lakosságot, a dolgozók különféle csoportjait, rétegeit. Fontos támasza az agitációinak, hogy a kommunisták zöme példamutató, közéleti ember, vitaképes, Feladata a minőség, a tartalmi munka javítása. A pártfórumoknak mindenütt a párton belüli agitáció fő színterévé kell válniok. Ily módon a párttagok fel- készültsége, vitakészsége fokozódik, alkalmasabbakká válnak a meggyőző munkára. A pártoktatás különböző tanfolyamainak többségében eredményesen kapcsolják össze a tananyagot az agitációs feladatokkal. Általánossá kell tenni, hogy a hallgatók gyakorlat által felvetett kérdésekre választ kapjanak, mintegy érveket az agitációhoz. A beszámoló taggyűléseken az eddiginél alaposabban szükséges elemezni az agitációs munkát, értékelni azt személy szerint is. A pártszervezetek fordítsanak nagyobb figyelmet az üzemi lapok, hangos híradók működésére, a bennük rejlő agitációs lehetőségek jobb kihasználására. A faliújságok tablók tájékoztassák a kollektívákat a szocialista brigádok életéről, terjesszék a jó tapasztalatokat, népszerűsítsék az élenjáró dolgozókat, járuljanak hozzá az üzemi demokrácia fejlesztéséhez. Az eddiginél jobban használják, fel a pártszervezetek a párt folyóirataiban, a központi agitációs kiadványokban közölt tájékoztató-, és érvanyagokat a napi agitációs munkában. Különös gondossággal szükséges szervezni, irányítani az ifjúság körében az agitációs munkát, mivel a fiatalok egy része nem ismeri megfelelően a szocializmus valóságát, nem látja lehetőségeit, nem kapcsolódik be eléggé a közéletbe. Az agitációs munkában résztvevő aktivisták képzéséről, rendszeres tájékoztatásukról az irányító pártszerveknek kell gondoskod- niok. A különféle rendezvényeket, évfordulókat, ünnepségeket az eddiginél hatékonyabban kell politizálásra felhasználni. Az élő SZÓ agitatív ereje növekedjen azáltal, hogy az ünnepi beszédek közvetlenebbek, színesebbek, gondolatokban gazdagabb tartalommal közvetítsék eszméinket, céljainkat. Ehhez arra is szükség van, hogy a városi pártbizottság apparátusa tagjainak figyelme ne csak a szervezésre, hanem az ünnepi szónok felkészítésére is terjedjen ki. 3, J. Ma már kuriózum Zala megyében, az alsószentistváni határban hagyományos módon, tehénfogattal végzik a talajmii ve lést a háztájiban HÍRRŐL íme, mögénk sorakozik az év 19. hete, melynek külső — de közérzetünket igencsak befolyásoló — tulajdonságai miatt volt indokolt vigasztalásul citálgatni Vörösmarty Mihály egyik nagy versének két sorát. Melyik két sorra gondolok? Nem nehéz kitalálni. így szól: „Mindig így volt e világi élet. / egyszer fázott, másszor lánggal égett.” / A 19. héten belekóstolhattunk a meglepetésszerűen ránk robbant májusi kánikulába, melynek királysága szerencsére pünkösdi, azaz igen rövid életű volt. Most vacogunk, s nem kis gyönyörűségünkre esik az eső is olykor, és jobb, ha nem szidjuk, mert csakugyan aranyat ér... Virág a pénztárgépen Talán lesznek szívesek, és nem tekintik újságírói önkényeskedésnek, ha visszalépek a 18. hét vasárnapjához, mely a legszebb hónap első vasárnapjaként az édesanyáké. Az anyaságé, aminek kemény szíveket is megindító magasztosságáról az év 365 napja közül — bocsánat, ha tévednék — jó, ha csak 360 napon át nem beszélünk, mióta kikiáltottuk az értelem egyeduralmát, s alig engedjük szóhoz azokat az érzelmeket, melyekre kizárólag a homo sapiens képes. Az anyák, úgy tűnik, beletörődtek ebbe az áldott állapotuk első hónapjaiban már. Tudják, hogy alig számíthatnak felszólítás nélkül egy-egy ülőhely átadására, vagy mondjuk arra, hogy a boltok pénztárai előtt kígyózó sorban előre engedjük őket. Nem folytatom, csak leszögezem, hogy az anyák napi virágcsokraink és köszöntéseink csak félig ünnepiek. A másik fele a bokrétáknak és szívmeleg szavaknak bocsánatkérés. Úgy vélem, az a bokréta is az volt, ami ott virított Szek- szárd központjának egyik élelmiszerbolti pénztárgépén, miközben soha nem látott tömeg araszolgatott megrakott kosarával a célja felé. A skálások mintegy anyák napi meglepetésül leltároztak, s itt csapódott le az a forgalom is, ami rendes körülmények között mérsékeltnek nevezhető. Le a kalapot a helytállók előtt. Nézni is fárasztó volt a munkájukat a pénztárban ülő asszonyoknak, akikről akkor és ott nehéz volt elképzelni, hogy mindjárt ünnepeltek lesznek családjuk körében. Csak elvégzik otthon is előbb a munka oroszlánrészét, s oda teremtik a család köré, és az asztalra mindazt, amit természetesként fogad majd valahányunk. Fiák és lányok Ők sem mindannyian pihentek, mint azt vasárnapi lapszámunk tudósításai bizonyítják. A KISZ városi, városkörnyéki küldött- gyűlésein a fiatal kommunisták arról beszéltek, hogy mit végeztek a KISZ X. kongresszusa óta, és az ott elhatározott feladatoknak miként feleltek meg eddig, és mi a teendőjük az ifjúsági mozgalom soros számvetéséig, a XI. kongresszusig. Felnőtt felelősségű tanácskozások voltak ezek, választ keresők az úgynevezett kényes kérdésekre is. Hogy ez természetes? Magam is annak tartom, hiszen ők az a felnövekvő nemzedék, akiktől zökkenőmentes beilleszkedést várunk a szocialista társadalom építésébe, akik azonosulni készek a szocializmus céljaival, értékeivel. Nincs köny- nyű dolguk, mert beleszülettek a szocialista viszonyokba, és igazságaink készen át nem adhatók, azokat nekik kell megküzdeniök, hogy sajátjuk lehessen életre elkötelezőn, életre szólóan. Milyen az útravaió7 Nem akármilyen a kérdés, hogy a jövő örökösei milyen értelmi-érzelmi kultúrával kelnek útra, és a pakkjukban mennyi van abból, amit adnia a családnak, iskolának, társadalomnak nem a legkönnyebb, de az egyik legszebb kötelessége. E sorok írója azért szerette ezt a hetet időjárásbeli szeszélyessége ellenére, mert — talán, nem is véletlenül — a fiataloké lett kisebb-na- gvobb eseményeivel. Vegyük csak a hétfőt. Ekkor kezdődött a pedagógusok hárorrlna- pos regionális tanácskozása Szekszárdon, a művelődéspolitika, közoktatás, közművelődés időszerű kérdéseiről. A tapasztalatoknak ez a nagyszabású cseréje hitem szerint tisztes munícióhoz juttatta a résztvevőket, akiknek „megmutattuk magunkat” is, mindazt ami eredmény, és azt is, amivel még nem lehetünk elégedettek. Kikért volt érdemes három napon át adni és venni a szót? Elsősorban a fiatalokért, az or- száslásban utódainkért, akik közül néhányat! a héten is tartogattak számunkra kellemes meglepetést. Ne nevezzem így a tanácsi fiatalok körében meghirdetett Alkotó Ifjúság pályázat eredményhirdetését? Megtehetem, hiszen az újságíró is ál- lamoolgár. s ígv, nagyon is fontos számára, hogy a tanácsoknál dolgozó fiatal közhivatalnokok szakmai felkészültsége mekkora, HÍRRE s mennyire tekintik hivatásuknak azt a munkát, amit végeznek. Törik-e a fejüket a szorosan vett napi teendők elvégzésén túl munkájuk korszerűsítésének módozatain? Törték, és jól tették, hogy ezt tették négyen is a paksi városi tanács fiatal szakemberei közül, hiszen elvitték a három első díjat — négyen — Paksra, amit méltán nevezünk a fiatalok városának. Gratulálunk, de megjegyezve valamit egy ehhez a pályázathoz fűződő epizód kapcsán, és minden pályára kerülő fiatalnak a figyelmébe ajánlva: több optimizmust ifjú elvtársaink, barátaink! A harmadik díjas szerzőpár ezt a jeligét választotta: „Papírkosár” — Megírták a népességnyilvántartásról szóló pályaműveket, de nem hitték igazán, hogy az nem a papírkosárba, hanem szakmai tájékozódásra a megyei könyvtár könyvtárába kerül... Két világnap Virágok a II. világháború szovjet hősi halottainak emlékművére Május 8-án ültük meg a Vöröskereszt világnapot, 9-én a győzelem napját, de a Nemzetközi Vöröskereszt világnapi jelmondata soha még eddig ekkora visszhangra nem talált az emberi szívekben, mint 1984. májusában, amikor 39. örömünnepét köszöntöttük a fasizmus feletti győzelemnek. De nemcsak örömünnep volt ez, hanem harci napja is a háborúval fenyegető feszültségek enyhítéséért küzdeni kész emberek százmillióinak. Az értelmes élet szépségének védelmére szólít bennünket a Vöröskerészt immár másodjára meghirdetett Emberiességgel a békéért jelszava is, amely összefogásra ösztönöz, és azt ígéri, hogy így elháríthatjuk a bajoknak, szenvedéseknek, pusztulásnak azt az özönét, amit egy háború szabadíthat ránk. A béke- és barátsági hónap eseményei is azt demonstrálják, hogy megálljt parancsolni szívünk szerint való tett. Nagyon is drága nekünk az emberélet, a haza, a család, a közös és az egyéni boldogság, az országépítő munka mellett, és hittel valljuk, hogy korunk és világunk egyetlen problémája se oldható meg ma már fegyverekkel. De meggyőződésünk az is, hogy a mi korunkban visszafordíthatatlanná váltak az egyes történelmi folyamatok. Először a történelemben nem lehet a szocializmust erőszakkal, háborúval lebírni, megsemmisíteni. S minél inkább megismerik egymást a népek, nemzetek, s nyilvánítanak mind több készséget az együttműködésre a békés egymás mellett élés elve alapján, annál inkább nem lehet. Fölteszem — ha nem is így fogalmaztak vállalásukkor *—> ennek jegyében határozta el magát a békét, barátságot szolgáló hétköznapi munkára a TÁÉV vöröskeresztes alapszervezete is, mely a Vöröskereszt 1984. évi világnapján kapta meg a békemozgalomban végzett eredményes munkájáért az Országos Béketanács emléklapját. Ennek a nagyüzemnek a vöröskeresztesei nem érték be csak azzal, hogy kapcsolódtak a béke- és barátsági hónap eseményeihez. Részt kértek és kaptak szovjet testvérmegyénk, Tambov delegációinak és lengyel vendégeinknek a fogadásából is. Közel 10 ezer forinttal támogatták a Vörös- kereszt nemzetközi segélyalapját, s gondoskodtak arról, hogy a mozambiki és angolai testvérszervezeteknek gyűjtött ruhanemű a továbbító helyre, Budapestre kerüljön. Mindezek után ugye elhiszik, hogy szerettem ezt a 19. hetet? Azért szeréttem, mert eseményeivel erősítette, felelősségtudatunkon kívül az embertársak iránti érdeklődést, de az ember- és életszeretetet is. LÁSZLÓ IBOLYA
