Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-31 / 77. szám
1984. március 31. ™=PÜJSÄG 11 Kiállítás a szekszárdi múzeum képeiből A szekszárdi múzeum raktári anyagából kiállítást rendeztek a tanítóképző főiskola aulájában. A kiállítást a megye több részében is bemutatják. Molnár M. György: Cencl néni keresztje Patai László: Babits Színház és képzőművészet Szín, plasztika, természetes és mesterséges fényekkel szőtt háttér és színház szövetsége egyidős a dráma születésével. Epidauruszban hegyek karéja, zöld pineák képeznek évezredes környezetet, Taorminában az Etna és a tenger. Az ember itt csupán észrevette és fokozta építészettel, szavakkal a táj katharzisát. Ismeretesek a sienai, firenzei ünnepi felvonulások a középkorban a reneszánszban; a színes pompa itt szintén tartalmazott színjátszói elemeket, akár a mohácsi busójárás vagy az ország valamennyi részében honos betleheme- zés, mely színes játék a javából: a népi színpad és a népi iparművészet sajátos ötvözete. Bayreuth is felvonultatja a színes látvány lehetőségeit Wagner fesztiváljain, és a Szegedi Szabadtéri Játékok méltó kerete, környezete a dóm. Reinhardt tudatosan alkalmazta a képzőművészet ajánlatait megújított színházában a század első évtizedeiben, s azóta ez a kapcsolatteremtés folyamatos a két művészeti ágazat között. Wosinsky Mórról, az európai hírű ősrégészről, a maga idejében párját ritkítóan szépnek és modernnek tartott szekszárdi múzeum megálmodójáról és létrehozójáról az elmúlt években több ünnepi alkalommal hangzott el munkásságát ismertető méltatás; legutóbb éppen a múzeumban felállított szobrának leleplezési ünnepségén. Az ilyen alkalmak természetesen csak a rendkívül gazdag életút főbb eseményeinek a felvillantására adhatnak néhány percnyi lehetőséget, s a cél ilyenkor nem is több, mint az utókor nevében való tisztelgés e nem mindennapi képességekkel bíró tudós emléke előtt. Nem szokás ilyenkor az életpálya árnyoldalait feszegetni, s talán szemérmes szégyenérzetünk tiltotta mindeddig, hogy hangosan is kimondjuk; — bizony az a megye és az a város, amely halála után oly szívesen és büszkén vallotta magáénak Wosinsky Mórt —, életében nem valami szívélyesen bánt vele. így vajmi kevesen tudják hát, hogy valószínűleg csupán a váratlan betegség okozta korai halál akadályozta meg abban, hogy végleg elhagyja a várost, a megyét és másra hagyja, másnak adja át azt a múzeumot, amit a szó szoros értelmében a maga verejtékével teremtett meg. Mekkora elkeseredettség kenhetett ahhoz, hogy ez a vasakaratú, szálfa termetű ember testben és lélekben elfáradva az alábbi sorokat vesse paA budapesti Nemzeti Színház Illés Gyula murális munkájával és Barcsay Jenő mozaikjával néma előjátéka a drámai alkotásoknak. Győr reprezentatív Kisfaludy Színháza síugrósánc-lép- tékű tetőzetével önmagában impozáns látvány, s emellett Vásárhelyi Győző és Szász Endre nagy méretű alkotásai kívül-belül olyan színes teret varázsolnak, mely hangulatkeltő és kedvcsináló az érkezőknek. Színház és képzőművészet szövetsége napjainkban fokozódik. A Képzőművészeti Főiskolán külön tanszak foglalkozik a díszletekkel, a jelmezek készítésével; a jelöltek munkáiból kiállítás is nyílt a Műcsarnokban. Lengyelországban Sajna, nálunk Szinte Gábor ért el figyelemre méltó eredményt a két műfaj társításában. Sőt arra is van példa — Csav- lek Etelka tanúsítja —, hogy valaki egyszerre lehet az Operaház szólistája és önálló tárlatokat rendező keramikus. Jó lenne, ha az Operaház megnyitásakor az aulában láthatnánk kerámiaszobrait. Máskülönben erre pírra barátjához és pártfogójához Kämmerer Ernőhöz 1906-ban írott levelében: „...Kedves Ernő! Ma olvastam a lapokban Petrovics egykori tanárunknak halálát, kivel Nagyváradon egy stallum litterarium ürült meg. Soká elmélkedtem ez alkalom fölött, de elhatározásra csak a te szíves utánajárásodnak eredménye vezetett engem. Te vagy az egyedüli, ki ismered nemcsak nagy vonásokban életem, hanem gondolataimat és érzelmem minden rejtekét, s így te ítélheted meg legjobban e téren gondolataimat és aspiratiom jogosultságát. ... Ezt a gondolatot az adja meg nekem, hogy 16 éves irodalmi működéssel s a külföldi szaktanulmányaimmal szerzett széles látókörrel kedvet és erőt is érzek magamban, hogy a régészet terén még nagyobb conceptio- jú munkára vállalkozzam, de mostani állásommal, egyházmegyénk legterhesebb plébániáján teljesen lehetetlen e téren tovább működni, s itt mindenkorra le kell mondanom arról, hogy annyi fáradsággal gyűjtött szakismereteimet kiaknásszam. Foglalkoztat az imént jelzett gondolattal az a körülmény is, hogy vágyva vágyom elhagyni azt a vidéket, a hol kartársaim között nyílt és titkos ellenséget lépten nyomon de őszinte barátot egyet sem találok.” Paptársai a világi tudományok terén kifejtett tevékenysége miatt támadták, s csak tovább bátorította őket az, amikor egy véletlen esea figyelemességre van példa, Schaffer Judit, a Nemzeti Színház jelmeztervezője külön kiállításon mutatkozik be a Várszínházban. Hasonlóképpen egész sorozat bemutatót láthattunk, láthatunk a Fényes Adolf Teremben díszlet- és jelmeztervezők műveiből. Rendszeresen rendeznek tárlatokat a budapesti József Attila Színházban, időnként a Madách Színházban és a szolnoki Szigligeti Színházban, ahol évekkel ezelőtt Radóczy Mária batikjai jelentékeny sikert arattak. Egyre inkább használja színházkultúránk az építészeti, képzőművészeti környezetet, erről tanúskodik, hogy a római romváros, Tác és a szombathelyi Isis szentély körül, továbbá Szentendrén, a Ferenczy, Kmetty, és Kovács Margit Múzeum közvetlen közelében rendeznek nyaranta színházi előadásokat. így a közönség összetett élményhez jut a rendezés koncentrációja következményeként, hiszen a mény folytán püspöke is ellene fordult. (A királyné halála alkalmával a gyászmisét a pécsi püspök akarta megtartani Szekszárdon, ám mire ideutazott, a vidéki útjáról hazatérő és semmiről mit sem tudó Wosinsky már megtartotta azt.) A hitközség szorult anyagi helyzetének javítása érdekében Wosinsky megadóztatta az addig adómentességet élvező köztisztviselőket is, s ez a jelentős számú megyei és városi tisztviselőgárda soraiban ismét számos ellenséget szerzett számára. Az, hogy megyeszerte egyre inkább csak „erőszakos pap”-ként emlegették, kevéssé érdekelte. Az viszont igen bántotta, hogy az általa szervezett ismeretterjesztő előadásokról az ún. „előkelőbb néposztály” egyre tüntetőbben elmaradozott, s érdektelenségük csaknem az egész elképzelés kudarcát okozta. Napról napra egyre visz- szavonultabban, magábazár- kózottan, szinte csak a múzeum ügyeinek élt, s azon igyekezett, hogy ingyenjegyek kibocsátásával az ismeretterjesztő előadások hallgatói sorába a lakosság szegényebb, dolgozó rétegeit is bevonja. Ezeken az előadásokon és felolvasásokon előadó tisztet is mindvégig szívesen vállalt, de ha érdektelenséget tapasztalt, az újra meg újra elkeserítette, s valószínű, hogy ezt egyben a személye iránti ellenszenv megnyilvánulásának is tekintette. Utolsó felolvasását halála MŰVÉSZET látvány, a gondolat és az akusztika egyszerre, együtt nagyobb és maradandóbb benyomást kelt. Barta Ernőnek, a század- forduló egyik jeles magyar festőjének lánya, V. Barta Éva —, akinek most zárult nagykanizsai kiállítása — operákról, balettekről készít képi értelmezést, egész sorozatot. Álma, terve szerint ezeket a felújított Operaházban mutatják be már a következő esztendőben. Egy biztos: színház és képzőművészet kapcsolatában történt valami hazánkban, s nem is kevés. Losonci Miklós A fiatal Wosinsky előtt néhány nappal tartotta „Assyria és Babylonia” címmel, bár ekkor már súlyos beteg volt. Egyre elhatalmasodó tüdőgyulladása végül is ágyba kényszerítette, de még 41 fokos lázban is hivatalos ügyeket intézett s úgyszólván munka közben érte a halál 1907. február 22-én. * Születésének százharmincadik évfordulóján szándékosan nem éltünk a szokványos életrajzi adatfelsorolás lehetőségével, hisz ezt öt évvel korábban már ugyanitt megtettük. Ügy véljük, e néhány, kevéssé ismert életrajzi adat többet jelent annál. Közelebb hozza hozzánk a sokak által talán csak a lakótelep elnevezéséből ismert Wosinskyt; a küzdő, magára maradó, elkeseredett, de újrakezdeni is mindig elég erős Wosinsky Mórt, az embert. Dr. Gaál Attila Százharminc éve született Wosinsky Mór Tolna, 1854. március 28. Gábor Móricz 95. születésnapjára Március 20-án ünnepelte 95. születésnapját a hazai képzőművészek legidősebbje, Gábor Móricz festőművész. A pátriárkái korú mester, aki Szinyei-Merse Pál és Székely Bertalan tanítványa volt, hosszú élete során sok híres ember arcképét festette meg, kezdve az öreg Jókai Mórral. Tájképek és gazdag színvilágú csendéletek is gyakran keletkeztek festőállványán, mindig a festői mesterség nemes művelésének és a kifejezés derűjének jegyében. Gábor Móricz ecsetje ma sem nihen, újabb és újabb kompozíciók bontakoznak ki vásznain, melyeken tüzes színek ragyognak fiatalos erővel és életkedvvel. (H. L.) Farkas Pál: Testvérek Pethes Sándor portréja
