Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-18 / 14. szám

2 tfÉPÜJSÁG 1984. január 18. PANORÁMA Ünnepélyes megnyitó Stockholmban Látogatás után, látogatás előtt Kevéssé valószínű, hogy Csao Ce-jang kínai miniszterelnök csupán az útiköltséget akarta megtakarítani, amikor az Egyesült Államokban tett látogatása után beiktatta a Kana­dába esedékes utat is. Ez az útiterv sokkal inkább azt a kínai tételt kívánja bizonyítani, hogy Kína a világ minden orszá­gával javítapi kívánja a kapcsolatait. A kínai vezető ezt tételesen éppen az Egyesült Államokban szögezte le, nevezetesen akkor, amikor a Szovjetunióval való viszonyról kérdezték. Természetesen ma is fontos tényezője a nemzetközi életnek, hogy a kínai—amerikai kétoldalú és világpolitikai kapcsolatrendszer sokkal szerteágazóbb és több­szálú, mint a hatvanas évektől Peking által módszeresen leépített kínai—szovjet reláció. A kínai—amerikai kereske­delem volumene 6 milliárd dollár körül jár, Peking három alkalommal is fogadott amerikai elnököt. Az utóbbi években azonban Kínában is ráébredtek, hogy Washington részéről a korábban az egyik főellenségnek minő­sített KNK-val kezdeményezett flört meghatározó motívuma az, hogy Pekinget sakkfiguraként használják fel a szovjet­ellenes játszmában. Reagan elnökségével, miután a Fehér Ház jelenlegi lakója nem is titkolta a tajvani rezsim iránti rokon- szenvét, ez még világosabbá vált, és arra vezetett, hogy a kétoldalú kapcsolatok több ízben is kiéleződtek. Peking korántsem rejtette véka alá felháborodását, s im­már azt sem, hogy az amerikai külpolitika több aspektusával sem ért egyet. Miután ez a feszültség 1983 vége felé még a kínai kormányfő washingtoni látogatását is megkérdőjelezte. Washington számára az is siker volt, hogy Csao Ce-jang uta­zására végül mégis sor került, is így Reagan elnök — válasz­tási szempontokból, tehát az amerikai belpolitika színpadán is fontos — áprilisi pekingi meghívása továbbra is érvényes. Az amerikai politikusok nem titkolják, sőt, ezúttal is nyíl­tan hangoztatták: stratégiai — azaz összehangolt, hosszú távú, világosan megjelölt célkitűzésekre irányuló, hatalmi — együttműködésre törekszenek Kínával (természetesen első­sorban a Szovjetunióval szemben). Nos, Washingtonnak minden célzás, felszólítás, ajánlat ellenére sem sikerült a kínai miniszterelnököt belevinni ebbe az utcába, bár újra felvetette, mint erre a kínai miniszter- elnök utalt, a fegyvereladás lehetőségét is. Csao Ce-jang kifejtette, hogy bár Kína bizonyos nemzet­közi kérdésekben azonos, vagy hasonló nézeteket vall az Egyesült Államokkal (Afganisztán, Kambodzsa), más kérdé­sekben (Közel-Kelet, Latin-Amerika és a harmadik világ) nézeteltérései vannak vele. Ilyen körülmények között egy mindent felölelő stratégiai partneri viszony „lehetetlen". Pekingben pedig a washingtoni megbeszélésekről szóló össze­fogó értékelést azzal a megjegyzéssel zárták, hogy Kína mi­közben mind az Egyesült Államokkal, mind a Szovjetunióval javítani kívánja kapcsolatait, reméli azt is, hogy olvadás áll be az amerikai—szovjet viszonyban, ami hozzájárulna a világ békéjéhez. Igaz, Peking megerősítette, hogy nem tart „egyenlő távol­ságot” Washington és Moszkva között, de a meghívók kétség­kívül ennél többet szerettek volna hallani vendégüktől. Csao Ce-jang világosan jelezte, hogy Peking úra kíván ma­radni döntéseinek, nem fogja azokat alárendelni az amerikai stratégiai érdekeknek, folytatni kívánja azt az új diplomáciát, amelynek célja az ország modernizálásához megteremteni a Pekingben megfelelőnek tartott nemzetközi hátteret. A washingtoni látogatáson ennek-jegyében műszaki, tudo­mányos, kereskedelmi és ipari együttműködési egyezményt írtak alá, s Reagan pekingi útjáig halasztották a még vitatott atomenergetikai együttműködési egyezmény tető alá hozását. Azaz végső soron a kínai vendég amerikai látogatása nem hozott nagyobb világpolitikai szenzációt. De néha éppen ez az esemény. BARACS DÉNES IMF-hitel Magyarországnak (Folytatás az 1. oldalról) A bizalom- és biztonság- erősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó kon­ferencia megnyitásán a svéd fővárosban tartózkodó dr. Várkonyi Péter külügymi­niszter kedden délután talál­Andrej Gromiko, a Szov­jetunió Minisztertanácsa el­nökének első helyettese, kül­ügyminiszter kedden — a stockholmi konferencia meg­nyitása előtt látogatást tett XVI. Gusztáv svéd királynál. Gromiko és az uralkodó mindenek előtt leszögezte, hogy a két fél az egyenlőség és a kölcsönös tisztelet alap­ján kész a közös kapcsolatok építő jellegű fejlesztésére. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy a Szovjetunió kül­politikai kezdeményezései­nek célja a béke msgszilár­kozott George Shultz-cal, az Egyesült Államok külügymi­niszterével. A megbeszélésen áttekintették a kétoldalú ál­lamközi kapcsolatok helyze­tét és érintették a nemzetközi kérdéseket, mindenekelőtt a stockholmi konferencia előtt álló feladatokat. dítása, a fegyverkezési, kü­lönösen a nukleáris fegyver­kezési hajsza megfékezése. Ezzel összefüggésben utalt Jurij Andropov 1983. szep­tember 28-i és november 24-i nyilatkozatainak különösen nagy jelentőségére. XVI. Gusztáv kijelentette, hogy országa kész hozzájárul­ni az európai enyhülés elő­mozdításához, az egész nem­zetközi légkör megjavításá­hoz, Andrej Gromiko pedig rendkívüli fontosságúnak ne­vezte, hogy a stockholmi kon­ferenciának hatékonynak és építő jellegűnek kell lennie. ülésszakán az amerikai kül­döttség szerződéstervezetet fog előterjeszteni a vegyi fegyverek világméretű teljes és ellenőrizhető kiküszöbölé­séről. Ismeretes, hogy a kö­zelmúltban hangzott el a szocialista országok javasla­ta Európa vegyi fegyver-men­tesítéséről és a genfi bizott­ság előtt átfogó szovjet szer­ződéstervezet is fekszik, amelyet mindeddig a Nyugat obstrukciós magatartása mi­att nem lehetett elfogadtat­ni. Két szocialista ország, az NDK és Csehszlovákia kül­ügyminisztere szólalt fel a kedd délutáni ülésen. Oskar Fischer, az NDK diplomá­ciájának vezetője rámutatott, hogy az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének megkezdésével sokszorosára nőtt a békét fenyegető ve­szély. Utalt a szocialista or­szágok leszerelési javaslatai­nak folyamatosságára, egye­bek között a poültikai eny­hülés katonai enyhüléssel való összekapcsolását célzó kezdeményezéseikre. Beszélt az államok katonai tevé­kenysége „megjósodhatóságá- nak”, „kiszámíthatóságának” problémáiról. Az NDK kül­ügyminisztere, akárcsak csehszlovák kollégája, Bo- huslav Chnoupek, síkraszállt az erőszak kizárásának nem­zetközi jogi erejű rögzítése, az atomfegyver elsőként tör­ténő alkalmazásáról való le­mondás, az atomfegyver- mentes övezetek témájának azonnali és céltudatos meg­vitatása mellett. Az NDK és Csehszlovákia külügyminisztere egyaránt érzékeltette, hogy nem moz­dítható elő a kölcsönös biza­lom, ha egyesek a háttérben továbbra is a katonai erőfö­lény elérésére törekednek. A NATO középhatalmait a keddi felszólalók között a norvég és a dán külügymi­niszter képviselte. Mindket­ten a bizalomerősítő intézke­dések elsőbbségét igyekeztek kimutatni a biztonságerősítő intézkedésekkel szemben. * Washingtonban csak igen szerény várakozással tekinte­nek Shultz amerikai és Gro­miko szovjet külügyminisz­ter mai, stockholmi találko­zója elé. A találkozó jelentő­ségét az amerikai értékelések a két miniszter közötti rend­szeres munkakapcsolat hely­reállításában látják. Kenneth Dam amerikai külügyminisz­ter-helyettes kedden az ABC televízióban a találkozó — amerikai részről megfogal­mazott — céljaként „a kér­dések teljes skálájának átte­kintését” jelölte meg. Ezen­kívül haladást ígért a két­oldalú biztonságerősítő in­tézkedések kidolgozásában. BUDAPEST Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táv­iratban üdvözölte Bendzse- d«i«d Sadliit, az FLN Pánt fő­titkárát, az Algériai Demok­ratikus és Népi Köztársaság elnökét, újraválasztása al­kalmából. * Marjai József miniszter­elnök-helyettes a JS2SZK Szövetségi Végrehajtó Ta­nácsának meghívására ked­den hivatalos látogatásra Jugoszláviába utazott. * Dr. Alois Mock, az Oszt­rák Néppárt elnöke január 16-án és 17-én látogatást tett Budapesten, Előadást tartott a Magyar Külügyi Intézet­ben és megbeszélést folyta­tott Péter Jánossal, az or­szággyűlés alelnökével, Nagy János külügyminiszténiumi államtitkárral és Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront főtitkárával. A vendég talál­kozott és megbeszélést foly­tatott Aczél Györggyel, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjával, -a Központi Bizottság titkárával és Horn Gyulával, a külügyi osztály vezetőjével. VALENCIA A spanyolországi Valencia közelében kedden ismeretlen tettesek géppisztollyal agyon­lőttek három járőröző csend­őrt, akik az országúton tel­jesítettek szolgálatot. A tűz­harcban az egyik támadó is életét vesztette. A hatóságok szerint egyelőre nem világos, vajon a támadást terroristák vagy köztörvényes bűnözők követték-e el. BRÜSSZEL A paraszti jövedelmek erő­teljesen, reálértékben 6,3 százalékkal csökkentek 1983- ban az EGK-ban a brüsszeli bizottság közzétett éves je­lentése szerint. Az EGK-bi- zottság a múlt héten — a mezőgazdasági kiadások csökkentése céljával, tekin­tettel a közös kassza helyze­tére — mégis mindössze 0,8 százalékos átlagos áremelé­seket javasolt a következő idényre. A javaslatot egyön­tetű tiltakozás és felháboro­dás fogadta a közösség érde­kelt köreiben. KAIRÓ Kedden tovább terjedt a Likud-kormány megszorító gazdasági programja ellen tiltakozó izraeli sztrájkmoz­galom. A postások és a vas­utasak három napja tartó teljes munkabeszüntetése, s a központi adóhivatal, a bel­ügyminisztérium, a földmű­velésügyi minisztérium és az elektromos művek alkalma­zottainak részleges sztrájkja után kedden a többi kor­mányhivatal dolgozói is csak háromórás késéssel je­lentkeztek munkára. A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) ügyvezető igazgatósága 425 millió SDR (körülbelül 450 millió dollár) összegben elfogadta a Magyarországgal kötött újabb hitelmegállapo­dást. Az egy év alatt igénybe vehető, hétéves lejáratú hi­tel az 1984. évi gazdaságpoli­tikai célok eléréséhez nyújt pénzügyi támogatást. 1982 és 1983 decembere kö­zött az IMF két, összesen körülbelül 600 millió dollár összegű középlejáratú hitelt nyújtott Magyarországnak. Megkezdődtek a felszólalások Kedden délután a stock­holmi konferencia a küldött­ségvezetők nyilatkozataival megkezdte érdemi munkáját. A legyező alakú, hatalmas ülésteremben, amelyet a 35v résztvevő ország zászlaja dí­szít, az államok svéd nevé­nek abc-rendjében kaptak helyet a delegációk. Mind­egyik küldöttségben a kül­ügyminisztériumok vezető tisztviselői mellett magas rangú katonatisztek is jelen vannak, rájtuk kívül termé­szetesen szakértők és tanács­adók. A svéd miniszterelnök ál­tal a küldöttségvezetők tisz­teletére adott ebédet követő­en pontban 3 órakor nyitotta meg az elnök az ülést és el­sőként Claude Cheysson francia külügyminiszternek adta meg a szót. A francia diplomácia veze­tője azt fejtegette, hogy az államok közötti bizalmat nem lehet egyszerre és dek­larációkkal helyreállítani. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az Európában levő szövetségek tényét. Minde­nekelőtt meg kell akadályoz­ni a meglepetésszerű táma­dást, csökkenteni kell az et­től való félelmet, ki kell kapcsolni a megfélemlítő erődemonstrációkat, majd a hagyományos fegyverzet szintjét kell jelentősen le­szállítani. Claude Cheysson a helsinki folyamat szelle­mének megfelelő pragmati­kus lépések megtételét aján­lotta a konferenciának, ah­hoz, hogy elérje célját. Az első ülés szónokai kö­zött volt George Shultz, az Egyesült Államok külügymi­nisztere. Viszonylag mérsé­kelt hangvételű beszédében bejelentette, hogy az ameri­kai küldöttség Stockholmban javaslatokat készül előter­jeszteni a katonai erőkre vo­natkozó tájékoztatáscseréről, a hadgyakorlatok éves előre­jelzéséről, a számottevőbb katonai tevékenységre utaló előzetes értesítésekről, a megfigyelők cseréjéről, a kormányok közötti „válság­kommunikáció” javításáról. Jelezte, hogy más országok pozitív szellemű javaslatait is készek a Madridban kör­vonalazott ismérvek alapján megvizsgálni. A külügyminiszter sürget­te az erőszak kizárását a nemzetközi viták megoldásá­nak eszközei közül, a világ­ban felhalmozott fegyverzet csökkentését, „jobb munka- kapcsolat” kialakítását az Egyesült Államok és a Szov­jetunió között, ami szerinte fokozottabb együttműködést és kölcsönös megértést je­lenthetne. Az amerikai delegáció ve­zetője áttekintette az utolsó tízegynéhány év szovjet— amerikai fegy verzetk o rl áto - zási 'tárgyalásait, ezek néme­lyikének megszakításával a Szovjetuniót vádolta, holott e tárgyalások érdemi folyta­tását éppen Washington lé­pései tették tárgytalanná és lehetetlenné. „Mindenek el­lenére az ajtó nyitva van” — mondotta Shultz azonban anélkül,, hogy jelezte volna az Egyesült Államok készsé­gét a ralkétatelepítés előtti helyzet visszaállítására. Utalt arra, hogy a genfi leszerelési bizottság tavaszi Gusztáv király fogadta Gromikót Földes Mihály: Akik nem adták meg magukat... i. 1944. március 19. Éjszaka esett. Nehezen vir­radt. Tönt hajnali fények szi­várogtak át a gomnolygó fel­hőkön. A Waffen SS „halál- fejes” hadosztálya elérte az óbudai vámházat. Egyik ré­sze a Bécsi úton, a másik pedig a Vörösvári úton nyo­mult tovább. A Volksbund magyarországi legényei ültek a legelső kocsikban. Vác fe­lől a Duna partján egy má­sik német hadosztály özön­lött Újpest felé. Rázúdult Budapestre a hitleri hadigé­pezet minden fegyverneme. A magyar nép belső ellen­ségei kaput nyitottak a gyű­lölt idegennek. Horthy és mi­niszterei odavetették az or­szágot a német far ' "-"rk, pedig a haza 1 egy szóra feg” volna ellem' Hitle' muv P jöttek, miről van szó: a zöld- köpönyegesek lövésre készen «tartott fegyverei elárulták, miféle napok virradnak Ma­gyarország fővárosára. Újpest nyugati oldalán, a Dunával párhuzamosan futó Váci úton egy riadt gyári portás rászólt a mellette áll­dogáló tűzoltóra: — Látja? — Látom. — Mi ez? — Megszállás. — Gyalázat! — A kormány eladott ben­nünket. — Jön még kutyára dér. Így vélekedtek az egysze­rű emberek. Ebédidőre már a Wehr­macht őrszemei ácsorogtak Újpest középületei előtt, és a Hadiüzemeket is mind meg­' ' egyik •a jét, aki éppen a villamosra várt. Megszólította: — Mitévők legyünk elv­társ? — Még nem tudom, nem látok tisztán. — Hát némán tűrjük, hogy a németek megszálljanak bennünket? — Mii az, bajba akar so­dorni? Talán a vesztembe rohanjak? — hadarta és már ugrott is -a villamosra. Reggel még agitátorok raj­zoltak ki a Munkásotthon­ból. Férfiak és nők, vala­mennyien üzemi dolgozók. Népszava-előfizetőket gyűj­töttek, ami akkoriban több­nyire a kommunisták agitá- cióját álcázta. Amikor elvé­gezték feladatukat, s az Ist- vántelfci Főműhely felől visz- szatértek a Kolozsvári utcá­ba — megtudták, mi történt. Az őr rájuk kiáltott: •**. Kein Gedränge! — Mit mondott? Fél a csoportosulástól. :-'Van elmentek, néhá- 'adtak. Egy távoláb­an tanakodtak: a tagnévsor! — Mit -tegyünk? — Gyerünk fel érte! Ezeket a munkásokat az illegális mozgalom nevelte. Veszély idején nem vesztet­ték el a fejüket. A lélegzetük is elállt arra a gondolatra, hogy a kartotékok a néme­tek kezébe kerülhetnek. Ép­pen eleget hallottak Dachau- ról és Buchenwaldról. Felke­resték gyorsan a különböző szakmák titkárait, és velük együtt beszivárogtak a Mun­kásotthonba. A fasiszta vá­rosparancsnokság eleinte csupán a gyülekezést akarta megakadályozni, egyesével, kettessével jöhettek, mehet­tek az emberek. Néhány órá­val később a magyar királyi rendőrséggel feltöltött Ges­tapo már másként véleke­dett. Akkor azonban már le­maradt egyről-«másról. A bő­rösök személyi lapjait Szé­kely Ernő hozta ki. A fa­munkások irattárát alig tud- «ták kimenteni, mert időbe telt, amíg Markovics elvtárs­itól, a fások «titkárától meg­szerezték a kulcsokat. Újpest szervezett munkásainak első harci tette a német fasiszta megszállás ellen valameny- nyi tagnévsor megmentése volt. • Sok tízezer német faniszta csizmája kopogott a buda­pesti aszfalton. A színházak és a mozik előadásait betiltották, de a Nagymező utcai hírhedt mu­latók szeparéiban hemzseg­tek az SS-tisztek és a prosti­tuáltak. Megalakult a Sztó- jay-kormány. A budapesti német követségen új gazda jelent meg: Veesenmayer. Ez a gauleiter megparancsolta, hogy katonai felülvizsgálaton jelentkezzék mindenki, akár bevált már katonának, akár nem. Az ellenzéki pártokat feloszlatták, s a lakosságot származási lapok beszerzésé­re kötelezték. Kihirdették a szigorú statáriumot. Azok a polgári körök, amelyek mindeddig valamiféle izgal­mas, nagyszabású, jól jöve­delmező tőzsdemanővernek képzelték a háborút, megrö­könyödve tapasztalták, hogy egészen másról van szó ... A nyilasok úgy érezték, eljött az ő idejük, a kispolgárok dermedten lapultak. Teljes­nek látszott a reakció, a hit­leristák győzelme. És a kommunisták? A Gestapo kopói halálra keresték a kommunistákat és a többi hazafit. Sombor— Schweinitzer—Hain—Wa- yand nyilvántartása alapján jegyzéket készítettek azokról, akiket Németországba akar­tak hurcolni. Az árulóknak pénzjutalmat ígértek. A párt — hallatlan vér- veszteségek után — 1943 au­gusztusában a Békepárt ne­vet vette fel, s folytatta a függetlenségi mozgalom pro­pagandáját. Az illegális har­cosok nagyon jól tudták, hogy a fejükkel játszanak, egy-egy régi sejt tagjai még­is keresni kezdték egymást. Az idősebb, felnőtt újpesti munkásokat főleg Braun Éva és Kende István, a‘ fiatalokat pedig elsősorban Orbán László, Kós Béla és Osváth Klára szervezte. Csakhogy a harcedzett újpesti kommu­nisták közül sokan nem tar­tózkodtak ekkor Újpesten. Andrásfi Gyula büntetőszá­zadban sínylődött, Mód Ala­dár szigorú illegalitásba kényszerült, Bárd András pedig betegen feküdt. Távol­létükben Földes László fia­tal asztalosmunkás irányítot­ta az újpesti szervezetet. Föl­des 1937 óta harcolt az ille­gális Kommunista Párt so­raiban. Részt vett a szakmai bérharcokban, a sztrájkok­ban és politikai mozgalmak­ban. Igen nehéz helyzetben volt társaival együtt, mert a rendőrség ismerte, és a spic­lik kitartóan szimatoltak utána. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom