Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-18 / 14. szám
2 tfÉPÜJSÁG 1984. január 18. PANORÁMA Ünnepélyes megnyitó Stockholmban Látogatás után, látogatás előtt Kevéssé valószínű, hogy Csao Ce-jang kínai miniszterelnök csupán az útiköltséget akarta megtakarítani, amikor az Egyesült Államokban tett látogatása után beiktatta a Kanadába esedékes utat is. Ez az útiterv sokkal inkább azt a kínai tételt kívánja bizonyítani, hogy Kína a világ minden országával javítapi kívánja a kapcsolatait. A kínai vezető ezt tételesen éppen az Egyesült Államokban szögezte le, nevezetesen akkor, amikor a Szovjetunióval való viszonyról kérdezték. Természetesen ma is fontos tényezője a nemzetközi életnek, hogy a kínai—amerikai kétoldalú és világpolitikai kapcsolatrendszer sokkal szerteágazóbb és többszálú, mint a hatvanas évektől Peking által módszeresen leépített kínai—szovjet reláció. A kínai—amerikai kereskedelem volumene 6 milliárd dollár körül jár, Peking három alkalommal is fogadott amerikai elnököt. Az utóbbi években azonban Kínában is ráébredtek, hogy Washington részéről a korábban az egyik főellenségnek minősített KNK-val kezdeményezett flört meghatározó motívuma az, hogy Pekinget sakkfiguraként használják fel a szovjetellenes játszmában. Reagan elnökségével, miután a Fehér Ház jelenlegi lakója nem is titkolta a tajvani rezsim iránti rokon- szenvét, ez még világosabbá vált, és arra vezetett, hogy a kétoldalú kapcsolatok több ízben is kiéleződtek. Peking korántsem rejtette véka alá felháborodását, s immár azt sem, hogy az amerikai külpolitika több aspektusával sem ért egyet. Miután ez a feszültség 1983 vége felé még a kínai kormányfő washingtoni látogatását is megkérdőjelezte. Washington számára az is siker volt, hogy Csao Ce-jang utazására végül mégis sor került, is így Reagan elnök — választási szempontokból, tehát az amerikai belpolitika színpadán is fontos — áprilisi pekingi meghívása továbbra is érvényes. Az amerikai politikusok nem titkolják, sőt, ezúttal is nyíltan hangoztatták: stratégiai — azaz összehangolt, hosszú távú, világosan megjelölt célkitűzésekre irányuló, hatalmi — együttműködésre törekszenek Kínával (természetesen elsősorban a Szovjetunióval szemben). Nos, Washingtonnak minden célzás, felszólítás, ajánlat ellenére sem sikerült a kínai miniszterelnököt belevinni ebbe az utcába, bár újra felvetette, mint erre a kínai miniszter- elnök utalt, a fegyvereladás lehetőségét is. Csao Ce-jang kifejtette, hogy bár Kína bizonyos nemzetközi kérdésekben azonos, vagy hasonló nézeteket vall az Egyesült Államokkal (Afganisztán, Kambodzsa), más kérdésekben (Közel-Kelet, Latin-Amerika és a harmadik világ) nézeteltérései vannak vele. Ilyen körülmények között egy mindent felölelő stratégiai partneri viszony „lehetetlen". Pekingben pedig a washingtoni megbeszélésekről szóló összefogó értékelést azzal a megjegyzéssel zárták, hogy Kína miközben mind az Egyesült Államokkal, mind a Szovjetunióval javítani kívánja kapcsolatait, reméli azt is, hogy olvadás áll be az amerikai—szovjet viszonyban, ami hozzájárulna a világ békéjéhez. Igaz, Peking megerősítette, hogy nem tart „egyenlő távolságot” Washington és Moszkva között, de a meghívók kétségkívül ennél többet szerettek volna hallani vendégüktől. Csao Ce-jang világosan jelezte, hogy Peking úra kíván maradni döntéseinek, nem fogja azokat alárendelni az amerikai stratégiai érdekeknek, folytatni kívánja azt az új diplomáciát, amelynek célja az ország modernizálásához megteremteni a Pekingben megfelelőnek tartott nemzetközi hátteret. A washingtoni látogatáson ennek-jegyében műszaki, tudományos, kereskedelmi és ipari együttműködési egyezményt írtak alá, s Reagan pekingi útjáig halasztották a még vitatott atomenergetikai együttműködési egyezmény tető alá hozását. Azaz végső soron a kínai vendég amerikai látogatása nem hozott nagyobb világpolitikai szenzációt. De néha éppen ez az esemény. BARACS DÉNES IMF-hitel Magyarországnak (Folytatás az 1. oldalról) A bizalom- és biztonság- erősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferencia megnyitásán a svéd fővárosban tartózkodó dr. Várkonyi Péter külügyminiszter kedden délután találAndrej Gromiko, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter kedden — a stockholmi konferencia megnyitása előtt látogatást tett XVI. Gusztáv svéd királynál. Gromiko és az uralkodó mindenek előtt leszögezte, hogy a két fél az egyenlőség és a kölcsönös tisztelet alapján kész a közös kapcsolatok építő jellegű fejlesztésére. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió külpolitikai kezdeményezéseinek célja a béke msgszilárkozott George Shultz-cal, az Egyesült Államok külügyminiszterével. A megbeszélésen áttekintették a kétoldalú államközi kapcsolatok helyzetét és érintették a nemzetközi kérdéseket, mindenekelőtt a stockholmi konferencia előtt álló feladatokat. dítása, a fegyverkezési, különösen a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezése. Ezzel összefüggésben utalt Jurij Andropov 1983. szeptember 28-i és november 24-i nyilatkozatainak különösen nagy jelentőségére. XVI. Gusztáv kijelentette, hogy országa kész hozzájárulni az európai enyhülés előmozdításához, az egész nemzetközi légkör megjavításához, Andrej Gromiko pedig rendkívüli fontosságúnak nevezte, hogy a stockholmi konferenciának hatékonynak és építő jellegűnek kell lennie. ülésszakán az amerikai küldöttség szerződéstervezetet fog előterjeszteni a vegyi fegyverek világméretű teljes és ellenőrizhető kiküszöböléséről. Ismeretes, hogy a közelmúltban hangzott el a szocialista országok javaslata Európa vegyi fegyver-mentesítéséről és a genfi bizottság előtt átfogó szovjet szerződéstervezet is fekszik, amelyet mindeddig a Nyugat obstrukciós magatartása miatt nem lehetett elfogadtatni. Két szocialista ország, az NDK és Csehszlovákia külügyminisztere szólalt fel a kedd délutáni ülésen. Oskar Fischer, az NDK diplomáciájának vezetője rámutatott, hogy az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének megkezdésével sokszorosára nőtt a békét fenyegető veszély. Utalt a szocialista országok leszerelési javaslatainak folyamatosságára, egyebek között a poültikai enyhülés katonai enyhüléssel való összekapcsolását célzó kezdeményezéseikre. Beszélt az államok katonai tevékenysége „megjósodhatóságá- nak”, „kiszámíthatóságának” problémáiról. Az NDK külügyminisztere, akárcsak csehszlovák kollégája, Bo- huslav Chnoupek, síkraszállt az erőszak kizárásának nemzetközi jogi erejű rögzítése, az atomfegyver elsőként történő alkalmazásáról való lemondás, az atomfegyver- mentes övezetek témájának azonnali és céltudatos megvitatása mellett. Az NDK és Csehszlovákia külügyminisztere egyaránt érzékeltette, hogy nem mozdítható elő a kölcsönös bizalom, ha egyesek a háttérben továbbra is a katonai erőfölény elérésére törekednek. A NATO középhatalmait a keddi felszólalók között a norvég és a dán külügyminiszter képviselte. Mindketten a bizalomerősítő intézkedések elsőbbségét igyekeztek kimutatni a biztonságerősítő intézkedésekkel szemben. * Washingtonban csak igen szerény várakozással tekintenek Shultz amerikai és Gromiko szovjet külügyminiszter mai, stockholmi találkozója elé. A találkozó jelentőségét az amerikai értékelések a két miniszter közötti rendszeres munkakapcsolat helyreállításában látják. Kenneth Dam amerikai külügyminiszter-helyettes kedden az ABC televízióban a találkozó — amerikai részről megfogalmazott — céljaként „a kérdések teljes skálájának áttekintését” jelölte meg. Ezenkívül haladást ígért a kétoldalú biztonságerősítő intézkedések kidolgozásában. BUDAPEST Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Bendzse- d«i«d Sadliit, az FLN Pánt főtitkárát, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét, újraválasztása alkalmából. * Marjai József miniszterelnök-helyettes a JS2SZK Szövetségi Végrehajtó Tanácsának meghívására kedden hivatalos látogatásra Jugoszláviába utazott. * Dr. Alois Mock, az Osztrák Néppárt elnöke január 16-án és 17-én látogatást tett Budapesten, Előadást tartott a Magyar Külügyi Intézetben és megbeszélést folytatott Péter Jánossal, az országgyűlés alelnökével, Nagy János külügyminiszténiumi államtitkárral és Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront főtitkárával. A vendég találkozott és megbeszélést folytatott Aczél Györggyel, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, -a Központi Bizottság titkárával és Horn Gyulával, a külügyi osztály vezetőjével. VALENCIA A spanyolországi Valencia közelében kedden ismeretlen tettesek géppisztollyal agyonlőttek három járőröző csendőrt, akik az országúton teljesítettek szolgálatot. A tűzharcban az egyik támadó is életét vesztette. A hatóságok szerint egyelőre nem világos, vajon a támadást terroristák vagy köztörvényes bűnözők követték-e el. BRÜSSZEL A paraszti jövedelmek erőteljesen, reálértékben 6,3 százalékkal csökkentek 1983- ban az EGK-ban a brüsszeli bizottság közzétett éves jelentése szerint. Az EGK-bi- zottság a múlt héten — a mezőgazdasági kiadások csökkentése céljával, tekintettel a közös kassza helyzetére — mégis mindössze 0,8 százalékos átlagos áremeléseket javasolt a következő idényre. A javaslatot egyöntetű tiltakozás és felháborodás fogadta a közösség érdekelt köreiben. KAIRÓ Kedden tovább terjedt a Likud-kormány megszorító gazdasági programja ellen tiltakozó izraeli sztrájkmozgalom. A postások és a vasutasak három napja tartó teljes munkabeszüntetése, s a központi adóhivatal, a belügyminisztérium, a földművelésügyi minisztérium és az elektromos művek alkalmazottainak részleges sztrájkja után kedden a többi kormányhivatal dolgozói is csak háromórás késéssel jelentkeztek munkára. A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) ügyvezető igazgatósága 425 millió SDR (körülbelül 450 millió dollár) összegben elfogadta a Magyarországgal kötött újabb hitelmegállapodást. Az egy év alatt igénybe vehető, hétéves lejáratú hitel az 1984. évi gazdaságpolitikai célok eléréséhez nyújt pénzügyi támogatást. 1982 és 1983 decembere között az IMF két, összesen körülbelül 600 millió dollár összegű középlejáratú hitelt nyújtott Magyarországnak. Megkezdődtek a felszólalások Kedden délután a stockholmi konferencia a küldöttségvezetők nyilatkozataival megkezdte érdemi munkáját. A legyező alakú, hatalmas ülésteremben, amelyet a 35v résztvevő ország zászlaja díszít, az államok svéd nevének abc-rendjében kaptak helyet a delegációk. Mindegyik küldöttségben a külügyminisztériumok vezető tisztviselői mellett magas rangú katonatisztek is jelen vannak, rájtuk kívül természetesen szakértők és tanácsadók. A svéd miniszterelnök által a küldöttségvezetők tiszteletére adott ebédet követően pontban 3 órakor nyitotta meg az elnök az ülést és elsőként Claude Cheysson francia külügyminiszternek adta meg a szót. A francia diplomácia vezetője azt fejtegette, hogy az államok közötti bizalmat nem lehet egyszerre és deklarációkkal helyreállítani. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az Európában levő szövetségek tényét. Mindenekelőtt meg kell akadályozni a meglepetésszerű támadást, csökkenteni kell az ettől való félelmet, ki kell kapcsolni a megfélemlítő erődemonstrációkat, majd a hagyományos fegyverzet szintjét kell jelentősen leszállítani. Claude Cheysson a helsinki folyamat szellemének megfelelő pragmatikus lépések megtételét ajánlotta a konferenciának, ahhoz, hogy elérje célját. Az első ülés szónokai között volt George Shultz, az Egyesült Államok külügyminisztere. Viszonylag mérsékelt hangvételű beszédében bejelentette, hogy az amerikai küldöttség Stockholmban javaslatokat készül előterjeszteni a katonai erőkre vonatkozó tájékoztatáscseréről, a hadgyakorlatok éves előrejelzéséről, a számottevőbb katonai tevékenységre utaló előzetes értesítésekről, a megfigyelők cseréjéről, a kormányok közötti „válságkommunikáció” javításáról. Jelezte, hogy más országok pozitív szellemű javaslatait is készek a Madridban körvonalazott ismérvek alapján megvizsgálni. A külügyminiszter sürgette az erőszak kizárását a nemzetközi viták megoldásának eszközei közül, a világban felhalmozott fegyverzet csökkentését, „jobb munka- kapcsolat” kialakítását az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, ami szerinte fokozottabb együttműködést és kölcsönös megértést jelenthetne. Az amerikai delegáció vezetője áttekintette az utolsó tízegynéhány év szovjet— amerikai fegy verzetk o rl áto - zási 'tárgyalásait, ezek némelyikének megszakításával a Szovjetuniót vádolta, holott e tárgyalások érdemi folytatását éppen Washington lépései tették tárgytalanná és lehetetlenné. „Mindenek ellenére az ajtó nyitva van” — mondotta Shultz azonban anélkül,, hogy jelezte volna az Egyesült Államok készségét a ralkétatelepítés előtti helyzet visszaállítására. Utalt arra, hogy a genfi leszerelési bizottság tavaszi Gusztáv király fogadta Gromikót Földes Mihály: Akik nem adták meg magukat... i. 1944. március 19. Éjszaka esett. Nehezen virradt. Tönt hajnali fények szivárogtak át a gomnolygó felhőkön. A Waffen SS „halál- fejes” hadosztálya elérte az óbudai vámházat. Egyik része a Bécsi úton, a másik pedig a Vörösvári úton nyomult tovább. A Volksbund magyarországi legényei ültek a legelső kocsikban. Vác felől a Duna partján egy másik német hadosztály özönlött Újpest felé. Rázúdult Budapestre a hitleri hadigépezet minden fegyverneme. A magyar nép belső ellenségei kaput nyitottak a gyűlölt idegennek. Horthy és miniszterei odavetették az országot a német far ' "-"rk, pedig a haza 1 egy szóra feg” volna ellem' Hitle' muv P jöttek, miről van szó: a zöld- köpönyegesek lövésre készen «tartott fegyverei elárulták, miféle napok virradnak Magyarország fővárosára. Újpest nyugati oldalán, a Dunával párhuzamosan futó Váci úton egy riadt gyári portás rászólt a mellette álldogáló tűzoltóra: — Látja? — Látom. — Mi ez? — Megszállás. — Gyalázat! — A kormány eladott bennünket. — Jön még kutyára dér. Így vélekedtek az egyszerű emberek. Ebédidőre már a Wehrmacht őrszemei ácsorogtak Újpest középületei előtt, és a Hadiüzemeket is mind meg' ' egyik •a jét, aki éppen a villamosra várt. Megszólította: — Mitévők legyünk elvtárs? — Még nem tudom, nem látok tisztán. — Hát némán tűrjük, hogy a németek megszálljanak bennünket? — Mii az, bajba akar sodorni? Talán a vesztembe rohanjak? — hadarta és már ugrott is -a villamosra. Reggel még agitátorok rajzoltak ki a Munkásotthonból. Férfiak és nők, valamennyien üzemi dolgozók. Népszava-előfizetőket gyűjtöttek, ami akkoriban többnyire a kommunisták agitá- cióját álcázta. Amikor elvégezték feladatukat, s az Ist- vántelfci Főműhely felől visz- szatértek a Kolozsvári utcába — megtudták, mi történt. Az őr rájuk kiáltott: •**. Kein Gedränge! — Mit mondott? Fél a csoportosulástól. :-'Van elmentek, néhá- 'adtak. Egy távolában tanakodtak: a tagnévsor! — Mit -tegyünk? — Gyerünk fel érte! Ezeket a munkásokat az illegális mozgalom nevelte. Veszély idején nem vesztették el a fejüket. A lélegzetük is elállt arra a gondolatra, hogy a kartotékok a németek kezébe kerülhetnek. Éppen eleget hallottak Dachau- ról és Buchenwaldról. Felkeresték gyorsan a különböző szakmák titkárait, és velük együtt beszivárogtak a Munkásotthonba. A fasiszta városparancsnokság eleinte csupán a gyülekezést akarta megakadályozni, egyesével, kettessével jöhettek, mehettek az emberek. Néhány órával később a magyar királyi rendőrséggel feltöltött Gestapo már másként vélekedett. Akkor azonban már lemaradt egyről-«másról. A bőrösök személyi lapjait Székely Ernő hozta ki. A famunkások irattárát alig tud- «ták kimenteni, mert időbe telt, amíg Markovics elvtársitól, a fások «titkárától megszerezték a kulcsokat. Újpest szervezett munkásainak első harci tette a német fasiszta megszállás ellen valameny- nyi tagnévsor megmentése volt. • Sok tízezer német faniszta csizmája kopogott a budapesti aszfalton. A színházak és a mozik előadásait betiltották, de a Nagymező utcai hírhedt mulatók szeparéiban hemzsegtek az SS-tisztek és a prostituáltak. Megalakult a Sztó- jay-kormány. A budapesti német követségen új gazda jelent meg: Veesenmayer. Ez a gauleiter megparancsolta, hogy katonai felülvizsgálaton jelentkezzék mindenki, akár bevált már katonának, akár nem. Az ellenzéki pártokat feloszlatták, s a lakosságot származási lapok beszerzésére kötelezték. Kihirdették a szigorú statáriumot. Azok a polgári körök, amelyek mindeddig valamiféle izgalmas, nagyszabású, jól jövedelmező tőzsdemanővernek képzelték a háborút, megrökönyödve tapasztalták, hogy egészen másról van szó ... A nyilasok úgy érezték, eljött az ő idejük, a kispolgárok dermedten lapultak. Teljesnek látszott a reakció, a hitleristák győzelme. És a kommunisták? A Gestapo kopói halálra keresték a kommunistákat és a többi hazafit. Sombor— Schweinitzer—Hain—Wa- yand nyilvántartása alapján jegyzéket készítettek azokról, akiket Németországba akartak hurcolni. Az árulóknak pénzjutalmat ígértek. A párt — hallatlan vér- veszteségek után — 1943 augusztusában a Békepárt nevet vette fel, s folytatta a függetlenségi mozgalom propagandáját. Az illegális harcosok nagyon jól tudták, hogy a fejükkel játszanak, egy-egy régi sejt tagjai mégis keresni kezdték egymást. Az idősebb, felnőtt újpesti munkásokat főleg Braun Éva és Kende István, a‘ fiatalokat pedig elsősorban Orbán László, Kós Béla és Osváth Klára szervezte. Csakhogy a harcedzett újpesti kommunisták közül sokan nem tartózkodtak ekkor Újpesten. Andrásfi Gyula büntetőszázadban sínylődött, Mód Aladár szigorú illegalitásba kényszerült, Bárd András pedig betegen feküdt. Távollétükben Földes László fiatal asztalosmunkás irányította az újpesti szervezetet. Földes 1937 óta harcolt az illegális Kommunista Párt soraiban. Részt vett a szakmai bérharcokban, a sztrájkokban és politikai mozgalmakban. Igen nehéz helyzetben volt társaival együtt, mert a rendőrség ismerte, és a spiclik kitartóan szimatoltak utána. (Folytatjuk.)
