Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-25 / 252. szám
2 ‘rtÉPÜJSÁG 1983. október 25. Hazánk és Lengyelország A két ország vezetői rendszeresen találkoznak. Wojciech Jaruzelski és Kádár János megbeszélése a tavalyi budapesti látogatás alkalmával. (Fotó: MTI—KS) Attól kezdve, hogy a kereszténység magyarországi meghonosításában Gnieznoi Adalbert püspök és tanítványai szerepet vállaltak, voltaképpen nincs a két nemzet történelmében olyan évszázad, amelynek krónikájából ne tudnánk valami közöset felidézni. A legújabb kor históriájából többek között a Tanácsköztársaságot két zászlóaljjal segítő lengyel önkéntesekre, majd az 1939- es fasiszta megszállás után nálunk menedékre lelt százezernyi lengyelre emlékezhetünk. A második világháború utáni évtizedek pedig új tartalommal, a közös politikai, gazdasági és társadalmi célok összetartó erejével mélyítették a hagyományos barátságot. Nagymértékben innen is ered az elmúlt három esztendő lengyelországi eseményeit figyelemmel követő magyar közvélemény aggodalma. Innen, hogy lengyel barátaink ma is számíthatnak együttérzésünkre, segítségünkre — amint ezt az MSZMP KB első titkára kifejtette legutóbb a lengyel testvérpárt legmagasabb szintű delegációjának 1982- es budapesti látogatása idején. A tárgyalások befejeztével Kádár János utalt arra is, hogy a LEMP-nek bonyolult nemzetközi feltételek között, a külső és belső ellenséges erők támadásai közepette kell kijavítani a szocialista építés korábbi éveiben keletkezett torzulásokat, helyreállítani a párt egységét, vezető szerepét és teljesen visszanyerni a dolgozó tömegek bizalmát. A magyar kommunisták, a magyar nép megértéssel fogad-, ta a lengyel vezetés 1981 decemberi döntését, amellyel megelőzték a polgárháborút, megteremtették a szocialista fejlődés nélkülözhetetlen alapfeltételét, a törvényességet. A szükségállapot bevezetése, sőt már megszüntetése óta is olyan időszak telt el, amit Lengyelországban jogosan minősítenek a fokozatosan kibontakozó konszolidáció, a társadalmi megnyugvás periódusának. Wojciech Jaruzelski a LEMP KB legutóbbi ülésén kijelentette: „... mögöttünk van mindaz, ami drámai volt, de előttünk áll még minden, ami nehéz”. Nem kétséges, hogy a következő esztendőkben is ott állunk majd a baráti lengyel nép mellett, ha szerények is lehetőségeink. Tekintélyes fejezet a két ország kapcsolataiban a gazdasági együttműködés. Az első, 1945-ben készült árucsere-jegyzőkönyvet napjainkig egyre bővülő tartalmú kétoldalú egyezmények sora követte. 1959-ben hozták létre a lengyel bányák meddőhányóit hasznosító Haldex közös vállalatot, a magyar bányák pedig a lengyel szénkitermelő berendezések tekintélyes megrendelőjévé léptek elő. A kapcsolatok szélesedése -a lengyel népgazdaság ismert gondjai ellenére sem állt meg: az elmúlt években 10—12 százalékkal nőtt a kölcsönös áruforgalom. Ma hazánk hatodik legnagyobb kereskedelmi partnere Lengyelország. A termékek hosszú sorának felsorolása helyett, említsünk csak néhány példát: 126-os Polski Fiat kisautók ezreit kapjuk, amíg a lengyel városok helyi közlekedését sok száz Ikarusszal korszerűsítették. A tervek szerint a közeljövőben az Ikarus és a Jelez Gyár létrehozza magyar alvázú és lengyel karosszériájú új autóbuszát. Gazdag, sokszínű a két ország kulturális kapcsolata is. Az 1948-as kulturális szerződés megkötésétől, az ugyanezen esztendőben létrehozott varsói magyar kulturális intézet megnyitásától számítva a mérföldköveket, olyan eseményekre gondolhatunk, mint a magyar és lengyel intézmények, társadalmi szervezetek, szövetségek, a két ország rádiójának és televíziójának, több sajtó- orgánumának, megyei lapjának kétoldalú kapcsolatteremtése. Létrehozták a kulturális és tudományos együttműködési vegyes bizottságot. A könyvkiadás, a filmbemutatók, a művészek és együttesek cseréje, kiállítások és közös tudományos kutatások egész sora adja a kapcsolatok bőséges példatárát. A Varsóban dolgozó magyar újságíró napról napra tapasztalja, hogy a lengyelek rendkívül élénk figyelemmel kísérik hazánk eseményeit, eredményeit. Az érdeklődés gyökere az évezredes múlt jó kapcsolataiból, s a szocialista együttműködés közelmúltjából, jelenéből ered. Ezzel a mély rokonszenv- től fűtött várakozással tekintenek a lengyelek a kedden Kádár János vezetésével hozzájuk hivatalos, baráti látogatásra induló magyar párt- és kormányküldöttség tárgyalásai elé. SZILAGYI SZABOLCS A Haldex üzemekben a lengyel szénbányák meddőit dolgozzák fel Munkásemlékek századunk első harmadából (14.) Utam Marxhoz A Sacco—Vanzetti-viták idején feltűnt nekem egy szerény magatartásé, nem hangoskodó, logikusan gondolkodó és érvelő munkás. Közelebbről megismerkedtem vele; a neve Kruzslák Béla volt. Űj ismerősöm bebizonyította, hogy a szocializmus — így a Szovjetunió — iránti munkásszimpátia és szolidaritás minden akadály ellenére terjed. Ez az áramlat 'az amerikai földrész határainál sem tartóztatható fel. Az amerikai burzsoáziának nincsenek a munkások által is elfogadható ellenérvei, ezért a régi módszerrel, a terror eszközével lép fel, hogy félelmet keltsen. Ezt akarja elérni Sacco és Vanzetti életének kioltásával is. „Aki pedig — mondta — gyalázza a szovjetországot, és a kommunista pártot, az máris azon az úton jár, amilyenen a burzsoázia az egész munkásosztályt járatni szeretné.” Kruzslák barátom egy idő után nem jelent meg többé a munkaközvetítő helyiségekben. Természetesen azt nem sejthettem, hogy részt vesz az illegális kommunista mozgalomban. Erről csak jóval később szerezhettem tudomást, amikor vele mint a szakszervezeti ellenzék vezető személyiségével találkoztam és kapcsolataink állandósultak. Későbbi munkásmozgalmi tevékenységem kibontakozása szempontjából döntő jelentőségű volt Wágner József géplakatossal létrejött ismeretségem. Politikai érettsége Kruzslákéhoz volt hasonló, érvei cáfolhatatlanok voltak, és vitapartnerei vagy nézeteik tarthatatlanságát ismerték el, vagy eloldalog- tak, miután szégyellték beismerni, hogy alulmaradtak. Vonzalmat éreztem Wágner iránt, imponált nekem, hogy munkás létére lexikális a tudása, és játszi könnyedséggel igazodik el Marx Károly tudományos munkáiban. Eszembe jutott az a kudarc, amely egykori tanonctársa- immal együtt ért, amikor Franz Mehring révén meg akartunk ismerkedni Marxszal. Ezt el is mondtam Wág- nernak, amikor közelebbről megismertem. Wágner — aki egyébként a csepeli Weiss Manfréd Műveknél talált alkalmazást és családjával együtt Pest- szentlőrincen, az Állami Lakótelepen (barakktelep) lakott — tudatosan keltette fel érdeklődésemet Marx munkássága iránt, ösztönzött tanításai megismerésére és ehhez felajánlotta segítségét. — Bekapcsolódhatsz, ha értelmét látod — ajánlotta egy napon — abba a szemináriumba, amelynek keretében néhányan Marx A tőke című művét tanulmányozzuk. A foglalkozásokat a résztvevők lakásain tartjuk, felváltva, rejtve a hatóságok elől. A Wágner-féle szemináriumhoz való csatlakozás fontos lépést jelentett életemnek abban a szakaszában. Wágner elhallgatta előttem, hogy az illegális kommunista mozgalom egy olyan csoportosulásához csatlakoztatott, amelyet a tényleges párt, a KMP bírált és tevékenységét egységbontónak ítélte, mert a csoport tagadta a forradalmi megmozdulások azonnali szükségességét. A frakciót vezetője nevéről Weisshauss-frakciónak titulálták, de az évente tíz alkalommal megjelenő Üj Szó című lapra utalva, Űj Szó mozgalomnak is nevezték. „A legfontosabb tennivaló — hangsúlyozta Wágner — a legjobb, legáldozatkészebb munkások forradalmi vezetőkké képzése, nevelése. A munkásosztály forradalmi harcát megvívni, a hatalmat újból megszerezni, azt megtartani és gyakorolni csak jól képzett forradalmi vezetőkkel lehet. Ehhez múlhatatlanul fontos a munkás- osztály forradalmi elméletét, a marxista tanításokat megismerni, elsajátítani és majdan alkalmazni tudni.” Wágner érvei jól hangzottak, igaznak hatottak és megnyugtattak, hogy a szemináriumhoz való csatlakozásom helyes lépés volt. Azokban az években a tanulmányozáshoz szükséges marxi mű, A tőke, nem volt kapható, ezért egy-egy lehúzott példányból kellett a szemináriumok hallgatóinak kézzel kiírni az éppen soron lévő részt. Ennek a szükségmódszernek volt egy előnye is, hiszen a másolók valósággal átrágták magukat az egyes fejezeteken, majd a foglalkozásokon felvetett kérdéseikkel a szemináriumokat mindig igen élénkké és tartalmassá tették. „Wágner, szemináriumunk vezetője — akiről itt írom meg, hogy röviddel a felszabadulás után súlyos betegségben meghalt — imponáló biztonsággal igazodott el Marx hatalmas tudományos munkájában, Több mint öt évtized múlt el azóta, hogy az ő segítségével megkezdtem Marx alapvető művének tanulmányozását, és ezért hálával gondolok akkori nevelőmre. A hála érzése azonban nem hallgattathatja el velem, hogy a baloldali munkásmozgalom egy frakciójához kapcsolt. Hibáját enyhíti az a tény, hogy az általa politikai és ideológiai nevelésben részesített munkások valamennyien rátaláltak a helyes útra és szolgálták — szolgálják — a szocializmus ügyét. (Következik: Válságos idők.) HARMATI SÁNDOR Bejrúti kamikazék Hétfő esti kommentárunk. Ilyen iszonyatos robbanások még a sokat próbált Bejrutban sem voltak: pedig a libanoni főváros, s az egész ország igazán hozzászokott már az elmúlt évtizedben a borzalmakhoz. A hét végi két merénylet azonban több tekintetben különbözik az eddigiektől. Főleg abban, hogy ilyen óriási csapást még nem mértek a rend- fenntartóként Libanonban lévő külföldi csapatokra. Tudjuk, hogy a csaknem 200 halálos áldozat sem tekinthető végleges számnak, hiszen súlyos sebesültek fekszenek a kórházakban, és a romhegyek alatt váltig kutatnak az eltemetettek után. Másrészt most fordul elő először, hogy a merényletet tervezők kamikazékra bízták a lebonyolítást: az amerikai tengerészgyalogosok szállására betört teherautót is, a francia katonák épületénél levegőbe repült gépkocsit is egy-egy halálra szánt önkéntes vezette, amint ezt később a merényleteket magára vállaló — eleddig ismeretlen szervezet — közölte a nyilvánossággal. A fanatikus öngyilkosokkal végrehajtott akció már önmagában is bizonyítja, hogy az őrült indulatok végképp elszabadultak Libanonban. Megfigyelők szerint a tettesek a jövő hétre Genfbe összehívott nemzeti megbékélési tárgyalások útját akarták eltorlaszolni. Tény, hogy vannak csoportok, amelyek határozottan az amerikai és a francia egységek provokálására játszanak. Kérdések sora tolakodik itt elő: lehet, hogy egyesek így próbálják visszakozásra, kivonulásra késztetni az amerikaiakat? Avagy éppenséggel ezzel akarják aktív rendcsinálásra, nyílt beavatkozásra ösztönözni a nyugati békefenntartókat? Az előbbinek nyilván csekély a valószínűsége, hiszen aligha lehet olyan nagy a véráldozat Libanonban, hogy Washington meghátráljon. A másik, a beavatkozásra késztetés teóriája logikusabb. Ha valóban ilyesfajta motívumok rejtőznek a robbanások mögött, akkor nem nehéz a merénylők politikai nézeteire következtetni. Hiszen Libanonban manapság a szélsőjobboldal érezheti a háta mögött a nyugati békefelügyelö erőket, illetve legalábbis a legnagyobb kontingenst odaküldő amerikai kormányt. S az ultrajobboldal egy része valóban jobban szeretné eltiporni politikai ellenfeleit, mint tárgyalni velük. AVAR KÁROLY Francois Mitternand francia elnök a libanoni fővárosban, a francia katonák felrobbantott épületének romjainál, ahol még folynak a mentési munkálatok. (Telefotó) Bemutatkozik a Paksi Állami Gazdaság Az eddigi jó hagyományokat folytatva az ipari üzemek után Paks legnagyobb mezőgazdasági üzeme, a Paksi Állami Gazdaság mutatkozik be október 24—30- ig a város lakóinak. A Munkásművelődési Központban látható kiállításon képek, grafikonok, termények bemutatásával illusztrálják a gazdaság életét, termelő tevékenységét. A hobbisarok az ügyes kezű dolgozók szabad időben készített munkáit mutatja be. A kiállítás mellett gazdag programot kínálnak a rendezők. Október 25-én tenyészkocavásárt tartanak a város vásárterén. Ugyanezen a napon a művelődési központ színháztermében a Krámer kontra Kramer című filmet vetítik a gazdaság dolgozóinak. Október 26-án nyugdíjastalálkozón vehetnek részt — Gyapán és Biritón — a nyugdíjasok. Őszintén címmel tart nőgyógyászati előadást dr. Csók Sándor főorvos, a gerjeni művelődési házban október 26-án. 27-én rendezik meg a gazdaság fiatal szakembereinek a találkozóját Én így látom címmel. Üzemlátogatással egybekötött pályaválasztási tanácsadást tartanak 28-án. Kertikisgép-bemutatóra is sor kerül 27—30-ig a művelődési központ előtti téren-, ahol a bemutató mellett szaktanácsadással is segítenek az AGROKER szakemberei. Jut hely a sportnak is, hisz 29-én járási asztalitenisz-verseny lesz a gimnázium tornatermében, 30-án pedig járási lövészversenyre kerül sor az MHSZ lőterén. Október 24—30-ig a biritói ebédlőben — képeken és diákon — mutatják be a régi és a mai Paksot. Szüreti mulatsággal zárul az egyhetes rendezvénysorozat, amelyet ugyancsak Biritón tartanak.
