Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-20 / 118. szám

O képújság 1983. május 20. ..... 1 •' ' .,l- '/* ' -;u: : ."-J- 1 ' '■ 11 ' " —' 1 Ml- — — — E gy nap a városházán leplezette nül bevallom, hogy szeretném újra divatba hozai a „Városiba zo” szót. Szerintem ugyanis abban az épületiben, melyben o szekszárdi Béla' té­ren o városi tanács működik, a tanács szó a vá (osztott szervezetre utol1, a ház azon­ban o városé, melynek pol­gárai 1842—4á körött építették, a szózatí élőjén egy .pillérekre rakott tanácsteremmel' bővítet­ték, majd iCih agyon o város léíekszá'mo növekedett, ezt a bővítésit 1969-71. közt folytat­ták. Mígnem létrejött a1 város jelenlegi házai, ahol napjaink- ban 68 irodahelyiségben' 90 kö­rüli létszámú választott és ki­nevezett tisztségviselői tisztvi­selői gárda intézi a megye­székhely ügyes-bajos dolgait. INem tudok Hdilbtúijm'i o bőtőm- bői, éppen ezért nem iis kívá­nok sraWitatnli o .történelem iránti érdeklődésemmel. Régtől Valiiom, .hogy a jelen csupán o múltból a jövőbe vivő időfo- lytaim egyetlen pillanata'. Te­hát mielőtt .kísérletet tennék e htt nrcmi Ezt a házat építtette magának a város pillanat tört részének — oz 1983. május 174 napnak — rögzítésére, hadd eieveníltsem mindazok emlékét és nevét, akik eanék a sokunk áttol meg­szokott ép ültetnék, azaz ponto­sabban. a benne székelő köz­igazgatásnak eliső emiberéi vol­taik. Lett légyen, akkor Szek- szárd éppen mezőváros, nagy­község vagy város. A helybelli őslakos olvasók valószínűleg sok isimért családnévvel talál­kaznak .majd az alábbi lajst­romban. A városháza építésekor Már­tiin Anitái. Utáno Pralmtajer Gáspár következett, majd Fe­jős János, a'kÜ Világos után menekülni volt kénytelen!. Ismét Praiimlajer lés .Martin', utánuk Szabó Mihály, Fetdíinand Antal és iRIank János. 1857 és 1861 klözöllt Korborfits Békét (le­mondott) és iDanczinger Já'nost o kormány .nevezte ki. .Eztán jöttek a bírák: Sántha .Ferenc, Antal Viünce, Scheid'enbaiuer Ja­kab, firay Vencel Jónos, Sámlira István, Orbán György, Rra.i- m'ajer József, Főglteln János, Tokler József, Grószbauer Fe­renc, Zsigimartd Ferenc, végül 1899—1905 közöltt Nagy György Hangonyi, az utolsó szekszárdi községi bíró. :Dr. Bírlingi Áriám, dlr. Szentkiír ál yi Mihály, 23 évig Vendel István, néhány napig egy Törlés nevű nyilas, majd 1944. december 4-én Senye Sándor. Követték Pekáry Ist­ván., Báírd Blőrián, Kalmár Jó­zsef az első vlb-eínök, Kabács János, Teszler Vendel, Budai Mátyás, Markovié* János, dr. Saürossy Isítváin, .ismét Kaimár József, Császár József, dr. Ne­dűik Pál és 1981 óta. Kovács János. A címben jelzett egy nap kráiniilkája tehát Kováos János tanádselmölks égé 24 aráját igyekszik rögzíteni. A 'nap kelt., nem tudjuk, hogy hány órakor. A városihoz négy takarítónője mindeneseire már koráin, miért fél' 6-lkor javátbami dolgoztak. Az előbb említett szobaszám ismeretéiben, amihez még, vég­telen folyosók és .lépcsők sora. csatlakozik, volt mit csinálniuk. ,,'Hivatoláson” az épületben 8 órakor imdulít .meg az élét. iEz olyannyira pontosan értendő, hogy 3 perccel 8 előtt egy ud­varias (flétlfihangi még ite'lefoo- érdeklődés'üniket is elutasította. Mondván, hogy nem1 tud kap- cso'lnli, 'mert ősük 8-itól1 van központ. Ez tenmészetesen nem kifogás, csak ténymegállapítás. Azt, sajnos, .nem sikerült kide­rítenünk, hogy az itt dolgozók közül ki lépett be legelőször a. kapun, aimli ezt az egyetlen napot illeti. Ami o tényleges elsőséget, úgy vitán feliül Ma­rosi Jánosáé adóügyi főelőadó, aki 1i950. január 10-lén és így e pillanatban a tanács appa­rátusának legrégibb dolgozója.. 'Miit csinált május 17-éni a legrégibb dolgozó? — ögyiraitoztaim! — feleli. — Clj telepítések engedélyezésé­vel, KOFA-belyeSbítésekkel fog­lalkoztam, továbbá 2 esetben odó- és értékbizonylötokat ái- Htottdim Iki. Szíveskedjék nem mosolyog­ni ! Sejlhietőlég egyetlen olvasó se szó miit orra , hogy ebben a beszámolóiban kalandos ese­tékre bükkain majd. A város­házán mindennapok aprómun­kája folyik, csakhogy amióta 111. Béla királyunk elrendelte az írásbeliséget, .ilyen apró­munka nélkül nem .foroghatná­nak az álltaimigozgatós kerekei. Részi e te zzűk aszerint, hogy miivel' far dúltak a szekszárdiak ezen a napon az épület .leg­inkább látogatott részébendol- gozók'hoz, az ügyfélszolgálati irodáihoz, mély pontosan a be­járattal szemben van a föld­szintért és inügyjábá! úgy fest, mint egy szálloda recepciója. Egyilk-tmásíÜkénál szebb is. Má­tyás Ferenc osztályvezető: — Egy esetben adtaink tájé­koztatásit szá'báíySértésl és egy ollkal om'mal telekm egosztási ügyben. Egy idős ügyfél meg­kért, hogy írljüm meg helyette a .falkivágási engedelyké-relmet, mert neki bizony már nehéz a keze. Jogi szaktanácsot ad­tunk kerité'sátépíltés dolgában. 17 esetben regisztráltunk hely­beli lakcímváltozást, 4 eset­ben pedig a városból történő kijelentkezést. .Ezek az adatok a né pess égin yillvántaintásihoz ke­rülnék tovább. Négyen érdek­lődték az iránit, hogy elvesz­tett értékeiket nem .hozta-e be valaki itízenlketten illetékbélye­get vásároltak. — Ml volt a legérdekesebb bejelentés? — A bejelentéseket természe­tesen nlem ilyen szempontok szerint regisztráltjuk, de talán az, hagy felhívták a figyelmün­ket egy kóbor kutyára, miely a Kilátó utcában kódorag. De hladd folytassam, hogy Imlég miivel .fordulták ezen a napon a tanácshoz az állampolgárok! Két hatóságii bizonyítványt és három munkakönyvét állítot­tunk ki. További 54-et tíz isko­lák kérték végzőseik részére. Lakásügyben tízen jártaik ná- 1’unik, közülük négyen friss Igénylők... 'Beszámolónk nem teljes. Ter- mészletesen nem. sikerült rögzí­tenünk, hogy május 17-én .hány oldali't kopogták le a gíépíró- nök, hányszor csengett a tele­fon., hány feketekávé fogyott az épületben és a. dobányjöve- déik termékei közül mennyinek a1 füstje szállt a sokszorosán át­épített mennyezetek felé. Any- nyi kétségtélen, hogy a kapu­kat, .miiht mindig, délután 6 árakor zártáik... ORDAS IVÁN « Fotó: Kapfinger András Toborzás a természet védelmére A magyar természetvédetem százéves múltjához képesit fél év 'toppant kis idő. Márpedig alig több, mint fél éve született meg legújabb természetvédelmi tör­vényünk, a negyedik, s e rövid időszak tapasztalatait tekintet­te át a közeJimúllltban az Orszá­gos Természetvédelmi és Kör­nyezetvédelmi Hivatal. Jószeri­vel túljutottunk az óhajok, a kí­vánságok korán, létjogot nyert a „'kell", s a természeti értékek pusztítóival szemben a szank­ció. Megszülettek az első ter­mészetvédelmi bírságok is. TÖBB MINT EGY ÉVI BÖRTÖN A Rozmaring és a SaSád Ter­melőszövetkezet, valbmint a Fő­városi Kertészeti Vállalat 45 000 —150 000 forintja bánijai, hogy boltjaikban védett virágot árul­tak. Százezer forintra büntették a túrkevei vadásztársaságot, mert hagyták, csdk nézték, hagy olasz vadászok 240 védett gerlét lélőjenek. A Dél-budai Vendég­látó Vállalót szennyvizet eresz­tett a védett Várbarlangba, „ára” 150 000 forint. A Veszp­rém megyei Bíróság védett va­dak engedély nélküli elpu sztító - sóért négy személyt 8 hónap­tól 2 évig terjedő, a Fejér me­gyei Bíróság pedig egy személyt hasonló bűntett miatt 1 év és 2 hónapi börtönbüntetésre ítélt. Arról nem szól a fáma, hogy az érintették védékezték-e a jól is­mert módan, mély szerint ugyan ki képes a több száz védett nö­vény vagy állat mindegyikét „fejben történi”. Ha nem véde­keztek így, jól tették. Eléggé ké­zenfekvő ugyanis, hogy a való­ban hosszú listák bevezetése nehéz, könnyebb azon keveseké, amelyek leszakíthatok, pusztít­hatok. Több mint ötven éve jól is­mertek a természetvédelem el­vei. Ezek szerint a fák, füvék, ritka és értékes virágok s álla­tok megóvásához megfelelő jog­szabály, szervezet és széleskörű társadalmi bázis szükségeltetik. Ami a jogszabályokat illeti: 1935 óta nem kevesebbet, miiint 300-at alkottak a természet ér­dekében, s ha csupán ezeken múlna is bá.nmi, egy szál fűnek sem szabadna elpusztulnia. Az intézményekre sem lehet pa­nasz, európai viszonylatban is korszerű a hivatali háílózbfunk. Az OTíKH mellett országszerte hét felügyelőség működik, Bu­dapest, Debrecen, Győr, Mis­kolc, Pécs, Szeged és Veszp­rém székhellyel, s a jogkör is decentralizált. Ma már ha meg- mérgeznek egy sast Miskolcon, a tettest nem citálják a fővá­rosból, az állalmi szigor helyben is eléri. Legteljébb másodfokon intézkednek Budapesten. RÁTAPOSNAK, AGYONVERIK iMíindez azonban kevés. A ter­mészetet önmagában jogszabá- lyöklkall és hi vatalllaí nem tehet megvédeni a „hivatásos” pusz­títóktól. Az arwadá szoktál, az orv-Virágszedőktől, a pótolhatat­lan értékeket áruba bocsátóik­tól. A hiatáság előtt ők már név szerint ismertté válnak, s ha .késik is, de nem marad el a számonkérés. Nagyobb kárt okoz viszont — a szakemberek megítélése szerint - a „közöm­bös tömeg”. Azok, akik inem gyűjtik a védett madarak to­jásait, hanem „csupán” ráta- posnoik, el nem fogva a kárt; cokiik agyonverik a siklót, nem agiresSzüvitásIból, „csupán” féle­lemből ... Természeti műveltsé­günk dlig-allig van, ha például az északi országokkal, vagy akár a szomszédos Ausztriával hasonlítjuk magunkat össze, s az senkit sem vigasztalhat, hogy vbinnalk, akik a természet iránt még mólunk is érzéketle­nebbek. A természet megismer­tetését és megszerettetését va­lahol az óvodánál, az (iskolánál keltene kezdeni. Az Országos Természetvédelmi Hivatalban érzékeltetésül csupán egy pél­dát említenek: a madtatok és fák napját. 1906. óta írja elő jogszabály a megtartását, s jó­szerivel éppen azóta folyik a vi­ta is azon, hogy e nemes moz­galomnak ki tegyen a gazdája. Ami pedig a felnőttek, a kirán­dulók tudatának, szivének „for­málását” illeti, hatalmas erők munkálkodnak ennek érdeké­ben, Az elmúlt esztendőben pél­dául több mint 4 ezer természet­tel természetvédelemmel fog­lalkozó cikk jelent meg a hazai sajtóban, s színvanlafas műsoro­kat sugárzott a rádió, a televí­zió. Mégsincs kellő fagainatjta: fogynak védett madaraink, vi- rá goink... VADASZOK, ERDÉSZEK, BARLANGÁSZOK Széles társadalmi összefogás nélkül nem lehet tehát megvé­deni a természetet. A meglévő, hivatásos természetvédelmi őrök, területkezélők mellé szövetsége­sül — a népfront szervezésében — a természet barátait keltene megnyerni. A vadásztársaságok tagijait például, akik vagy 30 ezren vamntalk; a horgászok kö­rülbelüli 250 lezres táborát; a ma­dártani egyesület tagijait, a bar­langászokat, az országos erdé­szeti egyesületben tevékenyke­dőket. És — a természetjárókat! Az idén 110 esztendős Magylair Természetbarát Szövetségnek 110 ezer tagijo van! Mindez, sulmma suimmnárum: 400 ezer természetvédő, ez bizonyos. Fel keltene kérni őket, hogy segítsenek szép környezetünk óvásában, átörökítésében. S dkár egy apró, nemes veretű jelvénnyel is jelezni gomblyu­kukban, hogy egy szélesebb kö­zösség felelős tagjai. S akik kö­zülük vállalkoznának rá’, egy- egy hétvégén, kirándulási csúcsidőkben természetvédelmi kőrútokat is tennének, afféle őrjáratokat. Óvnák tőlünk - ér­tünk — a fákat, a virágokat, a mödbrakat, más álltatokat, a köveket, figyelmeztetnének min­ket, ha szükséges, s még „tár­latvezetést” is tarthatnának a Hortobágyon, a Kiskunságban., a Bakonyban és másutt. Játa- náos adásta, nevelés, tudatfor­málás, s ha úgy adódik: szigor lenne a feladatuk. S bizonyos, hogy újabb és újabb szövetsé­geseket nyernének meg így a természetnek. A természetvédelem célja egy mondatba sűríthető: Semmit ne vigyél be a természetbe, ami nem oda való, és semmit ne hozzál el, ami oda való! DEREGAN GÁBOR Tapasztalatok az ötnapos tanítási hétről Az ötnapos tanítási hét beve­zetésének tapasztalataival fog­lalkozó élőterjesztlést vitatott meg osütörtökii ülésén a Peda­gógusok Szakszervezetének el­nöksége. Az 1982/83-as tanévben szer­zett tapasztaltaitok arról tanús­kodnak, hogy az ötntapos taní­tási hét bevezetése mind a ta­nulók, mind a pedagógusok éle­tében kedvező változásokat ho­zott. Az érintettek szinte valta- memnyien örülnék a megnöve­kedett szabadidőnek — 'hangsú­lyozza a beszámoló. Az új mun­karenddel kaipcsdlbltos alapelvek között az egyik legfontosabb az vált, hogy nem csökkenhet a tantervi követelmények teljesí­tésének színvonala. Az ötnapos munkahét beve­zetése egyelőre nem befolyásol­ta számottevően az oktatás eredményességét — emeli ki az előterjesztés. Ám az Országos Pedagógiai intéztet megállapí­tása szerint: a feszesebb taní­tási rend, jobb, hatékonyabb munkát követel, s ez a fegye­lemre is várhatóan jótékony ha­tást gyakorol mtajd. iKétségtelen, hogy sok isko­lában — elsősorban a szakkö- zépisikolá'kban — jelentősen nőtt a diáikók napi terhelésé. Több helyen tartanaik „nulladik”, he­tedik és nyolcadik árát. Ez egye­bek közt a pedagógus- és a tan­teremhiányra, a magas osztály- létszámokra, az órarend'készítéis nehézségeire vezethető vissza. A pedagógusok szakszerveze­tének elnöksége az ülésen megfoga! mázott határozatában java,salta a Művelődési Minisz­térium illetékeseinek: a tanulók és a pedagógusok terhelésének csökkentése érdekében vizsgál­ják felül az egyes intézménytí­pusok tantervi követelmény­rendszerét, óratervét, s a lehet­séges, indokolt változtatásokat már az 1983—84-es tanévtől kezdve folyalmbtosain érvényesít­sék a gyakorlatban. Irányelvek a bérlőközösségek létrehozásához Budapesten és az ország más nagyvárosaiban — egyelőre kí­sérletileg — az év közepétől megalakul és megkezdi műkö­dését több bérlőközösség, amely az ingOtlanlkezelő válta- lOttall 'kötött szerződés alapján a lakbér elengedésének vagy mérséklésének ellenében ház- karlbantálrtá'st, takarítást, sze­métgyűjtést, felvonókezelést és egyéb bérbeadói kötelezettsé­geiket vá I ldii magá ra. A meg­szervezésükről és működésükről kidolgozott elveket most újabb fontos részletekkel egészítették ki az érdekelt minisztériumak, hogy válaszaijandk a bérlőkö­zösségek megalakításának gya­korlati kérdéseire. A kísérleti időszakban első­sorban az új és a felújított épü­letekben célszerű bérlőközössé­get alakítani, ha ehhez a lakók legalább 50 százaléka hozzá­járul. A bérlőközösség polgári jogi társasági, esetleg gazda­sági menlkoközösségii formáiban működhet. A társasági szerző­dést azonban nem leéli úgyne­vezett ellenjegyzett Okiratba foglldlni és nincs szükség a tár­saság cégibejegyzésére sem. A saktalkáSbs házak esetében a tagak nevének megjelölése he­lyett célszerűbb, ha a bérlő­közösség elnevezésére a lakó­ház címét adják meg. A bérlőközösségek szervezésé­nél sok kérdés vetődött fel az adózással 'kapcsolatban, hiszen a polgári jogi társaságok, vagy a gazdasági munkaközösségek tagjainak jövedelmét az állaim adóztatással szabályozza. Ezek­ben a vállalkozási formáikban működő — kísérleti jellegű - bérlőközösségek tagjait azonban nem terheli adókötelezettség, ha csak saját lakóházukban folytatják a bérlőközösségí tevé­kenységet, és a megtakarítást is kizárólag ennek az épület­nek a gondozására fordítják. Marosi Jánosné 34. éve dolgozik a városházán Ügyfélszolgálat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom