Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-21 / 299. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam, 299. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. december 21., kedd Mai számunkból MIT FIZET A KUKORICA? (3. old.) KRITIKAI ROVAT (4. old.) MIRÖI ÍRTUNK HARMINC ÉVE? (6. old.) NÉGY SZAKOSZTÁLY GAZDAG KARÁCSONYA (5. old.) Az életszínvonal nem ajándék Kollégák, barátok egyre gyakrabban kérdezik egymástól: Ti hogyan osztjátok be a pénzt? A tőkés világgazdaság válsága immár korántsem elvont szakkifejezés, hiszen hatá­sa a mi hétköznapi életünkben is érezhető. Itthon, nálunk is egyre többen kényszerülnek szigorú számvetésre, takaré­kosabb, feszesebb háztartásvezetésre. S ez így van még akkor is, ha Sokan változatlanul nem vesznek, nem akar­nak tudomást venni a realitásokról, s úgy élnek, úgy köl­tenek, mintha semmi sem változott volna. Ám az utóbbi időszakban helyzetünk alapvetően megvál­tozott. Évek óta mondjuk, írjuk, hogy „hazánk nem függet­lenítheti magát a világgazdaságtól, a világpiactól, hiszen nemzeti jövedelmünk meghatározó része a külpiacokon realizálódik”. A mondat úgyszólván közhellyé kopott, de ér­telme sokak számára talán még ma sem teljesen világos. Jóllehet egészen egyszerű, a leghétköznapibb háztartási tapasztalatokban is immár tettenérhető, amiről hosszú ide­je beszélünk. Aki arról panaszkodik, hogy egyre többet dol­gozik, és bár többet is keres, mint néhány éve, a pénze mégis mind kevesebbre elég, az tulajdonképpen közös gondjainkról is beszél. Mert az utóbbi időben, miközben idehaza széles körben bontakoznak ki kedvező gazdasági folyamatok, miközben az ipar, és különösen a mezőgazdaság teljesítőképessége je­lentősen javul, addig munkánk eredménye a világipacon egyre kevesebbet ér. Versenyt futunk a piaci árakkal, szer­vezünk, takarékoskodunk, okosan újítunk, próbálkozunk a termelési ráfordítások mérséklésével, de termékeink ára is gyorsan csökken, gyorsabban mint a mi ráfordításaink. S ezt ellensúlyozni csak úgy tudjuk, ha minden eddiginél több árut szállítunk exportra. Erre szükség van, hogy fönntartsuk az államháztartás egyensúlyát, hogy megőrizzük fizetőké­pességünket. Igen, többet kell exportálnunk, mint eddig bármikor. S ez egyben keserű pirulát is jelent; azt kell lenyelnünk, hogy most és a közeljövőben itthoni fölhasználásra kevesebb jut, jövőnk érdekében a családi háztartásokkal együtt, az ál­lamháztartás is szigorúbb számvetésre, feszesebb gazdál­kodásra kényszerül. Ha szűkös idők járnak, beosztóbban kell élnünk, többet kell dolgoznunk. A kétszer kettő négy logikája ez, legföl­jebb a fiatalabb, az utóbbi két évtizedben felnőtté vált generáció számára érthető nehezen. Mert az utolsó húsz év az egyértelmű fejlődés, az életkörülmények töretlen javu­lásának időszaka volt. Évről évre javult a gazdasági helyzet, az életszínvonal, s ilyenkor ki gondol biblikus jóslatokra, a hét szűk esztendő eljövetelére. Pedig az elmúlt években már sokasodtak a vészterhes fellegek. Látnivaló volt, hogy a tőkés világgazdaság ege mindinkább beborul. De miközben itthon évről évre emel­kedtek a jövedelmek, egyre több lett az autó, a hétvégi ház, mind többen és egyre sűrűbben töltötték külföldön sza­badságukat, akkor igazán oktondi aggodalmaskodásnak tetszett volna a távoli fellegeket nézni és arról beszélni: nem lesz mindig így. Ma már ne feszegessük azt, hogy nem megtermelt ja­vaink felélése, gyakorta oktalanul túlzott és esetenként ésszerűtlen felhalmozása volt-e az oktondibb magatartás — utólag könnyű okosnak lenni. Beszélnünk inkább arról kell, hogy a mai és a holnapi helyzetben mi a teendőnk. Az bi­zonyos - és a lehető legszélesebb jó körben kell ennek tudatosulnia -, hogy a lustálkodás, a dúskálás és különö­sen a pazarlás kora elmúlt. Nem lehet kibékült önmagával senki, aki a napi laza nyolc órai munkaimitáció után lustán végignyúlik kedvenc otthoni foteljében, s álmos újságolvasás közben azon me­ditál: mennyire tehetetlenek mások, milyen reménytelen, hogy ő maga fordítson, javítson saját és családja helyzetén. Mert ez a legtöbb ember számára korántsem reményte­len. Munkaalkalom, jó munkaalkolom változatlanul és mindinkább akad ebben az országban. A magyar gazda­ság, ellentétben a világ számos más országával, nem ve­szítette el működőképességét. Nemzeti jövedelmünk, ha kismértékben is, de ebben az évben növekedett, nincs mun­kanélküliség, exportunk bővült, és megőriztük fizetőképessé­günket. » Ha így marad! - fohászkodnak most sokan, bár tudják, a fohász nem segít. Konkrét célokat kell teljesítenünk. Első­sorban azt, hogy külkereskedelmi mérlegünk eredményét jö­vőre az idei kétszeresére növejjük. Ez a fizetőképesség meg­őrzésének feltétele, óriási feladat. Mert a világpiac nyúj­totta eladási lehetőségek nem javulnak, s az sem valószí­nűsíthető, hogy egyik évről a másikra kivitelünk szerkezete döntő módon megváltozzék. Ebben hinni dőreség; ha az ideinél néhány százalékkal több jól eladható árut tudunk jövőre előállítani, már az is nagy eredmény. Különösen, ha nyolcvannégyben, nyolcvanötben még több ilyen árunk lesz I De ez csak erőfeszítések, mi több, lemondás árán sikerül­het. Le kell mondanunk — társadalmi méretekben — a ké­nyelmes életről. Felül kell vizsgálnunk korábbi igényeinket. S eközben türelmesnek, belátónak kell lennünk. Be kell például látnunk azt, hogy az eddiginél lényegesen nagyobb különbség lesz azok jövedelme között, akik gazdaságos exporttermékeket gyártva jelentősen hozzájárulnak a nép­gazdaság stabilizálásához és azoké között, akik éppencsak eldolgozgatnak, vagy termékeik eladhatatlanok. Aztán le kell szoknunk arról, hogy saját eredménytelenségünkért mindig másokat tegyünk felelőssé. Egyén és társadalom célja egyaránt az, hogy mind töb­ben és mind többet az eredményes vállalkozásokban dol­gozzanak; és egyre kevesebb legyen a ráfizetéssel dolgo­zó emberek és munkahelyek száma. G. I. Kádár János Moszkvában Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titká­rának vezetésevei a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága:, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége és a szovjet kormány meghívására- vasárnap magyar párt- és ál­lami küldöttség érkezett Moszk­vába, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége megala­kulása 60. évfordulójának ünnepségeire. A küldöttség tag­ja Losonczi Pál, az Elnöki Ta­n-ács élnöke, Várkonyi Péter, a Központi Bizottság titkára és Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete, az MSZMP KB tag­ja, aki Moszkvában csatlako­zott a küldöttséghez. A magyar delegációt a: pá­lyaudvaron Viktor Grisin, az Tegnap délelőtt tartotta Szek­szárdion a régi megyeháza dísz­termében évi utolsó ülését a Tolna megyei Tanács. Ez al­kalommal határozta meg 1983. évi működési költségvetését és fejlesztési alapját. Részt vett a csaknem télljes létszámban meg­jelent testület munkájában K. Papp József, az MSZMP megyei bizottságának első titkára és dr. Raft Miklós, a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalának et- nökhélyettese is. Az 1983. évi működési költ­ségvetés és fejlesztési alap ter­vezetét Priger József, a me­gyei tanács pénzügyi, és Csekei Gyufa, a megyei tanács terv­osztályának vezetője -terjesztet­ték elő, s a vitát megelőzően a pénzügyi osztály vezetője egé­szítette ki az írásos dokumentu­mot. Ennek során hangzott el, hogy a népgazdasági tervvel összhangban a társadalmi kö­zös fogyasztás is lassabban nö­vekedhet 1983-ban, a VI. ötéves tervben eredetileg számítottnál. A beruházási lehetőségek a ta­nácsi tétül eiten is tovább mér­séklődnek de a népgazdasági terv követelményeiből adódóan a nehezebb gazdasági helyzet SZKP KB PB tagja, a moszkvai városi pártbizottság első titká­ra, Leonyid Szmirtnov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nök helyetese és több má's, hi­vatalos személyiség fogadta. * Kádár János, az MSZMP KB első titkára hétfőn Moszkvában találkozott Jurij AndTopovvai, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkárával. A találkozón nagyra értékel­ték a szovjet—magyar kapcso­latokat, amelynek alapja az MSZMP és az SZKP teljes né­zetazonossága korunk legfon­tosabb kérdéseiben. Megerősí­tették azt a szilárd elhatározá­sukat, hogy tovább mélyítik a Magyar Népköztársaság és a ellenére is biztosítani kell a lai- kosság által igénybe vett alap­ellátást nyújtó intézmények za­vartalan működtetését. A vitában öten kértek szót. Szabó József vb-tag az okta­tásügyet érintő, a már folyó és még -szükséges fejlesztések je­lentőségéről beszélt. Horváth Já­nosáé, a megyei tanács szám- vizsgáló bizottságának elnöke azokat az észrevételeket, javas­latokat ismertette, melyeket a bizottság az előterjesztést de­cember 14-én megtárgyalva, tolmácsolni kért. Riblibg Ferenc, a megyei tanács általános el­nökhelyettese azt fejtegette fel­szólalásában, hogy a csaknem 2 milliárdos költségvetési és fej­lesztési alapterv a legfonto­sabb társadalompolitikai fel­adatúikra összpontosított. Keserű János megyei tanácstag az alap­ellátás biztosítását érintő kér­désekről mondta el gondolatait. K. PapD József, a megyei párt­bizottság első titkára a megyei pártbizottság elismerését és kö­szönetét fejezte ki a megyei tai- nácstaqoknak 1982-ben végzett munkájukért, majd az 1983. évi gazdasági fél-adatokról beszélt Szovjetunió közötti internacio­nalista barátságot és gyümöl­csöző együttműködést. Kifeje­zésre juttatták az MSZMP és az SZKP határozott törekvését hogy minden eszközzel elősegítik a -szocialista közösség összefor­ró tts ág ónak erősítését, a: szi­lárd -béke és. a társadalmi ha­ladás lenini eszméinek valóra váltását. A találkozó testvéri szívélyes légkörben, a teljes és kölcsö­nös egyetértés jegyében zaj­lott le. A delegáció tagjai hétfőn el­látogattak a 60. évforduló tisz­teletére rendezett képzőművé­szeti kiállításrai. A kiállításon mintegy 800 művész ezer alko­tása tekinthető meg. A napirend vitáját Császár József, a megyei tanács elnöke foglalta össze, ezután szava­zásra került sor. A Tolna me­gyei Tanács egyhangúan hagy­ta jóvá 1983. évi — 1 milliárd 997 ezer 702 forintos — költ­ségvetési és fejlesztési tervét. A bejelentések megtárgyalá­sát követően a -Tolna megyei Tanács személyi kérdésekkel foglalkozott, dr. Raft Miklósnak, a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatala elnökhelyettesének elő­terjesztése alapján. A Tanácsi Hivatal elnökhelyettese a Mi­nisztertanács határozatát ismer­tetve, kérte eredményes mun­kája elismerése mellett, nyug­állományba vonulása miatt dr. Polgár Ferenc felmentését a vb- titkári megbízatása alól, majd életműve elismeréseként átnyúj­totta a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést dr. Polgár Ferencnek. A megyei tanács 1983. feb­ruár 1-el mentette föl a nyug- díjbavonulá dr. Polgár Ferenc- cet a vb-titkáiri teendők ellátá­sa alól, és a Minisztertanács je­lölése alapján kinevezte utód­jául dr., Hegedűs Jánost, a bony­hádi városi tanács elnökét. Németh Károly a Csepel Müvekbe látogatott Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára hét­főn a Csepel Vas- és Fémmű- vekbe látogatott. Kíséretében volt Paizs Gábor, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője. A vendégeket Ernszt Antal, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja-, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának első titkára, és Erdei István ve­zérigazgató-helyettes tájékoz­tatta a mintegy 20 milliárd fo­rintos termelési értéket élőállí­tó, 21 ezer dolgozót foglalkoz­tató gyár helyzetéről, feladatai­ról, az ott dolgozók élet- és munkakörülményeiről, közérze­téről, politikai hangulatáról. Ezt követően a vendégek megtekintették a Csepeli Művek vasművét, irányítás- és számí­tástechnikai intézetét, fémművét és szerszámgépgyárát, s meg­hallgatták az ottani politikai, gazdasági és társadalmi veze­tők tájékoztatását. Délután a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának ki­bővített ülésén Németh Károly találkozott a művek politikai, gazdasági, társadalmi vezetői­vel és aktivistáival. Tájékoztató hangzott el az MSZMP KB 1982. december 1-i üléséről, a Csepel Művek ez évi gazdasági félada­tainak élesítéséről, és az 1983. évi tervekről. A kibővített párt­bizottsági ülésen Németh Ká­roly időszerű leül - és belpolitikai kérdésekről adott tájékoztatást. Ülést tartott a Tolna megyei Tanács Napirenden az 1983. évi költségvetés és fejlesztés Csúcsforgalom karácsony előtt Aranyvasárnap délelőttijén so­kon járták a megyeszékhely, a nagyobb települések, városok boltjait A szekszárdi Skála áru­házban és az S-Modeíl butik­ban 4 ezer vevő fizetett a pénz­táraknál, s Összesen 1 millió 200 ezer forint vándorolt a pénztárcákból az áruházba. Az illatszerrészlegen 100 eze,r fo­rintért vásároltak ajándéktár­gyakat, piperecikkeket, ruha­neműt 560 ezer forintért vet­tek, az iparcikkekből 500 ezer forint értékű háztartási és hír­adástechnikai eszközöket adtak el. A sport- és játékosztályon 160 ezer forintért vettek főleg a gyerekeknek játékokat, igaz, a közkedvelt Lego már pénte­ken elfogyott, de Matchbox-ot még hétfőn is lehetett kapni. Igen hamar elfogyott a távirá­nyítású autó, pedig a kisfiúk kedvenc játéka ez. Keletje volt a jugoszláv nagyméretű takaró­nak, de sokan vásároltak hor­dozható japán sztereo irádió- magnót is. A Tolna megyei Népbolt Vál­lalat Szekszárdon öt, Bonyhá- don hat, Pakson hat, Tamásiban pedig egy boltot tartott nyitva aranyvasárnap. Az üzletekben az összes forgalom 1 millió 050 ezer forint volt. A legtöbben a szekszárdi Korzóban fordultak meg, de szerencsével jártak azok is, akik a játékboltba men­tek: Legot és jugoszláv elektro­mos játékot is vehettek. d— Nagy volt a forgalom a szekszárdi Skálában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom