Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-20 / 195. szám

e népújság 1982. augusztus 20. Múltunkból — Kezdjük a legelején: mikor és milyen meggon­dolásból választotta az ügyvédi pályát? — Úgy ötvenhárom-ötven­négyben, amikor még 'közép- iskolás voltam, döntöttem, hogy jogtudományi egyetemre me­gyek éS hb lehetséges, ügyvéd leszek. Már középiskolás ko­romban is rendkívüli vonzalmat éreztem a társadalomtudomá­nyok iránt, és a jog valahol a társadalomtudományok egyik lega'ldpvetőbb szférájához tar­tozik. A jog mint olyan, fel­építmény jellegű és az ügyvéd­ség intézménye a felépítmény- jellegen 'belül is hihetetlen ha­tású. Igen nagymértékben visz- sza tud hatni az alapra, még­pedig az ügyvédi magatartás­sal, megjelenéssel, megnyilvá- n utassal. — Pedig abban az idő­ben ez nem volt valami világos az ügyvédek tár­sadalmi elismeréséről, megbecsüléséről nemigen lehetett beszélni... — Valóban így volt. A fel­szabadulás előtti évtizedekben, sőt mondhatnám évszázadok­ban kialakult a társadalmi el­lenérzés az ügyvédekkel szem­ben. Annak ellenére, hogy vol­tak a „szakmának” nagyjai, hogy csak Kossuth Lajost em­lítsem, aki fiatal korában a Szepességben ügyvéd'kedett igen sikeresen, vagy Landler Jenőt, a Tanácsköztársaság nép­biztosát, aki korábban ügyvéd vOlf, sőt, Lenin is ügyvédként kezdte. No, deltát nem ilyenek­ből állt a többség. Az ellen­érzés abból az aspektusból is fa'kadt, hogy az ügyvéd — ha periférikusán is — tagja volta burzsoá osztálynak, a burzsoá­zia és az oligarchia ügyeit vit­te, életmódjaiban is azonosulva vélük. 'Ezt a társadalom nem szívesen nézte és ez 'bizony a felszabadulás után is kísértett. Aztán: a társadalom fejlődésé­vel kapcsolatban volt egy olyan elképzelés, 'hogy a szocializ­musban az emberek majd szé­pen meglesznek egymással, a bűnözés 'is a kizsákmányoló tár­sadalom terméke és ahogy a gazdasági alap megváltozik, automatikusan uralomra jutnak az új tudatformák, ügyvédre nemigen lesz szükség. — Hát ez bizony nem következett be... — Nem mondhatnám,, ho’gy abban az időben ezt én ilyen tisztán láttam, inkább csak éreztem, hogy az ügyvédi mun­ka megbecsülése túljut az ak­kori mélyponton. Nálunk a fel­lendülés a hatvanas évek ele­jére tehető, amikor az állam­polgárok az ügyvédi segítséget egyre inkább igénybe vették. Emelkedett az életszínvonal, az anyagi 'javak gyarapodtak, ezek megszerzése, megtartása elő­térbe került. Megjelent egy sor 'korábban nem ismert bűn- cselekmény-lkategória, amelyek ellen a társadalom föltétlenül védekezett. — Az egyetem elvégzé­se után azonnal a pályá­ra került? — Igen, pályázat útján let­tem a szekszárdi ügyvédi mun­kaközösségnél — ahol most is dolgozom — 1958. november 27-ével ügyvédjelölt. Két év múlva tettem egy kis kitérőt, négy évig a megye ipari szö­vetkezeteinek jogvédelmét el­látó jogi irodánál dolgoztam, köziben sikeres sza'kvizsgát tet­tem. Nem volt felesleges ez a rövid 'kitérő, mert túl azon, hogy rendkívül sóik barátra, 'ismerős­re, jóindulatú pártfogóra tet­tem szert, egy kicsit bepillant­hattam a gazdasági élet rejtel­meibe s, ami az ügyvédek előtt csak akkor 'nyílik fel, 'ha bün­tetőügyben képvisel. — Az ügyvédnek tehát sokoldalúnak kell lennie? — Valamennyi ügyvéddel szemben elvárás, hogy a jog minden területén egy bizonyos szintig megfelelő és 'kellő is­meretekkel rendelkezzék. De fi­gyelemmel arra, hogy rendkívül differenciált a jogrendszerünk, sok az apró részletszabályozás, óhatatlanul .szükséges a szako­sodás is. — Említette az ügyvéd­ség intézményének jelen­tőségét, hatását a társa-' dalomra, pontosabban a társadalmi rendszerre. Ki­fejtené ezt bővebben? — Kétféle ügyvédi magatar­tás lehetséges: vagy támoga­tom az ügyvédkedéssel azt a társadalmi rendszert, amelyben élek, vagy ellenzem azt. Egy­szóval, ügyféléimét vagy így, vagy úgy Okítom ki. Vagy tör­vénytiszteletre, vagy arra, hogy keressük a kiskapukat, azokat a lehetőségeket, amelyek vala­hol össztársadalmi érdekkel üt­köznek. A választásban egyér­telműen meghatározó az ügy­védi eskü, amely az alkotmány és az érvényes jogszabályok tiszteletére, betartására és be­tartatására kötelez. — A közvélemény egy része mégis azt tartja jó ügyvédnek, aki megtalál­ja a „kiskapukat". — Ebbe az utcába nem me­hetünk bélé. A görbe utakra az ügyvéd ne menjen el, nem ki­fizetődő, tehát azokat a meg­bízásokat lehetőleg meg kell tagadni, ahol az ügyvéd tudo­mására jut, hogy nem igaz ügyet szó pálma. Egyébként hadd mondjam el, hogy Tolna megyében ez a tendencia, ez a törekvés töretlen. — Az ügyvéd akkor te­vékenykedhet eredménye­sen, ha birja megbízójá­nak teljes bizalmát, az tehát el kell, hogy mond­jon ügyvédjének mindent, amit az üggyel kapcsolat­ban tud, olyan adatokat, részleteket, amelyekről a vele perben álló léinek — vagy büntetőügyekben a vád képviselőjének — nincs tudomása. Mit tesz ilyen­* kor az ügyvéd? — Mint ahogy van orvosi, hi­vatali, állam-, no meg gyártási titok, az .ügyvédet is titoktartás kötelezi. Erre felmentvényt a megbízó adhat, de egyes meg­határozott esetékben még ez sem menti fel az ügyvédet a titoktartás kötelezettsége alól. Egy kivételiéi: ha olyan titok jut tudomására, amely készülő bűncselekménnyel kapcsolatos. De ennek felfedése már nem ügyvédi 'kategória, hanem ál­lam pól g ári kötelesség. 'Egyébként, az ügyvéd is őszinte kell, hogy legyen a megbízóval szemben. Meg kell világítania, ha úgy látja, hogy az ügy reménytéén, a per nem nyerheti meg. Előfordult már, hogy az ügyfél cetliket hozott, amelyben X meg Y elismeri, hogy kölcsönként több tízezer forintot vett fél tőle. A beszél­getés során kiderült, hogy eze­ket megvesztegetési célra szán­ták, ám a megvesztegetés nem realizálódott, illetve az „ered­mény" elmaradt. 'Másik eset­ben uzsana'kaimatra kiadott 'köl­csönt perelték volna vissza. Kioktattam őket, 'hogy bírói úton érvényesíteni az Ilyen kö­vetelést nem .lehet, különben is ilyen esetben „bélép" a perbe az ügyész és az állam javára követel elmarasztalást. Más a helyzet a kisajátítá­soknál. Tegyük fél, a kisajátí­tott a Vasvári utcában lakik, ahová a város óvodát épít. Óhatatlanul érdeksérelme van annak az idős embernek, vagy házaspárnak, akinek házát 'ki­sajátítják, de társadalmi érdek, hogy az óvoda ott megépüljön. Az érdeksérelmet próbálja az állam ellensúlyozni a kártala­nítási összeggel, ám csók rész­ben tud ezzé! kompenzálni, mert a kisajátított nem fogja magát 'jól érezni a Csokonai utcai bérházban. Az ügyvéd igyekszik meggyőzni őket, hogy nézzenék 'körül, vásároljanak házat a városnak azon a ré­szén, ahol a közeljövőben nem lesz kisajátítás. De semmiképp sem ügyeskedhet az ügyvéd oly módon, ahogy azt a nem- réa leleplezett fővárosi társa­ság tette, almit egyébként az egész Tolna megyéi ügyvédi testület elítél és elhatárolja tőle magát. Egyébként, ilyen k i sa j át irtá s i - kó rt é rítés i peréket vállalunk, ha úgy látjuk, 'hogy a követelés reális. 'Ezt él lehet intézni a jogszabály adta ke­reteken belül, a díjszabásban meghatározott ügyvédi díjért. — Tehát az is előfordul, hogy a munkaközösség, vagy az ügyvéd visszauta­sít megbízást. — Ha az ügyvéd úgy látja, hogy reménytelen az ügy kime­netele, vagy törvényszegésről van szó, igen. .Kivéve természe­tesen a bíróság általi k'irende- 'éseket — ezek többnyire bün­tetőügyékben fordulnak elő —, amikor az ügyvédnek védenie kell. 'Egyébként, néha kimon­dottan örülök, 'ha egy-egy ügy­ből nem lesz per, például, ha válni 'készülők jönnek. Előfor­dult már, hogy úgy láttam:van remény a házasság helyreállí­tására, azt mondtam a felek­nek, várjunk, tegyük félre egy időre 'az ügyet. Pár hét múlva jötték, hogy nem lehetne-e még továbbra is függőben tartani. Aztán már nem jöttek, láttam őket az utcán karonfogva sé­tálni, a gyerekkel. Több ilyen „véglegesen" félretett aktánk van. — Szó esett beszélgeté­seink során a büntető­ügyekről... — Véleményem szerint az ügyvédi tevékenység 'legszebb területe. Ellentmondásnak tűnik. Szép­sége abban van, hogy az­zal a fegyverrel, ami az elmé­nek adatott, a szó fegyverével, meggyőzzem a saját igazam, il­letve ügyfelem igazáról az el­járó hatóságot, a bírót, hogy a bizonyítékokat reálisan mérle­gelje. De természetesen itt is van egy mérték, az ügyvéd sem mondhatja a feketéről, hogy fehér. Ténytanú'k tömege bizo­nyítja a. bűncselekmény elköve­tését, egyedül a vádlott konok magatartása áll ‘rendelkezésre a felmentéshez, vagy enyhébb ítélethez, ami nagyon kevés. No, én nem azokra az embe­rekre gondolok, akiknél az a rendhagyó, ha 'kívül vannak a büntetésvégre'hajtó intézet fa­lain, „rendes otthonuk” a Béla tér 4. Hanem azokra az egy­szer megtévedtékre, vagy akár gondatlan magatartással elő­idézett bűncselekmény elköve­tőire. 'Például a 'halált okozó közlekedési vétség, aminek bün­tetési fenyegetettsége igen ma­gas. Maga a bűncselekmény elkövetése is borzasztó lelki ha­tást vált tó. Aztán jön a nyo­mozati eljárás, végig a nagy­fokú bizonytalanság. A tárgya­láson is, ahol leül egyszál ma­gában, „ellensége" — leg­alábbis úgy véli — az ügyész, a vele szemben ülő három bí­ró, akik a társodalom megbí­zása alapján az ő szabadságá­ra törnek, emberi méltóságát akarják megtörni. Egyedül az ügyvéd, aki úgymond „fogódz­kodó", akiben meg tud 'kapasz­kodni. Aztán elhangzik az íté­let, utána őszintén fel 'kell tár­ni, milyen esélyek vannak egy perorvoslat során, nem szabad feletőt'lénül íg'érg etn i... — Pedig régi ügyvédi gyakorlat, hogy minél to­vább kell húzni a pereket, mert annál többet keres az ügyvéd... — Hát igen, mi a perekből élűink, eltekintve az ingatlan- átruházási ügyletéktől. Valami­kor egy-egy per 'évtizedekig elhúzódott, néha nemzedékek „örökölték" a vagyonnal együtt a folyamatban lévő pert is. Am ma az ügyvédnek nem érdeke, 'hogy egy per minél tovább tartson, minél több fó­rumot járjon meg, mert a díj­szabás adott, az az ügyre szól és ily módon1 az ügyvédnek is érdeke, 'hogy miinél előbb — jogerős ítélettel — lezáruljon. Ha elhúzódik, az inkább ha­nyagságra vezethető vissza, ami ellen mi tűzze'l-vassal har­colunk. Tessék a bíróságnak megadni mindazt a támoga­tást, hogy az ügy eljuthasson olyan szintre, amelyen az bírói döntéssel lezárható és a meg­sértett jogrend a jogsértést'kö­vetően nem hosszú időn belül helyreálljon. Erre kötelez ben­nünket a XII. pártkongresszus határozatának az igazságszol- aáltatással kapcsolatos része is. — Hány ügyvéd műkö­dik a megyében? — Jelenleg harmincegy. De úgy tűnik, a feladatok növeke­désével a jelenlegi létszám bő­vítésre szorul. A túlnyomó több­ség — 90 százalék — már a felszabadulás után szerezte meg diplomáját, a „megmara­dó” 10 százalék pedig joggya­korlatát. A munkaközösségi rendszer a szocialista . ügyvéd- kedés kerete, ám nemcsak e formai okokból, 'hanem menta­litását tekintve is ez az ügy­védség szocialista ügyvédség­nek nevezhető. Közülük egyre többen tevékenykednek a tár­sadalmi szervezetekben, főleg a népfrontmozgalomban, ahol szívesen veszik közreműködésü­ket. Részt vesznek a jogi is­meretterjesztő munkában, fő­ként Dombóváron és Pakson, de úgy látjuk, a közeljövőben itt Sze'kszárdon is előre tudunk lépni. Jómagam tíz éve tevé­kenykedem a megyei ügyvédi kamara elnökségében, harma­dik éve vagyök e 'nök. 1977-ben választottak meg a Szekszárd déli városkörzeti pártalapszer- vezet titkárává. — Azt hiszem, az egye­düli ügyvéd a megyében, aki párttitkári funkciót tölt be. — Igen, ám párttag van még rajtam 'kívül négy. Amikor „ki­váltunk” a belvárosi alapszer­vezetből, és megalakítottuk a déli városkörzetit, engem is meglepett, hogy rám esett a választás, a pártmunkában ke­vés vdlt a gyakorlatom. Ám szerencsére a vezetőségben nagy gyakorlattá" rendelkező elvtársa'k vannak, segítenek eb­iben, hogy ez a inog y — főleg nyugdíjasokat tömörítő —alap­szervezet eredményesen tevé­kenykedhessen . — Köszönjük a beszél­getést. JANTNER JÁNOS Miről' írt a Tolna^ .megyei Nép­újság negyed századdal ez­előtt? Miiként tükröződik a lap­ban az a politikai konszolidá­ció, amely rendkívül gyorsan zajlott le 1957—'1958-ban? A lap augusztus 16-1 szá.ma összefog lal ó cikket közöl a párt­szervezetek taggyűléseiről, s megállapította : „A taggyűléseken elmondott véleményék és 'határozatok alapján megállapítható, hogy minden kommunista egyetértett az országos pártértekezlet ha­tározatával, amely kimondja, hogy az elmúlt időszakban elért eredmények a párttagok aktív munkája mellett a pártonkívü'li dolgozók aktív segítségével, te­vékenységével voltaik elérhetők. A kommen,isták a taggyűlése­ken úgy foglaltak állást, hogy a pártmunka ezen a területen nem. lehet kampányjellegű, ha­nem állandó, fontos feladatot képez minden kommunista szá­mára. Amikor azonban mindezeket megállapítjuk, nem mehetünk el szó nélkül az ezen a terü­leten jelentkező néhány hiá­nyosság mellett, amelyek egyik- másik pártszervezet tevékeny­ségét jelentős mértékben aka­dályozzák, vaay könnyen aka­dályozhatják. Gyön'kön a tag­gyűlésen az egyik elvtárs annak a véleményének adott kifeje­zést, hogy az egyik kezén köny- nyen. meg tudná számolni, hány megbízható ember van a köz­ségben. Hasonlóan nyilatkoz­tak néhányon Belecslkán és Si- montornyán is”. A cikk a továbbrakban vissza­utasítja a.z esetenként ielentke- ző bizalmatlanságot, és a tö­megkapcsolat további szélesí­tését sürgeti a pártszervezetek részéről. Ugyanakkor a helyte­len nézetet vallók irányában folytatott hatékony agitációt igényli. „Ha. magyarázó szóval közelednek a helytelen nézeteket valló elvtársak felé, akkor ők is megértik majd, hogy előre­haladásunk egyik fontos záloga a kommunisták és a párton.kí- vü'liek bizalmon alapuló szoros, baráti kapcsolata". A cikk híven tükrözi a párt meg változott, ma rxi sta—leni Pis­ta szövetségi politikát, amelyet az MSZMP dolgozott kii, s mely­nek egyik lényeges vonása: akii nincs elleniünk, az velünk van. 1957 a gazdaságpolitikában is jelentős évszám. Ekkor vizs­gázott először a felvásárlási rendszer. A korábbi évek köte­lező beszolnáltatási rendszeré­vel szemben felvásárlással kel­lett biztosítani az ország kenye­rét. Ez a rendszer jól egyeztette az egyénék és az ország ér­dekét. A Tolna megyei Népúj­ság augusztus 17. száma a töb­bi között a következő hírt kö­zölte : „A gabonafelvásárlás egyre nagyobb méreteket ölt me­gyénkben. Eddig már 1443 va­gon ga'bonát szállítottak a ter- ményforgallmi raktáraiba a ter­melők... A legnagyobb mérvű a felvásárlás a bonyhádi járás te­rületén. A bonyhádi járás ter­melői már 69 vagon szabad- galbonát adtaik el a terményfor- galmi na'k." Augusztus 16-án jelent meg a Népújságban a pályázati fel­hívás, amely a marxizmus—'1e- ninizmüs esti egyetem 1957— 58. tanévre szóló felvétel felté­teleit tartalmazza. Megyénkben ekkor kezdődött a marxizmus— leninizmus esti egyetemi okta­tása. Filozófiát, politikai gazda­ságtant, magyar- és nemzetközi munkásmozgalmat lehetett ta­nulni. Az első évben a filozó­fiával ismerkedhettek a hallga­tók. 'Gazdag tartalommal jelent meg az augusztus 20-ii szám. Beszámolt a kitüntetésekről, amelyeket kombájnosok és a mezőgazdasági termelés irányí­tói 'kaptak. Ismertette a gépál­lomások versenyét, termelési eredményeit. Az alkotmány tisz­teletére indított miuníkaverseny jó erediménvt hozott a tégla­gyári egyesülés üzemeiben és a tanácsi téglagyárakban is. Nagy terjedelemé riport jelent meg. „A Csé'by testvérek jelte­len sírjánál” címmel. Beszámolt arról, hogy egy idős asszony, Pordám Ho.rváth Erzsébet felke­reste a szerkesztőséget és kö­zölte: tucfj'a hol vannak elte­metve az 1919-ben kivégzett Cséby testvérek. „‘Sokáig titok­ban gondozták a sírt a ceceiek, soha senki sem tudta ki kapál­ta meg a sírt, ki vi'tt virágot, néha mi, liba pásztorlányok is fontunk koszorút a sírra. Most már biztosan nehéz lenne meg­találni, sok év telt el azóta, biztosan nem ils gondozza sen­ki. De a ceceiek még emlékez­nek rájuk, talán meg lehetne találni azókat is, akik eltemet­ték" - mondotta Pordán Hor­váth Erzsébet. S az újságíró elindult Cecé- re. Valóban emlékeztek a Csé­by testvérekre, a Magyar Ta­nácsköztársaság mártírjaira a ceceiek. Megtalálták a sírt is, a temető kerítésén kiviül, mert a pap 1919-ben nem. engedte, hogy a temetőiben helyezzék őket nyugalomra. A temető ár­ka jutott akkor számukra. — Tud­juk, a szekszárdi munkásőrök aktív közreműködésével (a munkásőrség az ő nevüket vet­te fel) Budapesten a családi sírboltban helyezték el ham­vaikat. Olvasható a 20-i számban a moszkvai VIT egyik Tolna me­gyei delegátusának levele is. A világot felfedező fiatal sportoló elragadtatással írt a látottakról. Csak néhány sort idézünk leve­léből : „'Hosszú, de igen kellemes utazás után megérkeztünk a zöld hálókocsikban Moszkvába. Az úton mór messziről látni le­hetett a Lomonoszov-egyetemet. 13 óra 15 perckor érkeztünk az állomásra. A nagy tömegben alig tudtunk menni. A lányok körülfogtak bennünket, együtt énekeltünk. Majd autóbuszok­kal a szállásra mentünk. Moszk­va gyönyörű város. Minden.bér- házon legalább húsz televíziós antenna van. (Ma.gyairoirszágon ekkor még nincs tömeges tele­víziózás). Széles, korszerű utcák, hatalmas tömeg, szép dekorá­ciók. A szállásunk kitűnő, öten vagyunk egy szobában, ami ra­gyog a tisztaságtól, rádiónk is van." 'Ezt követően az étkezésről írt elragadtatással, ismerteti az árakat, majd a programról szá­molt be. „Mozaikok a KISZ életéből" címmel a fiatalok szervezkedé­séről- számol be az újság 20-i száma. Háromnapos titkári tan­folyamat szervez a K ISZ-megye- bizottság — tudjuk meg a tu­dósításból —, s ott a szervezeti szabályzatot Ismertetik, szólnak az ifjúság előtt álló feladatok­ról és 'külön szerepelt a prog­ramiban a KUSZ-szervezetek ne­velési- feladatai című napirend. Megtudjuk, hogy alig néhány hónap alatt 130 KISZ-'szervezet alakult a megyében. A megye­székhelyen 18 szervezet volt 450 taggal. Arról is beszámol az új­ság, hogy auousztus 18-án ala­kult meg a KISZ-'szervezet Bo- gylszlón. Augusztus 20-án rendkívül sok politikai rendezvény volt a megyében. A megyei lap a szek­szárdi, dombóvári, tamási,, fá­cánkerti, gyöniki, bonyhádi, si- montornyai, ka'kasdi és a pak­si ünnepségekről tudósít részle­tesen. Augusztus 20-án tartotta névadó ünnepélyét a dombó­vári, tamási, bonyhádi, paksi és a gyön'ki munkásőrség. A gylönki munkásotok táviratot in­téztek a magyar külügyminisz­terhez: „Mi a gyönki járási Sziklai Sándor munkás őrszázad tagjai felháborodással szereztünk tu­domást az BNS'Z ötös bizottsá­gának a. magyar ellenforradal­mi eseményekről hazugsággal teletűzdelt jelentéséről, ame­lyet Király Béla és társai, a ma­gyar nép legnagyobb ellensé­geinek bemondása alapján ké­szítettek. Erélyesen tiltakozunk az ellen., hogy ezt a magyar né­pet gyalázó hazug jelentést az ENSZ közgyűlése elé terjesz- szé'k. Az ENSZ alapokmányának szellemében senkinek, még az EN'SZ-.nek sincs joga ahhoz, hogy beavatkozzon a magyar nép belügyeiibe. A mi ügyünket bízzák o magyar népre- ^ — hangzik többék között a táv­irat. IDecsen augusztus 20-an Sár­közi napot tartottak, amelynek ünnepi nagygyűlésén mintegy négyezer eimiber vett részt. Sze'k- száitdoa megrendezték a buda­pesti és a szekszárdi MEZO- SZÖV kiállítását a Garay Gim­názium udlvairán.. A kiállított^gé­pek iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg. A híradás sze­rint mintegy tízezren Játták a mezőgazdaság korszerű gépeit. K. BALOG JÁNOS dr. Barabás Jánossal, a megyei ügyvédi kamara elnökével

Next

/
Oldalképek
Tartalom