Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

1982. április 3. ^(IëPCIJSÀG 9 Sokoldalú gazdasági kapcsolataink A Szovjetunió és Magyaror­szág kereskedelmi forgalma 1948-ban 57 millió rubel volt. 1982-ben pedig eléri a 7 mil­liárd rubelt, vagyis 1948-hoz képest több mint 120-szorosára emelkedik! A szovjet—magyar kereskedelemnek ez a dinami­kus fejlődése tervszerű, hosszú távra szól, figyelembe veszi mind a két ország állandóan növekvő népgazdasági szük­ségleteit, valamint gazdaságuk növekvő lehetőségeit. Az orszá­gaink közti kereskedelem szer­kezetének és volumenének ala­kítására nagy hatással van a szocialista gazdasági integrá­ció komplex programjának megvalósítása. A vezető magyar gazdasági ágazatok fejlesztése szempont­jából elsődleges jelentőségű, hogy el legyenek látva energia- hordozókkal és alapvető nyers­anyagokkal. A Szovjetunió je­lentős mennviségben szállít Magyarországnak kőolajat és olajtermékeket, földgázt, vas­ércet, hengerelt vasat és acélt, fűrészárut, gyapotot. A magyar népgazdaság ellátásának meg­javítását energiahordozókkal és nyersanyagokkal elősegíti Ma­gyarország részvétele egy sor integrációs objektum építésé­ben szovjet területen. Ilyenek: a Szövetség gázvezeték, az uszty- ilimszki cellulózüzem, a ki- jembajevi azbesztkombinát, a Vinnyica—Albertirsa elektromos távvezeték. Maqyarország áru- szállításaival részt vesz Ukraj­nában a hmelnyickiji atomerő­mű éoítésében. Cserébe 1984- től 2003-iq további villamos energiát kap a Szovjetuniótól. A szovjet—magyar kölcsönös együttműködés nagyszerű pél­dái a timföld- és alumínium­egyezmény, az oiefinok és szár­mazékaik kölcsönös szállításá­ról, a növényvédő vegyszereket, ásványi műtrágyát gyártó kapa­részről, a növényvédő vegysze­rek magyar részről történő köl­csönös szállításának volumene csaknem kétszeresére emelke­dik a megelőző ötéves tervidő­szakhoz viszonyítva. Kereskedelmi forgalmukban mind nagyobb helyet foglalnak el a késztermékek, köztük a gépipari termékek kölcsönös szállításai. A magyar állami gazdaságok és termelőszövet­kezetek földjein a minszki trak­torgyárban és a leningrádi Ki- rov-művek termelési egyesülé­sében készült traktorok, szovjet gyártmányú gabona- és kuko­ricakombájnok dolgoznak. A külszíni művelésű bányákban és az építkezéseken széleskörűen alkalmaznak szovjet exkaváto­rokat, útépítőgépeket, nagy tel­jesítményű vontatókat. Nagy vo­lumenű teherszállításokat bo­nyolítanak le a Szovjetunióból szállított fővonali dízelmozdo­nyokkal. Magyarország közút­jain "nagyszámú szovjet sze­mélykocsi, a budapesti metró­ban pedig a Mitiscsi gépgyár vonatai közlekednek. Sok ma­gyar vállalat műhelyeiben meg­találhatók az Ordzsonikidze ne­vét viselő Krasznij Prolatarij gyár szerszámgépei. A MALÉV személy- és teherszállításait a Szovjetuniótól vásárolt repülő­gépekkel bonyolítja le. Ugyanekkor Magyarország jelentős mennyiségben szállít a Szovjetuniónak falusi és városi automata telefonközpontokat, elektronikus számítógépeket és számítástechnikai berendezése­ket, teljes élelmiszeripari beren­dezéseket, elektrotechnikai, or­vosi berendezést, dízelvonato­kat, autóbuszokat, valamint az autóbuszokhoz és trolibuszok­hoz hátsóhidakat, hajókat, por­tál- és úszódarukat. A Szpvjet- unióban jól ismerik az Ikarus, a Tungsram, a Videoton, a Rába, a Ganz-MÂVAG, a Hajó- és Darugyár márkajelzéseit. A folyó évtizedben a gép­ipari termékek kölcsönös szállí­tásának további növelését hi­vatott szolgálni a gyártásszako­sítás és kooperáció 1990-ig szóló hosszú távú fejlesztési programja, amelyet a Szovjet unió és a Magyar Népköztár­saság 1980-ban írt alá. A kölcsönös szállítások fon­tos szerepet játszanak országa­inkban a ilakosság tömegfo­gyasztási cikkekben jelentkező, növekvő szükségleteinek telje­sebb kielégítésében. A folyó öt­éves terv a szovjet filmfelvevő- és fényképezőgépek, rádióké­szülékek, eletkromos háztartási berendezések, edények és evő­készletek, kerékpárok, robogók, hangszerek és játékok magyar- országi exportjának jelentős vo­lumenét irányozzák elő. A szov­jet fogyasztók viszont magyar ruházati ipari és kötszövött ké­szítményeket, bőrcipőt, bőrdísz­műárut, bútort, gyógyszereket, továbbá friss és tartósított gyü­mölcsöt és zöldséget, borokat, vágottbaromfit, kolbászárut vá­sárolhatnak. JURIJ MOTORIN, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztériuma főtanácsadója Szovjet­magyar űrkutatás 1974-ben az lnterkozmosz-12 fedélzetén indult el Föld körüli pályára az első magyar kozmi­kus műszer: a magaslégköri ku­tatásokra készült meteoritdetek­tor elektronikus blokkja. A Ma­gyar Népköztársaság az egyik legtevékenyebb résztvevője an­nak a közös programnak, ame­lyet a kozmikus tér kutatásában és békés felhasználásában a szocialista országok megvalósí­tanak. Ma már minden második kozmikus készülékben találha­tók magyar üzemekben készült tudományos műszerek. Magyarországon sikeresen fejődik a közös kozmikus kuta­tások mind az öt fő iránya: az űrfizika, a szputnyikmeteoroló- gia, a kozmikus biológia és or­vostudomány, a kozmikus hír­közlés, a Föld távszondázása űreszközökkel. Különösen sokoldalúvá vál­tak a kozmikus közeg fizikája területén végzett kutatások. A Vertikal geofizikai rakétákon például a szovjet szakemberek­kel közösen kifejlesztett műsze­rek segítségével tanulmányoz­ták a Nap ibolyántúli sugarai­nak hatását a magaslégkör tu­lajdonságaira. Magyarország területén 1966- tól kezdve fogják a meteoro­lógiai szputnyikok által a Föld felhőtakarójáról készített tv-fel- vételeket. Meteorológiai mes­terséges holdak adatai alapján vizsgálják bolygónk levegőbur­kának összetételét, a légkör globális szennyezettségét, a Kár­pát-medence időjárási és ég­hajlati változásainak sajátossá­gait. Magyarország is tagja az Interszputnyik szervezetnek, amelynek feladata egyebek közt biztosítani a szocialista or­szágok távolsági rádió-, televí­zió- és telefonkapcsolatait mes­terséges holdak, valamint földi vevő- és adóállomások segítsé­gével. Magyarország területén is épült ilyen állomás. Az orvos­biológiai kutatások programjá­nak keretében a magyar tudó­sok figyelmet fordítanak az em­ber élettevékenységével össze­függő problémákra az űrrepü­lésben. Az Interkozmosz program ke­retében az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan 1980-ban fel­jutott a kozmoszba. A Szaljut-6 szovjet űrállomáson végzett 7 napos űrrepülése után végre­hajtotta a kísérleteknek és ku­tatásoknak azt az érdekes, sok­rétű programját, amelyet ma­gyar tudósok dolgoztak ki szov­jet kollégáik közreműködésével. A szovjet fél kérésére a, buda­pesti Központi Fizikai Kutató In­tézetben kidolgozták a Pille ne­vű sugárzásmérő készüléket, amely lehetővé teszi a legény­ség tagjait érő sugárdózisok mérését közvetlenül az orbitális állomás fedélzetén. A Balaton műszer lehetővé teszi az űrhajós munkaképességének megítélé­sét a repülés adott szakaszá­ban, az űrállomáson végzendő további munka tervezését a le- gényséq fáradtsági fokának fi­gyelembevételével. Egy másik, szintén közösen kifejlesztett mű­szer, a Diagnoszt bekerül azok­nak az orvosi eszközöknek az arzenáljába, amelyekkel az űr­hajósok állapotát ellenőrzik mind a Föld körüli pályán, mind pedig a repülést megelő­ző és követő periódusokban a Földön. A közös szovjet-magyar űr­kutatások igen fontos eredmé­nye a utdomóny és technika legújabb ágazatainak fejlődése mindkét országban. N. NOVIKOV citások bővítéséről szóló meq- állapodások. A jelenlegi ötéves tervben a vegyi termékek, első­sorban a műtrágyák szovjet UllllllllllllllllllllllllimilllllllimillllllllllllllllimillllllllllllllllllliailllllllllllllllllllllllllllUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII háborús tavasz Szovjet és magyar szakemberek közös munkája az a szerviz, amely Tallinnban épült a magyar autóbuszok műszaki kiszolgálására. Ez az első IKARUS-szerviz a Szovjetunióban. — Vagy ők minket, — gon­doltam, de mást mondtam, — Itt állítsák fel a löveget. Az út szélén ilövészteknőt kell ásni. De ne az útra merőlegesen, ha­nem azzal párhuzamosan. Ér­tette? Amíg a löveget felállították és a lövészteknőt vájták, táv- csövön figyeltem meg a Ferdi- nándok legsebezhetőbb pont­ját. Amikor minden kész volt, a löveget megtöltöttük és a lö­vegkezelők elrejtőztek, megcé­loztam a Ferdinánd szürke hom­lokát. Tervem egyszerű volt: célzok, lövök, majd beugrók a lövészteknőbe. így is tettem. A lövedék, vö­rös csíkot húzva az út fölött, a bokrok felé tartott. Ügy érez­tem, hogy megdermedek. A lö­vés után azonnal el akartam rejtőzni, de aztán önkéntelenül figyelni kezdtem a becsapó­dást. Sikerült! Eltaláltam! Hir- telem öröm tört rám. Majd a löveg mellvédjén keresztül lövészteknőbe vetettem magam. Épp idejében. Fejünk felett vij­jogva szállt el két ellenséges lövedék és felrobbant az előb­bi ütegek helyén. Még három alkalommal robbant két-két lö­vedék mögöttünk, nagy meny- nyiségű földet emelve a ma­gasba. — Ott keresnek bennünket, pedig mi itt vagyunk — kiáltott örömmel Viktor Duskin. A nagy izgalomban nem is vet­tük azonnal észre, hogy csak egy önjáró löveg tüzel. A másik fe­lől sűrű füst gomolygott. Ismét a célzókészülékhez hajoltam. A lövés után megint a lövésztek­nőbe ugrottunk Duskinnall. Az­tán az egészet megismételtem. A válaszlövések egyre ritkultak. Újra és újra ismételtem az egé­szet. Egyszercsak azon kapom magam, hogy már nem is ug­rok a lövészteknőbe, de nem­csak én, más sem. A fasiszták nem válaszolnak füzünkre. A célzókészüléken keresztül jól lá­tom, hogy mindkét önjáró löveg lángokban áll. — Akkor hát rendben is van — mondja Viktor, mintha ösz- szegezné a történteket. Elővet­te a dohányzácskóját és rá­gyújtottunk. Mellettünk, megke­rülve lövegűnket és az égő harckocsikat, földcsomókat szórva ránk, fülsiketítő csöröm­pöléssel haladtak el harckocsi­jaink. Ekkor láttuk meg, hogy a fi­gyelőpontról a hadosztálypa­rancsnok jön felénk a gyalog­ezred parancsnokával és né­hány tiszttel. Még nem is tud­tam jelenteni, hogy a feladatot teljesítettük, amikor mindannyi­unkat megölelt, majd egy lé­pést hátralépve végigmért ben­nünket és az egyik törzstiszthez Egy sor a gellérthegyi márványtáblán A Csecsen-lngus ASZSZK „Vajnah” népi tánc- együttesének szólistája, Mareta Ibragimova a világ sok országában megfordult már. A magyarországi utazást azonban különös izgalommal várta. A Földnek ez a 'kis darabja már régóta vonzotta az egész Ibra­gimov családot. A budapesti hadműveletek idején, 1945 elején a kis Maréta apja itt halt hősi halált. Mareta azóta felnőtt, és titkon azt remélte, hogy egy­szer megtalálja édesapja sírját. Az együttesben tud­tak erről. Vele együtt várták a magyarországi vendég- szereplést, segíteni akartak. Az együttes több magyar városban járt. Mareta lé­legzetvisszafojtva ráta tekintetével a márványtáblákat, amelyekre bevésték az elesett katonák nevét. Hiába, apja nevét nem találta. . . . Budapest, Gellérthegy. A Kaukázusból jött ven­dégek virágcsokrokkal mennek a Felszabadulási em­lékműhöz. Valamennyien olvassák a márványba vé-* sett nevéket. ...Mareta hirtelen felkiált: a márvány­táblán apja neve... Egy sor mindössze: Ibragimov Iszmail. A visszautazás előtti estén Mareta édesapjáról be­szélt. A háború előtt Iszmail Ibragimov a Csecsen-ln­gus Drámai Színház tagja volt. A köztársaságban az elsők között kapta meg az Érdemes Művész címet. A háború kitörésének híre egy távoli hegyi faluban, Ve- gyenában érte, ahol a színház együttese vendégsze­repeit. Az első önkéntesek között jelentkezett a front­ra. Felderítőként harcolt, rövidesen kitüntették. A győ­zelmet azonban nem érte meg — Budapest ostromá­nál — hősi halált halt... Mareta otthonában számos tárgy van, amely Ma­gyarországra emlékezteti: könyvek, albumok, emlék­tárgyak. Édesanyjával és fiával gyakran tér vissza gondolatban a gellérthegyi emlékműhöz, amelynek talapzatán mindig sok a virág. V. ARTYEMENKO Nyikolaj Zabelkin, a Szovjetunió hőse — ma fordulva így szólt: „Tüntessék ki mindegyiküket!" N. ZABELKIN, a Szovjetunió hőse

Next

/
Oldalképek
Tartalom