Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-12 / 36. szám
1982. február 12. ^fËPÜJSÀG 3 Hulladékfa-hasznosítás Lécbetét jellegű panel Ismert tény, hogy a fenyőfűrészáru nagyon drága. A vele való ésszerű takarékoskodás sokat ér. Ez történik a Paksi Körzeti Építőipari Szövetkezet asztalosüzemében és a betonüzemben is. A szövetkezet főmérnökétőj, Kern István faipari mérnöktől kaptunk tájékoztatást a takarékosság megvalósításáról. A betonelemgyártó üzemben egyszerű cseréről van szó: 2 év óta nem fenyőfaáruf tesznek a betonelemek alá, hanem házai faanyagot, úgynevezett lágy lombos fákból kitermelt alátétet használnak. A nyár és az éger tartozik elsősorban ebbe a kategóriába. Később kiderül, hogy nemcsak betonelem alátétjének felel meg tökéletesen a hazai lágy lombos, de még bútorelemnek is. Előbb végezzünk egy kis számítást. A tölgy köbmétere 10 ezer forint körül van, a fenyőáru ugyancsak méregdrága, viszont a nyárfa 2-3 ezer forint köbméterenként. Ä paksi szövetkezet betonelemgyártó üzeme alátétként fölhasznál évente 50 köbmétert. Az asztalosüzemben a takarékosság úgy valósul meg, hogy a hulladéknak nevezett fenyő- áru-darabokat — például lécdarabokat - megfelelő technológiával összeerősítik, olyan szilárdan, mintha nem is darabokból lenne, és ezt a „lécbetét jellegű panelt” újra szabják, vagyis készítenek belőle szekrényajtót, szekrényoldalt, beépített bútorok esetében. Három- etázsos hőpréssel végzik a hulladékfa „összeragasztását". Az így készülő bútorlap-szerkezetek természetesen szép furnír- ral boríthatok, méretre szabás után. Például tölggyel vagy mahagónival burkolják a beépített szekrény elöl látható részeit, ha a megrendelő esztétikusabb kivitelt kér. Divatos szó lett a kiváltás, ami magyarul annyit jelent, hogy valamit mással helyettesítenek. A Paksi Körzeti Építőipari Szövetkezet asztalosüzemében sokszor „kiváltják” a fenyőfűrészárut, helyette nyárt vagy égert használnak. Természetesen az ablakok továbbra is fenyőből készülnek, de például a beépített szekrényekhez, polcokhoz nem szükséges ez a drága anyag. A beépített szekrények úgynevezett belső létrájának készítéséhez — amire a polcok kerülnek - tökéletesen jó a nyárfa, ami régebben szinte hulladékfónak számított. Teherbírása megközelíti a fenyőét. A szövetkezetben alkalmazott kivitelezési technológia kötetlenebb, mint ahol szériagyártás folyik: itt ugyanis egyedi termékek készülnek, megrendelésre. Ez egyúttal azt jelenti, hogy az anyaggal, a fával való gazdálkodás valóban jó, népgazdasági szempontból is kívánatos: importmegtakarítást eredményez. Amennyivel kevesebb fenyőt használ föl a szövetkezet a hazai faanyag „felfedezése" révén, annyival kevesebbet kell külföldről behozni. Persze, ez a tétel önmagában nem nagy, ha a népgazdasági méreteket tekintjük, de ha máshol is így gazdálkodnak, az már nagyon észrevehető lesz. Megemlítette Kern István főmérnök, hogy sajnos, nem ez a szemlélet tapasztalható a faárut értékesítő helyeken, általában. A TÜZÉP-ek például inkább a fenyőfűrészáru forgalmazásával foglalkoznak, nálunk nem lehet beszerezni hazai lágy lombos faanyagot. Persze, azért beszerzi, aki akarja, egyrészt az ER- DÉRT-nél, előrendeléssel, másrészt pedig a paksi szövetkezet vásárol alkalmanként nyárfát a környékbeli mezőgazdasági üzemektől. Meliorációs rendezés alkalmával nyárkitermelés volt a paksi Aranykalász Termelőszövetkezetben, s a fölösleges rönköket megvette az építőipari szövetkezet. Maga fűrészelte fel. Vesződség ez, nyilvánvaló, és a készletezés nem kimondottan előnyös, de a végeredmény igen: az tudniillik, hogy sokkal olcsóbban lehet előállítani bizonyos termékeket, mint hogyha fenyővel dolgoznának, és a vevő számára egyáltalán nem mindegy, mennyit fizet. Ezt tartják szem előtt a szövetkezet vezetői. Amiben persze partnerek a szövetkezet szakmunkásai, jól végrehajtják a technológiai utasítást. A kapcsolatok egyre bővülnek: jó néhány helyről érdeklődnek a paksi szövetkezet egyedi termékei iránt. Például a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalattal kötött szerződés alapján baranyai iskolák építéséhez készít a paksi asztalosüzem ajtókat, portálablakokat, különböző méretű beépített szekrényeket. Kooperáció jött létre a Gemenc Ipari Szövetkezettel is, különböző műszerdobozok készítésére. Most a bajai Bácska Bútoripari Vállalattal tárgyalnak Kern Istvánék. A faipari termékekre szükség van mindenütt, különösen ha jól csinálják, mint a paksiak. A panelből beépített szekrény készül, csak ki kell szabni A bikácsi erdészet fahulladékát célszerűen és rendszeresen hasznosítják: a nagydorogi feldolgozó üzemben összegyűlő kérges hulladékdeszkát eladják a lakosságnak tüzelésre, igen jó tüzelő, mert akác. A fűrészpor legnagyobb fogyasztója a Paksi Állami Gazdaság, malacok almozásához viszi. A mözsi húsüzem füstölésre használja a Nagydorogon vásárolt akácfű- részport. Madocsán, az Igazság Tsz fóliatelepén fűtenek a nyárfagallyakkal. Energianyerés a hulladékból 1 A mohácsi farostlemezgyár úgynevezett aprítékot dolgoz fel, ami azt jelenti, hogy a fát „sző- röstül-bőröstül” apróra vágja egy-egy gép, néhány helyen az országban, és ezt a „szecskát” nagy kocsikkal szállítják Mohácsra. A fának a törzse, kérge, ága és legkisebb gallya is benne van az aprítékban, tehát a legsilányabbnak tartott hulladék is. A farostlemez keresett áru. GEMENCI JÓZSEF Fotó : Gottvald Károly. Ifjúsági parlament Tegnap délelőtt Szekszárdon, a megyei művelődési központban került sor a megye termelő- szövetkezeteiben és élelmiszer- iparában dolgozó fiatalok megyei ifjúsági parlamentjére. A mintegy hatezer fiatalt százötven küldött képviselte. A parlament tanácskozását Horváth József, a Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára nyitotta meg. Az elnökségben jelien volt a megyei KISZ-bizottság, a TESZÖV Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a MEDOSZ országos, valamint megyei képviselője. A megnyitó szavakat követően Tamás Istvánné, a megyei tanács elnökhelyettese számolt be a legutóbbi tanácskozás óta végzett ifjúságpolitikai munkáról. Vitaindítójában szólt általában a megye, ezen belül a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlődéséről. Részletesen értékelte a fiatalok szerepét, jelentőségét, a végzett munkában, az elért eredményekben. Az elmúlt ötéves terv időszakában nemcsak megállt az elvándorlás a falvakból, hanem sok fiatal szakmunkás és értelmiségi kapcsolódott be a mezőgazdasági termelésbe. Már az üzemi szintű parlamenteken elhangzott felszólalások is bizo- zonyították, hogy a parlamentet nem panasznapnak tartják a fiatalok, hanem olyan fórumnak, ahol a közös gondok mellett a közös feladatokról is szót ejtettek. így például a képzés és továbbképzés szükségesséqét hangsúlyozták a fiatalok. Beszéltek — többek között — a falvak ellátásának hiányosságairól. E téma kapcsán a megyei tanács elnökhelyettese elmondta, hogy a VI. ötéves terv egyik fontos feladata az alapellátás biztosítása minden településen. Az alapellátásba az egészséges, jó ivóvíz beletartozik, s e gond megoldását is ebben az ötéves tervidőszakban tervezik. Szó esett a parlamenteken a beilleszkedés, pályakezdés kérdéseiről, különösen a lakásépítési feltételeket illetően. Sok parlamenten kifogásolták a fiatalok, hogy nem egyenlőek falun és városban a hitelfeltételek. Tovább kell javítani a mezőgazdaság területén a brigádmozgalmat és növelni az Alkotó ifjúság mozgalom szerepét. A megyei parlament két küldöttet bízott meg azzal, hogy a megye fiataljait képviseljék a M'ÉM ágazati parlamentjén. Autópálya-építés Várhatóan az év végén elkészül az Ml-es autópálya Tatabányát elkerülő 22 kilométeres szakasza. A Betonútépítő Vállalat dolgozói a korábbi szokatlan hideg és a nehéz terepviszonyok ellenére tartják az előre 'megállapított határidőt. Az építés során sok gondot okoz a talajvíz, most különböző bányászati módszerekkel kísérleteznek, hogy megfékezzék romboló hatását. Az önállóság útján (3.) Sír-nevet alapon Az önállóság adta új lehetőségek és jogok megváltoztatták a különböző szervezeteknél a bel- és külkereskedelmi partnerekhez fűződő kapcsolatokat is. Hiszen most már nem kellett tekintettel lenni a korábbi nagyvállalat érdekeire, stratégiai, taktikai meggondolásaira. Téved persze, aki mindebből arra következtet, hogy megromlott volna a kapcsolat az önállóvá vált gyárak és a korábbi, még megmaradt nagyvállalatok között. Erről szó sincs. Valamennyien továbbra is szorosan együttműködtek volna „anyavállalataikkal" az információcserék, a műszaki, technikai tudás, o jól kialakult kereskedelmi kapcsolatok hasznositásában. Csak más alapokon, egymás érdekeinek következetes szem- előtt tartásával. Ez utóbbi került előtérbe a külkereskedelmi vállalatokhoz fűződő kapcsolatokban is, ahol talán a leggyökeresebb változások következtek be. Sok helyütt a vállalatok termékeit korábban úgynevezett bizományosi formában értékesítették a külkereskedők. Ez nem sok lehetőséget biztosított a vállalatok részére, hogy beleszóljanak az exporttevékenység részleteibe, hogy kiálljanak érdekeik mellett, netán megfelelőbb árak elérésére ösztönözzék a külkereskedőket. A helyzet ellentmondásosságát csak erősítette, hogy a konkrét piaci tárgyalásokat, a vevők igényeinek egyeztetését rendszerint maguk a gyáriak végezték, de a döntésekbe nem szólhattak bele, a kedvezőbb árakból adódó nyereségek csakis a külkereskedelmi vállalatokat illették. Még rosz- szabb volt a helyzet, ahol a nagyvállalatok nem biztosították egységeik részére az előbb említett önállóságot sem, közbeékelődve, az ipart és a külkereskedelmet egymástól elválasztva maguk próbálkoztak az exporttevékenység kétségtelenül sok irányú, nagy apparátust igénylő feladataival megbirkózni. A függetlenné válással szinte valamennyi exportáló vállalat felmondta a külkereskedelmi cégekkel kötött korábbi szerződéseket. A bizományosi forma helyébe egy fejlettebb, társasági vagy társulási szerződéssel körülhatárolt együttműködés lépett. Ez jobban biztosítja a közvetlen beleszólás, az érdekazonosság megteremtésének lehetőségét. „Együtt sirni, együtt nevetni" alapon, a maximális eredmény elérésében egyaránt érdekeltté teszi a termelőt, a külkereskedőt. A megnövekedett jogkörök és lehetőségek persze önmagukban még nem garantálják a sikereket, az eredményeket. Úgy tartják, a puding próbája, ha megeszik, azaz az önállóság létjogosultságát is annak gyakorlása igazolja. Nos, a saját lábukra állt vállalatok cselekvési készségét illetően nincs okunk aggodalomra. Valamennyinél az eltelt egy évben meggyorsult a gyártmányszerkezet korszerűsítése, megélénkült a műszaki fejlesztés, a piackutatás, többen felülvizsgálták a korábbi szervezeti keretben kialakított és jóváhagyott beruházási koncepciókat és az előzőnél takarékosabb megoldásokat kerestek. Volt, ahol egyenként is felülvizsgálták a termékek gazdaságosságát és „száműzték" még a vállalaton belüli kiegyenlítési módszereket is. Ennek alapján pontos képet kaptak arról, hogy hol kell a jövedelmezőséget javítani, hol érdemes fejleszteni, vagy a munka- és üzemszervezéssel feltárni, hasznosítani a tartalékokat. Másutt — a piac megfelelő ismeretének birtokában — azonnal hozzáláttak az olyan termékek gyártásához, amelyekkel kapcsolatban a beruházási döntések korábban éveken át várattak magukra, a nagyvállalatoknál. A saját lábukra állt vállalatok a külkereskedelmi partnerekkel összefogva a korábbinál erőteljesebben kutatták fel az új piacokat, miközben mindenütt megkezdték a nem gazdaságos belföldi és export- termékek fokozatos felszámolását, megszüntetését. Egy év nem nagy idő. S bár sokrétűen gyarapodtak az önállósult vállalatok lehetőségei, eszközei, amelyekkel a jelek szerint éltek is — annak ellenére, hogy összességében kedvezőek a tapasztalatok — a messzemenő következtetésektől tartózkodni kell. A termelési tervek teljesítésében például sehol sem volt tapasztalható fennakadás. Az exportra is dolgozó önállósult vállalatok jelentősen fokozták kivitelüket. A több termelés, a termelékenység javítása, a takarékosabb gazdálkodás eredményeként pedig szembetűnően nőtt a vállalati nyereség. A dolgozókat „zsebbe vágó" érvekkel lehet tehát meggyőzni az önállóság értelméről, eredményéről. A korábbi mérsékelt, s joggal kifogásolt nagyvállalati nivellált bér- fejlesztés helyett önállóvá vált vállalatok, nagy többsége 6—7 százalékkal növelte a béreket. S bár a fizetési borítékokat közvetlenül nem érinti, de nem kevésbé jelentős, hogy az eredményes munka nyereségéből képződő fejlesztési alapok több helyütt lehetőséget biztosítanak a szociális feszültségek megszüntetéséhez is. A lakásépítéshez, illetve az óvodák, bölcsődék bővítéséhez. Persze, a fejlesztési alapok elsősorban a jövőt, a továbblépést hivatottak szolgálni. Ezért a termékszerkezet korszerűsítését, a gyártmányfejlesztést lehetővé tevő beruházásokra — a most már önálló, jó gazda módjára — rendkívül nagy figyelmet szentelnek az „elvált" vállalatok. Vagy úgy, hogy azonnal hozzáláttak ezek megvalósításához, vagy úgy, hogy jól kigondolt célokra tartalékolják pénzeszközeiket. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem kellett sok akadályt legyűrni az eltelt egy esztendőben, az átmeneti fizetésképtelenségtől kezdve, a szakemberhiányon, a piac nem kellő ismeretén át egészen az új módszereket igénylő anyagellátási, beszerzési gondokig. Mert „válás" ide, „válás" oda, nagyközösségben, vagy egyedül, csak az boldogul, aki hatékonyan, gyorsan, s gazdaságosan oldja meg feladatait. ANDRÁSSY ANTAL (Vége) TeriKénytárolás minimális veszteséggel Eredményes termelőszövetkezeti műszaki-fejlesztési módszert vesz át és terjeszt — közös megegyezéssel és érdekeltséggel — az AGROBER. A csávolyi Egyesült Termelőszövetkezet évek óta sikerrel alkalmazott terméktárolási módszerét a jövőben a tervező-beruházó vállalat közreműködésével bárhol bevezethetik. A csávolyi tsz-ben nyolc éve alkalmazzák a „házilag" kifejlesztett terménytárolási eljárást. Jelenleg is több száz vagon búzát, kukoricát, naprarforgót, valamint lucernapogácsát tartanak a hatalmas „raktárakban”. Ezek valójában nem valamiféle bonyolult műszaki létesítmények ; nagyobb „vermek", amelyekben különlenes fekete fólia alkalmazásával és természetesen a tárolási technológia pontos betartásával minimális veszteséggel lehet tartósítani a gabonaféléket. Egy másik megoldás az úgynevezett földfelszíni siló: ezek rekeszeit vasbeton palánkok választják el egymástól. Itt is fekete fóliát alkalmaznak a tárolótér kibélelésére, illetve különleges megoldást, az óvott anyagok fedésére. A tsz-ben a napokban fogyott el a kukorica, amelyet még 1980-ban „raktak el”. A hőpréssel életre kelnek a lécdarabok Az ablakok továbbra is fenyőből készülnek
