Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-19 / 15. szám
2 NÉPÚJSÁG 1982. január 19. Lengyelország Az egységes pártért A Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának létrejötte, a szükségállapot bevezetése szétzúzta Lengyelországban az ellenforradalmi erőket, de önmagában nem oldotta meg azokat a problémákat, amelyeket a történelem állított a lengyel kommunisták elé — mutat rá a Zolnierz Wolnosci hétfői számában. Az írás hangoztatja : a politikai harcban elképzelhetetlen a fegyverszünet. A harc eredményes megvívásához pedig egységes, ideológiailag edzett pártra van szükség. Amikor egységről beszélünk — mutat rá a lengyel hadsereg lapja —, akkor azon ma nem a hetvenes évekre jellemző egységet értjük, hanem azt az egységet, amely a marxizmus— leninizmus megdönthetetlen alapelvein, a lengyel kommuWashington Folytatódik a Boeing roncsainak kiemelése 'Életét vesztette az Air Florida légitársaság szerdán, a Po- tomac-folyóba zuhant Boeing 737-es repülőgépének 72 utasa és 6 fős személyzete. Az áldozatok felét a kutatóosztag vasárnapra; felszínre hozta, 28 holttest még mindig a repülőgép roncsainál!« „foglya", s meglehet, hogy valamennyiüket nem is tudják kiszabadítani „börtönükből”. A mentőakció fényt derített arra is, hogy egy ötven év körüli férfi a szerencsétlenség megtörténte után elkapta a helyszínre érkezett mentőhelikopterről lebocsátott kötelet és halált- megvető bátorsággal segített 5 úti társán aki hogy megkapaszkodjanak a1 mentőkötélibeni Az öt útitárs életben van, a bátor férfi azonban a folyó jeges vízébe zuhant és ott is lelte halálát. nisták internacionalista hagyományain, a nemzeti sajátosságokhoz alkalmazkodó kezdeményezésen alapul. Az utóbbi időben sokan elhagyták a pártot. Egy részük nem bírta ki a válságos helyzetbe ránehezedő terheket, másokat maga a párt bocsátott el. Meg kell teremteni a feltételeket, hogy azok is eltávozhassanak a párt soraiból, akik konformista álláspontra helyezkedtek, féltek nyílt harcot folytatni a párt védelmében munkahelyükön, a társadalmi és politikai szervezetekben, bebizonyították, hogy nem nőttek fel ahhoz, hogy kommunistának nevezhessük őket. December 13-án, a szükség- állapot kihirdetésével Lengyel- országban ismét a kommunisták kezébe került az ország Merénylet Merénylet áldozata lett hétfőn reggel Párizsban James Charles Ray alezredes, az Egyesült Államok Franciaországban akkreditált helyettes katonai attaséja. A 43 éves katonatisztet a nyílt utcán, a francia főváros egyik legelegánsabb negyedében lőtték fejbe, amint lakását elhagyva gépkocsijához igyekezett. Ray a helyszínen meghalt. * Egy eddig úgyszólván ismeretlen libanoni terrorszervezet, a Veszelin Gyuranovics, a jugoszláv kormány elnöke hétfőn délelőtt Algériába utazott, ahol Mohamed Benáhmed Abdel- g'hani miniszterelnök meghívására három napot tölt hivatalos, baráti látogatáson. A program szerint Bendzsedid Sadli államfő is fogadja. Belgrádi kommentárok hangsúlyozzák, hogy a látogatásra a két baráti, el nem kötelezett ország hagyományosan jó kapirányítása. A Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa a LEMP IX. kongresszusán elfogadott program megvalósításán dolgozik. Természetesen olyan mértékben, amilyen mértékben ezt az alkotmány alapelveinek megtartásával kihirdetett szükségállapot körülményei lehetővé teszik. A lengyel hadsereg lapja leszögezi : a nemzetközi reakció célja az volt, hogy Lengyelországot a szocializmus ellen folytatott politikai aknamunka eszközévé tegye, és felhasználja a Szovjetunióval szemben vívott harcban. Úgy tűnik, hosszú időnek kell még eltelni addig, amíg ezek a körök megértik, hogy Lengyelországban soha nem lehet visszatérni a december előtti állapotokhoz. Párizsban „Libanoni Fegyveres Forradalmi Frakció" vállalta magára a James Charles Ray alezredes, amerikai helyettes katonai attasé ellen elkövetett párizsi merényletet. Ezt egy arab nyelven írt levélben közölték eqy bejrúti hírügynökségi irodával. A szervezet egyúttal azt állította, 'hogy emberei kíséreltek meg merényletet Christian Chapman, az Egyesült Államok párizsi ügyvivője ellen novembercsolatai sokoldalú fejlődésének szakaszában kerül sor. Gyuranovics az algériai vezetőkkel a kétoldalú — főként a gazdasági — együttműködés további bővítésének tehetőségeiről és időszerű nemzetközi kérdésekről — elsősorban az el nem kötelezett mozgalom helyzetéről és feladatairól, valamint az új világgazdasági rend megteremtése érdekében teendő újabb lépésekről — tárgyal. PANORÁMA BUDAPEST Az Elnöki Tanács Patkó Imrének, a Nemzetközi Szemle főszerkesztőjének, a magyar sajtóban végzett több évtizedes kiemelkedő újságírói munkásságának elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője hétfőn adta át. A Magyar Izraeliták Országos Képviselete és a budapesti izraelita hitközség elnöksége — a budapesti gettó felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából — hétfőn délelőtt ko- szorúzási ünnepséget rendezett a Wesselényi és a Kertész utca sarkán lévő iskola falán elhelyezett emléktáblánál. * Negyedszázad a nép szolgálatában címmel vasárnap jubileumi kiállítás nyílt a munkásőrség megalakulásának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. A megnyitó ünnepségen részt vett a párt-, állami és társadalmi szervek, valamint a fegyveres testületek több vezető képviselője. Pozsgay Imre művelődési miniszter mondott megnyitó beszédet. LIMA Jorge del Prado, a Perui Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára terjeszti elő a központi bizottság beszámolóját a január 27—31-én tartandó Vili. országos, rendkívüli pártkongresszuson. A perui kommunisták legmagasabb fórumának egyik legfontosabb napirendi kérdése az lesz, hogy a Perui KB a jövőben milyen álláspontra helyezkedjék a jelenlegi kormány politikájával szemben. A kongresszusi záróokmányokat három munkabizottság készíti elő. E bizottságok a politikai irányelveket, a szervezeti téziseket és a szervezeti szabályzat módostását szö- vegezik meg. ben. A jugoszláv kormányfő algériai látogatása NATO - washingtoni nyomás alatt Genscher nyugatnémet, Haig amerikai, Cheysson francia és Lord Carrington brit külügyminiszter az egyik NATO-tanácsko- záson Brüsszelben. (Népújság archívum.) Jó néhány hete már, hogy Lengyelországban kihirdették a szükségállapotot, s egyre világosabbá válik, hogy minél több ideje van az Egyesült Államoknak széles körű nemzetközi nyomás kifejtésére, annál inkább lehetőséget kap vonakodó Szövetségeseinek befolyásolására. E folyamat újabb állomása volt a NATO rendkívüli tanácsülése, amely már összehívását tekintve is példa nélkül állott a szervezet történetében. 'Hiszen egyetlen napirendi pontja a Varsói Szerződés egyik tagállla^ mának belső helyzete és az ezzel kapcsolatos nyugati szankciós politika meghatározása volt. Általánosságban e Imo n dh a tó, hogy az amerikai vezetésnek ismét sikerült néhány lépéssel közelebb szorítani európai szövetségeseit saját álláspontjához. Korábban az Egyesült Államoknak azt az álláspontját, hogy a lengyel fegyveres erők fellépéséért, a; Jaruzelski miniszterelnök áltail vezetett tanács intézkedéseiért a. Szovjetuniót terhelné a felelősség, a szövetségesek elutasították és álláspontjukat a szükségállapot elvi elítélésére korlátozták. Közben valójában várakozó állásponton -maradtak, s nem voltak hajlandók követni azokat a- gazdasági szankciókat, amelyeket Reagan elnök hirdetett meg Varsó és 'Moszkva ellen. A nézetkülönbség a nyugatnémet és amerikai kormány között volt a legélesebb. Az NSZK megtagadta -a szovjet—nyugatnémet földqázüzlet felmondására irányuló amerikai nyomást. Emellett Schmidt kancellár a kibontakozás szempontjából is nem célravezetőnek ítélte az embargó-politikát, amely — úgymond — gazdaságilag hatástalan és következményeiben elsősorban a nyugat-európai gazdasági érdekeket sértheti. Párizs magatartása már élesebb volt, és szokás szerint az angoloké állott legközelebb az amerikai vonalhoz. A Nyugat-'Európa és az Egyesült Államok közöttti vélemény- különbségiről tanúskodott január első napjaiban a. Közös Piac külügyminisztereinek konferenciája- is, amelynek tízpontos határozatai kifejezetten, tartózkodott attól, hogy a Szovjetuniót felelőssé tegye a -lengyelországi rendkívüli állapot kihirdetéséért. Ez a helyzet azóta megváltozott. Schmidt nyugatnémet kancellár, miután az Egyesült Államokban- tárgyalásokat folytatott Reagannel, mór nem elégedett meg a szükségállapotot elítélő elvi nyilatkozattal, hanem azt mondotta': egyetért a szankciókkal, mert „gazdaságilag jelentéktelenek ugyan, de erőteljes politkai jelzést” küldenek a Szovjetuniónak. Schmidt álláspontján ez az árnyalatnyi, de nem jelentéktelen módosítása már mutatta az amerikai nyomás hatását. IHaig amerikai külügyminiszter az események következő szakaszában az amerikai nyomást g yakorlati lag vailame nn yi N ATO-o rszá g ra kiterjesztette. Nyíltan megmondotta: az amerikai diplomácia 'Brüsszelben arra készül, hogy kísérletet tegyen a NATO-országok „stratégiai egyetértésének” kialakítására a lengyel 'kérdésben-, s hogy „erőteljes, robusztus és realisztikus" álláspontra bírja az atlanti partnereket. minden korábbinál negatívabb állásfogla-lása nyilvánvalóan az amerikai nyomás terméke. -A tizenhat pontból álló nyilakozat immár elvileg állást foglal az amerikai szankciós politika mellett, noha -még nem -határoz el nyugat-európai szankciókat. Arra viszont már kötelezettséget vállaltak, hogy gazdaságpolitikájukban nem -keresztezik az amerikaiak megtorló intézkedéseit A korábbi közös piaci értekezlettel ellentétben- tehát lényegében elfogadták a-z amerikaiak által erőszakolt tézist a Szovjetunió állítólagos felelősségéről. 'Ezen túlmenően az egyes államokra: -bízták, hogy milyen szankciókat alkalmaznak. Az értekezleten annyit máris közöltek, hogy az élelmiszervásárlásra fordított hitelektől eltekintve további hitelnyújtást nem engedélyeznek Lengyelországnak, s felfüggesztik a lengyel adósságtörlesztés átütemezéséről folytatandó tárgyalásokat. A NATO-ülésen távolabbi fenyegetéseket is megfogalmaztak. 'Ezek részben a kelet—nyugati és kifejezetten Szovjetunióval fenntartott kereskedelmi és kulturális kapcsolatok felülvizsgálását helyezik kilátásba, sőt célzás történt a Genf-ben éppen január 12-én-, a NATO-értekez- letet követő napon újrakezdett s zovj-et—ame ri-kaj feg yve rz et k o r- látozási megbeszélések sorsára,. A brüsszeli NATO-értekezlet arról tanúskodik, hogy az amerikai nyomás fokozódik. Az atlanti szövetségesek frontja még nem szakadt át, a józan megfontolásokat az amerikai offen- z-íva még nem tudja teljesen félresöpörni. De az ellenállás arcvona-la -kétségtelenül gyengül. (- i - e) Egy párbeszéd folytatódik Héttő esti kommentárunk. Olyan helyzetben, amire elsősorban az jellemző, hogy Washington igyekszik megnehezíteni, sőt lehetetlenné tenni a nagy nemzetközi dialógus folytatását, őszinte öröm forrása, ha ezzel az irányzattal ellentétes előjelű hir lát napvilágot. Most ez történt: amint azt a hírügynökségek jelentették, a szovjet fővárosba utazott Janagija Kenszuke japán külügyminiszter-helyettes, hogy részt vegyen a január 20-án és 21 -én sorra kerülő szovjet—japán külügyi konzultációkon. Bár a Távol-Kelet pillanatnyilag nem tartozik a földkerekség „forró tűzfészkei" közé, a feszültség ebben a hatalmas és stratégiailag nem túlbecsülhető fontosságú térségben is jól érzékelhető. Elég egy pillantást vetnünk a térképre ahhoz, hogy felmérhessük, mit jelent a térség — és a világbéke — szempontjából két szomszédos ország, a Szovjetunió és a Japán császárság viszonya. Bár ezt a viszonyt az amerikai hidegháborús erőfeszítések és bizonyos továbbélő japán nacionalista tendenciák miatt a második világháborút követően mindmáig nem szabláyoz- za békeszerződés, a Szovjetunió — egyetemes politikájának megfelelően — a két ország közötti jó viszonyt szorgalmazza és szorgalmazta is mindig. A másik fél részéről ez a szándék sajnos, sosem bizonyult egyértelműnek. Igaz, ehhez eleinte az amerikai megszállás, később pedig a washingtoni befolyás is alaposan hozzájárult. Az enyhülési folyamat esztendeiben úgy tűnt, a gazdaságilag villámgyors léptekkel haladó Japán is szívesen kiveszi részét a folyamat gazdasági-politikai áldásaiból. A felkelő nap országában meghirdették az „egyenlő távolság" elvét. Ez elsősorban annyit jelent, hogy Japán igyekszik távol maradni mind az szovjet—kínai, mind a szovjet—amerikai konfliktusoktól. Ez az alapállás jót tett a szovjet—japán viszonynak. Sok jelentős gazdasági megállapodás született és rendszeressé váltak a magasabb szintű találkozók, beleértve — 1978-ig — a külügyminiszteri találkozókat is. A brutálissá növekvő amerikai nyomás és bizonyos belpolitikai változások együtthatása japán részről megszakította ezt az örvendetesen szélesedő párbeszédet. Hosszabb és meglehetősen fagyos szünet után (1979-ben még Firjubin külügyminiszter-helyettes tárgyalt Tokióban) 1981 őszén, az ENSZ-közgyűlés ülésszakán csillant tel a remény a folytatásra: ebben állapodott meg Szonoda Szunao akkori japán külügyminiszterrel szovjet kollégája, Andrej Gromiko. S bár vannak nyugtalanító jelek is, az enyhülés minden híve reméli, hogy a két nagy ország kapcsolatára a jövőben nem az ellentétek, hanem a párbeszéd folytatásának megnyilvánulásai lesznek a jellemzők. HARMAT ENDRE Szankciók és szövetségesek A Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza- és valutaárfolyamai
