Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-22 / 274. szám

1981. november 22. NÉPÚJSÁG 7 lifiAApvAljriiMiictfiin Bútorra mindenekinek szüksége van, új házban is, a régiben pedig a pótlásra. A bútor olyan létszükségleti cikk, amely na­ponta látókörünkbe kerül) és mindig beszélünk róla. Ki úgy, hogy a bútor az olyan termék, amelyet nem lehet megfizetni, mások úgy vélekednek róla, hogy soha sem az épített lakások­hoz „passzol”, s van olyan vélemény, amely azt mondja, hogy a bútor ára nem létrán, hanem liften, gyorsliften megy fölfelé, egyre csak fölfelé. A szekszárdi bútoripar több mint két évtizede o lakosság szolgálatában áll, új módon. Piacé rzé k e n ység ne k mo n d ha tó ez az üzlet- és termeléspolitikai A stratégiai: gyártmányfejlesz­tés, új anyagok felihasználásá­val, termelésszervezés és ezek révén a termék költségének csökkentése. Csak így lehet a piacon a szekszárdi bútor ver. senyképes. lÉs még másképpen is, 'Együtt­működés révén. De erről majd később. A lényeg tehát, hogy a ter­mék jól funkcionáljon, a laká­sokban elhelyezhető legyen', „ár­fekvése” pedig olyan, hogy a kispénzű emberek is megvásá­rolhassák. Mutatós, használha­tó, olcsó! Ezek érdekében a piacpoliti­kát úgy módosították, hogy köz­vetlenül kapcsolatot is létesítet­tek a kiskereskedőkkel. A min. fadarabot 'bemutatják a bútor­ipari egyesülés boltjában', ott ahol tucatnyi gyár terméke látható — a kereskedő tehát vá­laszthat, de a vevő is ! A csor­nai áfész bútoráruházával meg­állapodtak, hogy abban a tér­ségben 'kizárólag ők forgalmaz­zák a szekszárdi kárpitos búto­rokat. És: 1982 januárjában a gyár mellett egy DO típusú fa'házban mintaboltot létesítenek, ahol ugyancsak kiválasztható, vásá­rolható a szekszárdiak bútora. lÉs még: A szekszárdi minta­boltba hozzák a bácskai és a pécsi bútorgyárak korpusz-da­rabjait — szekrényeket — s ak­kor itt a vevő kiválaszthatja, a kárpitos részt, de rögvest minta alapján a bajai, vagy a pécsi szekrényfélét is, ahonnan napok alatt megérkezik az áru. Mert amint lesz itt pécsi, meg 'bajai termék, úgy a pécsi és bajai üz­letben szekszárdi! iPersze van még „tartalék” — most dolgozzák ki a szekszárdi gyárban, hogy miként tudnák speciális kocsikkal szállítani a bútort, hozzáértő emberekkel. És ha sikerül erre is megoldást találni — miért ne? —, akkor kör, forgalomszerűen lehet elképzel­ni a bútorok szállítását, — oda- vissza alapon. A fuvarköltségek tehát leszoríthatok, és a vevő házánál a minta alapján kapja meg a kifogástalan minőségi árut, felállítva, összeszerelve. Az újdonságok azért kerül­hetnek mindig felszínre, mert a szekszárdi gyárban olyan o lég­kör, ha valakinek ötlete vám, azonnal vitára bocsátják, s ha jó, bevezetik a termelésbe. Ilyen „apróságnak" mondhatom tán azt is, hogy a 'BÚTORÉRT sző. vetosztályán ugyan fél évre ren­delhetik előre a kárpitozáshoz szükséges matériát, de 35 szín- árnyalatban', húsz anyagféléből kínálnak választékot., A követ­kezőképpen: ha bemegy a vevő a mintaboltba, s rámutat a, szö­vetmintára', abbé! borítják be a széket, eltúlozva: akár a vevő hajszínének megfelelő szövettel is 'bevonhatják a széket, fotelt. Ehhez hasonló szolgáltatás — mert végeredményben ez már áttevődik ebbe a kategóriába — nincs az országban. A termelés során itt alkal­maztak a megyében először tu­dományos intézet által kidolgo­zott üzemszervezést. Tíz éve volt ez. Tíz év hosszú idő, de azon a nagyszerű újításon az itteni szakemberek tudtak vál­toztatni, A gyártósort úgy ala­kították ki — újabb üzemcsarnok építése adott erre is lehetősé­get —, hogy a termelés folya­matos. Gyakorlatilag így: 'bejön a méteráru, a köbméteres desz­ka — és végül a bútor kerül le a szalagról. Ez a szervezés le­hetővé tette, 'hogy egy műszak­ban dolgozzanak. A gépek tel­jes 'kihasználása, így lehetővé vált, mert korábban a második műszakban csak egy-kettő bú­gott, néhány ember dolgozga­tott. A termelékenység tizenöt százalékkal nőtt ezzel az ‘üzem- szervezéssel. Persze az energia­takarékosság is kézzelfogható. Hiszen a bútoraIkatrészek gyár­tása nagy sorozatban történik, a gépek futása nem üres, ha­nem mindig anyagot evő. A bútorok minősége kifogás­talan. A kereskedelmbe nem kerülhet Szekszárdról rossz áru. Ha mégis, használat közben ki­derül valamely darabról, hogy rossz — anyaghibára, rejtett anyaghibára vezethető vissza. A tapasztalatok szerint a szöve­tekre sincs panasz — hiszen mindegyik fajtát kutatóintézetek véleménye alapján gyártják .. . A kutatók! Ügy gondolom, kevés olyan gyár—kutatóintézeti kapcsolat van, mint a 'Szekszár­di Bútorgyár és a 'BÚÉI (Bútor­ipari Fejlesztési Intézet) között: az eladott termékek után része­sedik a tervező-kutató. Tehát A szabászat új, világos üzemben van A heverők szerelésé) is szalagrendszerben végzik Minden négyzetcentiméter anyag része a gazdaságos vagy gaz­daságtalan munkának érdéke, hogy használható, jól gyártható, olcsó bútort adjon a gyártónak, a vevőnek. Persze a nagy szériák is sze­repet játszanak abban, hogy a szekszárdi terméknek ijó a híre, hiszen a SZOT Szanatóriumi Fő- igazgatóságának évek óta rend­szeres szállítói. Idén ezer szo­ba' berendezését küldik szaniai- tóriumokba. * A bútorgyár idei terve szerint 94 millió forint értékű terméket kellene gyártani. Kilencvenhat­millió forintos lesz a terv telje­sítése. Az 1982. évre 96 milliós termelési értéket kívánnak elér­ni. Szerény terv, alkalmazkodó a piachoz, a nyersanyaghoz. * Azzal a céllal mentem a Szek­szárdi Bútorgyárba', hogy körül­tekintsek egy kicsit, miként fújja vitorlájukat a reform szele? Bus Ambrus igazgató és Angyal László főmérnök arra kért, ne nagyon mondogassuk, hogy így a reform, meg úgy a reform! „Dolgozunk. Gondolkodva dol­gozunk.” PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Kapfinger András. Eladhatatlan termékek? DURROG, DE DRÁGA Honda-próba a szekszárdi piactér fölött, a kertészeti ÁBC sarkánál. Az elegáns kertigépet kivitték — vagy talán gurították — a csípős levegőre és nem akar indulni. Az üzletvezető, Erdélyi Gábor indítgatja zsinórmeghú­zással, tehát olyanformán, aho­gyan o csónakmotorokat kell „berontani". El is indul, vagyis berregni kezd a negyvenhat- ezer forintos masina, de mindig leáll. 'Négyen vesszük 'körül, az­tán még jönnek nézelődők. Úgy • érzem, kezd kínossá válni a helyzet. De nem reklamál a ve­vő, egy szava sincs. Később megtudom, miért nem aggódik. Én eladhatatlannak véltem a Hondát (ezt, a drágábbat nagy Hondának nevezik maguk kö­zött az emberek), mivel hogy ennyi pénzért talán egyből kel­lene berregnie. Semmi baja a gépnek, csak fázik. Mihelyt be­melegedett, indul szépen, kü­lönböző sebességekkel tud be­mutatót tartani az üzletvezető. A vevő, fekete, szikár őcsényi férfi, pontosan tudja hogy ez a gép kitűnő: sokat kipróbáltak már Őcsényben. Tartozik hozzá eke is, számítása szerint meg­művelheti vele ezerkétszáz öles kertjét. Két eladó gyorsan megmutat­ja, hogyan kell kezelni o drága gépet, a vevő bólint és csak annyit mond: majd elolvassa a kezelési utasítást. A kis teher­autó 'két oldala lehajtva, fölte­szik a platóra előbb a gépet, majd a hozzá tartozó „pótko­csit". Mondom az üzletvezetőnek, mi járatban vagyok. Készsége­sen a rendelkezésemre áll, mondván, majd körülnézünk. De amíg ő különböző dolgokat in­téz az irodában, magam néze- lődök. Mindig tetszett nekem ez a bolt, hiszen a kitűnő válasz­tékú vetőmagvaktól kezdve a kényelmes földművelő szerszá­mokig minden kapható és akár órahosszáig is nézelődhet az ember, anélküli hogy idegesen megkérdeznék tőle, mit óhajt, sőt szívesen adnak felvilágosí­tást az eladók. De miközben szemlélem a- rengeteg árut, eszembe jut, hogy még egyszer nem vennék olyan nehéz ásót, mint amilyent vásároltam, bár nem itt, hanem a paksi hasonló boltban. Hogyan is állunk ezzel az ásóval? 'Nem eladhatatlan, mert megvesszük. Akkor jön rá az ember, hogy kényelmetlen, sőt kellemetlen a szerszám, amikor beleteszi a keményfából való nyelet. A két rész együtt igen súlyos. A szekszárdi APr vezetőjétől tehát azt kérdezem legelőször, vanna'k-e eladhatat­lan szerszámok. Töpreng, de nem tud ilyent mondani. Ké­sőbb megjegyzi: úgy van ez, hogy az egyik embernek jó va­lami, ci másiknak egyáltalán nem kell. A saját véleményét is kifejti azzal, hogy ne írjam meg. Hirtelen eszébe jut: a vadriasz- tó készülék eladhatatlan. Illetve egyetlenegyet azért eladtak a 40 napig tartó EXPO-ban és még itt van raktáron egy má­sik. Eredetileg hatezer forint volt ennek az eszköznek az ára, leszállították kétezerre, de így sem kell. Maga a boltvezető is magasnak tartja ezt az árat.. Nem azért, mert nem megfelelő az eszköz, de sok a kétezer fo­rint. Behozza az irodába a ma.' dór. és vadriasztóhoz mellékelt papírt. Olvasom: készítette a Kunmadarasi Elektromos és Vas­ipari Szövetkezet, a gyártás ide­je: 1980. december 15. Jótállás: 12 hónap. Fontos- áru, az nyil­vánvaló, hiszen kereplőző, rio- qató embereket hetekig, sőt hónapokig sorba állítani képte­lenség akár gyümölcsösben, akár szőlőben, és a magánkert- tulajdonosok sem ezzel töltik idejük nagy részét. Kellene te­hát az eszköz, viszont mindenki sajnálja rá a pénzt. Ki tehet az az egyetlen vevő? Megtudakol­juk telefonon a Skálától. Szek­szárdi kőműves, a szőlőjében használta. Amikor az eladó egyszer érdeklődött tőle, jól működik-e, azt felelte az illető: jöjjenek ki hozzá, hallgassák meg. GINSENGET CSAK RUMMAL Finom illatú boltban folytatom a puhatolózást, a iHerbária. szaküzletben. Jó helyre jöttem. Tótlh Ferencné boltvezető rögtön mondja^ hogy például a beme­legítő csepp egyáltalán nem fogy. Mutat egy flakont. Olda­lán ez olvasható: „Sportolás, mozgás előtti bedörzsölőszer. Használat után mosson kezet, nehogy a szembe kerüljön." Ára 20 forint. Tóth Ferencné közben kiszámolja, hogy még van ebből a bizonyára hasznos szerből 96 flakonnal, a. kapott 120-ból. IDe a többi sem mind Szekszárdon talált gazdára, ti­zenkettőt elküldött a boltvezető Zalaegerszegre, az ottani szak- üzletnek. Egyszer betért a szekszárdi Herbáriába egy sportköri em­ber, valószínűleg szakvezető, aki az ország valamelyik távoli vi­dékéről járt itt átutazóban, és elmondta, gondolkodik rajta, hogy a méregdrága külföldi anyag helyett ezt, tehát o Szi- las bemelegítő cseppet keltene beszerzniük. Majd megbeszéli a sportkörénél'. De azóta sem je­lentkezett.: Tanakodtunk Tóth Ferenenével, mi tehet a helyzet, s arra gondoltunk, valószínűleg 'beszerezte a Szilast azon a vi­déken. Megismerés, jó reklám nélkül a használható áru is nehezen talál gazdára', ha nem olyan közszükségleti cikk, ami min­dennap kell, vagy amihez ha­sonlót már használnak az em­berek. Ismerjük például a ka­milla, a hársfatea és még né­hány más anyag jótékony hatá­sát, de nem isszuk a kaikukkfű- cseppeket. A mindössze 29 fo­rintba kerülő adag Baján na­gyon kapós, mert orvosok föl­írják köhögésre, sőt mandula- gyulladásira is. A szekszárdi késztet csaknem teljesen átván­dorolt Bajára. Még kérnek. Más a helyzet a ginsenggyökérrel, amiből 3 deka 140 forint. Azt lehet mondani, Szekszárdon is viszik, mint ai cukrot. Nagy hí­re, kiváló és sokféle hatása köztudott lett, reklámból és népszerű tudományos folyóirat­ból. Akik pedig kipróbálták, es­küsznek rá. Meséli Tóthné, egy megyebeli biológus beszámolt neki a sikerükről: vitt az illető a barátjának', aki magas vér­nyomásban szenvedett. Rumba áztatták a ginsenget és a már kész „gyógyírt" teába adagolva fogyasztotta a beteg. Pontosan egy kávéskanállal naponta. „'Beállították a vérnyomást 140- re.” 'Derűs kedvvel hallgatom a történetet, talán látszik rajtam a kételkedés. Rum a vérnyo­másra? Kapok egy példányt a ginsenghez való használati uta­sításból, ez megnyugtat. Ha szesszel, 'hát azzal. Olvasmány­nak sem utolsó: „Három deci, kb. 40 fokos szeszhez, pálinká­hoz (konyak, ail mavodka stb.) 30 gramm ginsenggyökeret adunk, majd az áztatványt 5—6 napi állás után cukorral vagy mézzel tetszés szerint megéde­sítjük. A készítményből naponta reggel éhgyomorra vagy este fél órával lefekvés előtt 1—2 mokkáskanál nyit elfogyasztunk.” Azt 'kellene még kitapasztal- nunik, hogy ha a vérnyomás rummal a legjobb, akkor fejfá­jásra, vitaminhiányos gyönge. ségre, epegörcsre melyik pálin­ka, vodka a legmegfelelőbb. Mert ugye van törkölypálinka', cseresznyepálinka, barack... Nem folytatom. Kísérletezzenek mások. A ginseng bírja a pró­bát. KÉTSZER LEÉRTÉKELIK Mi a helyzet a ruhákkal? Elő­ször Tolnán érdeklődöm, a kon­fekció -szakü zletben. Ve rec ke i Mátyás üzletvezető őszintén megmondja beszélgetésünk vé­ge felé, hogy átlagosan minden második vevő elégedetlenül tá­vozik, mert nem jut hozzá ép­pen akkor ahhoz, amit szeret­ne venni. Téhót nem arról van szó, hogy kevés a jó ruha, 'in­kább az a helyzet, hogy maga­sak az igények, mindenki válo­gat. Tulajdonképpen mégsincs eladhatatlan áru, mert ha kell, kétszer is leárazzák azt a hol­mit, ami nem kell a vevőnek. Végül csak akad gazdája- Mu­tat például gyermek'kabátökat. A kereskedelmi dolgozóknak az a kellemetlenebb eset, ha az új divatos holmi a szezon, köze­pén érkezik csak. Például a té­likabát karácsony után. Az már nem 'kell, mert tél elején, de legkésőbb karácsonyig megve­szik az emberek a télikabátot. 'Hogyan tehet tehát eladni az eladhatatlan, divatos, szép ter­méket? Leértékelve. Gyerünk egy leértékelt áruk boltjába! Szekszárdon jó nagy ez az üzlet, a Garay téren. Talán fö­lösleges is megemlíteni, hol ta­lálható, mert mindenki ismeri. Wetzl Pál né boltvezető így mondja: „nagyon szeretnek itt vásárolni az emberek". Wetzl Pál né 28 éve dolgozik a Nép­bolt Vállalatnál, úgy beszél a kere ske d elírn i t évé ke n ység rő l, olyan jókedvűen, mintha valami hobbiról lenne szó. Nyilván ez is hozzájárul a 'bolt népszerű­ségéhez. Persze a lényeg: sok­féle olcsó vagy viszonylag ol­csó ruhanemű van itt és szinte mindenki talál magának valami használhatót. Sőt divatosat Mi történik, ha szaladt szemű harisnyákat kap a bolt, talán tévedés? Kidobják? Szó sincs róla.. Egy tasakba, tesznek hár­mat, a vevő megkapja mindösz- sze 40 forintért és fölszedeti a szemeket. Jól jár. Kis hibás pu­lóver, nagyon hibás méteráru — például nincs rajta a minta egy helyen - gazdára talál. A pulóvert szépen megvarrják, ki­igazítják. Kispénzű, sokgyerekes családiban hétköznap megfelel. A hibás szövetet darabonként árusítják, tehát a használhatat­lan rész kimarad belőle, ügyes varrónők az ilyen olcsó „vége­ket” nagyszerűen tudják hasz­nosítani, gyakorlott szabással. „Olyan öröm, hogy él tudjuk adni az árut — mondja a bolt­vezető —, mégpedig úgy, hogy mindig megmutatjuk: a vevőnek, mi a 'hiba.” Ha a Korzó Áru­házból, amelyhez tartoznak, át­kerül ide valamilyen nem ke­lendő áru, ami nem is hibás, csak drága volt, leértékelve itt elfogy. Vagy ha nem., még itt is árazzák tovább. Nagyon helye­sen. „Megfelelő áron minden eladható." Csaknem szóról szóra ugyan­ezt mondta a TSZKER zöldséges részénél az eladó. Oda, mutat a bejárat mellé: kirakott apró, de egészséges almát kilónként 2 forintért kínálnak. GEMENCI JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom