Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-28 / 150. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból AZ ÉLETSZÍNVONALAT ÉRINTŐ IDŐSZERŰ KÉRDÉSEKRŐL (3. old.) XXXI. évfolyam, 150. szám. ÁRA: 1,80 Ft 1981. június 28., vasárnap. A történelem parancsa Az idő sürget — kétszer is szerepel ez a megállapítás, vagy még inkább felkiáltás abban a felhívásban, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa intézett a héten a világ parlamentjeihez és népeihez. Az idő sürget — minden egyes, a tárgyalások szempontjából elveszett nappal növekszik a nukleáris konfliktus kockázata, tovább halasztódik a döntésre érett kéndések rendezése. A felhívást, amelyet Leonyid Brezsnyev javaslatára fogadott el a szovjet parlament, az őszinte aggodalom szülte, amelyet nemcsak a képviselők éreznek át, hanem minden szovjet ember, s velük együtt minden józanul gondolkodó ember az egész világon. Áz esztelenül növekvő fegyverkezés, s vele együtt a gyűlölet új hulláma, amely a tengerentúlról elindulva terjed a világban, valóban aggasztja a szovjet törvényhozás tagjait, az egész szovjet vezetést. Nem abból származik az aggodalom, mintha a Szovjetunió nem tudna szembenézni a növekvő veszéllyel — a párt- és állami vezetők nem egyszer leszögezték, hogy minden ellenséges lépésre meg tudják tenni a szükséges válaszlépést. Amikor például most az új, hatalmas, a Trident-osztályba tartozó amerikai tengeralattjáró, az Ohio kifutott próba- útjára, a szovjet haditengerészet is próbának veti alá az ugyancsak új és nem kevésbé hatalmas tengeralattjárót, amelyet a nyugati katonai szakértők Tájfunnak neveztek el. De alig három hónappal ezelőtt, a Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusán Leonyjd Brezsnyev — sok más, fontos javaslattal együtt — azt is felajánlotta, hogy a Szovjetunió leállítja a Tájfun típusú tengeralattjárók gyártását, ha az Egyesült Államok is hasonlóán cselekszik a Trident- típusúval. Válasz erre a javaslatra sem érkezett, éppúgy, mint a Szovjetunió többi békekezdeményezésére. Nem kell különösebb éleslátás ahhoz, hogy felismerjük, miért növekszik a veszély — hiszen például ugyanazon a napon, amikor az újságok a szovjet parlament békefelhívását közölték, megjelent egy másik hír is: Eugene Rostow, Reagan kijelölt leszerelési szakértője kijelentette: Washington további kilenc hónappal akarja elhalasztani a hadászati támadófegyverek korlátozásáról folytatott, s korábban már megállapodással befejezett SALT-tárgyalások felújítását. Hosszan lehetne sorolni az ilyen példákat. Csupán egy rövid és korántsem teljes leltár azokról a tárgyalásokról, amelyeknek folytatását, felújítását, eredményes befejezését, vagy megkezdését Washington magatartása akadályozza: a tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról, a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról, az Indiaióceán térségének atomfegyvermentes békeövezetté nyilvánításáról. Washington negatív magatartása miatt lassult le a munka az ENSZ leszerelési bizottságában, a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon, az európai biztonsági konferencia résztvevőinek madridi tanácskozásán. Nincs érdemi válasz — vagy, ha van, akkor az nyílt elutasítás —, a Közel-Keletről és a Perzsa-öböl térségéről folytatandó tárgyalást javasló szovjet kezdeményezésre. Nem kezdődhetett tárgyalás az európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverekről, az ilyen fegyverek telepítésének befagyasztásáról, nincs komoly válasz a szocialista országok javaslatára, amely az európai katonai enyhülés és leszerelés kérdéseinek megvitatására ajánlott konferenciát... Teljesen jogos a szovjet parlament felhívásának megállapítása: „Nukleáris korunkban a tárgyalásokon kívül nincs más ésszerű eszköz arra, hogy rendezzék a vitás nemzetközi kérdéseket, bármilyen kiélezettek és bonyolultak legyenek is azok". A szovjet kormány mindig is ebből a parancsoló szükség- szerűségből indult ki. A Legfelsőbb Tanács felhívása akkor született meg, amikor a szovjet nép a Nagy Honvédő Háború tengernyi szenvedésére, húszmillió halottjára emlékezett a fasiszta támadás 40. évfordulóján. Ha valaki tudja, mit jelent a ^ csupán hagyományos, nem is nukleáris fegyverekkel vívott — háború, a szovjet emberek tudják. Saját tapasztalatukról beszél a felhívás, amikor ezt mondja: „A történelem keserű leckét adott. A népek túlságosan is nagy árat fizettek azért, hogy nem sikerült megakadályozniok a háborút, időben el- hárítaniok a fenyegető veszélyt. Nem lehet megengedni, hogy ez a tragédia megismétlődjék”. S az, amit a szovjet képviselők javasolnak, a legjobb, az egyedüli lehetőség napjainkban. A Legfelsőbb Tanács felhívásának közzététele óta csak néhány nap telt el, de a világon mindenütt máris sokakhoz jutott el az abban foglalt tanulság: csak közös erőfeszítésekkel lehet megvédeni az emberiség közös vívmányait, a békét. Hazánk törvényhozása az elsők között fejezte ki egyetértését a szovjet képviselők javaslatával, s nyilván sok ország törvényhozója jár majd hasonló úton. Az egyetértés azonban önmagában nem elég: tettekre, azonnali tettekre van szükség a tárgyalások érdekében, hisz — az idő sürget... KIS CSABA Elutazott a szovjet űrhajósküldöttség Szombaton elutazott a Vlagyimir Satalov altábornagy, a szovjet légierő főparancsnokának űrhajózási helyettese vezette szovjet űrhajósküldöttség, amely hivatalos látogatást tett hazánkban. A küldöttség tagjai voltak Leonyid Popov, és Valerij Rjumin űrhajósok, akik a Szaljut—6 űrállomáson a szovjet-magyar közös űrrepülés résztvevőit is fogadták. A Ferihegyi repülőtéren a szovjet űrhajósvendégek búcsúztatásánál ott voltak: Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Bor- bándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Csémi Károly vezérezredes, honvédelmi államtitkár, Pál Lénárd akadémikus, az MTA Interkozmosz Tanácsának elnöke, Farkas Bertalan űrhajós és Magyari Béla kiképzett űrhajós, továbbá ott volt politikai, társadalmi életünk számos más vezető személyisége. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A szovjet, magyar és vörös zászlókkal díszített repülőterén az úttörők virágcsokrokat adtak őt a búcsúzoknak. A vendégeket Korom Mihály kísérte a repülőgéphez, nem sokkal ezután felnr.orajlottak a hajtóművek és a repülőgép a magasba emelkedett. Eseményekben, élményekben gazdag volt az a hatnapos program, amellyel Magyarország hivatalos látogatáson látta vendégül a Vlagyimir Satalov altábornagy vezette szovjet űrhajósküldöttséget. A szovjet vendégeket június 22-én ünnepélyesen köszöntötték a Ferihegyi repülőtéren a párt és állami vezetők. Azután ünnepség következett a Parlamentben, ahol Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Leonyid Popovnak, és Valerij Rjuminnak átadta a Magyar Népköztársaság Hőse, Vlagyimir Satalov altábornagynak pedig a Magyar Népköztársaság Gyémántokkal Ékesített Zászlórendje kitüntetést. A szovjet kozmonautákat fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa az Országház Vadásztermében díszvacsorát adott a szovjet űrhajósok tiszteletére. Vlagyimir Satalov altábornagy, Leonyid Popov és Valerij Rjumin a Magyar Tudományos Akadémián kerekasztal megbeszélésen találkozott az akadémia vezetőivel és az Interkozmosz programban részt vett magyar tudósokkal, szakemberekkel. Ellátogattak a Magyar- Szovjet Baráti Társasághoz is, ahol Nagy Mária az MSZBT al- elnöke a társaság aranykoszorús jelvényét adta át Leonyid Popovnak, Valerij Rjuminnak és Vlagyimir Satolovfiak. A szovjet vendégek az újságírókkal nemzetközi sajtókonferencián találkoztak, itt ismertették az Interkozmosz-program eddigi főbb eredményeit, a szovjet űrkutatás további programját. ÜDÜLÉS — DOLOGIDŐBEN (4. old.) VILÁGSZÍNVONALON (4. old.) AZ ÁRU MEGMUTATJA MAGÁT (5. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) KUTATJÁK A TENGER TITKAIT (9. old.) DUNATÁJ 2. (10. old.) A GYŰJTŐ (10. old.) PAIZS GOEBEL EMLÉKEZETE (11. old.) AJÁNDÉKOZÁS (7. old.) MILYENEK A LAKÓBIZOTTSÁGOK? (7. old.) A JÖVŐ KŐOLAJMEZŐI (8. old.) A KONSTRUKTÍV FANTÁZIA MESTERE: PIER LUIGI NERVI (11. old.) EURÓPA LEGNAGYOBB REPÜLŐTERE (12. óid.) FUVAROZÁSOK SOK KERÉKEN (12. old.) SZEKSZÁRD SZÜLÖTTE VOLT (14. old.) ÚJ LADÁK, MOSZKVICSOK (8. old.) HÁROM KORSZAK — HÁROM ALKOTMÁNY (8. old.) FALUSZOVETSÉGEK A KÉNYELMESEBB ÉLETÉRT (9. old.) LAZACFARM AZ NDK-BAN (9. old.) A VELENCEI-TAVON VERSENYEZNEK (14. old.) „Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár...’1 — akkor megkezdődik az aratás. Fejezhetjük be Juhász Gyula költői sorait prózai egyszerűséggel. Hát megkezdődött az aratás. Először a korábbi érésű árpát kezdték vágni. Ebből a gabonából 7611 hektáron őszi, 1569 hektáron tavaszi fajtát termesztettek megyénk gazdaságai. Az árpa aratása amolyan bemelegítésféle a nagy munkára, a búza aratására. Megyénkben 57 924 hektárról kell levágni a kenyérnek valót. Képriportunk — mely az 5. oldalon található —, a hőgyészi állami gazdaság aratóiról készült, akik a Szunyogi tetőn vágták az őszi árpát.
