Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-28 / 150. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból AZ ÉLETSZÍNVONALAT ÉRINTŐ IDŐSZERŰ KÉRDÉSEKRŐL (3. old.) XXXI. évfolyam, 150. szám. ÁRA: 1,80 Ft 1981. június 28., vasárnap. A történelem parancsa Az idő sürget — kétszer is szerepel ez a megállapítás, vagy még inkább felkiáltás abban a felhívásban, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa intézett a héten a világ parlamentjeihez és népeihez. Az idő sürget — minden egyes, a tárgyalások szempontjából elveszett nappal nö­vekszik a nukleáris konfliktus kockázata, tovább halasztó­dik a döntésre érett kéndések rendezése. A felhívást, amelyet Leonyid Brezsnyev javaslatára foga­dott el a szovjet parlament, az őszinte aggodalom szülte, amelyet nemcsak a képviselők éreznek át, hanem minden szovjet ember, s velük együtt minden józanul gondolkodó ember az egész világon. Áz esztelenül növekvő fegyverke­zés, s vele együtt a gyűlölet új hulláma, amely a tengeren­túlról elindulva terjed a világban, valóban aggasztja a szovjet törvényhozás tagjait, az egész szovjet vezetést. Nem abból származik az aggodalom, mintha a Szovjetunió nem tudna szembenézni a növekvő veszéllyel — a párt- és ál­lami vezetők nem egyszer leszögezték, hogy minden ellen­séges lépésre meg tudják tenni a szükséges válaszlépést. Amikor például most az új, hatalmas, a Trident-osztályba tartozó amerikai tengeralattjáró, az Ohio kifutott próba- útjára, a szovjet haditengerészet is próbának veti alá az ugyancsak új és nem kevésbé hatalmas tengeralattjárót, amelyet a nyugati katonai szakértők Tájfunnak neveztek el. De alig három hónappal ezelőtt, a Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusán Leonyjd Brezsnyev — sok más, fontos javaslattal együtt — azt is felajánlotta, hogy a Szov­jetunió leállítja a Tájfun típusú tengeralattjárók gyártását, ha az Egyesült Államok is hasonlóán cselekszik a Trident- típusúval. Válasz erre a javaslatra sem érkezett, éppúgy, mint a Szovjetunió többi békekezdeményezésére. Nem kell különösebb éleslátás ahhoz, hogy felismerjük, miért növekszik a veszély — hiszen például ugyanazon a napon, amikor az újságok a szovjet parlament békefelhí­vását közölték, megjelent egy másik hír is: Eugene Rostow, Reagan kijelölt leszerelési szakértője kijelentette: Washing­ton további kilenc hónappal akarja elhalasztani a hadá­szati támadófegyverek korlátozásáról folytatott, s korábban már megállapodással befejezett SALT-tárgyalások felújí­tását. Hosszan lehetne sorolni az ilyen példákat. Csupán egy rövid és korántsem teljes leltár azokról a tárgyalásokról, amelyeknek folytatását, felújítását, eredményes befejezését, vagy megkezdését Washington magatartása akadályozza: a tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról, a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról, az Indiai­óceán térségének atomfegyvermentes békeövezetté nyilvá­nításáról. Washington negatív magatartása miatt lassult le a munka az ENSZ leszerelési bizottságában, a bécsi had­erőcsökkentési tárgyalásokon, az európai biztonsági kon­ferencia résztvevőinek madridi tanácskozásán. Nincs érde­mi válasz — vagy, ha van, akkor az nyílt elutasítás —, a Közel-Keletről és a Perzsa-öböl térségéről folytatandó tár­gyalást javasló szovjet kezdeményezésre. Nem kezdődhe­tett tárgyalás az európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverekről, az ilyen fegyverek telepítésének befagyasztá­sáról, nincs komoly válasz a szocialista országok javasla­tára, amely az európai katonai enyhülés és leszerelés kér­déseinek megvitatására ajánlott konferenciát... Teljesen jo­gos a szovjet parlament felhívásának megállapítása: „Nuk­leáris korunkban a tárgyalásokon kívül nincs más ésszerű eszköz arra, hogy rendezzék a vitás nemzetközi kérdéseket, bármilyen kiélezettek és bonyolultak legyenek is azok". A szovjet kormány mindig is ebből a parancsoló szükség- szerűségből indult ki. A Legfelsőbb Tanács felhívása akkor született meg, ami­kor a szovjet nép a Nagy Honvédő Háború tengernyi szen­vedésére, húszmillió halottjára emlékezett a fasiszta táma­dás 40. évfordulóján. Ha valaki tudja, mit jelent a ^ csu­pán hagyományos, nem is nukleáris fegyverekkel vívott — háború, a szovjet emberek tudják. Saját tapasztalatukról beszél a felhívás, amikor ezt mondja: „A történelem keserű leckét adott. A népek túlságosan is nagy árat fizettek azért, hogy nem sikerült megakadályozniok a háborút, időben el- hárítaniok a fenyegető veszélyt. Nem lehet megengedni, hogy ez a tragédia megismétlődjék”. S az, amit a szovjet képviselők javasolnak, a legjobb, az egyedüli lehetőség napjainkban. A Legfelsőbb Tanács felhívásának közzététele óta csak néhány nap telt el, de a világon mindenütt máris sokakhoz jutott el az abban foglalt tanulság: csak közös erőfeszíté­sekkel lehet megvédeni az emberiség közös vívmányait, a békét. Hazánk törvényhozása az elsők között fejezte ki egyetértését a szovjet képviselők javaslatával, s nyilván sok ország törvényhozója jár majd hasonló úton. Az egyetértés azonban önmagában nem elég: tettekre, azonnali tettekre van szükség a tárgyalások érdekében, hisz — az idő sürget... KIS CSABA Elutazott a szovjet űrhajósküldöttség Szombaton elutazott a Vla­gyimir Satalov altábornagy, a szovjet légierő főparancsnoká­nak űrhajózási helyettese vezet­te szovjet űrhajósküldöttség, amely hivatalos látogatást tett hazánkban. A küldöttség tag­jai voltak Leonyid Popov, és Valerij Rjumin űrhajósok, akik a Szaljut—6 űrállomáson a szovjet-magyar közös űrrepülés résztvevőit is fogadták. A Ferihegyi repülőtéren a szovjet űrhajósvendégek bú­csúztatásánál ott voltak: Ko­rom Mihály, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Bor- bándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Csémi Károly vezérezredes, honvédelmi ál­lamtitkár, Pál Lénárd akadémi­kus, az MTA Interkozmosz Ta­nácsának elnöke, Farkas Ber­talan űrhajós és Magyari Béla kiképzett űrhajós, továbbá ott volt politikai, társadalmi életünk számos más vezető személyisé­ge. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A szovjet, magyar és vörös zászlókkal díszített repülőte­rén az úttörők virágcsokrokat adtak őt a búcsúzoknak. A vendégeket Korom Mihály kí­sérte a repülőgéphez, nem sokkal ezután felnr.orajlottak a hajtóművek és a repülőgép a magasba emelkedett. Eseményekben, élményekben gazdag volt az a hatnapos program, amellyel Magyaror­szág hivatalos látogatáson lát­ta vendégül a Vlagyimir Sata­lov altábornagy vezette szov­jet űrhajósküldöttséget. A szovjet vendégeket június 22-én ünnepélyesen köszöntötték a Ferihegyi repülőtéren a párt és állami vezetők. Azután ünnep­ség következett a Parlament­ben, ahol Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke Leonyid Popovnak, és Valerij Rjuminnak átadta a Magyar Népköztársaság Hőse, Vlagyi­mir Satalov altábornagynak pe­dig a Magyar Népköztársaság Gyémántokkal Ékesített Zászló­rendje kitüntetést. A szovjet kozmonautákat fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Ma­gyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa az Országház Vadász­termében díszvacsorát adott a szovjet űrhajósok tiszteletére. Vlagyimir Satalov altábor­nagy, Leonyid Popov és Valerij Rjumin a Magyar Tudományos Akadémián kerekasztal megbe­szélésen találkozott az akadé­mia vezetőivel és az Interkoz­mosz programban részt vett magyar tudósokkal, szakembe­rekkel. Ellátogattak a Magyar- Szovjet Baráti Társasághoz is, ahol Nagy Mária az MSZBT al- elnöke a társaság aranykoszo­rús jelvényét adta át Leonyid Popovnak, Valerij Rjuminnak és Vlagyimir Satolovfiak. A szov­jet vendégek az újságírókkal nemzetközi sajtókonferencián találkoztak, itt ismertették az Interkozmosz-program eddigi főbb eredményeit, a szovjet űrkutatás további programját. ÜDÜLÉS — DOLOGIDŐBEN (4. old.) VILÁGSZÍNVONALON (4. old.) AZ ÁRU MEGMUTATJA MAGÁT (5. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) KUTATJÁK A TENGER TITKAIT (9. old.) DUNATÁJ 2. (10. old.) A GYŰJTŐ (10. old.) PAIZS GOEBEL EMLÉKEZETE (11. old.) AJÁNDÉKOZÁS (7. old.) MILYENEK A LAKÓBIZOTTSÁGOK? (7. old.) A JÖVŐ KŐOLAJMEZŐI (8. old.) A KONSTRUKTÍV FANTÁZIA MESTERE: PIER LUIGI NERVI (11. old.) EURÓPA LEGNAGYOBB REPÜLŐTERE (12. óid.) FUVAROZÁSOK SOK KERÉKEN (12. old.) SZEKSZÁRD SZÜLÖTTE VOLT (14. old.) ÚJ LADÁK, MOSZKVICSOK (8. old.) HÁROM KORSZAK — HÁROM ALKOTMÁNY (8. old.) FALUSZOVETSÉGEK A KÉNYELMESEBB ÉLETÉRT (9. old.) LAZACFARM AZ NDK-BAN (9. old.) A VELENCEI-TAVON VERSENYEZNEK (14. old.) „Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár...’1 — akkor megkezdődik az aratás. Fejezhetjük be Juhász Gyula költői sorait prózai egyszerűséggel. Hát megkezdődött az aratás. Először a korábbi érésű árpát kezdték vágni. Ebből a gabonából 7611 hektá­ron őszi, 1569 hektáron tavaszi fajtát termesztettek megyénk gazdaságai. Az árpa aratása amolyan bemelegítésféle a nagy munkára, a búza aratására. Megyénkben 57 924 hektárról kell levágni a kenyérnek valót. Képriportunk — mely az 5. oldalon található —, a hőgyészi állami gazdaság aratóiról készült, akik a Szunyogi tetőn vágták az őszi árpát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom