Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-25 / 147. szám
NÉPÚJSÁG 1981. június 25. Az új francia kormány megtartotta alakuló ülését (Folytatás az 1. oldalról.) A kommunista minisztereken túl új tagja a francia kormánynak Pierre Dreyfus, a 73 éves iparügyi miniszter, aki a Renault művek elnök-vezérigazgatója volt korábban, s akit Mitterrand először egyik Elysée- palotabeli tanácsadójának nevezett ki. Robert Badinter, az új igazságügy-miniszter híres ügyvéd, aki a halálbüntetés elleni harcával hívta fel magára a figyelmet. Mitterrand elnök továbbra is valamennyi szocialista áramlatnak, csoportnak képviseletet biztosított a kabinetben, amely a kommunisták részvételével ily módon az egész baloldalt testesíti meg. A kulcsfontosságú tárcák élén nem történt változás: a hatalmi apparátust ellenőrző belügyminisztérium, a nyugati szövetségesek szemében kulcsfontosságú „külkap- csolatok minisztériuma" és a hadügyminisztérium élén, a gazdasági életet ellenőrző gazdasági,'valamint költségvetési tárca, továbbá a munkaügyi tárca vezetésében nem történt változás. A szocialista és a kommunista párt közös nyilatkozata leszögezte, hogy a kért párt „töretlen szolidaritást" tanúsít a kormányban és annak a politiBrüsszelben, a NATO-köz- pontban látszólag higgadtan fogadták a hírt, hogy a francia kormányban négy kommunista miniszter kapott helyet. A nyugati katonai szövetség székhelyén azonban tüstént megindultak a találgatások arról, vajon milyen biztonsági jellegű problémákat vet fel az új helyzet. NATO-forrósok szerint szakértők fogják tanulmányozni, hogy a kommunistáknak a hatalomba történt bevonása után a nyugati hírszerzés az eddig szokásoshoz képest mennyi értesülést juttathat el a francia kormányzathoz. Brüsszelben a nyuqati szövetségesek képviselői azzal nyugtatják magukat, hogy az FKP nem jutott olyan kulcstárcákhoz, mint a belügyi, vagy a hadügyi. NATO-források azt kának megvalósítása mellett foglal állást, amelyet a franciák jóváhagytak Francois Mitterrand elnökké választásával — figyelembe véve azonban a változások ritmusának meghatározásában a válsághelyzetet, a szükséges gazdasági és pénzügyi egyensúly megőrzését. is „jó jelnek” tekintik, hogy a francia szocialista és a kommunista párt közös nyilatkozata nem tartalmaz olyan tételeket, amelyek a nyugati szövetség szempontjából egyértelműen károsnak minősíthetőek. Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár egy bonni sajtó- vacsorán úgy vélekedett, hogy a kommunisták bevonása a francia kormányba „nem fog nehézségeket okozni a Közös Piacnak, avagy Nyugat-Európa és az Egyesült Államok kapcsolataiban". Emlékeztetett arra hogy két másik NATO- tagállamban, Portugáliában és Izlandon is előfordult már, hogy voltak kommunista miniszterek, és ez mégsem bizonyult „katasztrófának”. Schmidt persze reményét fejezte ki, hogy a francia változás nem bizonyul majd „járványosnak”. A The New York Times szerdai számának kommentárja is „bizakodó”. A kommunisták a 44 tagú kabinetben mindössze négy tárcát kaptak, és befolyásuk egyértelműen korlátozott lesz egy olyan kormányban, amelyben a szocialista párti nézetű, ugyanakkor viszont nyugatbarát politikusoké az irányító szerep — írja az amerikai lap. A The New York Times azonban nem leplezi nyugtalanságát afölött, hogy a francia változás precedenst teremthet Olaszország, Görögország, Spanyolország vagy Portugália számára. Szerdán délelőtt Párizsba érkezett George Bush amerikai alelnök. Bár Washington hivatalosan Párizs belügyének tekinti a kommunista miniszterek részvételét a francia kormányban, megfigyelők szerint természetesen ez a változás képezi majd a megbeszélések hátterét. A francia televízió kedd esti, washingtoni tudósítása szerint az amerikaiak, amikor elfogadták a Cheysson külügyminiszter látogatása idején átadott meghívást, nem számítottak arra, hogy Párizsban ilyen gyorsan haladnak a dolgok. Nyugati vélemények az új kormányról Magyar-lengyel tárgyalások Molnár Károly belkereskedelmi és Lucjan Laskolski belkereskedelmi és szolgáltatási miniszterhelyettes vezetésével Varsóban tartották a magyar—lengyel belkereskedelmi munkacsoport ülését. A munkacsoport társelnökeinek szokásos év közi találkozóján felülvizsgálták az 1981. évre aláírt belkereskedelmi választékcsere és műszakitudományos megállapodások végrehajtásának helyzetét. Megállapították egyebek között, hogy az idei export és import csereforgalomban előirányzott 2 milliárd forint értékű megállapodást megfelelően teljesítik az érintett vállalatok. Hangsúlyozták, hogy az áruszállításokban mindkét részről erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy miinél több fogyasztási oi’kk jelenjék meg a két ország kereskedelmi hálózatában. A magyar küldöttség szerdán hazaétkezett. Szociális terv a tsz-ekben Első alkalommal, a VI. ötéves tervidőszakra kötelesek szociális tervet készíteni a mezőgazdasági szövetkezetek a tagság munkahelyi, szociális ellátásának további javításához. Az ezzel összefüggő kérdésekről tárgyalt szerdai ülésén a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége. PANORÁMA Az idő sürget! BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke bemutatkozó látogatáson fogadta Búi Tan Linh-t, a Vietnami Szocialista Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján szerdán Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartott előadást. „Az MSZMP negyedszázados tapasztalatai a pártegység erősítéséért folytatott küzdelemben” címmel. Az előadás anyagát a Kossuth Könyvkiadó megjelenteti. KECSKEMÉT Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke szerdán Kecskeméten részt vett a megyei pártbizottság ülésén. Ezután Bozsó János festőművész műtermét kereste fel és megtekintette gyűjteményes kiállítását. A továbbiakban a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola oktatói és tudományos munkájával ismerkedett Benke Valéria. Szerda esti kommentárunk. Mióta feljegyzett, írott történelemről beszélhetünk, számtalan, nemzetközi méretekben is jelentős okmányt örökített meg a diplomácia igencsak vaskos krónikája. Mégsem túlzás az a megállapítás, hogy az a drámai erejű felhívás, amelyet Moszkvából a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa intézett a világ parlamentjeihez, történelmi távlatokban is a legjelentősebb dokumentumokhoz tartozik. így lenne ez akkor is, ha csak azt néznénk, hogy a világ egyik politikai és katonai nagyhatalma fordul a ,,vox humana”, az emberi hang figyelmeztető zengésével a földkerekség népképviseleteihez. De most még ennél is többről van szó és ebben a mondatban a „most” a kulcsszó. A szovjet békefelhivás időpontja az, amely több szempontból is olyan mélységesen megalapozottá teszi ezt a hangvételében és céljaiban egyaránt emberséges okmányt. Az időpont egyik jelentőségét egyrészt egy dátum adja. Az a tény, hogy a felhívás kibocsátása egybeesett a Szovjetunió elleni hitszegő hitlerista támadás negyvenedik évfordulójával, a politikával nem intenzíven foglalkozók számára is nemcsak világossá, hanem megindítóan látványossá tesz egy rendkívüli összefüggést: azt, hogy a békefelhívást olyan ország tette közzé, amely az emberiség egész, vérontásban éppen nem szűkölködő történetében a legszörnyűbb pusztítás színhelye volt, amely a legtöbb áldozatot hozta mai nyugalmas nappalainkért és éjszakáinkért. „Ez volt — mondotta a békeokmányt ünnepélyesen előterjesztő beszédében a Legfelsőbb Tanács ülésén Leonyid Brezsnyev — a legsúlyosabb háború azok közül, amely valaha is népünk osztályrésze, bármely nép osztályrésze volt". Egy ilyen nép békefelhívásának mindenki másnál nagyobb a tapasztalati és erkölcsi fedezete, hiszen úgyszólván ma sincs szovjet család, amelynek hajlékában ne ápolnák az örökre eltávozottak feledhetetlen emlékét. Ez az évforduló, tehát a múlt, a kibocsátás időpontjának egyik faktora. De nem kevésbé fontos tényező a jelen és a jövő szem előtt tartása. „Földünk — hangoztatja a felhívás — mór most is telítve vari tömegpusztító fegyverekkel. De az ilyen fegyverek felhalmozása folytatódik, mind rafináltabb, mind pusztítóbb fegyvereket hoznak létre. Nyugat- Európában sok száz új nukleáris rakéta számára készítenek elő kilövőhelyeket.” Ha ezt a rideg tényt összevetjük azzal a nem kevésbé riasztó ténnyel, hogy Washington nyomására Nyugaton frontális támadás indult az enyhülés valamennyi vívmánya ellen, majdnem matematikai pontossággal kapjuk meg a felhívásnak az időtényezővel kapcsolatos következtetését: „Minden egyes, a tárgyalások szempontjából elvesztett nappal növekszik a nukleáris konfliktus kockázata... Az idő sürget!" Ma nincs, nem lehet a Földön fontosabb feladat, mint a béke védelme. Az emberiség jövője függhet attól, hogy a másik oldalon megszívlelik-e a szovjet békefelhívást — és ha igen, mikor teszik ezt. HARMAT ENDRE Szolidaritási konferencia Damaszkuszban Asszad és Arafat felszólalása A Szíriával és a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel való szolidaritás Damaszkuszban rendezett nemretköri konferenciáján felszólalt Hafez Asszad Szíriái elnök. Asszad hangsúlyozta: bármennyire is igyekeznek országunk ellenségei, soha nem fog sikerülni eltéríteni bennünket az agresszió elleni, a térség igazságos és szilárd békéjéért vívott harctól. A cionisták a „nagy Izraelről” álmodoznak, amelynek határai a Nílustól az Eufráteszig terjednének. Mi csupán egyet akarunk: területeink felszabadítását, hazánk függetlenségét és a békés fejlődéshez szükséges feltételek megteremtését. Harcolni fogunk a valódi békéért, a mékalkuvó béke ellen. A szíriai—szovjet kapcsolatokról szólva Asszad hangsúlyozta1, hogy a Szovjetunió Szíria oldalán áll, és többször is tanúbizonyságot tett barátságáról. Éppen ezért írt alá Szíria barátsági és együttműködési szerződést a Szovjetunióval. Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetője felszólalásában rámutatott arra, hogy az aTab hazafiak elvetették a megalkuvás politikáját, védelmezik saját hazájuk, gyermekeik, valamennyi arab nép jövőjét. Arafat hangsúlyozta: az Egyesült Államok azzal vádol bennünket, hogy mi úgymond „terrorista szervezet” vagyunk, ugyanakkor éppen az Egyesült Államok emelte a békeszerető népek és a fejlődő országok elleni terrort a hivatalos állami politika szintjére. A szíriai nép ereje — mutatott rá felszólalásában Romesh Chandra1, a Béke-világtanács elnöke — abban áll, hogy pontosan tudja, kik a barátai és kik az ellenségei. Szerdán plenáris üléssel folytató munkáját Damaszkuszban a Szíriával és a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel való szolidaritás nemzetközi konferenciája1. A felszólalók elítélték Izrael agresszív, területrabló politikáját, valamint az izraeli agressziót támogató, a közel-keleti térség leigázására törő amerikai imperializmus törekvéseit. A magyar békemozgalom és egyben az országgyűlés álláspontját Darvasi István, az Országos Bé’keíanács alélnöke, a parlament külügyi bizottságának titkára fejtette ki. A Közel- Kelet ma a világ legveszélyesebb tűzfészkeinek egyike — mutatott rá. Ennek fő oka, hogy Izrael megszállva tartja a vele szomszédos arab államok területeit, elüldözve a palesztin lakosok millióit arról a földről, ahol sok-sök évszázad óta éltek, és állandósult agressziót folytat Libanon ellen. Biztosíthatom önöket, hogy szolidárisak vagyunk Szíriával és Libanon törvényes kormányával. A Camp David-i külön- alkű nem oldotta meg, hanem súlyosbította a közel-keleti helyzetet — hangsúlyozta végezetül Darvasi István. Ma az egyetlen megoldás egy minden érdekelt fél részvételével összehívandó nemzetközi konferencia megtartása. A szovjet küldöttség vezetője az erősödő szolidaritás megnyilvánulásaként méltatta a múlt év őszén aláírt szovjet— szíriai barátsági és együttműködési szerződést. Az értelmiség társadalmi szerepe Az értelmiségről, társadalmi szerepéről, funkciórendszeréről meglehetősen sok szó esett az utóbbi évék társadalomtudományi és politikai irodalmában. Mégis, a társadalmi viszonyok változásai szükségessé teszik, hogy időről időre újragondoljuk a kérdéskört. Először is fel kell villantani — sokak számára inkább csak emlékezetbe idézni — az értelmiség összetételében végbement legfontosabb változásokat. NAGYOBB, KORSZERŰBB, SZERVESEBB Ezek egyike az értelmiség létszámának erőteljes növekedése. A legszűkebb értelemben vett értelmiségiek, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma a felszabadulás előtthöz képest nagyjából négyszeresére nőtt; napjainkban meghaladja _a négyszázezret. Az aktív keresők között csaknem minden tizediknek van diplomája! S ezek csak a diplomások, mellettük természetesen a teljesebb értelemben vett értelmiséghez tartoznak crz eg yetemi -főiskolai oklevél lel nem rendelkező vezető állásúak is. A felszabadulás előtt társadalmi viszonyaink és társadalomszerkezetünk általános elmaradottsága következtében, a diplomás értelmiség szakmai összetétele is meglehetős egyoldalú volt. (Közel egyharma- duk jogi végzettségű, egyötödük pedagógus, és csak alig több mint egytized a műszakiak aránya.) Napjainkra, noha tényleges számuk egyetlen kategóriában sem csökkent, az arányok alapvetően megváltoztak. A műszakiak az összes diplomásnak nagyjából ' egynegyedét teszik ki, a pedagógusok aránya közelíti az egyharmadot, ezzel szemben a jogvégzettek még a 10 százalékot sem érik már el. Az értelmiségnek korszerűbb, a fejlettebb gazdasági-társadalmi viszonyoknak megfelelő belső összetétele formálódott tehát ki. A most már tágabban értelmezett értelmiség belső összetétele alakulásának továbbá van egy olyan összetevője, amely messzemenő társadalmi-politikai következményekkel jár. A rétegszármazás szerinti összetételének változására gondolunk itt. A felszabadulás előtt, tudjuk jól, értelmiségivé elsősorban az értelmiségiek gyermekei válhattak, és amennyiben a számszerű növekedés szükségessé tette a más társadalmi rétegekből történő „feltöltést” is, ez főként a kispolgárságból történt. A társadalmi mobilitásnak az értelmiségbe vezető útja a mun- kások-parasztok gyermekei számára gyakorlatilag zárva volt. Ma ott tartunk, bogy az értei-, miségiek, vezető állásúak háromnegyede munkás-paraszt származású, illetve jelentős hányaduk életpályáját még maga is munkásként vagy parasztként kezdte el. Azt mondhatjuk tehát, hogy kialakult-kitermelődött a munkásosztály és a parasztság saját — Antonio Gramsd kifejezésével: szerves- értelmisége. Az az értelmiség, amely már nem kívülről közelít a munkásosztályhoz (és a parasztsághoz), amely nem egyszerűen elfogadja és magáévá teszi a munkásosztály érdekeit, nem, mint korábban szükségszerűen, a „munkásosztály álláspontjára helyezkedik", hanem, legalábbis elméleti-törté- netfilozófiai értelemben, azonos azzal. Másként fogalmazva ez azt jelenti, hogy a mai magyar társadalomban — általános értelmezésben — az értelmiség már nem elkülönült réteg, hanem a társadalom lényegi jellegzetességeit meghatározó munkásosztály (és parasztság) alkotórészének tekinthető. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy összemossuk a határokat. A jelenidejű társadalmi mozgásúkat differenciált módon elemző, szociológiai típusú vizsgálódásnak számba kell vennie az értelmiség, mint sajátos társadalmi réteg jellemzőit, viszonyát más rétegekhez, a társadalmi tevékenységek rendszerében betöltött szerepét és feladatait. „ÚJ" ÉS „RÉGI” ÉRTELMISÉG Ugyancsak jelentős társadalmi-politikai kihatású az értelmiség különböző típusai, ezen bélül mindenékelőtt a vezető állásúak és o diplomások egymáshoz való viszonyának az alakulása. A mai magyar statisztikai szóhasználatban, de a hatvanas években kialakított társadalmi rétegződési modellekben is, használatos o „vezető állásúak és értelmiségiek” megjelölése; finomabb elemzésekben a két típust külön-külön társadalmi csoportként is szokták kezelni. A megkülönböztetésnek megvan a jól meghatározható történeti-társadalmi oka. A felszabadulás, különösképpen pedig a fordulat éve után az új társadalmi rend kialakítása megkövetelte, hogy a gazdasági és a politikai élet vezető helyeire új, a társadalom- változtatás célkitűzéseivel azonosuló emberek kerüljenek. A dolog természetéből következően a kiválasztásban a politikai megbízhatóság volt a fő szempont, a magas szintű szaktudás — az értelmiségi mivolt eme belső jellemzője — szükségszerűen csak másodlagos lehetett. A kiválasztás mechanizmusa a „kiemelés” volt; így kerültek komoly gazdasági és politikai vezető helyékre a munkáskáderek. Mármost egészen természetesnek kell tartanunk, hogy az így kialakult „új" értelmiség és a szaktudásuk miatt természetesen továbbra is nélkülözhetetlen, de többségük politikai „nemazonosulása" következtében többnyire nem vezető beosztásban dolgozó „régi” diplomások között elkülönülés és gyakran nem osékély társadalmi feszültség keletkezett. Ezt a különbséget — feszültséget, szembenállást — képezte le a statisztika és,, a szociológia a Az új francia kabinet kijelölt kommunista miniszterei elindulnak a kormány alakuló ülésére. (Képtávírónkon érkezett)
