Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-24 / 146. szám
1981. június 24. IRfÉPÜJSÁG 3 Melioráció A Sárköz belvizei A múlt század végén a Duna szabályozása a Sáriközt is érintette, hiszen az addigi árterület, amelyen csak nád és sás termett, műve Ehetővé vált. Mégpedig nem is akármilyen földek voltaik ezek, hiszen az öntéstalajok köztudottan nagy termőerővel bírnak. Ma a nagyüzemi műveléssel, ha kijön a lépés, az itteni táblákon száz mászát terem a kukorica. Ha kijön a lépés... Mélyebb fekvésű területekről tévén szó, állandóan figyelni kell a talajvíz szintjét. Egy-egy eső után napokig járhatatlan a terület, ha pedig' szárazság van, akkor tenyérnyi széles repedések tarkítják a felszínt. így nehéz a művelés és a termelés sem olyan biztonságos, mint másutt. Régóta foglalkoztatja a szakembereket egy átfogó vízrendezési terv, egy olyan melioráció, mely megoldaná a térség gondjait. A kivitelezésnek egészen egyszerűen anyagi okai vannak, hiszen a földmunka igen drága és csak hosszú távon megtérülő valami. Átlagosan harmincháromezer forint beruházás kellene hektáronként és a szóban forgó terület harmincezer hektár. Durván egy- milliárd forint; az elmúlt terv- ciklusban évente ennyi jutott meliorációra az egész országnak. A Sárköz legmélyebb fekvésű területei Báta térségében vannak. Régebben, az egyéni gazdálkodás idején még a mélyebb fekvésű részeket legelőnek, kaszálónak hagyva gazdálkodtak. Hogy csinálja ezt a nagyüzem ma? Erről kérdeztük a termelőszövetkezet elnökét, Fülöp Lászlót. — Régi gond ez, évtizedek óta küszködünk vele és ma sem megoldott. Ilyen száraz tavaszon persze még kedvezőnek is tűnik a magas talajvízszint, hiszen a növények nem érzik meg a szárazságot, de általában bajunk van a mélyebb fekvésű részeken a műveléssel és a termésbiztonsággal egyaránt. Kétségkívül, csak az átfogó melioráció segítene gyökeresen változtatni a belvizes területek helyzetén. Mellesleg, míg másutt húsz-harminc centi a humuszos réteg vastagsága, addig ezeken a területeken a két-há- rom métert is eléri, értékes földek tehát ezék. Amikor azonban magas a közeli Duna vízállása, vagy nagyobb mennyiségű csapadék hull, akkor egy hónap is kell, mire a talajban elszivárog a víz, művelhető lesz a terület. A szövetkezet eddig is sokat költött a csatornák mélyítésére, tisztítására, altalajlazításra, de alapvető változás nincs. A térség valamennyi csatornáját, mely a belvízelvezető-rendszer- hez kapcsolódik, folyamatosan tisztán kellene tartani. Van például Lankócon egy átemelő szivattyú (Decs határában), de nemigen folyik rá a víz, nincs mit átemeljen a Dunába. Itt Bátán is van egy átemelőszivattyú, mely a faluban egyesülő Lajvér patak és a szekszárd— bátai főcsatorna vizét emeli át a Dunába. Ezek folyamatos tisztítása és a csatlakozó kisebb csatornák folyamatos kotrása javítana a helyzeten, különösen a Lajvér patak esetében, hiszen nagy a vízgyűjtő területe és egy-egy olyan zápor után, mint amilyen mostanában volt, természetes követelmény lenne az iszap eltávolítása. Sajnos, ez csak részben valósul meg. A szövetkezet egymaga nem sokat tehet, végesek lévén anyagi eszközeink. A megoldás csak komplexen, tehát az egész térséget érintően képzelhető el. Készült is egy tanulmányterv, mely szerint öt- százmillió forint kellene a szükséges munkálatokhoz. A megvalósulás esetén a Sárközben ötven százalékkal jobb lenne a termésbiztonság és húsz százalékkal emelkedne a termésátlag. Jelenleg a szövetkezet területén folyó meliorációs munkákat a leendő szőlőterület helyén végezzük. Ebben az ötéves tervidőszakban kétszáz hektár szőlő telepítését tervezzük. Ehhez huszonötmillió forint értékben kell területrendezést, útépítést,* csatornázást végezni. * A korszerű elképzelések megvitatása után megnéztük a téeszközpont szomszédságában lévő átemelőszivattyút, mely nem éppen modern, de még teljesíti hivatását. A fai- ion lévő tábla szerint „Magyarország fennállásának ezredik évében építette a Szekszárd—Bátai dunavédgát társulat, a belvizeknek eltávolítására.” Vagyis 1896-ban. Ottjár- tunkkor éppen nem üzemelt, mert alacsony volt a vízállás a kapu mindkét oldalán. Németh János segédmunkás tartott ügyeletet és készségesen végigkalauzolt a valamikori Schlidk- féle vasöntöde és gépgyár lassan százéves gépei között. Úgynevezett szívógázzal mennek a hatalmas motorok, tehát fatüzeléssel. Télen egy nap kell, mire a rendszert felfűtik, nyáron három óra alatt üzembe tudják állítani a három szivaty- tyút. Ez akkor történik, amikor kétszáznyolcvan a vízállás. Akkor viszont van munka, mert negyedóráéként rakni kell a tűzre. — Meddig ér a takaró, vagyis az állami támogatás mire nyújt lehetőséget a meliorációval kapcsolatban? — kérdeztük Fehérvári Józsefet, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának szakfelügyelőjét. — Ebben az ötéves tervben az állami támogatás lehetősége elmarad az igények mögött, így tehát rangsorolni kell a feladatokat, fontosságuk szerint. Elkészült a Sárköz komplex meliorációs terve,d e a MÉM-ver- senytárgyalások során nem került a támogatott térségi meliorációk közé, így szerényebbek a lehetőségek, mint az elképzelések. Idén mintegy harminchatmillió forint állami támogatás áll a megye rendelkezésére. Ebből a vízitársulatok közcélú meliorációs munkáit támogatjuk. Ezzél együtt mintegy hatvanmillió forintnyi munkát végeznek ezek a vállalatok. Természetesen emellett elsődlegesen biztosítani kell pénzt a már folyamatban lévő meliorációs munkák befejezésére. Pár éven belül nem indulhatnak az egész térséget érintő meliorációval, hiszen erre nincs anyagi lehetőség. Folyik azonban a Sárköz peremrészein, így a szekszárdi termelőszövetkezetben, az állami gazdaságban, a dombvidéken egészen Bátáig tereprendezés, vízelvezetés, melioráció. Ez nagyobbrészt a szőlőtelepítéssel függ össze. Mégpedig jelentős területen. Ezerhétszáz hektár telepítéséről van szó a tervidőszakban és ennek meliorációs munkálatai a Sárköz vízrendezéséhez is hozzátartoznak, természetesen csak közvetve. Ebben az évben mintegy hatszáz hektárnyi szőlőtelepítés előtti melioráció munkái indulnak be. * A Szekszárdi Állami Gazdaság nemcsak a szakirányításban, hanem a telepítésben, így a meliorációban is jelentős anyagi segítséggel van képviselve a térségben. Saját területén, Görögszóban — a szálka! tető térsége — jó néhány újfajta módszert is kipróbálnak, keresve azokat a megoldásokat, amelyek a borvidék hasznosításában kedvező tapasztalatokat hozhatnak. Erről kérdeztük Rizsányi Csabát, a gazdaság kertészeti igazgatóját. — Az úgynevezett második rekonstrukciós szőlőtelepítéshez negyvenmillió forintnyi meliorációt végzünk a görögszói területen. A komplex vízrendezésben város- és útvédelem is szerepel, tehát a környezeti hatásokra is igyekszünk figyelni. Eddig itt úgynevezett makrotera- szos kiképzéssel tizenhat hektáron végeztük el a munkát. A lényege az, hogy nem soronként mennek a teraszok, mint az eddig a borvidéken szokásos volt, hanem négy-hétszáz méter hosszú és hetvenöt-kétszáztíz méter széles teraszokat képeznek ki a gépek. Ezt a Szekszárd—paksi Vízitársulattal és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemmel közösen csináljuk, A vízrendezést kettős hasznosítású utakkal oldjuk meg, és a teraszök rézsűit, a partoldalak megkötését részben hagyományosan telepített gyeppel, részben más, új módszerekkel csináljuk. Nemrég a zápor próbára tette az eddig elkészült ré- . széket és kedvezőek a tapasztalatók. Másrészt ennek előnye, hogy addig műveletlen parlagterületek kerülnek művelés alá — ennek jelentőségét nem kell hangsúlyozni. Az sem mellékes szempont, hogy az így kialakított mikroklíma kedvezően hat a szőlő minőségére, különösen a színanyag vonatkozásában. A tervék megvalósulása után közel kétszáz hektárnyi lesz a vízrendezett terület. — st — A szivattyúház Nedveskukorica-tárolási bemutató Hőgyészen Felkészültek a másodvetésre Bőséges készlet vetőmagból A Vetőmag Vállalat dombóvári területi központja eddig is zavartalanul biztosította a vetőmag-ellátást. Idén tavasszal 420,5 tonna takarmányvetőmagot szállított a Tolna megyei mezőgazdasági nagyüzemeknek. A legjelentősebb tétel a takarmányborsó volt. Ebből 217 tonnát szállítottak. A megye mezőgazdasági nagyüzemei 71 tonna lucerna és 40 tonna fűmagkeveréket vásároltak a vállalattól. A dombóvári területi központ felkészült a másod- és tarlóvetések vetőmagjának a biztosítására is. Bőséges a készletük lucernából, különböző fűmagokból, takarmányborsókból, tyfonból, napraforgóból, szu- dánifűből, hibrid cirokból, kölesből, muharból, csillagfürtből, somkóróból. Ezekből a vetőmagvakból a várhatóan nagy igényt is ki tudják elégíteni. A Tolna megyei Tanács mezőgazdasági osztálya, a MAE Tolna megyei állattenyésztési és növénytermesztési osztálya, az állattenyésztési felügyelőség valamint az AGROMAS szervezésében a Tolna megyei mezőgazdasági üzemek szakembereinek előadást és szakmai bemutatót tartottak tegnap a Hőgyészi Állami Gazdaságban. A programban a többi között előadást hallgathattak meg az érdeklődők Barcsai Györgytől, az Országos Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség főigazgatójától, a nedvesku- korica-tárolás felhasználhatóságának tapasztalatairól. Ezután került sor a CCM- technológia felhasználhatósága tapasztalatainak bemutatására a Hőgyészi Állami Gazdaságban. Tolna megye mezőgazdasági üzemeinek résztvevőin kívül — innen száztíz szakember érkezett - a bemutatón részt vettek Hajdú-Bihar megyéből és Nagykanizsáról érkezett szakemberek is. Fogyasztói árpolitika I98I (II.) lír és fogyasztás Bizonyos esetekben az ország, a vállalatok és a lakosság érdeke kevésbé fűződik a kötött árhoz, sokkal inkább a kiegyensúlyozott ellátáshoz. A „legdrágább" az az áru, amit nem lehet kapni. (Gondoljunk csak a filléres pótalkatrészek hiányára!) A „legolcsóbb" viszont az, amit — egyebek közt az ösztönző árhatásokra — önként megtakarítunk. Végül is a mindennapi élet azt bizonyította: mind az árufelesleg, mind az áruhiány —- következésképpen a merev árrendszer — társadalmi méretű pazarlással jár. Az árváltozások hatására általában ésszerűbb arányok alakulnak ki a termelésben és a fogyasztásban. A fogyasztás szerkezeti változásai hosszabb távon mégsem pusztán az áralakulást, hanem a társadalmi-gazdasági fejlődést tükrözik. Az ármozgás fékezi vagy felerősíti ezt az objektív folyamatot. Nézzük például az élelmiszerfogyasztás alakulását. Rendkívül gyorsan növekedett a fogyasztás az utóbbi negyedszázadban — de nem az áralakulás hatására. Az élelmiszer-termelés költségei döntően a mezőgazdaság iparosodásának hatására — jelentősen emelkedtek. Az életszínvonal emelkedése tükröződik a növekvő fogyasztásban, összetételének változásában. A liszt, a kenyér vagy a burgonya ára lassabban nőtt, mint a húsé, mégis az előbbiek fogyasztása csökkent, míg az utóbbié gyorsan növekedett. Egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás a jelzett években: Megnevezés 1934—48 1950 1960 1978 1979 ( 1980 Hús és húskészítmények, hal, kg. 34 35 49 74 73 73 Tej és tejtermékek, kg 102 99 114 153 160,4 162 Cukor kg 11 16 27 34 34,1 35 Liszt, lisztes áru, kg 145 141 133 114 113,3 112,5 Burgonya kg. 130 109 98 63 61,3 62 Élelmiszer-fogyasztásunk nemzetközi összehasonlításban is kiállja a próbát; kalóriaértéke elegendő, s egyre korszerűbb táplálkozást tesz lehetővé. Az egy főre jutó napi kalóriafogyasztás meghaladja a 3200 kalóriát (kilojoule-ban 13,330.) 1980-ban az egy főre jutó húsfogyasztás 73 kg volt, szemben a háború előtti 34 kg-mal. A tojásfogyasztás megháromszorozódott, a cukoré 3,5-szeresére nőtt. Napjainkban, amikor a lakosság fogyasztóként is érzékeli az ország nehezebb gazdasági helyzetét, az eddig elért magas életszínvonal megtartása a feladat. Az esetleges áremelésnek többnyire nem célja, hogy a fogyasztás abszolút szintje csökkenjen, csupán az, hogy a növekedés eddigi üteme mérséklődjék, s a termelési kedv, valamint az áruellátás kialakult színvonala fennmaradjon. Magyarországon az egy főre jutó összes fogyasztás évi átlagos növekedése a felszabadulást követően meghaladta a négy százalékot. A társadalom széles rétegei rendesen táplálkozhatnak és ruházkodhatnak. A háztartások többsége tartós fogyasztási javakkal felszerelt. A kulturális javakat és értékeket a lakosság széles rétegei megszerezhetik; jelentősen javultak a lakásviszonyok. A különböző társadalmi rétegek fogyasztásának összetétele közeledik egymáshoz. Az összes fogyasztáson belül folyamatosan csökken az élelmiszer és gyorsan nő a tartós és egyéb iparcikkek részaránya. (Az élelmiszer-fogyasztás részesedése például az összfogyasztásban 40 százalékról 30 százalékra csökkent 1980-ban 1960-hoz viszonyítva.) A változásban kifejeződnek az életszínvonal általános emelkedését jelző tényezők: növekszik a háztartások gépesítettsége, korszerűsödik energiastruktúrája, emelkedik a lakáskultúra színvonala, egyre több a szabad idő. (Világjelenség, de nem tekinthető progresszívnek az élvezeti cikkek fogyasztásának növekvő részaránya.) Mindebben elsősorban a fogyasztási szerkezet ésszerűsítése révén — az árpolitika szerepet kap, de hatókörét nem szabad túlértékelni. Az árszínvonal és az ármozgások befolyásolják ugyan a fogyasztás szerkezetének változását, de az árak szerepe nem kizárólagos. A fogyasztás egy része merev, az árhatásokra érzéketlen. Másik része azonban rugalmas, így az árak emelkedése és csökkenése a keresletet meghatározott irányba terelheti. Az ésszerű árváltozásoktól hosszú távon a fogyasztási szerkezet kedvező alakulása és a jobb áruellátás egyaránt várható. Minden család és minden lakos fogyasztása másként oszlik meg a különböző áruk és szolgáltatások között. Döntő fogyasztási szerkezetet formáló tényező az egy főre jutó jövedelem, a család és az egyén vagyoni helyzete. De a fogyasztás alakulását szubjektív tényezők is befolyásolhatják; a szokás, az ízlés, a beosztókészség. A vásárlási és invesztíciós lehetőségek motiválják a fogyasztói döntéseket. Fontos, hogy a termelőket, a fogyasztókat olyan hosszú távú célok elérésében tegyék érdekeltté, amelyekért érdemes többet és jobban dolgozni, amelyek az országnak, az egyénnek is a legelőnyösebbek, a leghasznosabbak. Köztük első helyen szerepelnek a lakásépítések és a kiegészítő gazdaságok magánerős befektetései. Minden lehetséges megoldás közül pedig a legrosszabb az egyébként megtakarítható jövedelmek pazarló felélése. A fogyasztói szerkezet ésszerűsítésében napjainkban különösen nagy lehetőségek rejlenek. Az áremelések negatív hatása az ésszerű fogyasztói magatartással részben mérsékelhető: ha fogyasztásunkat úgy alakítjuk, hogy csökkenjen a dráguló és növekedjen a viszonylag olcsó cikkek és szolgáltatások aránya a családi fogyasztói kosárban. A gazdasághoz hasonlóan persze a magánéletben is nehéz alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez. A szokás hatalma, a kényelem, a beidegződés — legalábbis átmenetileg — a gazdasági kényszernél is erőteljesebben hat. Hosszabb távon azonban elkerülhetetlenül utat tör magának az ésszerűség. Nem mindegy például, hogy három forintba, avagy 13,30-ba kerül a 86-os oktánszámú normál benzin literje. A kellemetlen benzináremelések sora sok más intézkedéssel együtt segített megállítani a rohamosan dráguló nyersolaj behozatalának növekedését. A takarékosság, a beosztás legtöbbször mégsem arra való, hogy a fel nem használt javak a népgazdaságot gyarapítsák. Hiszen a lakosság megtakarított jövedelmeit is elkölti idővel. A takarékosság végeredményben ésszerű fogyasztói magatartás, sajátos optimalizálás az igények minél teljesebb és lehetőleg napi gondoktól, feszültségektől mentes kielégítése érdekében. Az árváltozásokra való ésszerű reagálás az egyén javát és a közösség hasznát egyaránt szolgálja. KOVÁCS JÓZSEF A bátai csatorna
