Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-23 / 119. szám
2 rtlÉPÜJSÁG 1981. május 23. PANORÁMA Kettős évforduló Grúziában (Folytatás az 1. oldalról.) amerikai rakétákat telepítenek. Felelősségünk teljes tudatában kell kijelentenünk: ha Európa földjén új, a Szovjetunióra és szövetségeseire irányzott amerikai nukleáris rakétafegyvereket helyeznek el, kötelesek vagyunk további, kiegészítő védelmi intézkedésekre gondolni. Ha szükség van rá, megtaláljuk azokat a hatásos eszközöket, amelyek megvédik létérdekeinket. Akkor viszont ne panaszkodjanak a NATO tervezői. — Megismétlem, nem mi választjuk ezt. Bennünket nem vonz a kölcsönös elrettentésen alapuló béke. Olyan békét akarunk, amelyben a fegyverzet szintje mind alacsonyabb lesz, a sokrétű együttműködés viszont növekszik. — A Szovjetunió olyan megállapodás mellett van, amely csökkentheti a NATO és a Varsói Szerződés katonai szembenállását. E célra szolgál a többi között az a javaslat, hogy hívjanak ösz- sze konferenciát az európai katonai enyhülésről és leszerelésről. A kérdéssel most 35 ország képviselőinek madridi tanácskozása foglalkozik. — Nyugat-Európa országaiban növekszik az új amerikai rakéták telepítése elleni, a Szovjetunióval folytatandó tárgyalások mielőbbi megkezdését követelő mozgalom. Sok államférfi is megérti, hogy szükség van az enyhülés megőrzésére. És mind többen vannak azok, akik felismerik: a tárgyalások elutasítása, a katonai erőre való támaszkodás olyan politika, amely lemond a józan észről. Az SZKP főtitkára a továbbiakban méltatta azokat a nagyszabású eredményei két, amelyeket Grúzia az elmúlt hat évtizedben az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra, a tudomány, a művészet fejlesztésében ért el. — Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Szovjet-Grúziában a valódi internacionalista barátság légköre uralkodik — mondotta. — A grúzok és az oroszok, az abházok és az ukránok, az oszétek, az örmények, az azerbajdzsániak, a görögök és a kurdok — együttvéve több mint 70 nemzetiség képviselői — kéz a kézben dolgoznak a köztársaság és a nép felvirágzásáért. Brezsnyev méltatta a Grúz KP tevékenységét, hangsúlyozva: a köztársaság kommunista pártja szervezi és irányítja Grúzia dolgozóit feladataik megoldásában. Az ünnepi ülésen sok ezren vettek részt. Jelen voltak a szovjet köztársaságok és a hős városok küldöttségei. Hatalmas tapssal köszöntötték az ünnepi ülés résztvevői, amikor a terembe behozták a Grúz SZSZK zászlaját — a zászlóvivő Meliton Kántarija volt. aki 36 évvel ezelőtt Berlinben a Reichstagra tűzte ki a győzelem zászlaját. Leonvid Brezsnyev beszéde után Eduard Sevardnadze, a Grúz KP első titkára tett ígéretet arra. hogy a köztársaság dolgozói megvalósítják a párt XXVI. kongresszusán kiielölt. feladatokat. A forró hangulatú ülésen több más felszólalás is elhangzott. BEJRÜT Csupán két napig tartott a libanoni fővárosban a rendkívül ingatag, szórványos ágyúzásoktól sem mentes tűzszünet: csütörtökön este a várost kettéválasztó demarkációs vonal teljes hosszában kiújultak a harcok. A leghevesebb tüzérségi tűz a délkeleti elővárosokat sújtotta. Egyebek között találat érte Szárkisz államfőnek a baada-i elnöki palotában lévő magánlakosztályát és lőtték az Egyesült Államok bejrúti nagykövetének rezidenciáját is. ESZTERGOM / Lékai László bíboros-érsek, a katolikus püspöki kar elnöke meghívására pénteken Esztergomba látogatott Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A látogatásra elkísérte Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Molnár Béla, a HNF Országos Tanácsának titkára. LONDON A Magyar Nemzeti Bank képviselői pénteken Londonban 400 millió dollár összegű, hétéves hitelmegállapodást írtak alá. A hitelnyújtásiban összesen 26 nyugat-európai, amerikai, kanadai és japán bank vesz részt. A felvett hitel exportfejlesztési céljainkat szolgálja. Az élelmiszerprogram Az SZKP KB főtitkára gazdasági kérdésekkel is foglalkozott. Elmondotta: az SZKP XXVI. kongresszusának határozatai megmozgatták az emberek gondolkodását, megnövelték az új iránt érzett felelősségüket. A fellendülés légköre, amely a kongresszuson megnyilvánult, az egész országban érződik. A szovjet emberek jól kezdték az új ötéves terv első szakaszát, a statisztikai adatok meggyőző erővel bizonyítják ezt. Részletesen foglalkozott a kongresszuson tárgyalt élelmiszerprogram jelentőségével, rámutatva: a most készülő program a gazdaságok tapasztalataira épül, azok lehetőségeit veszi számításba. Brezsnyev hangsúlyozta, hogy elsősorban, a helyi kezdeményezéseknek kell tág teret adni az élelmiszerprogram megvalósításában. A legfontosabbnak minősítette az állattenyésztés fejlesztését, ehhez a takarmánytermesztés bővítését. Francois Mitterrand Az új elnököt, Francois Mitterrand-t az utcán, hivatalába menet köszöntik hívei A 64 éves Francois Mitterrand életrajzírói zavarban vannak: hősük pályája nem nagyon illik bele a szokásos francia politikai képletbe. Mitterrand maga sem titkolja, hogy rendhagyónak látja életútját. Minthogy a tolinak is mestere, tucatnyi könyvének egyikében így ír erről: „Nem a baloldalon születtem, még kevésbé szocialistának, dehát annál nagyobb megtiszteltetés számomra, hogy eljutottam oda, ahol vagyok. ..” Való igaz, hogy Franciaország inkább az ellenpéldákban bővelkedik: jó néhány olyan politikus indult el balról, hogy azután a pénz és a hatalom csábításának engedve valahol a jobboldalon kössön ki. A MAKACS MORLAND Aligha mondható rá, hogy a „nép fia”. Tehetős polgárcsaládban született, Jarnac- ban. A kisdiák Mitterrand-t jezsuita atyák nevelték az angouleme-i Szent Antal kollégiumban. Jarnac, Angoule- me-a „mély Franciaország”, a megrendíthetetlennek tűnő konzervativizmus hazája. Mint Balzac ifjú regényhősei, vidékről ő is felmegy Párizsba. Jogot hallgat, de az irodalom érdekli, sőt, megérinti a politika is: a kommunista Thorez, a szociáldemokrata Léon Blum és a fasiszta La Roque ezredes gyűléseire jár. Még ide-oda csapong, de azért — mint később visszaemlékezik — „Francotól és bandájától” ösztönszerűen borzadt. Az, hogy a vérző Hispánia Franciaország náci földre tiprásá- nak előképe lehet — nem fordul meg a fejében. Az erről való elmélkedésre már csak a hadifogolytábor nyújt alkalmat. A sebesült Mitterrand őrmester Verdimnél esik fogságba azon a napon, amikor a német csizmák betrappolnak Párizsba. A jómódú fiatal polgár érintkezésbe kerül a valósággal, pontosabban, a szenvedéssel. Lefoszlanak róla a jezsuita páterek dogmái és kezd megnyilatkozni vezetői képessége. Két elbukott kísérlet után harmadszorra sikerül megszöknie a fogságból. Ellenfelei makacsnak mondják, barátai kitartónak nevezik. A szökevényből ellenálló lett. Illegális mozgalmi neve: Morland. Szövi az ellenállás szálait Algír, Franciaország és London között. A brit fővárosban De Gaulle is fogadja, de nem tud gaulleistát faragni belőle. DE GAULLE ELLENFELE A háború után ingadozik, hogy újságíró vagy politikus legyen. Végül is a politika ragadja el, harmincévesen, 1946-ban honatya lesz. Választókerületét a kommunistáktól és a szocialistáktól hódította el. Kérészéletű és kispolgári szellemű politikai klubok és pártocskák sokaságát hívta életre. Viharos miniszteri karrierje 1947-ben indul. Tíz év alatt 11 kormányban vesz részt. Az algériai gyarmati háborút támogató Mitterrand belügyminiszternek már nem sok köze van az ellenállás Mor- land-jához. A 4. (köztársaság bukásával ő is mélypontra jut. A politikai porondot a gaulleis- ták foglalják el: mit keresne az 5. köztársaságban a 4. köztársaság „kedvence”, aki De Gaulle beiktatására nemet mondott, s a kibővített elnöki jogkört egyfajta „folyamatos puccsként” bélyegezte meg. A történelem iróniája, hogy most ő élhet ezzel a De Gaulle-i örökséggel, amely ellen annak idején annyit hadakozott. Ennek a harcnak egyik feltűnő állomása volt, hogy 1965-lben a széthúzó baloldal elnökjelöltjeként kihívja De Gaulle tábornokot. Veszít. Ellenfelei leterítettnek vélik, ám Mitterrand a kudarcból azt a tanulságot szűri le, hogy a francia baloldalon lelhető fel az az erő, amely eséllyel veheti fel a harcot a konzervatív jobboldali bástyákkal szemben. És ez az erő őt is a magasba lendítheti. Hogyan? Ügy, hogy Mitterrand polgári politikusból átváltott szocialista párti vezetővé. A HARMADIK NEKIFUTÁS Parányi pártjával csatlakozott a nagy múltú, de a jobboldallal kötött kompromisszumban és szövetkezésekben tönkrement szocialista párthoz és azután ő, a jövevény, kitűnő taktikával vezérként kényszerítette rá magát a haldokló pántra, amely választásokon jó, ha tíz százalékot összehozott. Az eredmény nem maradt el: Mitterrand új életet lehelt a szocialista pártba. Azután a reformista szociáldemokrata jellegű párt élén szocialista internacionálé-ibeli kollégáit megdöbbentő lépést tett: szövetkezet a kommunistákkal, hogy a francia baloldal hatalomra juthasson. Kiderült azonban, hogy pártját nem annyira a jobboldal, mint inkább a kommunisták rovására akarta erősíteni. A baloldal egysége ezen a zátonyon szétzúzódott, a jobboldal játszva nyerte meg az 1978- as parlamenti választásokat. Giscard-ék jó előre elkönyvelték, hogy a három év múlva sorra kerülő elnökválasztás ugyancsak gyerekjáték lesz. Az ujjongó jobboldal úgy vélte; Mitterrand-it be lehet állítani a francia baloldal panoptikumának viaszszobrai közé, valahová a halóiddal nyugdíjas nagy öreg embere: Mendes-France mellé. Sőt, mi több: Mitterrand- ra saját alvezérei is kezdtek úgy tekinteni, mint „Archaikus figurára”, a múlt emberére. Pedig ismerhették volna: fő tulajdonsága a talpra- ugrás, a konok kitartás. Vesztett De Gaulle-lal szemben 1965-ben, alulmaradt Giscard-dal szemben 1974-tben, harmadszorra azonban elhódította az Elysée- palotát. Igaz, nem az egységes baloldal jelöltjeként győzött, de a kommunisták is, mint a változást akaró többi erő, rá adták voksukat. Mitterrand a dolgozók szociális követeléseit felfogva ott hirdetett vonzó programot, ahol Giscard megbukott: a munkanélküliség és az infláció kérdésében. Az, hogy milyen lesz Mitterrand kül- és belpolitikája, ma még több ismeretlenes egyenlet. Sok függ attól, hogyan alakulnak a parlamenti választások, milyenek lesznek az erőviszonyok a nemzet- gyűlésben, meddig megy el a partnerkeresésben az államfő. Egy bizonyos, ő is magáénak vallhatja a régi francia politikusi mondást: győztünk, kezdődnek a problémák... HÄVEL JÓZSEF A vaslady áldozatai Péntek esti kommentárunk. A belfasti Maze-lbörtönben ugyanazon a napon halt meg a harmadik és a negyedik fogoly. Bobby Sandshoz, az első áldozathoz és Francis Hugheshoz, a másodikhoz hasonlóan Raymond MoCreesh és Patrick O’Hara is azért kezdett éhségsztrájkot, hogy ne közönséges bűnözőkként, hanem politikai fogolyként kezeljék őket A kettős halálhír nyomán Belfastban, Londonderryben és a lángoló Észak-írország egyéb városaiban ismét repülték a benzinespalackok, újra tüntetők csaptak össze a karhatalommal. Ilyen szempontból volt valóságalapja annak a Londonban fogalmazott hivatalos brit közleménynek, amely szerint a zavargások „a szokásos” jelenségekhez vezettek. Mégsem lehet megszokni ezt — sem a fogalmazást, sem a cinizmust, amely mögötte vén. ösí, jelenség, hogy azok, akik politikai, társadalmi, nemzeti problémákat erőszakkal szeretnének megoldani, mindig arra számítanak, hogy szövetségesükké válik a megszokás. Bobby Sands nevét — gondolhatják ezekben a napokiban a londoni Downing Street 10., a kormányfői rezidencia táján —, még világszerte ismerik. De Sands — mondjuk — tizenötödik sorstársára már kevesebben figyelnek majd fel. Ez a gondolkodásmód (ami ráadásul másokat a humanizmusból1, az emberi jogokból szívesen kioktató körökből származik), nemcsak köz-, hanem önveszélyesnek is bizonyul. Az ulsteri pokol teljes igazságához ugyanis nemcsak az önkéntes halált igenis egyértelműen politikai okokból vállaló huszonéves ír katolikus éhségsztrájkolók, hanem az egyáltalán nem önkéntes halált vállalni kényszerülő, ugyancsak huszonéves ír protestáns rendőrök vagy éppen angol katonák is hozzátartoznak. Ez utóbbiakból, a rossz ügyért fegyverbe kényszerített fiatalokból egyedül a mostani hét elején öt volt a halálos áldozatok száma. Ez a másik tragikus szám azonban nem csökkenti, hanem éppenhogy súlyosbítja a Thatcher - kabinet történelmi felelősségét. Nagy-Britannia jelenlegi kormányfője szívesen veszi, hogy a kérlelhetetlenség megtestesítőjeként vasladynek nevezik. A név és a mögötte lévő tartalom azonban egyre inkább jobb sorsra érdemes észak-ír — és angol — fiatalok tragikus- halálát idézi. HARMAT ENDRE Temetés — temetés után... Belfastban tegnap temették el a korábban éhhalált halt Raymond McCreesh-t, s most újabb két ír ellenálló halt bele éhségsztrájkjába. (Képtávírónkon érkezett.) Reagan és Schmidt megbeszélései Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár washingtoni látogatásának és Reagan elnökkel folytatott megbeszéléseinek első, csütörtöki napja inkább az újra megtalált, állami és személyes szintű amerikai—nyugatnémet barátság hangsúlyozásával telt el, semmint a hadszíntéri nukleáris fegyverek, vagy a Közép-Amerika ügyében ta-' pasztaiható kisebb nézeteltérések feszegetésével. Esti sajtóértekezletén a kancellár örömét fejezte ki, hogy tavaly novemberi értékelése helyes volt, mert szerinte Reagan valóban komoly tárgyalásokat akar a Szovjetunióval. Előzőleg a kancellár a kongresszus két háza külügyi bizottságának tagjaival találkozott. Erről a megbeszélésről Charles Percy, a szenátus külügyi bizottságának elnöke elmondta, hogy Schmidt a tárgyalások előkészítésének meggyorsítását javasolta. „A kancellár szerint az időpont és a légkör jelenleg kedvező” — mondta Percy, majd azt állította, hogy, nincs lényeges véleményeltérés az Egyesült Államok és az NSZK között”. A kongresszus tagjai előtt a kancellár Latin-Amerika kérdését is étintette. Azt javasolta, hogy az Egyesült Államok „járjon elől jó példával”, és inkább gazdasági eszközökkel — amint mondta: „kis Marshall-tervvel” — siessen a közép-amerikai országok segítségére, feltéve, hogy ezek az országok vállalják: nem szereznek be fegyvert külföldről. Ezzel összefüggésben megemlítette, hogy az NSZK máris igyekszik ezzel a módszerrel befolyásolni a közép-amerikai eseményeket. Vörösmarty Tsz, Pincehely Kiváló termelőszövetkezet Tegnap délelőtt Pincehelyen, a művelődési házban bensőséges ünnepség keretében István József, a megyei tanács elnökihelyettese átadta a közös gazdaság kollektívájának a Kiváló Termelőszövetkezet cím odaítélését tanúsító díszes oklevelet. A pincehelyi közös gazdaság 3700 hektáron gazdálkodik, ebből 2800 hektár a szántó. Az elmúlt évben 130 millió forint volt a termelési értékük, a nyereségük pedig 26,5 millió forint. Kiemelkedő eredményként könyvelhetik el a cukorrépa, a búza és a kukorica ter- méshozámát és gazdaságosságát. A szövetkezet sertés- ágazata tavaly több mint ötezer hízót értékesített, ez az az ágazat, amelynek a fejlesztése folyamatos és 1982- től már 10 ezer sertést értékesítenek a húsipari vállalaton keresztül. Több mint kétmillió forintos nyereséget hozott a juhászat, ez is kiemelkedőnek számít. A szövetkezet eredményeihez hozzájárult az 1980-as gazdasági évben a nyolc szocialista brigád is, amelyek maradéktalanul teljesítették vállalásukat. Az ünnepségen a szövetkezet több dolgozója kitüntetésben és pénzjutalomban részesült. Az Elysée-palota új lakója
