Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-23 / 119. szám

2 rtlÉPÜJSÁG 1981. május 23. PANORÁMA Kettős évforduló Grúziában (Folytatás az 1. oldalról.) amerikai rakétákat telepí­tenek. Felelősségünk teljes tuda­tában kell kijelentenünk: ha Európa földjén új, a Szovjet­unióra és szövetségeseire irányzott amerikai nukleáris rakétafegyvereket helyeznek el, kötelesek vagyunk továb­bi, kiegészítő védelmi intéz­kedésekre gondolni. Ha szük­ség van rá, megtaláljuk azo­kat a hatásos eszközöket, amelyek megvédik létérde­keinket. Akkor viszont ne panaszkodjanak a NATO ter­vezői. — Megismétlem, nem mi választjuk ezt. Bennünket nem vonz a kölcsönös elret­tentésen alapuló béke. Olyan békét akarunk, amelyben a fegyverzet szintje mind ala­csonyabb lesz, a sokrétű együttműködés viszont nö­vekszik. — A Szovjetunió olyan megállapodás mellett van, amely csökkentheti a NATO és a Varsói Szerződés kato­nai szembenállását. E célra szolgál a többi között az a javaslat, hogy hívjanak ösz- sze konferenciát az európai katonai enyhülésről és lesze­relésről. A kérdéssel most 35 ország képviselőinek madridi tanácskozása foglalkozik. — Nyugat-Európa orszá­gaiban növekszik az új ame­rikai rakéták telepítése elle­ni, a Szovjetunióval folyta­tandó tárgyalások mielőbbi megkezdését követelő moz­galom. Sok államférfi is megérti, hogy szükség van az enyhülés megőrzésére. És mind többen vannak azok, akik felismerik: a tárgyalá­sok elutasítása, a katonai erőre való támaszkodás olyan politika, amely lemond a józan észről. Az SZKP főtitkára a to­vábbiakban méltatta azokat a nagyszabású eredményei két, amelyeket Grúzia az el­múlt hat évtizedben az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra, a tudomány, a művészet fej­lesztésében ért el. — Öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy Szovjet-Grúziában a valódi internacionalista barátság légköre uralkodik — mon­dotta. — A grúzok és az oro­szok, az abházok és az ukrá­nok, az oszétek, az örmények, az azerbajdzsániak, a görö­gök és a kurdok — együtt­véve több mint 70 nemzeti­ség képviselői — kéz a kéz­ben dolgoznak a köztársaság és a nép felvirágzásáért. Brezsnyev méltatta a Grúz KP tevékenységét, hangsú­lyozva: a köztársaság kom­munista pártja szervezi és irányítja Grúzia dolgozóit feladataik megoldásában. Az ünnepi ülésen sok ezren vettek részt. Jelen voltak a szovjet köztársaságok és a hős városok küldöttségei. Ha­talmas tapssal köszöntötték az ünnepi ülés résztvevői, amikor a terembe behozták a Grúz SZSZK zászlaját — a zászlóvivő Meliton Kántarija volt. aki 36 évvel ezelőtt Ber­linben a Reichstagra tűzte ki a győzelem zászlaját. Leonvid Brezsnyev beszéde után Eduard Sevardnadze, a Grúz KP első titkára tett ígéretet arra. hogy a köztár­saság dolgozói megvalósítják a párt XXVI. kongresszusán kiielölt. feladatokat. A forró hangulatú ülésen több más felszólalás is elhangzott. BEJRÜT Csupán két napig tartott a libanoni fővárosban a rend­kívül ingatag, szórványos ágyúzásoktól sem mentes tűzszünet: csütörtökön este a várost kettéválasztó demar­kációs vonal teljes hosszá­ban kiújultak a harcok. A leghevesebb tüzérségi tűz a délkeleti elővárosokat súj­totta. Egyebek között találat érte Szárkisz államfőnek a baada-i elnöki palotában lé­vő magánlakosztályát és lőt­ték az Egyesült Államok bej­rúti nagykövetének reziden­ciáját is. ESZTERGOM / Lékai László bíboros-érsek, a katolikus püspöki kar elnö­ke meghívására pénteken Esztergomba látogatott Sar­lós István, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára. A látogatásra el­kísérte Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Molnár Bé­la, a HNF Országos Tanácsá­nak titkára. LONDON A Magyar Nemzeti Bank képviselői pénteken London­ban 400 millió dollár összegű, hétéves hitelmegállapodást írtak alá. A hitelnyújtásiban összesen 26 nyugat-európai, amerikai, kanadai és japán bank vesz részt. A felvett hi­tel exportfejlesztési céljain­kat szolgálja. Az élelmiszerprogram Az SZKP KB főtitkára gaz­dasági kérdésekkel is foglal­kozott. Elmondotta: az SZKP XXVI. kongresszusá­nak határozatai megmozgat­ták az emberek gondolkodá­sát, megnövelték az új iránt érzett felelősségüket. A fel­lendülés légköre, amely a kongresszuson megnyilvánult, az egész országban érződik. A szovjet emberek jól kezd­ték az új ötéves terv első szakaszát, a statisztikai ada­tok meggyőző erővel bizo­nyítják ezt. Részletesen foglalkozott a kongresszuson tárgyalt élel­miszerprogram jelentőségé­vel, rámutatva: a most készü­lő program a gazdaságok ta­pasztalataira épül, azok lehe­tőségeit veszi számításba. Brezsnyev hangsúlyozta, hogy elsősorban, a helyi kezdemé­nyezéseknek kell tág teret adni az élelmiszerprogram megvalósításában. A legfon­tosabbnak minősítette az ál­lattenyésztés fejlesztését, eh­hez a takarmánytermesztés bővítését. Francois Mitterrand Az új elnököt, Francois Mitterrand-t az utcán, hivatalába menet köszöntik hívei A 64 éves Francois Mitter­rand életrajzírói zavarban vannak: hősük pályája nem nagyon illik bele a szokásos francia politikai képletbe. Mitterrand maga sem titkol­ja, hogy rendhagyónak látja életútját. Minthogy a tolinak is mestere, tucatnyi könyvé­nek egyikében így ír erről: „Nem a baloldalon születtem, még kevésbé szocialistának, dehát annál nagyobb meg­tiszteltetés számomra, hogy eljutottam oda, ahol va­gyok. ..” Való igaz, hogy Franciaország inkább az el­lenpéldákban bővelkedik: jó néhány olyan politikus in­dult el balról, hogy azután a pénz és a hatalom csábítá­sának engedve valahol a jobboldalon kössön ki. A MAKACS MORLAND Aligha mondható rá, hogy a „nép fia”. Tehetős polgár­családban született, Jarnac- ban. A kisdiák Mitterrand-t jezsuita atyák nevelték az angouleme-i Szent Antal kol­légiumban. Jarnac, Angoule- me-a „mély Franciaország”, a megrendíthetetlennek tűnő konzervativizmus hazája. Mint Balzac ifjú regényhősei, vidékről ő is felmegy Pá­rizsba. Jogot hallgat, de az irodalom érdekli, sőt, meg­érinti a politika is: a kom­munista Thorez, a szociál­demokrata Léon Blum és a fasiszta La Roque ezredes gyűléseire jár. Még ide-oda csapong, de azért — mint később visszaemlékezik — „Francotól és bandájától” ösztönszerűen borzadt. Az, hogy a vérző Hispánia Fran­ciaország náci földre tiprásá- nak előképe lehet — nem fordul meg a fejében. Az erről való elmélkedés­re már csak a hadifogolytá­bor nyújt alkalmat. A sebe­sült Mitterrand őrmester Verdimnél esik fogságba azon a napon, amikor a né­met csizmák betrappolnak Párizsba. A jómódú fiatal polgár érintkezésbe kerül a valósággal, pontosabban, a szenvedéssel. Lefoszlanak róla a jezsuita páterek dog­mái és kezd megnyilatkozni vezetői képessége. Két el­bukott kísérlet után harmad­szorra sikerül megszöknie a fogságból. Ellenfelei makacs­nak mondják, barátai kitar­tónak nevezik. A szökevény­ből ellenálló lett. Illegális mozgalmi neve: Morland. Szövi az ellenállás szálait Al­gír, Franciaország és London között. A brit fővárosban De Gaulle is fogadja, de nem tud gaulleistát faragni be­lőle. DE GAULLE ELLENFELE A háború után ingadozik, hogy újságíró vagy politikus legyen. Végül is a politika ragadja el, harmincévesen, 1946-ban honatya lesz. Vá­lasztókerületét a kommunis­táktól és a szocialistáktól hó­dította el. Kérészéletű és kispolgári szellemű politikai klubok és pártocskák soka­ságát hívta életre. Viharos miniszteri karrierje 1947-ben indul. Tíz év alatt 11 kor­mányban vesz részt. Az al­gériai gyarmati háborút tá­mogató Mitterrand belügy­miniszternek már nem sok köze van az ellenállás Mor- land-jához. A 4. (köztársaság bukásá­val ő is mélypontra jut. A politikai porondot a gaulleis- ták foglalják el: mit keresne az 5. köztársaságban a 4. köztársaság „kedvence”, aki De Gaulle beiktatására nemet mondott, s a kibőví­tett elnöki jogkört egyfajta „folyamatos puccsként” bé­lyegezte meg. A történelem iróniája, hogy most ő élhet ezzel a De Gaulle-i örökség­gel, amely ellen annak ide­jén annyit hadakozott. Ennek a harcnak egyik feltűnő állomása volt, hogy 1965-lben a széthúzó baloldal elnökjelöltjeként kihívja De Gaulle tábornokot. Veszít. El­lenfelei leterítettnek vélik, ám Mitterrand a kudarcból azt a tanulságot szűri le, hogy a francia baloldalon lelhető fel az az erő, amely eséllyel veheti fel a harcot a konzervatív jobboldali bástyákkal szemben. És ez az erő őt is a magasba len­dítheti. Hogyan? Ügy, hogy Mitterrand polgári politikus­ból átváltott szocialista párti vezetővé. A HARMADIK NEKIFUTÁS Parányi pártjával csatla­kozott a nagy múltú, de a jobboldallal kötött kompro­misszumban és szövetkezé­sekben tönkrement szocialis­ta párthoz és azután ő, a jövevény, kitűnő taktikával vezérként kényszerítette rá magát a haldokló pántra, amely választásokon jó, ha tíz százalékot összehozott. Az eredmény nem maradt el: Mitterrand új életet lehelt a szocialista pártba. Azután a reformista szociáldemokrata jellegű párt élén szocialista internacionálé-ibeli kollégáit megdöbbentő lépést tett: szö­vetkezet a kommunistákkal, hogy a francia baloldal ha­talomra juthasson. Kiderült azonban, hogy pártját nem annyira a jobboldal, mint in­kább a kommunisták rovásá­ra akarta erősíteni. A balol­dal egysége ezen a zátonyon szétzúzódott, a jobboldal játszva nyerte meg az 1978- as parlamenti választásokat. Giscard-ék jó előre elköny­velték, hogy a három év múl­va sorra kerülő elnökválasz­tás ugyancsak gyerekjáték lesz. Az ujjongó jobboldal úgy vélte; Mitterrand-it be lehet állítani a francia bal­oldal panoptikumának viasz­szobrai közé, valahová a hal­óiddal nyugdíjas nagy öreg embere: Mendes-France mel­lé. Sőt, mi több: Mitterrand- ra saját alvezérei is kezdtek úgy tekinteni, mint „Archai­kus figurára”, a múlt embe­rére. Pedig ismerhették vol­na: fő tulajdonsága a talpra- ugrás, a konok kitartás. Vesztett De Gaulle-lal szemben 1965-ben, alulma­radt Giscard-dal szemben 1974-tben, harmadszorra azon­ban elhódította az Elysée- palotát. Igaz, nem az egysé­ges baloldal jelöltjeként győzött, de a kommunisták is, mint a változást akaró többi erő, rá adták voksukat. Mitterrand a dolgozók szo­ciális követeléseit felfogva ott hirdetett vonzó progra­mot, ahol Giscard megbu­kott: a munkanélküliség és az infláció kérdésében. Az, hogy milyen lesz Mitterrand kül- és belpolitikája, ma még több ismeretlenes egyen­let. Sok függ attól, hogyan alakulnak a parlamenti vá­lasztások, milyenek lesznek az erőviszonyok a nemzet- gyűlésben, meddig megy el a partnerkeresésben az ál­lamfő. Egy bizonyos, ő is magáé­nak vallhatja a régi francia politikusi mondást: győztünk, kezdődnek a problémák... HÄVEL JÓZSEF A vaslady áldozatai Péntek esti kommentárunk. A belfasti Maze-lbörtönben ugyanazon a napon halt meg a harmadik és a negyedik fogoly. Bobby Sandshoz, az első áldozathoz és Francis Hugheshoz, a másodikhoz hasonlóan Raymond MoCreesh és Patrick O’Hara is azért kezdett éh­ségsztrájkot, hogy ne közönséges bűnözőkként, hanem poli­tikai fogolyként kezeljék őket A kettős halálhír nyomán Bel­fastban, Londonderryben és a lángoló Észak-írország egyéb városaiban ismét repülték a benzinespalackok, újra tüntetők csaptak össze a karhatalommal. Ilyen szempontból volt való­ságalapja annak a Londonban fogalmazott hivatalos brit közleménynek, amely szerint a zavargások „a szokásos” je­lenségekhez vezettek. Mégsem lehet megszokni ezt — sem a fogalmazást, sem a cinizmust, amely mögötte vén. ösí, jelenség, hogy azok, akik politikai, társadalmi, nemzeti problémákat erőszakkal szeret­nének megoldani, mindig arra számítanak, hogy szövetsége­sükké válik a megszokás. Bobby Sands nevét — gondolhatják ezekben a napokiban a londoni Downing Street 10., a kor­mányfői rezidencia táján —, még világszerte ismerik. De Sands — mondjuk — tizenötödik sorstársára már keveseb­ben figyelnek majd fel. Ez a gondolkodásmód (ami ráadásul másokat a humanizmusból1, az emberi jogokból szívesen ki­oktató körökből származik), nemcsak köz-, hanem önveszé­lyesnek is bizonyul. Az ulsteri pokol teljes igazságához ugyanis nemcsak az önkéntes halált igenis egyértelműen politikai okokból vállaló huszonéves ír katolikus éhségsztrájkolók, hanem az egyálta­lán nem önkéntes halált vállalni kényszerülő, ugyancsak hu­szonéves ír protestáns rendőrök vagy éppen angol katonák is hozzátartoznak. Ez utóbbiakból, a rossz ügyért fegyverbe kényszerített fiatalokból egyedül a mostani hét elején öt volt a halálos áldozatok száma. Ez a másik tragikus szám azon­ban nem csökkenti, hanem éppenhogy súlyosbítja a Thatcher - kabinet történelmi felelősségét. Nagy-Britannia jelenlegi kor­mányfője szívesen veszi, hogy a kérlelhetetlenség megtes­tesítőjeként vasladynek nevezik. A név és a mögötte lévő tartalom azonban egyre inkább jobb sorsra érdemes észak-ír — és angol — fiatalok tragikus- halálát idézi. HARMAT ENDRE Temetés — temetés után... Belfastban tegnap temették el a korábban éhhalált halt Raymond McCreesh-t, s most újabb két ír ellenálló halt bele éhségsztrájkjába. (Képtávírónkon érkezett.) Reagan és Schmidt megbeszélései Helmut Schmidt nyugat­német kancellár washingto­ni látogatásának és Reagan elnökkel folytatott megbeszé­léseinek első, csütörtöki nap­ja inkább az újra megtalált, állami és személyes szintű amerikai—nyugatnémet ba­rátság hangsúlyozásával telt el, semmint a hadszíntéri nukleáris fegyverek, vagy a Közép-Amerika ügyében ta-' pasztaiható kisebb nézetelté­rések feszegetésével. Esti sajtóértekezletén a kancellár örömét fejezte ki, hogy tavaly novemberi érté­kelése helyes volt, mert sze­rinte Reagan valóban komoly tárgyalásokat akar a Szov­jetunióval. Előzőleg a kancel­lár a kongresszus két háza külügyi bizottságának tagjai­val találkozott. Erről a meg­beszélésről Charles Percy, a szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke elmondta, hogy Schmidt a tárgyalások elő­készítésének meggyorsítását javasolta. „A kancellár sze­rint az időpont és a légkör jelenleg kedvező” — mondta Percy, majd azt állította, hogy, nincs lényeges véle­ményeltérés az Egyesült Ál­lamok és az NSZK között”. A kongresszus tagjai előtt a kancellár Latin-Amerika kérdését is étintette. Azt ja­vasolta, hogy az Egyesült Ál­lamok „járjon elől jó példá­val”, és inkább gazdasági eszközökkel — amint mond­ta: „kis Marshall-tervvel” — siessen a közép-amerikai or­szágok segítségére, feltéve, hogy ezek az országok vál­lalják: nem szereznek be fegyvert külföldről. Ezzel összefüggésben megemlítette, hogy az NSZK máris igyek­szik ezzel a módszerrel be­folyásolni a közép-amerikai eseményeket. Vörösmarty Tsz, Pincehely Kiváló termelőszövetkezet Tegnap délelőtt Pincehe­lyen, a művelődési házban bensőséges ünnepség kereté­ben István József, a megyei tanács elnökihelyettese átadta a közös gazdaság kollektívá­jának a Kiváló Termelőszö­vetkezet cím odaítélését ta­núsító díszes oklevelet. A pincehelyi közös gazda­ság 3700 hektáron gazdálko­dik, ebből 2800 hektár a szántó. Az elmúlt évben 130 millió forint volt a termelési értékük, a nyereségük pe­dig 26,5 millió forint. Ki­emelkedő eredményként könyvelhetik el a cukorrépa, a búza és a kukorica ter- méshozámát és gazdaságos­ságát. A szövetkezet sertés- ágazata tavaly több mint öt­ezer hízót értékesített, ez az az ágazat, amelynek a fej­lesztése folyamatos és 1982- től már 10 ezer sertést ér­tékesítenek a húsipari válla­laton keresztül. Több mint kétmillió forintos nyereséget hozott a juhászat, ez is ki­emelkedőnek számít. A szövetkezet eredményei­hez hozzájárult az 1980-as gazdasági évben a nyolc szo­cialista brigád is, amelyek maradéktalanul teljesítették vállalásukat. Az ünnepségen a szövetkezet több dolgozója kitüntetésben és pénzjutalom­ban részesült. Az Elysée-palota új lakója

Next

/
Oldalképek
Tartalom