Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-12 / 86. szám
i'■1 ■ jL.-'l 10 Képújság 1981. április 12. ANDREJ SZKAJLISZ: A kitömött majom — Mór megint itt van, kedves revizor szaktárs! — csapta össze megdöbbenten kezeit a főkönyvelő, ahogy meglátott. — Világos, valami spicli van nálunk, az tett bejelentést... — Nem kaptunk semmiféle bejelentést, hanem... — kezdtem. — Nem-e? Nem kaptak bejelentést? Közvetlenül év vége előtt nem száll ki csak úgy ok nélkül a revizor. Ne akarja nekem bemesélni, hogy nem bejelentés alapján küldték le ide hozzánk. Talán azt is tudom, hogy miről tettek bejelentést. — Valóban? — Biztos az a kitömött majom szúrt szemet a spiclinek. Igaz? Le sem tagadhatom, hogy a kulturális alapból vettük azt a majmot. Hiszen év végéig realizálnunk kellett a kulturális alapot. — Nem érkezett hozzánk bejelentés a majom miatt. — Értem, mindent értek. Akkor a rovarirtó szerről tett bejelentést az a spicli. Hát igen, vettünk rovarirtó port, másként szétrágták volna a molyok a majmot. Persze az is igaz, hogy tíz deka is elég lett volna, de a szakszervezeti bizottság követelte, hogy költsük el azt a temérdek pénzt, ami megmaradt a kulturális alapból, hót ezért-vettünk két tonna legfinomabb rovarirtó szert a mi kis majmunknak. Éreztem én, hogy baj lesz ebből, és tessék — itt a revizor a központból. — Senki sem írt a rovarirtó szerről, hanem... — Talán csak nem a szállítási költségekbe kötött bele valaki? Nos, valamit felemésztettem a kulturális alapból, hogy elvigyük az ócskapiacra a majmot. Erre azért volt szükség, mert a födém beszakadt a rovarirtó szeres zsákok alatt, és akkor a majom is lezuhant a pincébe, ennek következtében aztán tönkre is ment. Felhozták, de ahogy kinézett... Nem volt más választásunk, mint hogy fogjuk és elvigyük a város végére, az ócskapiacra. Persze, megkérdezhetné, hogy miért kerültünk a főváros, meg még másik öt város felé a bérelt teherautóval? Nos, a szakszervezeti bizottság követelte, hogy költsük el a kulturális alapot. És erre rögtön rezivort kell az emberre hívni! Ebben csak valami átkozott bajkeverő keze lehet! Nem engedett szóhoz jutni a főkönyvelő, különben megtudta volna, hogy a kiküldetésemhez semmi köze sem volt holmi bejelentésnek, hanem azért küldtek le ide, erre az isten háta mögötti helyre, mert nem merítettük ki a kiküldetési alapot. (Fordította: Bratka László) Aczél Gábor: Tavaszi telefon Unalmas délután volt A napsütés már melengetett is valamelyest de ez a tény Wurm Dezsőt kevéssé érdekelte. Az ablakiban könyökölt, figyelmét az elrobogó autóik rendszámára összpontosította, és örült amikor végre felfedezte a szerencseszámát, amit évek óta rendszeresen megjátszott. 'Ekkor szólalt meg a telefon. — Jó napot — mondta egy kellemes női bang. — Nem ■lenne kedve velem tölteni az estét? — Éppen ezen gondolkozom vagy félórája — mondta töprengve Wúrm —, hogy tölt- sem, vagy ne töltsem. Egyébként kit tisztelhetek önben? — Nem fontos. Egyelőre érje be azzal, hogy a bennem rejlő értékeket még nem tárta fel senki. Talán azért, mert nincs lila ruhám. — Látja, nekem .sincs. De azért még remélek. — Tudtam. — Ismer engem valahonnan? — N;em, de pontosan ilyennek képzettem. Ha valakit Wurm Dezsőnek hívnak, az akkor is remél, ha nincs lila rulhája. Bizonyára papagája sincs. Ebben a városban kevés a papaigáj. Nem vette még észre? — Nem_ figyeltem. Mondja, miért pofit engem hívott? — Véletlenül. Tetszett még a Szépmi csiicsák Vince, de a Dezső miatt maga mellett döntöttem. A nagyapámat hívták Dezsőnek. Tudja, unatkozom és laipogzattaim a telefonkönyvben. 'Maga nem unatkozik? — Most nem — mondta Wurm őszintén. — Amióta felhívott, nem. — Ne udvaroljon, mert belém szeret és itt állunk a legnagyobb bajban. Hová tette a szövegét? Inkább kérdezzen! — Hány éves? — Számítsa ki. 'Három éve, hogy utoljára őszinte voltam a szüléimhez. Még náluk lakom, ők meg minden áron nevelni akarnak. — Szűz? — Képzelje. De emiatt legfeljebb jövőre fogok szégyenkezni. — Tizenhatra saccolom. — Ne nevettesse ki magát. Persze annyiban igaza van, hogy a neveltetésem az egész jövőmet determináijía. Erre csak nemrég jöttem - rá. És, amennyiben nem tudná, .az ember élete a neveltetése elleni harc jegyében folyik. ' — Kellemetlen lehet. — Ne gondolja. Lázadni jobb, mint rohadni. — Akkor húszéves. — Maga meg elmúlt harminc. Sok nője volt? — Nem számoltam. — Hazudik. — Mit sérteget, maga tak- nyos! — Legfeljebb nem találkozunk. És nem is sértegettem. — Milyennek képzel? —• Magas, széles vállú, dús hajú, kis pocakkal. És szőrös a melle. Természetesen vastag keretű, sötét szemüveget visel. Wurm Dezső vigyorogva nézett a tükörbe. .Alacsony, enyhén kopaszodó férfi volt, meglehetősen keskeny váltakkal. A jellemzés csak a kis pocakban nem tévedett. — Nem viselek szemüveget — mondta a kagylóba. — Baj. Akkor sajnos a többi sem stimmel. — És maga milyen? — Jelentéktelen kis szürke pont vagyok. / Ezért fázom. / Mindig fázik az / ki oly kicsiny, / hogy nem találja meg / önmagát. — Ez mi volt? — Vers. Én írtam, mit szól hozzá? — Semmit. —: Akkor ért hozzá. Mit csinál, amikor dolgozik? — Művezetek. Még mindig akar randevúzni velem? — Hát persze. Kapcsolja már ki a kisebbségi komplexumát! Tavasz van, nem? — Hát... — Ne dadogjon. Jogunk van a játékhoz. Magáinak ils. Félóra múlva várom a cukrászda' előtt. — De ... Miről ismerem meg? — Farmerben leszek. Hosz- szú lábak, rövid haj, nagy méllek. Maga meg vegyen egy csokor ibolyát és fogja a jobb kezében. — Tudja, ón nem vagyok egészen olyan, mint amilyennek leírt... — Tudom hét. 'Bizonyára golyvája is van.. — Nem, az nincs ... — Akkor meg mit akar? Felteszem, hogy nem az a íki- mondott férfiszépség, de mint tudja, a belbecs is fontos. Az pedig van magának. Azt mondja, elmúlt negyven? Nem számít! A hangja egészen fiatalos, és hogy úgy mondjam: tud fiatalul. Szóval hét órakor várom, ne felejtse el az ibolyát. Wurm Dezső tiszta inget keresett és fütyörészve állt a tükör elé. Lám, gondolta, és még azt mondják rám, hogy nem értem a fiatalokat. Igyekezett keskeny csomót kötni a nyakkendőjére. Másodszorra sikerült, ez újabb örömöt jelentett a számára. Más valószínűleg elítélné ezt a kislányt, aki ismeretlenül felhívta, a kollégái egészen biztosan tisztességtelennek tartanák,' pedig egyszerűen csak unatkozott. Persze, ő fis tisztességesen fog viselkedni, nem, az erőszakoskodás mindig is idegen volt tőle. Nevetett. így felöltözve egészen elfogadható volt. Igen. Az ilyen embert, minit ő. megbecsülik a nők. Érthetetlen, hogy eddig miért nem volt sikere. Igaz, még sohasem beszélt ilyen nyíltan, ilyen könnyedén, minit az élőbb a telefonba, Majd most. Beülnek á cukrászdába, megisznak egy konyakot, vagy kettőt, természetesen az ő számlájára. 'Még a kezét is csak akikor fogja megérinteni, ha a kislány is akarja. Azt látja az ember. A sarkon Vásárolt egy csokrot. és fiatalos lépteikkel indult a cukrászda felé. Lehet, hogy elveszem feleségül, gondolta. Nem várta senki: Tétován forgolódott. A cukrászda teraszán fiatalok ültek — fiúk és lányok vegyesen. Hangosan nevettek. Wurm Dezső válla egy csöppet megereszekedett és azt suttogta: — Szemetek. Miire hazaért, az ibolya- csokor ifel'ismerhetetlen péppé aszailódott a markaiban. JÁKÓI ATTILA: eccetera eecetera Voltaképpen mit i/s akartaim' meg... Dünnyögés... Szerelem? Befagyott kút a szerelem Ma megmondogatdk... , bezárt szoba kulcsát kidobták Meg akartam mondani. Megmióta tudom eszem is fogalmaztam magamhollétét nem jelzilk Ihan aktáik A festő türelme Nem fénykép, hanem festmény, Tom Forrestall kanadai művész munkája, akinek most nyílt kiállítása a Szépművészeti Múzeumban KEICHELD ILONA: Siófokról - Pécsre Ügy távoztál, minit a Nap, melynek élő-melengető sugara úgy estefelé felhő mögé hanyatlik. M!ég láttam tekinteted lebukó sugarát, egy utolsó fénysugár arcomhoz ént, homlokod redői vörös fátyolba burkolták tekintetedet. Vonatra szálltaim', integettél, ón csak néztelek, míg a vonát el ném ért az első kanyarig. Búcsúra emeltem! kezemet, a hűvös szél kifújta kezed melegét kezeimből és már csak a kerekek ütemes Zakatolása zúgott fülemben'. Kitekintek az ablakon: a természet rendje szerint az utolsó fénysugár megtörve bár, de nyugovóra tér. VorÖLSlIilk ez ég. Új utakon őstörténetü n kben László Gyula könyve László Gyula professzor könyve történelemtanárok számára íródott, a magyarság őstörténetét eddig tárgyaló sok szétágazó munka mérlegeléséhez adhat vezérfonalát, nem rendszeres „őstörténet”. Őstörténetünk kutatása tele van megoldatlan -kérdésekkel, nem lezárt. Míg korábban úgy vélték, hogy a nyelv biztos vezető az elmúlt évezrediekben, az utóbbi évtizedekben a régészét, néprajz, embertan, állattan is bekapcsolódott a kutatásokba, megszűnt a nyelvtudomány kizárólagos uralma ezen a téren. Az ma már biztosan állítható, hogy nyelvünk őstörténete nem azonos népünk őstörténetével. Nemcsak a mai, hanem már a honfoglaló magyarság is jellegzetesen közép-kelet-európai nép, melynek összetételében Európa és Ázsia csaknem minden jelentős fajtája megtalálható. A régi, egyirányú őstörrténetfcutaitás helyett a szinte egész Eurázsiát végignyomozó kutatás szükséges, és azt kell megragadni, ami elődeinket magyarrá tette. László professzor szerint minden nép; a magyarság is társadalmi-történeti erők össz'ehatáslaiként születik meg. A lényeg nem az olyan részlet- kérdések kutatása, hogy a magyar nép finnugor vagy török eredetű-e, félő, hogy a részletmunkák kökben éppen a valóság vész el. Az írott történelmi források kevés adatot nyújtanak őstörténetünk évezredeire. A krónikák máshonnan eredeztetik a magyarságot, miiint a nyelvtudomány, a krónikák ugyanis nem a finnugorok, hanem a hun és szkíta népek felé vezetnek. Azzal a feltétellel ad hitelt la krónikáknak László Gyula, hogy azok mem a finnugor nyelvű népiünk őstörténetét idézik, hanem a török ágét, így ezen keresztül aligha tagadható a szkíták és hunok emlékezete sem, mivel a nyugati sztyeppék minden népe beletartozott a hun birodalomba. A szerző mint történész-régész szól hozzá a nyelvészeti következtetésekhez. A konkrét régészeti adatok szerint a nyelvészeti alapokon megalkotott uráli családfaelméletünk több kérdést hagy nyitva» mint amennyit megold. Az eur ázsiai őskori településhálózat szerint nem létezett olyan terület, amelyet a nyelvtudomány az uráli-finnugor korra feltételezett. László Gyula úgy- érzi, hogy azok a kutatások, amelyek az uráli „ősnyelv” felderítésére irányulnak, nem hiábavalóak, hiszen annak az összekötő nyelvnek a szókincsét, nyelvtanát kérésük, amelyet a nyelvészek uráli vagy finnugor ősnyelv- nek neveznek. Hozzáteszi ehhez azt is, hogy nincs közös finnugor régészet, néprajz, embertan, a félfedezhető közös vonások inkább a nyelvrokomság miatt találhatók meg. Finnugor eredetű alapszavainkról megállapítható, hogy nyelvünk alaprétege azonos a finnugor nyelvekével. Nyelvünkben azonban megtalálhatók iráni, török, stb. eredetű szavak is. A nyelvtudományi kutatások több nép felé vezetnék, nem lehet egy ágon (keresni őstörténetünket. A magyar nép állandó ötvöződésben alakult ki, a legfontosabb fel-' adat ezeknek az ötvöződéseknek a kutatása lenne. A tárgyi néprajz kevés adatot szolgáltathat az őstörténeti kutatásokhoz, hiszen a tárgyi világ 'változása a leggyorsabb. Ennek a tudományágnak a körében vizsgálható az a kérdés, hogy a honfoglaló magyarság nomád, vagy telelepülit életmódot folytatött-e. Ma már egyetlen kutató sem tartja a honfoglalókat nomád állattenyésztő népnek. Döntő adatnak tekinthető itt a sertéstartás, méhészét, halászat, házépítés megléte a honfoglaló magyaroknál. Az őstörténeti évezredekbe azonban sem a tárgyi, sem a szellemi néprajz nem vezet vissza, a hasonlóságok és párhuzamok döntő többséget a török népek felé vezet, az ugorSág felé alig múltat valami nyom ezen a Itéren. Az embertani leletek felhasználásának együk akadálya az, hogy a leletek nem őstörténeti korúak, másrészt Eurázsia népéi erősen kevertek, és ez nemcsak őskori örökség lehet, hanem újabb korból származó is. Az embertan terén sem kereslhétjük őstörténetünket egyetlen vonalon, leginkább azt kell vizsgálni, hogy mikor és hogyan ötvöződött a sokfajta emberanyag olyan néppé, melyét az anyanyelv egysége fog össze. A régészeti adiatok áttekintése megerősíti azit, hogy az őshaza kérdésében határozottat nem állíthat a tudomány, de más nép esetében sem. „Ember voltunk egyik sajátos esete vagyunk — akárcsak a többiek.” A szerző végül összefoglalja a „másféle megoldásokat”, azokat a tudománytalan, alaptalan véleményeket, melyek a magyarságot a sumerektől, etruszkoktól, kínaiaktól, stb. eredeztetik. Végezetül megállapítható, hogy őstörténetünk régebbi évezredeiből nem vezetnek közvetlen szálak a Kárpát-medence felé, a honfoglalók nem követhetők a korábbi évezredekben, „őstörténetünk homályán eddig a régészeti kutatások Sem tudtak átvilágítani”. DR. GAÁL ISTVÁN régész
